Orvosi Hetilap, 1893. június (37. évfolyam, 23-26. szám)

1893-06-04 / 23. szám

273 ORVOSI HETILAP 1893. 23. sz. Az én dolgozatom eredményével úgyszólván teljesen egyező álláspont jut kifejezésre Hoppe-Seyler Felix 1893-ban megjelent tankönyvében. A fejet tárgyaló fejezetben a 456-dik oldalon következők olvashatók : „Alle Milcharten enthalten mehr oder weniger, meist ungefähr 3. p. M. Lactalbumin. Jede Milchart enthält ausserdem Casein, und dies hat noch auf keine Weise unverändert abgetrennt werden können von einem gleichfalls in Kuh- und Ziegenmilch nachgewiesenen Nuclein. Das Casein der menschlichen Milch ist in seinem Verhalten, wahrscheinlich auch in seiner Zusammensetzung verschieden vom Casein der Kuh- und Ziegenmilch, hat aber einige Eigenschaften mit dem Casein der Kuhmilch gemein, die beide von anderen Albumin­­stoffen unterscheiden.“ Ezen idézet is azt erősíti meg, a­mi saját vizsgálataim eredménye gyanánt előállott, hogy t. i. a tehéntej case­ínja nuclein nélkül le nem választható, míg a női tej caseinjának nucleinja eddig legalább ismeretlen. Hoppe-Seyler ezen nucle­ínt paranucleinnak mondja; magas phosphortartalmát illetőleg állítja, hogy az 2—3% között váltakozik. Vizsgálataimnál találtuk, hogy a casein egyszeri emésztésénél nyert nuclein phosphor­­tartalma 2 96%, a kétszeri emésztésnél nyert nucle­íné­­ 3'13%. Végül még megjegyzem, hogy a tehéntej case­ínja Hammarsten szerint következő összetétellel bír: C 53'00; H 7'00; N 15­70; S 0'80; P 0'85; 0 22 65%. A phosphor­­tartalom az én vizsgálataimnál O'87-nek találtatott. A női tej case­ínja Makris szerint következő összetétellel bir: C 5235 ; H 7'27; N 1495; S + 0 25'73%. (A phos­phor ezen analysisben ide nem tartozónak tekintetik.) Ezek után előttem legalább kétségtelennek látszik, hogy a kétféle tej case­ínja nem identikus fehérnyeanyag. Távol van tőlem ezen ténynek jelentőségét élettani szempontból túl magasra becsülni. De azt hiszem, hogy mégsem kicsinylendő akkor, a­midőn ezen vegyületeket életvegytani tekintetben egymással szembeállítjuk. Utalok e tekintetben különben idézett dolgoza­tomra. Más nézeten van Soxhlet, ki azt állítja, hogy nincsen ok a kétféle case­in vegyi differentismusát felvenni, s hogy a csecsemő táplálkozásának chemismusánál egyedül a caseinnak az oltó ferment által történő megalvadása jó tekintetbe. A­mint ismeretes, az oltó ferment (chymosin) élettani sajátsága által van jellegezve ; ez pedig abban áll, hogy tej vagy pedig mésztartalmú case­ín-oldatok általa meg lesznek alvasztva. A caseint pedig épen azon tulajdonsága jellemzi leg­jobban, hogy az oltó ferment által — elegendő mennyiségű még pedig oldott állapotban lévő mészsók jelenléte mellett — meg lesz alvasztva. A vegyi folyamat, mely ilyenkor végbe megyen, még eléggé tanulmányozva nincsen ; bizonyos, hogy a casein ilyenkor meg lesz bontva s vízben csak igen nehe­zen oldható felesége az úgynevezett paracasein (sajt) áll elő, még pedig nagy mennyiségben, és csak kis mennyiségben keletkezik egy vízben oldható, a propeptonokhoz közelálló test, a savó fehérnye (Molkeneiweiss), mely az oldatban marad. Soxhlet tanár ez évi január hó 11-dikén a müncheni orvosi egyletben tartott előadásában ezeket mondta: „Für die Säuglingsernährung kommt, wie wir jetzt bestimmt wissen, die Gerinnung durch Labferment allein in Frage. Da diese aber ein ganz anderer chemischer Vorgang ist als die Gerinnung durch Säuren, so sind alle bisherigen Angaben, welche sich nur auf Versuche mit Salzsäure und Pepsinsalzsäure stützen, für den Chemismus der Säuglingsernährung bedeutungslos ge­worden“. Soxhlet tanárnak ezen véleménye köteleségemmé teszi e kérdéssel kissé behatóbban foglalkozni, s a kétféle tejet az oltó fermenttel szemben való viselkedésére nézve egymással szembe állítani. Legelőször is az a kérdés merül fel, vájjon az oltó enzymnek de facto ilyen fontos e a szerepe ? Hiszen ismeretes, hogy újszülött állatoknál, pl. kutyánál és macskánál, a gyomor váladéka csak­ sósavat tartalmaz, és ezeknél a tej caseinja csupán a sósav által lesz a gyomorban — még pedig azt egészen megtöltő vaskos rögök alakjában — kiválasztva. Attól eltekintve, hogy Söldner azt találta, hogy a­midőn az oltó enzym hatását kifejti, a sósavnak fontos szerepe jut, caseinnak a csecsemő gyomrában végbemenő leválasztása csakis a sósav és oltónak együttes functiója­ mellett képzel­hető. Hammarsten, kinek ide vágó classikus vizsgálatai alap­vetők, a következőket mondja: „Die Milch gerinnt im Magen durch die Icomhinirte Wirkung des Labenzyms und der Saure, in einigen Fällen auch durch die Wirkung der Säure allein.“ A tej a gyomorban tehát oltó enzym nélkül is megalvadhat; ezt a tehéntejre nézve részemről kétségtelennek tartom. Egy­általában tehát nem indokolt Soxhlet felfogása, a­midőn ezen tényt élettani szempontból számításon kívül esőnek tekinti. De nézzük most már a különbségeket, melyek a női tej és tehéntej (illetőleg caseinjuk) viselkedésére nézve az oltó enzym­­mel szemben is fennállanak. Oltó enzym hozzáadására a női tejből a casein finom laza csapadék, a tehéntejből vaskos durva rögök alakjában válik ki. De még igen fontos azon különbség is, hogy a casein a női tejből az oltó enzym által nem választatik el minden esetben, s továbbá, hogy a csapadék a gyomornedv feleslegé­ben teljesen oldódik, ép úgy mint a sav okozta csapadék feles savban ismét teljesen feloldatik. Ezen tételek, miknek jelentő­sége az emésztésnél mindenesetre igen fontos, Sydlovszkynak ez irányú vizsgálatai által is megerősítést nyertek, s a két tej e tekintetben is egymástól lényegesen elütő viselkedését bizo­nyítják. A sósavnak a casein emésztésénél fontos szerepét Mü­ller­­nek adatai is fényesen bizonyítják. Müller ugyanis a következő eredményre jutott: Oltó fermenttel előállított, hamuban gazda­gabb casein a mesterséges gyomornedvnek O­lto sósavtartalma mellett 50%-ig, s csak OS%0 sósavtartalom mellett 94,4%-ig lett megemésztve. Az emésztő folyadék 0,8% sósavtartalma mellett a sav és oltóval előállított casein egyenlően viselkednek. Soxhlet tanár a case­ínnek az oltó fermenttel szemben való viselkedését a következő három tényezőtől teszi függővé : 1. A casein-oldat concentratiója. 2. Az oldott mészsók tartalma. 3. Az oldat aciditása. Ezen három tényező a tehéntejben foglalt casein meg­­alvadásának (értsd ottó ferment által) módozatára nézve a női tejjel szemben előnytelenebbül foly be, a­mennyiben a tehén­tej 2-szer annyi cafeint tartalmaz mint a női tej, 6-szor annyi mészsót és aciditása 3-szor nagyobb mint a női tejé. Gyakor­lati szempontból már most az a kérdés merül fel, lehetséges-e ezen tényezők előnytelen befolyását megjavítani, s pedig fő­képen azon eljárások által, melyek a tehéntejnél — annak alkalmassá tétele czéljából — használatban vannak. Mielőtt azonban ezen kérdésre reá­térnék, még egy a női tej és tehéntej között fennálló különbségre kell kiterjeszked­nem, melynek az emésztés folyamatánál igen fontos szerepe jut. Már 1888-ban Leo azon igen érdekes tapasztalatot tette, hogy a tej a csecsemő gyomrában a sósav egy részét meg­köti, úgy hogy a sósav ezen része a használatban lévő sósav reagensek által ki nem mutatható. Leónak ezen tapasztalatát Escherich is megerősítette, s azon felfedezésre jutott, hogy a sósav ezen megkötését illetőleg a tehéntej és női tej között nem lényegtelen mennyileges különbség áll fenn. Escherich szerint 50 kcm. női tejhez az 1/i°l0-os normál sósav-oldatból 8—9 kcm.-t hozzáadva, a Gü­nzburg-féle reagenssel a szabad sósav kimutatható, míg ugyanazon mennyiségű tehéntejhez ugyanezen sósav-oldat 15—16 kcm.-jét kell hozzáadnunk, hogy a reactio előálljon. Más szóval: a tehéntejnek kétszer nagyobb a sósav megkötő képessége, mint a női tejé. Behatóbban foglalkozott ezen kérdéssel Müller már fent­­említett dolgozatában. Müller dolgozata alapján levont tételei közül minket a következők érdekelnek: 1. A tej megköti a sósavat. A különböző tejnemek közül legtöbb sósavat köt meg a tehéntej, kevesebbet a kancza-­s kecsketej. A női tej csak harmadrészben, vagy félig köt meg annyi HCl-ot, mint a tehéntej. 2. A különböző tejek ezen sósav megkötő képességének kisebb vagy nagyobb foka a tejben foglalt fehérnye-anyagok és sók kisebb vagy nagyobb mennyiségétől függ. 3. A tej sói körülbelül 42% — a fehérnye-anyagok ellen­ben körülbelül 58% — sósavat kötnek meg stb.

Next