Orvosi Hetilap, 1894. március (38. évfolyam, 9-12. szám)

1894-03-04 / 9. szám

Harmincznyolczadik évfolyam. 9. szám. Budapest, 1894­. márczius 4­ ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti k. m. t. egyetem (Kétli Károly ny. r. tanár) II. belkórodájából. Kísérletek a tolypyrinnel és tolysallal. Irta Aujeszky Aladár d kr., klinikai gyakornok. J. I­. Riedel, egy berlini vegyészeti gyár tulajdonosa, az általa előállított „tolypyrin“ és „tolysal“ nevű antipyretikus és antirheumatikus gyógyszereket főnököm, Kétli tanár út­részére kipróbálás végett megküldte. A tolypyrinről és tolysal­­ról eddigelé igen ellentétes nyilatkozatok jelentek meg az irodalomban. Míg Guttmann Pált és Hennnig1­2 * nagyon dicsérő­­leg nyilatkoznak róluk, addig Liebreich­ és Lohmann igen kicsinylőleg írnak az új gyógyszerekről. Épen ez oknál fogva Kétli tanár úr a tolypyrinről és tolysalról az egyet. II. bel­­kórodán nyert tapasztalataink rövid közlését czélszerűnek vélte, hogy így a gyakorló orvosok némi tájékozással bírja­nak e szerek használatáról és gyógyhatásukról. I. Tolypyrin .(C12H14N20, p.­Tolyldimethylpyrazolon). Knorr 1883-ban fedezte fel a vegyü­letek azon osztályát, melyek 3 parány C-ből és 2 parány N-ből álló gyűrűalakú magot tartalmaznak, s melyeknek ő a „pyrazol“ nevet adta. Ezen vegyül­etek legfontosabbja az antipyrin (dimethylphenil­­isopyrazolon). A Kiedel által előállított tolypyrin is ezen vegyü­­­letek sorába tartozik. Vegyi összetétele: • C6 H4 CH3 I N /­­ CHS n CO I I CH3C­H CH. A­mint látható, vegyi összetételre nézve az antipyrinhez igen közel áll. A tolypyrin apró, színtelen jegeczeket képez, íze keserű, 10 rész vízben oldódik, aether alig oldja. Vegyi reactiói: vizes oldata vaschloriddal ibolyavörös színt ad, légenysavval zöldet, mint az antipyrin. A vizeletben kimutatható, még­pedig a gyógyszer bevevése után 1­2 óra múlva, legerősebben 3—4 óra múlva, de még 10 óra múlva is találtam a vizelet­ben tolypyrin-nyomokat. Guttmann Pál 3 irányban ajánlja a tolypyrin alkalma­zását, t. i. mint antipyreticumot, antirheumaticumot és analge­­ticumot. A­mi a tolypyrin hőcsökkentő hatását illeti, azt tapasztal­tam­, hogy híztal­an egyéneknél 3—4 gm. tolypyrin (2 órai időközökben adva be 1—1 gm.-ot) csupán 5—8 tizedfokkal szállította alább a hőmérséket. Lázas betegeknél megfelelő (1 gm.-os) adagok mellett a hatás erélyes és biztos. Betegeink lázuk foka és minősége szerint 1 gm.-os adagokban óránként kaptak 1—4 tolypyrin­­port; hőmérsékük az első por után 1/,1 óra múlva, azontúl óránként méretett. Mérsékelt láznál az első gramm után már ’/si óra múlva mutatkozott néhány tizedfoknyi hőleesés, mely 1 óra múlva 1, sőt 1'/, fokot is elért. A hatás kezdetét többnyire kisebb fokú izzadás jelezte. Mérsékelt láznál 1—2 gm. tolypyrinnel 7—8 órai láztalan állapotot sikerült elérnünk és midőn a hő újra emel­kedni kezdett, ez emelkedést, rázóhideg nem vezette be, sem rohamos hőemelkedést nem észleltünk. Magas lázaknál 3—4 gm.-ra volt szükség, hogy czért érjünk, de a láztalan idő ilyenkor 10—16 óráig eltartott. Még a typhus abdominalis stádium nemesében is képes volt 3 gm. tolypyrin a hőmérsé­ket 40°-ról 36'8°-ra lenyomni, s a beteg 14 órán át láztalan volt­. Ezután pedig 6 óra alatt emelkedett fel újólag a h­ő­­mérsék 40°-ra. Subnormális hőmérséket egyetlen egy esetben okozott a tolypyrin, egy kétoldali tüdőcsúcs infiltratióban szenvedő betegnél. A betegnek reggeli 9 órakor 39°-os láza volt s ekkor 1 gm. tolypyrint kapott. 01/* órakor a hőmérsék 38'4°, 10 órakor 38°. Ekkor kapta a második port. A hőmérsék ezután lassan, de folyton sü­lyedt délutáni 4-ig, a­mikor mini­mumát elérte: 34‘8°-ot. Ez időtől kezdve ismét lassan emel­kedett a temperatúra és este 1/29 órakor, vagyis a második por beverése után 10­6 óra múlva érte el a 38°-ot. Megjegyzendő, hogy az érvelések száma és minősége, valamint a légvételek lényegesebb változást nem mutattak , a beteg azonban bágyadt, álmos lett és erősen izzadott. A­mi a tolypyrin mellékhatásait illeti, először is az izza­dtat kell említenem, mely lázas betegeknél szokott a hatás bekövetkezésének jeléül fellépni. Az izzadás rendesen nem nagy fokú, csupán phthisikusoknál észleltünk rendkívül erős izza­­dást. Az izzadás tartama különböző, de az elért láztalan idő­szakon túl nem terjed. Gastrikus tünetek közül émelygést és hányást csupán két ízben láttunk, étvágytalanságot pedig egy betegnek okozott a tolypyrin. Többi betegeink mind igen jól tűrték. A szívműködést, pulsust, légzést a gyógyszer nem be­folyásolta , a pulsus és légzések száma a hőmérséknek meg­felelő volt. Fülzúgást­ egyetlenegy esetben sem észleltünk, szédülést és fejfájást is csak a fentebb említett esetekben, midőn gastrikus tünetek is mutatkoztak. Egy ízben a bőrre vonatkozó, ártatlan mellékhatását láttam a tolypyrinnek: az urticariát, mely meglehetős nagy kiterjedésű volt. Egyéb exanthemák, mint erythema, purpura, miliaria, kanyarószerű kiütések, melyek az antipyrinnél gyakran előfordulnak, nem léptek fel a tolypyrin alkalmazása közben. Ezekből látható, hogy a tolypyrinnek, ha vannak is mellékhatásai, ezek nagyobb kellemetlenségeket nem okoznak. Guttmann egy betege néhány nap alatt 150 gm. tolypyrint vett be (6—8 gm.-ot pro die), minden kellemetlen hatás nélkül. Mint antirheumaticum nem vált­ be a tolypyrin, így poly­arthritis acuta eseteiben 4—6 gm.-ot alkalmazva pro die, a lázat ugyan csökkentette, sőt meg is szüntette, de a meg­betegedett ízületekre nem volt befolyással. S midőn később ezen betegeknek salicylt adtunk, egy makacs eset kivételé­vel, gyorsan bekövetkezett a gyógyulás. Egyéb rheumatikus eredetű bántalmaknál sem mutat­kozott a tolypyrin alkalmazása folytán javitás. 1 „Boriin, kiin. Wochensohr.“ 1893. Nr. 11. 2 „Deutsche ined. Wochensehr.“ 1893. Nr. 8. ■' „Therap. Monatshefte.“ 1893. Nr. 4. 4 „Pharm. Zt£.“ 1893. Nr. 35.

Next