Orvosi Hetilap, 1893. augusztus (37. évfolyam, 32-35. szám)
1893-08-06 / 32. szám
1893. 32. sz. ORVOSI HETILAP unk, hogy az arczidegnek azon ága, a mely a könnymirigy beidegzésére szolgál, nem a foramen stylomastoideumból való kilépés után, hanem még valahol a Fallopius csatornájában ágazik el a törzsektől. S valóban az arczidegbénulás leggyakoribb esetében a kórfolyamat székhelye az említett nyílás körül van, s csak ritkábban látunk a sziklacsont csatornájában támadott bénulási eseteket. Erbi vizsgálatai óta általában nem nehéz a megbetegedés helyét meghatározni, s az első pillanatra nyilvánvaló, hogy az épen leírt három esetben (legalább a két utóbbiban) a ganglion geniculat. táján kell a bántalmat felvennünk, mivel csak így nyerhet az ingvitorla bénulása és a második esetben a nyelv elülső részleteinek ízérzés hiánya értelmezést. Ezen körülmények számbavétele és az anatómiai viszonyok megfigyelése mellett a könnymirigy beidegzésének pályáját nagy valószínűséggel a következő módon szerkeszthetjük meg. A n. facialis (VII.) rostjai a ganglion geniculatum (G. g.) táján megoszlanak s részben a n. petrosus superf. majoron át a gang. nasaleba (s. sphenopalatinum Gr. n.) jutnak. Innen egy részük az ingvitorlákba, mint nn. palatini szállanak alá, míg más részük a trigeminus második ágán áthaladva, az épen átellenben eredő n. orbitalisba lép bele. Ez az ideg pedig szép ívben egyenesen belefut a n. lacrymalisba, s egyesülésük helyén ágazódnak ki a szönnymirigybe belépő, még tovább elosztódó idegszálak. Ezen felfogás értelmében tehát tulajdonképen nem is a trigeminus első ágából való n. lacrymalis lenne az elválasztó ideg, hanem a n. orbitalis. Hogy Reich, a n. lacrymalis izgatására, ha azt közel a mirigyhez eszközölte, könnyelválasztást észlelt, teljesen érthető, mert az ingerlő áram az n. orbitális útján odajövő idegrostokat érhette, s érthető lesz az is, hogy miért nem bírta ugyanezt a hatást kiváltani, ha az izgatást a trigeminus törzseki részénél végezte, sőt reflex könnyezést tudott akkor is még előidézni, ha a trigeminus illető ágát átmetszette volt. Fedor Krauser embernél végzett gangl. Gasseri kiirtás után sem látta csökkentnek a megfelelő szem könnyelválasztását. Teljesen érthető felvételem alapján, hogy miért volt képes Reich a facialis kitépése után még reflex könnyezést létrehozni, miután ezen művelet alatt a gangl. genicul. és a n. petrosus sup. máj. nem szenvedtek. Érthető lesz Vulpian és Journiac1 2 3 4 kísérlete is, midőn a doboz villamos izgatása alatt a könnyelválasztás fokozását észlelték, mert ezen áram a nerv. petrosus sup. majort könnyen elérhette ; míg ha a facialist teljesen eltávolították, a koponyaűrbeli 1 2 3 4 részlettel együtt, akkor ezen kísérlet negatív maradt. Végre magyarázatát találjuk azon észleleteknek is, amidőn a facialis nyújtás egyes eseteiben (de nem minden esetben) a nyújtás pillanatában megfelelő oldali szemből hirtelen nagymennyiségű könny ömlött elő (Schüssler, Lumniczer, Schulek), ha felveszszük, ami teljesen elfogadható, hogy az óvatosan fokozott nyújtás által a gangl. genicul is elérve s így ingerelve lett. Könnyű értelmezést nyerünk a fentebbi rajz alapján Uhthofff látszólag ellenmondó észleletére. Ezen szerző beteget látott, akinél heves, a jobboldali trigeminus második ágának területére szorítkozó fájdalmak állottak elő, s ugyanekkor vette észre, hogy sírásnál ezen szeme száraz marad. A fájdalmak néhány nap múlva megszűntek ugyan, de a szemen bizonyos érzési zavarok (dysaesthesiák alakjában) maradtak vissza, s a könnyelválasztás szünetelése is tovább tartott. Ezen esetben a bántalom székhelyét a ganglion nasalénak a trigeminus második ágával való összeköttetése helyén kell keresni s felvehetjük, hogy főleg ezen összekötő rostok, vagy a nervus orbitalis kilépési helyén szenvedtek s így származott a könnymirigy elválasztásának bénulása, holott ha a n. lacrymalis sérülése játszott volna közbe, úgy a fájdalmaknak a trigeminus első ágában kellett volna mutatkozniok. A fentebb már említett s Hutchinson által közölt esetben a facialis bénulás tünetei mellett jellegzetes ízérzési zavar is volt jelen, ami felvételemmel teljesen egyezik, ezen esetben azonban másféle tünetek is fejlődtek ki, amelyek nagyobb sérülést is tételeztek fel. Mindezek alapján alig lehet kétség az iránt, hogy a könnymirigy elválasztó idegrostjai a facialisból valók s a gangl. gén. és a n. petros. superf. máj., a gangl. nasales ,a n. orbitalis útján járnak. Talán sikerülni fog e viszonyokat állatkísérletek által teljesen bizonyossá tenni. Végre teljesen megegyezik azon észleletem, hogy a könnyelválasztás szünetelésével együtt az érmozgató idegek ingerelhetősége is hiányzott, eddigi ismereteinkkel. A chorda tymp. a nyelv elülső részletének vasómotorait is vezeti, s a szerzők egész sorozata, Schifftől Frankl-Hochwartig kiemeli, hogy a facialis rostokkal mindenütt együtt járnak az érmozgatók is, amit a chorda tympanica már Claude Bernard mutatott ki kísérleti alapon. A mustárolaj-próba pedig facialis bénulásnál igen értékes segédeszköznek ígérkezik a bénulás helyének meghatározására. * * * Második esetemben feltűnő a hallás egyenlő volta a két fülben, mert a gangl. geniculatum táján támadt arczidegbénulás következtében, ismereteink jelen állása mellett, a n. stapedius (st.) is megbénulna s e miatt a hyperakusisnak nevezett tünetcsoportnak kellett volna beállani. Igaz, hogy facialis bénulásnál sok mindenféle oka lehet a hallászavarnak, s hogyha a jelen esetben a hallás csökkenését tapasztaltam volna a bal oldalán, az a legkevésbbé sem lepett volna meg, jóllehet a fül vizsgálata negatív eredményű volt. De sokszoros vizsgálat mutatta ki, hogy a beteg hallása mindkét fülén jó és teljesen egyenlő. Az irodalomban is számos esetet lehet találni, amelyekben az ingvitorlák bénulása mellett a hyperakusis hiányzott, anélkül, hogy a hallás csökkent volna. Ezen észleletek azon gyanút keltik bennem, hogy vájjon a nervus stapedius nem ép olyan vendége-e a nervus facialisnak, mint pl. a chorda tympani ízérző ágai (b.) ? Ez a felvétel némi valószínűséggel bír azért is, mert a doboz második izmát, a m. tensor tympanit, a trigeminus harmadik ága látja el mozgató rostokkal, s így talán nem lehetetlen, hogy ugyanezen idegtörzsekből a ramus communicans complex. tymp. (R. c. p. t.) közvetítésével jut egy darabon át a stapedius izom idege az arczideg pályájához. Kísérleti úton eldönthető volna e kérdés az izom elfajulásának tanulmányozása által a trigeminus vagy a facialis átmetszése után. Budapest, 1893. julius 18-dikán. —‡-—·- a facialis rostjainak pályája. — a trigeminus 2. ága rostjainak pályája. 1 Neurolog. Centralblatt 1885. p. 542. 1 Archív f. kiin. Hédiéin. XV. k. 2 Archiv f. Ophthalmologie 1873. 3 Deutsche med. Woch. 1893. p. 341. 4 Compt. rend. 1879. 89. kötet, 274. és 393. 1, 381