Orvosi Hetilap, 1893. augusztus (37. évfolyam, 32-35. szám)

1893-08-06 / 32. szám

Harminczhetedik évfolyam. 32. szám. Budapest, 1893. augusztus 6. ORVOSI HETILAP. A HAZA­ ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÖRBAVARLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti m. n­. tud. egyetemi kórszövettani intézetéből. Az idegsejtek elváltozásai kisérletes tetanusnál, néhány megjegyzéssel az ép idegsejtek szerkezetéről. Előleges közlemény. Beck Soma int. gyakornoktól. Ezen tárgyra vonatkozó vizsgálataimat azon okból kezd­tem meg, mert az irodalomban talált hasonló irányú kutatások eredményei a legellenmondóbbak. Bár igen tekintélyes szerzők, mint Rokitansky,­ a központi idegrendszerben — nevezetesen annak kötőszövetében — elváltozásokat írnak le, mások e vizsgálatokat nagy szorgalommal ismételve (Leyden,­ Schnitzer) negatív eredményre jutottak. Aktuálissá vált e kérdés azáltal, hogy pár év óta egy Nissl által felfedezett oly módszer birtoká­ban vagyunk, a­melylyel az idegsejtekben végbemenő legfino­mabb morphológiai elváltozásokat képesek vagyunk felismerni, s a­mely módszerrel már eddig is nagyon sok bántalomnál idegsejtbeli elváltozásokat sikerült kimutatni, a­melyeknél eddig vagy semmiféle, vagy csak homályosan definiálható elváltozá­sok voltak felismerhetők. Ilyen bántalom a myelitis (Friedmann)i­s igen sok mérgezés (Nissl,­ Surbó, Schaffer, Pándi6). Mint­hogy az elváltozások felismerésének fő feltétele az, hogy ponto­san ismerjük az ép structurát, vizsgálataimat nemcsak tetanus­­sal inficiált, hanem ép állatok központi idegrendszerén is — házi nyúl és tengeri malacz volt kísérleti anyagom — végeztem s először is ennek eredményeiről számolok be. Tetanikus elváltozások főképen a gerinczagyi nagy ideg­sejtekben láthatók, a­mi könnyen érthető azon körülményből, hogy a tetanus fő tüneteit mozgási zavarok képezik. Ép házi nyúl idegsejt-structurájának leírásánál a gerinczagy ágyéki részének elülső szürke szarvbeli nagy mozgató idegsejtjeit veszszük alapul. Ezen idegsejtekben a chromatin pálczikákból összetett rostokat képez, melyek legsűrűbben a mag körül, a sejt centrumán vannak elhelyezve, ritkulnak a peripheria felé s végre a nyúlványokban finom hosszú különálló pálczikákat képez. A sejt határa 2—2 nyúlvány között egy kifelé néző homorulattal biró görbe vonal. A chromatin Nissi methodusával (magenta) élénk vörösre festődik, a paraplasma halvány rózsa­színű, többnyire egynemű, néha kissé hullámzatos külemű. A chromatin sem mindig egészen homogén, hanem itt-ott világo­sabb helyek vannak benne. Ilyen typussal bír a legtöbb sejt; ezek a sötét típusú sejtek ellentétben a világos typusúakkal. Az utóbbiak kisebb számban fordulnak elő, paraplasmájuk homogen, festetlen, a chromatin bennük kevesebb, s vagy 1 Rokitansky: Sitzb. der k. k. Akademie der Wissenschaften. 1857. Wien. 2 Leyden: Virchow’s Arch. 26. 8 Schnitze: Deutsches Arch. f. klinische Medizin. 1877. Neurol. Centrlbl. 1882. 4 Friedmann: Neurol. Centrbl. 1891. I. 5 Nissl: 48. ord. Versammlung d. Psychiatrischen Vereins der Rheinprovinz 1891. nov. 14. “ Magyar orvosi archivum 1892—93. évfolyamai. szintén fonalak alakjában rendezett, de a fonalak ritkán állók, vagy szabálytalanul elrendezett néhány durva chromatin-rögöt tartalmaznak, a­mikor a sejtek sokkal kisebbek. A világos sejtek magja is festetlen, a sötéteké halványpiros, a magcsa mindkettőben szabályos gömb alakú, sötétvörös színű (magentá­­val festve). Tengeri malacz gerinczagyi sejtjei sokkal kisebbek s harántmetszeteken rendesen szemcséseknek látszanak, de hosszmetszeteken ezek is rostozottak. Magcsájuk nem mindig tűnik fel szabályos gömbnek, mert kerületéhez gyakran 2—3 immersióval felismerhető szemcse tapad, mely három vagy négyszögletű kinézést kölcsönöz neki. Tengeri malacznak is vannak világos és sötét sejtjei, az elsők kicsinyek, néhány durva rögöt tartalmaznak. Úgy a házi nyúl mint a tengeri malacz idegsejtjeiben a tengelyszálnyúlvány chromatinmentes, s oly módon ered a sejttestből, hogy a chromatin félkörbe elhelyezkedve a sejt egy kis területe homogén, chromatin­­nélküli marad s a tengelyszálnyulványba folytatódik. (Schaffer) Az idegsejtek elváltozásait tetanus kultúrával insiciált két házi nyúlon s egy tengeri malaczon vizsgáltam. A degeneratiók vagy olyanok, a­melyek igen sok sejtben az egész gerincz­agyban állandóan fellelhetők: ezek általános degeneratiók; vagy olyanok, melyek csak 1—2 sejtben, szórványosan fordulnak elő: ezek különleges degeneratiók. Közös jellemvonása az el­változásoknak, hogy nem az egész sejttest degenerálód­ó egyszerre, hanem többnyire a sejtnek csak egy része esik szét, s hogy a mag és magcsa ritkán vesz részt az elváltozásokban. Az általános degenerátiókhoz tartozik a sejtek duzzadása. Az idegsejtek chromatin-hálózata meglazul, a pálczikák el­távolodnak egymástól, a sejt contourján domborúakká lesznek. A paraplasma szemcsésedik, a chromatin-rögök szintén elvesztik homogenitásukat. A durva rögösödés. A sejtek itt is duzzadtak, de a chromatin pálczikák bennök durva rögökké válnak vagy foly­nak össze, fonalas elrendeződésnek nyoma sincs, a sejtben néhány nagy chromatin-rög van. A peripherikus degeneratio. Az elváltozás a sejt szélén kezdődik. A chromatin-rögök a sejt peripheriájának egy részé­ről a centrum felé vándorolnak, miáltal egy keskeny széli paraplasma-öv jön létre, mely vagy homogén vagy finoman szemcsés. Később a chromatin-rögök szétesnek szemcsékké, s összekeveredve a paraplasma szemcséivel, a degenerált széli rész nagyobbodik, úgy hogy néha a sejt felét is elfoglalja. A tengelyszálnyúlvány melletti szétesés. A legnevezetesebb faja a szétesésnek tetanusnál. A tengelyszál eredési dombcsája mellett fekvő chromatin-rögök finom szemcsékre esnek szét, sőt néha egészen homogénné válik ezen hely. A tengelyszál normális eredési területe 4—5 szőrösére növekszik, és a sejt­nek 1/s-át elfoglalhatja. A szétesésnek ez a neme a tetanikus vírus azon sajátságából magyarázható, hogy az idegrendszer mentén halad. A vírus a behatolási kaputól a körzeti idegek közvetítésével a gerinczvelőbe jut, s itt a tengelyfonalak anyagában vezettetik tova az idegsejt tengelyszálnyulványába, innét a sejttestbe. Azt hiszem, hogy minden oly bántalomnál, melynek vírusa a tetanuséhoz hasonló sajátsággal bír (pl. lyssa), fel fogjuk lelhelni a degeneratio ezen formáját. A sejtzsugorodás. Nem igen gyakori degeneratiós forma. A chromatin ennél nagy rögökké tömörül, néha egy tömeggé

Next