Orvosi Hetilap, 1893. július (37. évfolyam, 27-31. szám)
1893-07-02 / 27. szám
321 ORVOSI HETILAP 1893. 27. sz. több vért, mint a mennyit rendes szüléseknél is megszoktunk. Csak a méhmetszés és a magzat kihúzása közben volt bővebb a vérzés, mely a méh kiürítése után gyorsan megszűnt; az egész hosszadalmas varrás alatt vérzés úgyszólván nem volt, nem a hüvely felé sem; utóvérzés szintén semmi sem volt. Teljesen jó volt a gyógyulás is, csak az első 3 nap mutatkoztak lázas mozgalmak (egyszer 38'5° C.). Feltűnő kevés volt a gyermekágyi folyás; úgy látszik a méhvarrat jótékony ingerül szolgál a méh involutiójára. 13-dik nap szedtük ki a has varratokat s 18 dik nap kelt fel a gyermekágyas. A legjobb eredményt értük tehát el a legegyszerűbb módon. 1. Olyan időben végeztük a császármetszést, amely nekünk legalkalmasabb volt, tekintet nélkül a szülés előhaladására, annak egészen a kezdetén, szinte a terhesség alatt (operatio előtt 2 órán át szünetelnek a fájdalmak). 2. Műtét alatt nemcsak kaucsuk-ligatúrát nem alkalmaztunk, hanem még a digital compressiót is mellőztük. 3. A méh sebét egyszerű csomós varatokkal zártuk. S ily körülmények között különösen érdekes volt észlelnünk a méh retractiójának fontos vérzéscsillapító hatását. Miért hiányzik az sok esetben, miért támadnak gyakran oly veszedelmes atonikus vérzések, nem tudjuk, az atonia okait közelebbről nem ismerjük. Természetes szüléseknél a legkülönfélébb okokat látjuk szerepelni, minek pl. idegen tartalma, gyors kiürítése, kifáradása a méhnek stb. Császármetszésnél már nem egy tapasztalás bizonyítja, hogy a méhnyaknak soká tartó leszorítása elastikus ligaturával aromát okoz s ebből úgy látszik, hogy múló szöveti változásokban kell annak okait keresnünk. Bizonyos az, hogy császármetszésnél a méh tonikus retractiójától várhatjuk mindig a vérzés csillapodását, az ugyanis az erek végső ágaiból zárja el a vérkiömlést, sokkal biztosabban, mint amennyire azt mi az erek főtörzseinek bármily mesterséges leszorításával elérhetjük. A méh rectractiója pedig — azt bizonyítja úgy a mi esetünk, mint másoknak már elég számos tapasztalása — független a szülőtevékenységtől: a terhesség alatt végzett császármetszésnél sem támad, vagy nem gyakoribb az atonikus vérzés, így, mint esetünkből látszik, annyira egyszerű lesz az operatio, hogy azt mint tipikus műtétet a gyakorló orvos is végrehajthatja, ha némi technikai jártassággal bir és különösen ha aseptikusan operálni tud. Neurológiai megfigyelések Laufenauer tür. elme- és idegkórtani klinikája ambuláns rendelésén az 1892-dik évben. Irta Pándi Kálmán dpa, intézeti gyakornok. (Vége.) Visszatérve a localis jelekre, ha az agykimerülés keretében ataxia lép fel, bénulások vagy fokozott ingerületre mutató contracturák s e jelek tartósak, sőt folyton súlyosbodnak, akkor az orvos maga számára nyugodtan elfogadhatja a paralysis dignosisát. Itt az általános táplálkozási gyengeség már foltos kiesésekkel vagy locális ingerfolyamatokkal jár, míg a vezetés szakgatottsága az egész agyra kiterjed. Ez épen a paralysis progressiva fogalma. Egy schematikus rendelőkönyvi felvétellel illustrálom a mondottakat. F. J., 32 éves, izr., nős, nyomdász. Két hó óta fejnyomása van, ingerlékeny, rosszul alszik. Tág láták, bal szőkébb. Renyhén reagálnak. Jobb facialis patetikus. Térdreflex igen csökkent. November 5. Láták tágak, kissé szabálytalanok, bal szőkébb, jobb direct renyhén, consensualiter feltűnően jobban reagál, baloldalt e viszony fordított. Vizsgálat közben a pupillák hirtelen megszűkülnek. Beszéd közben a jobb faeialisnak alsó, a balnak középső ágát mozgatja csak. Mozgás remegő. Bal térdreflex hiányzik, jobb rendes. Szótagbotlás. Egészen jól érzi magát, csak a szeme fáj. Mióta fejfájása van, azóta jobban tud szellemi munkát végezni (! ?) Fejbeli munkával túl lett erőltetve. Szemészi vizsgálat szerint körülírt papillitise van. December 5. Fejfájása már nincs, csak szembaja nyugtalanítja. Itt-ott hyperaesthesiás foltok a koponyán. Objectív tünetei szerint is kifejezett eset, melynél különösen mérvadó a fejfájások s a betegség érzetének megszűnése. Itt láttam a coordinatív hibáknak a legegyszerűbb alakját, melyre Gírósz Emil tanársegéd úr figyelmeztetett. A két rectus internus ugyanis külön vizsgálva, normális ívben mozgott, de együtt accommodatióra már egyik vagy másik elmaradt. A két féltekének különben együttjáró működése tehát meg volt zavarva. (Épen olyan ataxia mint mikor behúnyt szemmel a beteg nem tud ujjhegyeivel összetalálni.) A két félteke eltérő működését mutatja a feltűnő pupillaris reactio is, e reflexek szerint a bal hemisphaera ingervezetése akadályozott. Az arcz mozgása ezen esetben : A m. frontalis mozgása baloldalt visszamarad, a két corrugator működése egyenlően erős, levator labii jobboldalt gyengébb, a bal erősen remeg. Lefelé az ajkat csak jobbra tudja húzni. Szájrés jobb fele tágabb, szájzúg jobbra lefelé elhúzódott. Nyelv remeg, nem deviál. Paresis van tehát a bal m. frontálisban, jobb levator labiiban s a bal ajklevonó izmokban. Ha a pheripherikus állapotból a központra következtetünk, kiesések vannak mindkét hemisphaerában, de ezek mellett ingert producáló változások is, amelyek contracturát okoznak. E contracturákkal bővebben akarok foglalkozni. Hogy paralytikusok arczizomzatán contracturák fejlődnek, azt a szerzők egyáltalán nem említik. Zachert ír le paralytikus rohamok alatt a törzsön kifejlett contracturákat, melyeket ő is központi ingerületnek tulajdonít. Azt tartom épen figyelemre méltónak, hogy e contracturák az arcz apró izmain a paralysisnek már igen korai szakában megjelenhetnek, midőn egy végtag központjának megfelelő kéregrész még officiálva nincs. Az ingernek sokkal kisebb foka is kell ahhoz, hogy e kis izmok összehúzódjanak, mintsem a biceps vagy a comb izmai. A tényt különben sokan látták. Zacher, Kischer é s mások kórleírásaiban több helyütt olvastam, hogy paralysis betegnél valamelyik szemöldök magasabban állott vagy az ajk elhúzódott. Tébolydákban alig hiszem, hogy ilyen contracturák nélkül való beteget lehetne találni. Hogy ilyen corticalis eredetű contracturákra az elszórtság jellemző, azt már Romberg is említi. A contracturáknak azonban más jellemző vonásuk is van. A folytonos inger nem egyszerű összehúzódás képében jelenik meg, hanem a hypertoniát finom remegés kiséri. Contractura van pl. a szemhéjzáró izomban, ezért a szemréj szőkébb, de a két szemhéj egyszersmind finom remegő mozgást is végez. Láttam, hogy a jobb felső szemhéj ujjnyival magasabban állott mint a bal s folytonos remegő mozgás vonta fel a szemöldökívet. Időnként a remegést egy erősebb rángás szakította meg. A jelenség corticalis eredetét az is bizonyítja, hogy akaratos mozgások ilyen contracturás izommal is végezhetők. Kifejezett tartós összehúzódás mellett az egyén mindkét frontálisát különösen felszólításra jól mozgatja, míg beszéd közben, affectusoknál vagy az arcz nyugalmi állapotában a kóros viszonyok igen jól láthatók. A hibát egy erősebb impulzus még kijavítja, ami szintén jellemző a paralytikus elváltozásra. Ilyen beteg előrehaladt bajjal is tud még vigyázni magára, megmaradt társításával hazudik s az orvosi vizsgálatnál vagy kisfokú indulattal még a szótagbotlást is eltakarja. Schaffer tanársegéd úr figyelmeztetett a contracturák egymás vonására. Nagyfokú contractura volt a jobb frontálisban, midőn az egyén szemeit lehúnyta, a szemöldökív is lehúzódott, de amint kinyitotta a szemeket, a contrahált frontális lassú remegő mozgással még magasabbra húzta a szemöldök 1 Id. m. 2 F. Fischer j. Ueber die elektr. Erregbarkeit bei den Riickenmarkserkrankungen der Dementia paralytica. Areh. f. Psych. 1881. 3 Romberg. Lehrb. d. Nervenkrankheiten des Menschen. 184G.