Orvosi Hetilap, 1894. február (38. évfolyam, 5-8. szám)
1894-02-04 / 5. szám
Harmincznyolczadik évfolyam. 5. szám. Budapest, 1891. február 1. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Alszártörések és bokaizületi lábok ambuláns gyógykezelésére szolgáló sínes csizma. Dollinger Gyula dr., egyetemi tanártól. Az alszártörések ambuláns gyógykezelésére eddig azon fészkötést alkalmaztam, amelyet az Orvosi Hetilapnak 1893. évi 43-dik számában részletesen leírtam és a budapesti kir. orvosegyesületnek 1893. évi november 11-dikén bemutattam. Ha e kötést két oldalt felvágjuk, akkor az egy levehető tokot képez, a melynek két fele szíjakkal erősíttetik egymáshoz s a mely rendesen addig eltart, a míg az eltörött csontok összeforrnak. E kötésnek egyik előnye az, hogy alig egy pár perc alatt elkészülhet, egy másik előnye pedig olcsósága, amely azt kórházi gyakorlatra igen alkalmassá teszi. Kezdettől fogva azonban csakis technikai kérdésnek tekintettem azt, hogy ezen rögzítő készülék gipsz helyett más anyagból is készülhet s azért még december hó első felében műszerészemmel, ugyanazon elvek szerint, amelyek az ambuláns gipszkötés elkészítésénél vezéreltek, a kórháznak egy törött alszárú betege számára sínes csizmát készíttettem, amelyben az ambulanter meggyógyult. A törött alszár e csizmában is felső végénél volt felfüggesztve, míg a bokánál, a saroknál és a lábfejnél fogva a csizma megfelelő részei meggátolják azt, hogy a csontvégek egymásra csúszszanak, azonfelül pedig a csizma sarki és hátulsó talpi része annyira van mélyítve, hogy a láb sarka és talpa a csizmának megfelelő részeit nem érinti. A második beteg, akinél e készülék alkalmazásba jött, december hó 29-dikén az által szenvedett alszártörést, hogy egy nehéz láda borult reá, amely az alszár mellső felületén egy darabon a bőrt is lehorzsolta. A helyszínen alkalmazott zsindelyek, másnap reggelig, amidőn a beteget a kórházban láttam, mindkét boka felett a bőrt feltörték. Az alszárcsontok az alsó és a középső harmad között törtek el. Eleinte járó fészkötést alkalmaztam, a sínes csizmát pedig január hó 16-dika óta viseli a beteg, ebben két segélyével jól jár, úgy hogy a bemutatás alkalmával — január hó 20-dikán — a maga lábán jött le a kórház 1-ső emeletéről az utczára és az egyesületi házban ugyancsak maga ment fel az emeletre. A sínes csizma a törött végtagról vett gipszmintán készül és tulajdonképen egy jobb és bal félből álló bőrtok, amelynek két felét a talp és a sarok köti egymáshoz, mellül és hátul egész hosszában kinyitható és a bőr széleibe vert kapcsok segélyével zsinórral összekapcsolható. Két oldalán az alszár felső végénél és a bokáknál kiszélesedő vékony vörösrézlemezek vonulnak végig (ábra a), amelyek különösen az alszár felső végénél és a bokáknál egészen pontosan odasimulnak a végtag felületének egyenetlenségeihez. Ezen lemezek hosszában erősítő aczélsínek vannak alkalmazva (ábra b), amelyeket a csizma sarka által fedett kengyel úgy köt egymáshoz, hogy minden sín alsó végén egy-egy charmerizület van, (c) amely lehetővé teszi, hogy a sín a megfelelő csizmaféllel együtt az alszár középvonalától elhajlíttassék, ami által a csizma szárastól egész hosszában kétfelé nyitható. A gipszminta sarka és talpa alá a sarkoknál 1—17 centiméter vastag mell felé vékonyodólag elvesző, összehajtott gipszpólyából álló sarok- és talppótlék alkalmaztatik, amelynek czélja a sarkoknál és a talp hátulsó részeinél a gipszmintán készülő csizmának megfelelő részeit lejebb helyezni, hogy a beteg végtag sarka és talpa e részeket ne érje és így az alszár fel is legyen függesztve. Külön bélelve a csizma nem lesz, hanem a törött végtagra gyapjúharisnyát húzunk. Arról, hogy a felfüggesztés tökéletes, meggyőződhetünk az által, hogy a csizma sarokbőrébe fúrt lyukon át, akkor amidőn a beteg áll, a csizmába benézünk, vagy amint a bemutatás alkalmával tettem, egy czeruzaszárat tolunk be a csizma sarkának talpi része és a láb talpa közé. * * * Utóbbi időben nyilvános rendelésem három betegénél, akik bokaizületi gümős lábban szenvedtek s a beteg, fájó lábra állani nem voltak képesek, hasonló járó fészkötést alkalmaztam, mint az alszártöréseknél. A végtag felfüggesztése egyrészt az alszár felső végének csontjaihoz szorosan odasimuló kötés, másrészt a beteg láb talpa és a fészkötés talpa közé tett vattaréteg által ugyanaz volt, mint az alszártörések Sínes Csizma alszártörések ambuláns gyógykezelésére.