Orvosi Hetilap, 1893. november (37. évfolyam, 45-48. szám)

1893-11-05 / 45. szám

Harminczhetedik évfolyam. 45. szám. Budapest, 1893. november 5. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti k. m. t. egyetem II. belgyógyászati (Kétli Károly tanár) Klinikájáról. Az ólombénulás orvoslásáról. Balogh K. Oszkár dr., klinikai gyakornoktól. Az utóbbi időben klinikai gyógyítás alatt több ólom­bénulásban szenvedő beteg állott, a­kiknél ha tökéletes gyógyu­lást nem is értünk el, mégis oly feltűnő javulást, a bajnak folytonos javulását — habár a baj természeténél fogva csak hosszabb orvoslás után — láttuk, hogy érdemesnek találom az esetek közlését s ezzel az egyetemi II. belklinikán alkal­mazni szokott kezelés ismertetését is. Orvoslási eljárásunk ugyan nem halad új utakon, de miután épen ezen betegség ellen véleményünk szerint a leg­hatásosabb szert, a strychnint számos munkában nem találjuk kellőleg méltányolva, s annak a gyakorlatban való alkalmazása is még nagyon korlátolt, időszerűnek látszik az ezen szerrel tett kísérleteink eredményének ismertetése. Mindenek­előtt ki kell emelnem, hogy a strychninnek huzamosabb adagolása semmiféle oly mérgezési tünetet nem okozott, a­mi miatt e szert rövid időre is félre kellett volna tenni. Igaz, hogy a bőr alá fecskendések egyszeri adatát ‘/a—7s mgm.-mal kezdtük s napi 4 mgm.-on túl nem mentünk, de tekintve többek közt, hogy egyik betegünk kilencz hónapon (275 napon) át a szert napról napra megszakítás nélkül kapta, s annak összes mennyisége 773 centigrammra rúgott, a strychninnek kellemetlen melléktümneményeit nem észleltük és így csak ajánlani tudjuk e már Tanquerel des Planches által használt s azóta is hasonló esetekben egyes szerzők által alkalmazott szert. S egyáltalában nem találjuk semmiképen megokolva, hogy az orvosok egy része még azon esetekben is, a­midőn a strychnin határozottan javulva volna, félve az eset­leg beálló komolyabb mérgezési tünetektől, tartózkodik annak használatától. E tekintetben azonban fel kell említenem, hogy nem egy kísérletező a strychnin meglehetős nagy összmennyi­­ségét alkalmazta minden káros mellékhatás nélkül, így Leuber diphtheria után támadott súlyosabb bénulásnál 5 hét alatt 48 centigm. strychn. iitr.-t fecskendezett be igen kitűnő ered­ménynyel. Acker2 az alsó végtagok paraplegiájánál 135 nap alatt 4­0 grammot. Corenville- a strychnint egy esetben 300 napon át adatolta, a­nélkül, hogy a strychninnek némelyek által hangoztatott cumulativ hatásával baja lett volna. Ezen észleléseken alapuló állításokkal szemben állanak más vélemények is, a­melyekről azonban egyáltalában nem derül ki, hogy tapasztalati tényekre vannak-e építve s nem csupán felvételre, így Nothnagel és Kossbach „Handbuch der Arzneimittellehre“ munkájukban többek közt a strychninről írják, hogy alkalmazása nem mindig veszélytelen, nevezetesen cumulativ hatása folytán. S ólombénulás eseteiben csak akkor ajánlják a strychnint alkalmazni, ha minden más orvoslás, különösen a villamozás haszon nélküli. Mi a strychnintól, nevezetesen ólombénulás eseteiben, még­pedig a súlyosakban is csak jó eredményt láttunk. Magá­ról az idült ólommérgezés természetéről ezúttal nem szólunk, hanem csak Kétli Károly t­r.-nak e tárgyról szóló czikkére bátorkodunk utalni.­ Eseteink a következők voltak : I. eset. V. I., 36 éves, kovács. Tizenkilencz éves korá­ban három hónapig tartó váltólázban szenvedett. Veneziás baja nem volt. Szeszes italokkal rendesen, de nem mértéktelenül élt. Kilencz év óta vasgyárban dolgozik, a­hol általa szegecse­lésnek nevezett foglalkozást végzett állandóan; ezen művelet­nél többnyire miniummal bekent vasdarabok lesznek izzó szögek által összeerősítve, a midőn az izzó vasdarabtól megolvasztott ólomtartalmú máz szétfecscsent, gyakran karjára is jutott s ott hosszasabban maradt. 1890-ben hasában heves, kínzó fájdalom támadt, mi mellett székrekedésben és étvágytalanság­ban szenvedett; e baja hat hét alatt megszűnt. A következő évben tavaszszal újból kólikában szenvedett, e mellett mindkét kezében s alkarjában zsibbadást érzett, majd ujjai hajlított helyzetbe jutottak, a­melyből ha azokat nehezen ki is egyene­sítette, rugóként pattantak vissza. Orvosi kezelésre állapota javult ugyan, de dolgozni oly kitartóan, mint azelőtt, nem tudott. 1892 februárjában hasfájása újból fellépett, valamint a kéz ujjai ismét hajlított helyzetbe jutottak. Ugyanazon év április 21-dikén vetette fel magát a klinikára. Ez alkalommal mindkét alkar izomzatát, különösen a feszítő oldalon, a test többi izomzatához viszonyítva erősen megfogyottnak találták, úgyszintén a csont közötti izmokat a kézen, valamint a thenart és antithenart. A felső végtagokon az ujjak hajlított helyzetben vannak, a­melyből activ mozgással bal oldalt kevéssé, jobb oldalt egyáltalán nem hozhatók ki, passiv mozgatással azonban jól kiegyenesíthetők. Mindkét kéz a kézte­születben szintén hajlított helyzetben van, a­miből jobb oldalt egyáltalában nem téríthető ki, míg bal oldalt csak egy kissé. A jobb kéz szorító ereje 0, a balé pedig igen csekély (5 kgm. a dynamométerrel mérve). Mindkét alkar, különösen a jobbnak feszítése igen nehezített. A felkar actív és passiv mozgása rendes. A jobb alkaron a bevezetett áram összehúzódást nem vált ki, csupán kevéssé a hajlítókban, míg a bal karon csak nagyon erős áram képes néhány izomban összehúzódást előidézni. A galván árammal szemben azonban a bénult izmok ingerlékenysége, bár csökkenve, fenmaradt. Járásban eltérés nincs, a térdreflex fokozott, lábtü­net nem fejthető ki. A vizeletben fehérje nem fordult elő. A beteg naponta 28° R. hőmértékű fürdőt kapott, továbbá jodkáliumot szedett. Másodnaponként faradikus árammal villa­­moztuk meg. Ezenkívül április 26-dikától augusztus 2-dikáig, azaz kimeneteléig strychninnel bőr alá fecskendőseket kapott. Az injectiókat 3/4 mgm.-mal kezdtük s lassanként emelve az adatot 4 mgm.-ig jutottunk. Összesen 30­83 centigramm strychnint kapott három hónap leforgása alatt, a­mely idő alatt a strychninnek a legkisebb kellemetlen mellékhatását sem láttuk. 1 Orvosi Hetilap, 1881. évfolyam, 9. és 10. szám. 1 Arch. f. kiin. Med. 1869. 6. kötet. 2 Arch. f. kiin. Med. 1874. ií. 3 Observations cliniques sur l’emploi de strychnine.

Next