Orvosi Hetilap, 1894. március (38. évfolyam, 9-12. szám)
1894-03-04 / 9. szám
Harmincznyolczadik évfolyam. 9. szám. Budapest, 1894. márczius 4 ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti k. m. t. egyetem (Kétli Károly ny. r. tanár) II. belkórodájából. Kísérletek a tolypyrinnel és tolysallal. Irta Aujeszky Aladár d kr., klinikai gyakornok. J. I. Riedel, egy berlini vegyészeti gyár tulajdonosa, az általa előállított „tolypyrin“ és „tolysal“ nevű antipyretikus és antirheumatikus gyógyszereket főnököm, Kétli tanár útrészére kipróbálás végett megküldte. A tolypyrinről és tolysalról eddigelé igen ellentétes nyilatkozatok jelentek meg az irodalomban. Míg Guttmann Pált és Hennnig12 * nagyon dicsérőleg nyilatkoznak róluk, addig Liebreich és Lohmann igen kicsinylőleg írnak az új gyógyszerekről. Épen ez oknál fogva Kétli tanár úr a tolypyrinről és tolysalról az egyet. II. belkórodán nyert tapasztalataink rövid közlését czélszerűnek vélte, hogy így a gyakorló orvosok némi tájékozással bírjanak e szerek használatáról és gyógyhatásukról. I. Tolypyrin .(C12H14N20, p.Tolyldimethylpyrazolon). Knorr 1883-ban fedezte fel a vegyületek azon osztályát, melyek 3 parány C-ből és 2 parány N-ből álló gyűrűalakú magot tartalmaznak, s melyeknek ő a „pyrazol“ nevet adta. Ezen vegyületek legfontosabbja az antipyrin (dimethylphenilisopyrazolon). A Kiedel által előállított tolypyrin is ezen vegyületek sorába tartozik. Vegyi összetétele: • C6 H4 CH3 I N / CHS n CO I I CH3CH CH. Amint látható, vegyi összetételre nézve az antipyrinhez igen közel áll. A tolypyrin apró, színtelen jegeczeket képez, íze keserű, 10 rész vízben oldódik, aether alig oldja. Vegyi reactiói: vizes oldata vaschloriddal ibolyavörös színt ad, légenysavval zöldet, mint az antipyrin. A vizeletben kimutatható, mégpedig a gyógyszer bevevése után 12 óra múlva, legerősebben 3—4 óra múlva, de még 10 óra múlva is találtam a vizeletben tolypyrin-nyomokat. Guttmann Pál 3 irányban ajánlja a tolypyrin alkalmazását, t. i. mint antipyreticumot, antirheumaticumot és analgeticumot. Ami a tolypyrin hőcsökkentő hatását illeti, azt tapasztaltam, hogy híztalan egyéneknél 3—4 gm. tolypyrin (2 órai időközökben adva be 1—1 gm.-ot) csupán 5—8 tizedfokkal szállította alább a hőmérséket. Lázas betegeknél megfelelő (1 gm.-os) adagok mellett a hatás erélyes és biztos. Betegeink lázuk foka és minősége szerint 1 gm.-os adagokban óránként kaptak 1—4 tolypyrinport; hőmérsékük az első por után 1/,1 óra múlva, azontúl óránként méretett. Mérsékelt láznál az első gramm után már ’/si óra múlva mutatkozott néhány tizedfoknyi hőleesés, mely 1 óra múlva 1, sőt 1'/, fokot is elért. A hatás kezdetét többnyire kisebb fokú izzadás jelezte. Mérsékelt láznál 1—2 gm. tolypyrinnel 7—8 órai láztalan állapotot sikerült elérnünk és midőn a hő újra emelkedni kezdett, ez emelkedést, rázóhideg nem vezette be, sem rohamos hőemelkedést nem észleltünk. Magas lázaknál 3—4 gm.-ra volt szükség, hogy czért érjünk, de a láztalan idő ilyenkor 10—16 óráig eltartott. Még a typhus abdominalis stádium nemesében is képes volt 3 gm. tolypyrin a hőmérséket 40°-ról 36'8°-ra lenyomni, s a beteg 14 órán át láztalan volt. Ezután pedig 6 óra alatt emelkedett fel újólag a hőmérsék 40°-ra. Subnormális hőmérséket egyetlen egy esetben okozott a tolypyrin, egy kétoldali tüdőcsúcs infiltratióban szenvedő betegnél. A betegnek reggeli 9 órakor 39°-os láza volt s ekkor 1 gm. tolypyrint kapott. 01/* órakor a hőmérsék 38'4°, 10 órakor 38°. Ekkor kapta a második port. A hőmérsék ezután lassan, de folyton sülyedt délutáni 4-ig, amikor minimumát elérte: 34‘8°-ot. Ez időtől kezdve ismét lassan emelkedett a temperatúra és este 1/29 órakor, vagyis a második por beverése után 106 óra múlva érte el a 38°-ot. Megjegyzendő, hogy az érvelések száma és minősége, valamint a légvételek lényegesebb változást nem mutattak , a beteg azonban bágyadt, álmos lett és erősen izzadott. Ami a tolypyrin mellékhatásait illeti, először is az izzadtat kell említenem, mely lázas betegeknél szokott a hatás bekövetkezésének jeléül fellépni. Az izzadás rendesen nem nagy fokú, csupán phthisikusoknál észleltünk rendkívül erős izzadást. Az izzadás tartama különböző, de az elért láztalan időszakon túl nem terjed. Gastrikus tünetek közül émelygést és hányást csupán két ízben láttunk, étvágytalanságot pedig egy betegnek okozott a tolypyrin. Többi betegeink mind igen jól tűrték. A szívműködést, pulsust, légzést a gyógyszer nem befolyásolta , a pulsus és légzések száma a hőmérséknek megfelelő volt. Fülzúgást egyetlenegy esetben sem észleltünk, szédülést és fejfájást is csak a fentebb említett esetekben, midőn gastrikus tünetek is mutatkoztak. Egy ízben a bőrre vonatkozó, ártatlan mellékhatását láttam a tolypyrinnek: az urticariát, mely meglehetős nagy kiterjedésű volt. Egyéb exanthemák, mint erythema, purpura, miliaria, kanyarószerű kiütések, melyek az antipyrinnél gyakran előfordulnak, nem léptek fel a tolypyrin alkalmazása közben. Ezekből látható, hogy a tolypyrinnek, ha vannak is mellékhatásai, ezek nagyobb kellemetlenségeket nem okoznak. Guttmann egy betege néhány nap alatt 150 gm. tolypyrint vett be (6—8 gm.-ot pro die), minden kellemetlen hatás nélkül. Mint antirheumaticum nem vált be a tolypyrin, így polyarthritis acuta eseteiben 4—6 gm.-ot alkalmazva pro die, a lázat ugyan csökkentette, sőt meg is szüntette, de a megbetegedett ízületekre nem volt befolyással. S midőn később ezen betegeknek salicylt adtunk, egy makacs eset kivételével, gyorsan bekövetkezett a gyógyulás. Egyéb rheumatikus eredetű bántalmaknál sem mutatkozott a tolypyrin alkalmazása folytán javitás. 1 „Boriin, kiin. Wochensohr.“ 1893. Nr. 11. 2 „Deutsche ined. Wochensehr.“ 1893. Nr. 8. ■' „Therap. Monatshefte.“ 1893. Nr. 4. 4 „Pharm. Zt£.“ 1893. Nr. 35.