Orvosi Hetilap, 1893. február (37. évfolyam, 6-9. szám)

1893-02-05 / 6. szám

1893. 6. sz. ORVOSI HETILAP általán nem is szól; de miután az edényrendszer zsongjának akár fokozása, akár csökkenése a lépben is tükröződik, azt tehetjük fel, hogy a lépnagyobbodás gátlása is a cholera­­méreg hatása által jön létre. Vájjon pedig a tágító edény­izmok tüidése vagy az összehúzó rostok görcse ezen méreg­­hatásnak eredménye, azt tárgyunkra nézve egészen közömbös­nek tekintem. Ha már most előttem is legvalószínűűbb az, hogy az edényrendszer és a lép spastikus állapota a cholera tetőpont­ján a mérgezésnek tulajdonítandó, nem láthatom át, hogy egy feltűnő kórtani folyamatnál, miért kelljen annak csupán egy forrását, mint kizárólagos okot elfogadni. Ellenkezőleg itt is azt hiszem, hogy bár a toxikus hatás a legelső tényező, mégis a bélidegek rendkívüli izgatása, és a nagyfokú nedvveszteség is kétségtelenül hozzájárulnak a példátlan edénygörcs fokozá­sához.­­ Összegezve a tárgyat, azt mondhatjuk, hogy a cholera­­lép sem képez kivételt a többi heveny fertőzési lépek közt, azaz, szinte alá van vetve azon törvénynek, mely szerint a fertőzési inger által vértorlódás később lobos hyperplasia útján nagyobbodik. De ezen nagyobbodás a cholera tetőpontján a kórméregnek primaer angiospastikus hatása által gátolva lesz, annál inkább, mivel a nagy nedvveszteség és a bélhuzam rend­kívüli izgatása is hozzájárul az edénygörcs fokozásához. A lép­­reactiv duzzanata pedig csak a mérgezési rohamnak megszűn­tével, vagyis csak a reactio vagy typhoid szakában jöhet érvényre. S hogy ez csakugyan azonos a többi fertőzési lép­­duzzanattal, mutatják azon másodlagos változások, nevezetesen azon sajátságos infarktusok, melyek hagymáznál és visszaeső láznál is előfordulnak. Azon úgy látszik ritkább esetekben, a­midőn a lép már a hasmenéses szakban nagyobbodott, a mérge­zési rohamot jelző algor félbeszakítja ezen már beállott fertő­zési vértorlódást, sőt rendes mértéke alá összehúzza, a­mit nemcsak a kifogásolható physicalis vizsgálat, hanem oly bete­geknek bonczlelete is bizonyít, kik az algid szakban vagy általában reactio nélkül haltak meg. Legszembeszökőbb pedig ezen choleras lépgörcsnek­ nevezhető csökkentése a lépduzzanat­­nak azon esetekben, midőn a cholera hagymázos vagy egyéb heveny fertőzés alatt álló beteget lep meg, miután itt a már fennálló fertőzési lépnagyobbodás kézzel foghatólag le lesz szállítva. Közlemény Korányi Frigyes egyetemi tanár I. belgyógyászati kerodájáról. Corticalis epilepsia sajátságos alakja. Ennek kapcsán adatok az alexia kérdéséhez. Korányi Sándor dr., első tanársegédtől. (Vége.) Igen érdekes következtetésekre jutunk az alexia fel­fogására nézve, ha annak a leírt alakban végbemenő reinvo­­lutióját (Jackson) közelebbről veszszük figyelembe. A total-aphasia képéből legelőször a szósüketség fejlődik vissza. A teljes szókép elemei közül a hangkép az emberek többségénél fontosságára nézve a többi elemet felülmúlja. A legtöbb ember hangképekben gondolkozik, a hangképet alakítja át mozgási képpé mikor beszél, vagy ír és ennek megfelelő­­leg esetünkben is legelőbb a hangképből kiinduló associatiók hozhatók működésbe a megfelelő fogalmak felidézésére. Olvasásnál a szó visuális képe a legtöbb embernél szin­tén a megfelelő hangképet idézi fel. Az olvasott szót „belsőleg halljuk“ és a belsőleg hallott szót értjük meg.­ Betegünknél alexia állott fenn a hangképek felidézésének lehetősége mellett. Az olvasásra vonatkozó eddigi ismereteink ezen jelenség meg­fejtését még képesek adni. Miután a beteg az eléje tett betűt jól lemásolta, a megfelelő visuális kép a látás felől fel volt idézhető. E szerint az alexia nem magyarázható a visualis képek elveszéséből, és úgy mint nem magyarázható az acusti­­kus képekéből. Megfejthető volna azonban, ha a visualis és acustikus képek közötti associatiót vennénk fel felfüggesztett­nek. Ez az idegközpontok functio-képessége csökkenésének azon fokát képezné, a­melyet Bastiani másodiknak jelez. A központ direct érzéki behatásra működésbe hozható, de asso­ciate által nem. Nehézséggel állunk szemben azonban akkor, ha a mon­dottakon kívül figyelembe veszszük ama körülményt, hogy a beteg kinnesthetikus érzései alapján észreveszi, hogy hibásan ír. Az írási kinaesthetikus szóképek nem állanak közvetlenül összeköttetésben a szóértéshez szükséges associatio rendszerek­kel. Ha írunk, az Írott szót belsőleg halljuk, vagy belsőleg látjuk és olvassuk, vagy belsőleg kimondjuk.­ Az első esetben acustikus képek alakulnak át kézmozgásiakká, a másodikban visualisak, a harmadikban az articuláló szervekből származó kinaesthetikusok. Egyeseknél a jelzett folyamatok vegyesen folynak le (Charcot vegyes typusa). Hogy vájjon vannak-e olyanok, a­kik tisztán kézkinaesthetikus képek útján írnak, az legalább is kétes. Még sokkal kevésbé valószínű, hogy valaki utólagos kéz­mozgási kinaesthetikus érzéseket közvetlenül megérthessen. Ha valaki kezünket egy betű írásához czélszerű módon mozgatja, a betűt felismerhetjük, de csak az által, hogy a passiv moz­gási érzés visuális képpé alakul át, a­mely utóbbi az associált hangkép útján vagy közvetlenül jut öntudatra. Direct associatio írási kinaesthetikus érzések és a megfelelő fogalmak közt leg­feljebb nagy és külön erre irányított gyakorlat útján volna létrehozható és mindenesetre egy kevéssé gyakorlott és könnyen szenvedő képességét képezné a beszédszervnek. E képesség fennállását betegünknél nem vehetjük fel. Az önészlelés ép oly biztosan támogatja azt, hogy ezen folyamat a leírt módon megy végbe, mint a­hogy megtanít a beszédet, írást, olvasást, szó­értést közvetítő belső beszéd alakjának felismerésére (Ballet 1. c.) Esetünkben az írószerv felől megindított transcorticalis folyamat nyilván szintén a visualis elemen át hatolt az ön­tudatig. Hogy a visualis elem nem veszett el, azt eléggé mutatja a fennálló másolási képesség. A következtetés, a­melyre a fennálló tünetek alapján juthatunk, abban áll, hogy a) a visualis kép direct érzési be­hatás útján felkelthető, e mellett szól a másolási képesség, h) az így felkeltett visualis kép azonban nem vezet az olvasott szó megértéséhez, c) a visualis kép egy kevéssé gyakorlott asso­ciatio útján is felkelthető : a kéz kinaesthetikus érzései felől, d) az így felébresztett visualis elem az értelemig hatol, miután a beteg írva olvas. Mindezekből világosan kivehető, hogy a szóolvasás lehe­tetlenségének oka sem a visualis elem hiányosságában nem kereshető, sem azon associatiók megszakításában, a­melyek a visualis kép felfogásához vezetnek. Az alexia oka tehát a látó­szerv és a visualis kép létrejötte közt keresendő. Magában a látásban nem rejlik, mert a másolás, tehát a betűolvasás, a betű alakjának felfogása lehetséges, tehát a betűk szóvá egyesí­tését eszközlő functiók sorában keresendő. Egyik lehetőség az optikai emlékezet csökkenése lehetne. Ahhoz, hogy egy szó fogalomhoz vezessen, szükséges, hogy a szó alkotó részei által felidézett képek legalább a szó befejeztéig fenmaradjanak (iGrashey),­ ellenkező esetben a szóértés lehetlen. Ilyen alapon azonban az előttünk álló alexia-alak nem fejthető meg, hiszen a beteg paragraphiás írását összehason­lította a gondolatának megfelelő szóképpel, az utóbbi tehát fennállott hosszabb ideig, mint a­mennyi egy szó elolvasásához szükséges. Az olvasáshoz balról jobbra haladó szemmozgások szük­ségesek. Ha ezek elmaradnának, csupán a fixírozott betű el­olvasása válna lehetővé, míg a szóolvasás lehetetlen volna. Körülbelül ez a gondolat lebegett Knies­ szemei előtt, mikor újabban az alexia létrejöttének egy fontos tényezőjeként állt- 1 Ballet. Innere Sprache. 1890. 1 V. ö. Freud. Zur Auffassung der Apliasien. 1891, * Grashey. Arch. f. Psych. XVI. 8 Knies. Arch. f. Augenheilk. XXII. 67

Next