Orvosi Hetilap, 1893. november (37. évfolyam, 45-48. szám)
1893-11-05 / 45. szám
Harminczhetedik évfolyam. 45. szám. Budapest, 1893. november 5. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti k. m. t. egyetem II. belgyógyászati (Kétli Károly tanár) Klinikájáról. Az ólombénulás orvoslásáról. Balogh K. Oszkár dr., klinikai gyakornoktól. Az utóbbi időben klinikai gyógyítás alatt több ólombénulásban szenvedő beteg állott, akiknél ha tökéletes gyógyulást nem is értünk el, mégis oly feltűnő javulást, a bajnak folytonos javulását — habár a baj természeténél fogva csak hosszabb orvoslás után — láttuk, hogy érdemesnek találom az esetek közlését s ezzel az egyetemi II. belklinikán alkalmazni szokott kezelés ismertetését is. Orvoslási eljárásunk ugyan nem halad új utakon, de miután épen ezen betegség ellen véleményünk szerint a leghatásosabb szert, a strychnint számos munkában nem találjuk kellőleg méltányolva, s annak a gyakorlatban való alkalmazása is még nagyon korlátolt, időszerűnek látszik az ezen szerrel tett kísérleteink eredményének ismertetése. Mindenekelőtt ki kell emelnem, hogy a strychninnek huzamosabb adagolása semmiféle oly mérgezési tünetet nem okozott, ami miatt e szert rövid időre is félre kellett volna tenni. Igaz, hogy a bőr alá fecskendések egyszeri adatát ‘/a—7s mgm.-mal kezdtük s napi 4 mgm.-on túl nem mentünk, de tekintve többek közt, hogy egyik betegünk kilencz hónapon (275 napon) át a szert napról napra megszakítás nélkül kapta, s annak összes mennyisége 773 centigrammra rúgott, a strychninnek kellemetlen melléktümneményeit nem észleltük és így csak ajánlani tudjuk e már Tanquerel des Planches által használt s azóta is hasonló esetekben egyes szerzők által alkalmazott szert. S egyáltalában nem találjuk semmiképen megokolva, hogy az orvosok egy része még azon esetekben is, amidőn a strychnin határozottan javulva volna, félve az esetleg beálló komolyabb mérgezési tünetektől, tartózkodik annak használatától. E tekintetben azonban fel kell említenem, hogy nem egy kísérletező a strychnin meglehetős nagy összmennyiségét alkalmazta minden káros mellékhatás nélkül, így Leuber diphtheria után támadott súlyosabb bénulásnál 5 hét alatt 48 centigm. strychn. iitr.-t fecskendezett be igen kitűnő eredménynyel. Acker2 az alsó végtagok paraplegiájánál 135 nap alatt 40 grammot. Corenville- a strychnint egy esetben 300 napon át adatolta, anélkül, hogy a strychninnek némelyek által hangoztatott cumulativ hatásával baja lett volna. Ezen észleléseken alapuló állításokkal szemben állanak más vélemények is, amelyekről azonban egyáltalában nem derül ki, hogy tapasztalati tényekre vannak-e építve s nem csupán felvételre, így Nothnagel és Kossbach „Handbuch der Arzneimittellehre“ munkájukban többek közt a strychninről írják, hogy alkalmazása nem mindig veszélytelen, nevezetesen cumulativ hatása folytán. S ólombénulás eseteiben csak akkor ajánlják a strychnint alkalmazni, ha minden más orvoslás, különösen a villamozás haszon nélküli. Mi a strychnintól, nevezetesen ólombénulás eseteiben, mégpedig a súlyosakban is csak jó eredményt láttunk. Magáról az idült ólommérgezés természetéről ezúttal nem szólunk, hanem csak Kétli Károly tr.-nak e tárgyról szóló czikkére bátorkodunk utalni. Eseteink a következők voltak : I. eset. V. I., 36 éves, kovács. Tizenkilencz éves korában három hónapig tartó váltólázban szenvedett. Veneziás baja nem volt. Szeszes italokkal rendesen, de nem mértéktelenül élt. Kilencz év óta vasgyárban dolgozik, ahol általa szegecselésnek nevezett foglalkozást végzett állandóan; ezen műveletnél többnyire miniummal bekent vasdarabok lesznek izzó szögek által összeerősítve, a midőn az izzó vasdarabtól megolvasztott ólomtartalmú máz szétfecscsent, gyakran karjára is jutott s ott hosszasabban maradt. 1890-ben hasában heves, kínzó fájdalom támadt, mi mellett székrekedésben és étvágytalanságban szenvedett; e baja hat hét alatt megszűnt. A következő évben tavaszszal újból kólikában szenvedett, e mellett mindkét kezében s alkarjában zsibbadást érzett, majd ujjai hajlított helyzetbe jutottak, amelyből ha azokat nehezen ki is egyenesítette, rugóként pattantak vissza. Orvosi kezelésre állapota javult ugyan, de dolgozni oly kitartóan, mint azelőtt, nem tudott. 1892 februárjában hasfájása újból fellépett, valamint a kéz ujjai ismét hajlított helyzetbe jutottak. Ugyanazon év április 21-dikén vetette fel magát a klinikára. Ez alkalommal mindkét alkar izomzatát, különösen a feszítő oldalon, a test többi izomzatához viszonyítva erősen megfogyottnak találták, úgyszintén a csont közötti izmokat a kézen, valamint a thenart és antithenart. A felső végtagokon az ujjak hajlított helyzetben vannak, amelyből activ mozgással bal oldalt kevéssé, jobb oldalt egyáltalán nem hozhatók ki, passiv mozgatással azonban jól kiegyenesíthetők. Mindkét kéz a kézteszületben szintén hajlított helyzetben van, amiből jobb oldalt egyáltalában nem téríthető ki, míg bal oldalt csak egy kissé. A jobb kéz szorító ereje 0, a balé pedig igen csekély (5 kgm. a dynamométerrel mérve). Mindkét alkar, különösen a jobbnak feszítése igen nehezített. A felkar actív és passiv mozgása rendes. A jobb alkaron a bevezetett áram összehúzódást nem vált ki, csupán kevéssé a hajlítókban, míg a bal karon csak nagyon erős áram képes néhány izomban összehúzódást előidézni. A galván árammal szemben azonban a bénult izmok ingerlékenysége, bár csökkenve, fenmaradt. Járásban eltérés nincs, a térdreflex fokozott, lábtünet nem fejthető ki. A vizeletben fehérje nem fordult elő. A beteg naponta 28° R. hőmértékű fürdőt kapott, továbbá jodkáliumot szedett. Másodnaponként faradikus árammal villamoztuk meg. Ezenkívül április 26-dikától augusztus 2-dikáig, azaz kimeneteléig strychninnel bőr alá fecskendőseket kapott. Az injectiókat 3/4 mgm.-mal kezdtük s lassanként emelve az adatot 4 mgm.-ig jutottunk. Összesen 3083 centigramm strychnint kapott három hónap leforgása alatt, amely idő alatt a strychninnek a legkisebb kellemetlen mellékhatását sem láttuk. 1 Orvosi Hetilap, 1881. évfolyam, 9. és 10. szám. 1 Arch. f. kiin. Med. 1869. 6. kötet. 2 Arch. f. kiin. Med. 1874. ií. 3 Observations cliniques sur l’emploi de strychnine.