Orvosi Hetilap, 1893. március (37. évfolyam, 10-13. szám)

1893-03-05 / 10. szám

Harminczhetedik évfolyam. 10. szám. Budapest, 1893. márczius 3. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÖRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Idegcsonkulásról a trigeminus neural­­giáknál. Sikeresen műtett esetek kapcsán. Közli Navratil Imre dr., egyet. ny. r. tanár.­ Azon eszme, hogy a rezzsábáknál az ideg átmetszésével, a vezetés megszakítása által szüntettessék meg a peripherikus része­ken a fájdalom, nem új, s már régóta foglalkoztatja a sebészeket. Ezen idő alatt különböző módokon, különböző sikerrel végezték az idegátmetszéseket a nervus trigeminus ágaiban, s bár jelentékeny anyaghalmazzal rendelkezünk már a műtétek statistikájának összeállítására, mind a mellett még nem kristá­lyosodtak meg tökéletesen a nézetek arra nézve, hogy a bán­­talommal szemközt követendő műtéti módok közül melyiknek adjunk a többi felett absolut előnyt. Midőn e helyen az eddigi tapasztalatokat összegezem, legyen szabad saját eseteim kapcsán e kérdéssel is röviden foglalkoznom. * * * A nervus trigeminusnak tudvalevőleg főleg második és harmadik ága szokott a zsáboknak székhelye lenni, de a fáj­dalom a legtöbb esetben mégis egyes kisebb ágak területére szorítkozik, s csak későbben terjed át a főbb ágakra. Leg­gyakoribb a második ágban a n. infraorbitalis zsábája, a harmadikban pedig a n. mandibularisé. A n. lingualis, a n. fron­talis és buccinatorius neuralgiája ritkábban fordul elő. Általánosan elfogadott nézet, hogy a fájdalmat valamely peripherikus inger hozza létre és tartja fenn, ezen ingert azon­ban állandóan megszüntetni nem áll hatalmunkban. Kezdetben minden neuralgiára egy s más szer képes gyakorolni hatást, de ezen hatás nem állandó, mert a baj terjedésével lassanként már semmi szer sem csillapítja a fájdalmat. Az idegátmetszés, a­mennyiben az agyhoz megszünteti a vezetést, megszünteti egyúttal a fájdalmakat is, csakhogy ez eredmény nem tart sokáig, mert az átmetszett idegvégek újra egyesülnek, mire újra jelentkeznek a fájdalmak is. Tartósabb lesz azonban a javulás, ha nem csak egyszerűen átmetszszü­k az ideget, hanem egyúttal egy darabot ki is metszünk belőle; gyakran még így is visszatér a fájdalom, mert habár az idegág átmetszett végei nem egyesülnek, finomabb ágacskáik útján mindazáltal újra összekapcsoltatnak, midőn ép úgy mint a vérkeringésnél collaterális vezetés jön létre. Azon igyekeznek tehát a sebészek, hogy lehetőleg centra­­liter minél nagyobb idegrészletet resecáljanak, mert annál biztosabb eredményt lehet várni a műtéttől. Az első neurotomiát­ Meréchal, XIV. Lajos udvari sebésze végezte, utána Haighton, majd Klein és Mayo, a fent említett okból természetesen múló sikerrel. Ezért már Dieffenbach1­s felvetette a kérdést, vájjon egy­általában van-e létjoga az idegátmetszésnek neuralgiáknál ? mígnem később, a mindinkább a centrálisabb ponton végzett neurectomiák után, állandóbb eredmények nem közöltettek, miáltal a bizalom is fokozódott a sebészeknél ezen műtét iránt. A második ágnak neuralgiáinál eleinte csak peripherice végezték az idegkimetszést azon a ponton, hol a n. infraorbi­talis a canalis infraorbitalist elhagyja, ez azonban ritkán veze­tett eredményhez, mert a neuralgia oka legtöbb esetben bent a csatornában van. Margaignet volt az első, a­ki magában a canalis infra­­orbitalisban végezte a neurectomiát, még pedig olyformán, hogy a szemü­reg alapján hatolt be. Módszere a következő: vízszintes bőrmetszés, mely pár­huzamosan vezettetik a margó infraorbitalissal, behatol a szemüreg alapjára, ott feltolja a kötőszövetet és csonthártyát, s azon ferde vonal irányában, mely a canalis infraorbitalis lefutásának megfelel, vésővel átszeli a vékony csontlemezt s vele együtt az ideget is, melyet csípővel kihúz és lemetsz. Ezen módszer hátránya az, hogy a csatornában meg­marad egy részlete az idegnek, mely az átmetszéstől centrális irányban fekszik, honnan tehát a neuralgia újra kiindulhat, továbbá, hogy a legtöbb esetben az idegnek csak kis darab­ját lehet kiirtani, miáltal az újra összenőhet. Többet tudott elérni Wagner- módszerével, mely ép úgy mint az előbbi, a szemüreg alapján igyekszik felkeresni az ideget. Csakhogy Wagner saját szerkezetű eszközt használt a műtét terének megvilágosítására ; ezen eszköz széles, lapos horog­hoz hasonló, melynek domború felülete simára van csiszolva. Ezzel húzta ő fel a csontalapról felpraeparált lágy részeit a szem­­üregnek, mialatt az eszköz domború felülete bevilágította azon tért, hol az ideg keresendő. Ily módon sikerült neki a csont­lemez óvatos levésésével az ideget egész azon pontig követni, hol az a canalis infraorbitalisba megy. Eredményei, melyeket ezen módszer által elért, eléggé kedvezők; 12 esete közül, melyeknél neurectomiát végzett a n. infraorbitalison, 7 ízben járt el a leírt módon, ezek közül mind a 7 esetben megszűnt a neuralgia közvetlen a műtét után, 2 esetben azonban 6—14 hónap múlva újra visszatért az; 4 esetben előfordult ugyan párszor némi gyönge fájdalmas roham, de valódi zsába 2—3 évi megfigyelés alatt nem észlel­­tetett; egy esetben pedig az eredmény ismeretlen. A másik öt esetben Wagner még nem használta saját eszközét, s az ideget Mailgaigne-hez hasonlólag a canalisban resecálta; ezeknél az eredmény jóval kedvezőtlenebb, mert­ az ily módon műtettek közül meghalt egy, egynél gyönge recidiva állott be 1 év után, egynél teljes recidiva 3 év után, kettőnél teljes recidiva 1 éven belül; e két utóbbinál a felső állcsont partialis resectióját végezte később, mire 1­­5 év alatt csak gyönge fájdalmak mutatkoztak. Wagner statistikája tehát határozottan a mellett szól, hogy sokkal jobb az eredmény akkor, ha az ideget a canalis infraorbitalis előtt a fissura orb. inf.-ban resecáljuk. A műtét hátránya azonban az, hogy nehézkes, nagy beavatkozás, mely tekintve a szemgolyó közellétét, a megvakulás veszélyének teheti ki a beteget, ha a seb gyógyulása kedvezőtlen fordu­latot vesz.­ ­ Előadta a budapesti kir. orvosegyesü­let 1893. január 11-dikén tartott rendes ülésén. 2 Dieffenbach. Operative Chirurgie I. 1 Beau „L’Union.“ 1853. 2 Archiv. für kiin. Chir. XT., 1.

Next