Orvosi Hetilap, 1894. május (38. évfolyam, 18-21. szám)

1894-05-06 / 18. szám

Harmincznyolczadik évfolyam. 18. SZVIfl. Budapest, 1894- május 6. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐG­YES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény az egyetemi II. belklinikáról. Újabb adat a könymirigy beidegzésének kérdéséhez. Jendrassik Ernő dr., egyetemi ny. rk. tanártól. A múlt évben volt alkalmam h­ozzászólalni a Goldzieher kortárs úr által először kimondott azon viszonyhoz, a­mely az arczideg s a könymirigy működése közt kimutatható. Ezen közleményemben részint kóreseteken tett megfigyelések, részint az anatómiai viszonyok elemzése útján sikerült meg­állapítanom, hogy a könymirigyet beidegző faciális rostok — legalább a megfelelő esetek kisérő tünetei tanúsága szerint — a ganglion genicali magaslatán válnak el a facialis pályától s azután a nervus petros. superfic. major útján, s a ganglion nasale közvetítésével a trigeminus második ágán át­haladva, a nervus orbitalis mentén érnek a könymirigyhez. Ezen magatartást azóta tett megfigyeléseim is igazolni látsza­nak. Újabban egy érdekes kóreset felismernem engedte a canalis Fallopiae előtt még, sőt a központi idegrendszeren belül levő facialis részletben is a kényelválasztó rostokat, oly körülmények között, a­melyek az észleletnek kettős, úgy működés-kiesési, mint izgatási irányban való bizonyítását enge­dik meg. Az eset a következő: F.-né, 40 éves, különben egészsé­ges nő, 6 gyermek anyja, utolsó gyermekágya után a 13-dik napon (1893. október 8-dikán) először felkelve, útját egyenesen a templomba vette. Itt azután minden előrement jel nélkül hirtelen összeesve, úgy dőlt jobb oldalára, hogy jobb karját állítólag kific­amította. A körülállók segedelmével nemsokára felkelt — eszméletét csak pár másodperczre vesztette volt el — s két oldalról támogatva, közeli lakásába gyalog visszatért. Ezen időben jobb karja teljesen tehetetlenül lógott le, de egyszers­mind jobb lábát is nehezebben használta, beszélni azonban jól tudott. A házi­orvos állítása szerint a tirzamodás magától vissza­­ugrott s ő csupán a csakhamar e karban beállott heves fáj­dalmak kezelésére szorítkozott. E karon számos bőralatti vér­zés volt látható s főleg a könyökizü­let érzékenysége volt fel­tűnő. E fájdalmak oly hevesekké váltak, hogy a beteg több héten át volt kénytelen borogatásokat alkalmazni s ez időt ágyban is töltötte. Karjának fájdalmassága s csaknem folyto­nos pihenése mellett eleinte csak kevés ügyelmet fordított­­alsó végtagjaira, de midőn ismét járni kezdett, jobb lábának nehézsége, ügyetlensége díjból észrevehető lett, lábujjai a padlón megakadtak, ezen végtagjában azonban sohasem voltak fájdalmai. Mindezeken kívül betegségének már első idejétől kezdve észrevette, hogy bal szemét nem képes teljesen zárni s szája is félrehúzódik. Nehány nap múlva szemhéjának mozgása már javulni kezdett, a midőn bizonyos időközökben bal arcz­­felében görcsös összehúzódások támadtak s ezek alatt szeme csaknem bezárult, s bal szájzúga erősen balra húzódott. E görcsös rohamok mind gyakrabban ismétlődvén, a beteg végre márczius elején (1894) orvosa tanácsára felkeresett a klinikán. Ezen időben a beteg már elég jól tudott járni, mind­azonáltal jobb alsó végtagja határozottan gyengébb volt a balnál s a patella inának reflexe ezen oldalon jóval élénkebb­­nek mutatkozott mint a balon. Hasonlóképen a jobb kar is tetemesen gyengébbnek látszott a balnál, jóllehet a fájdalmak már teljesen megszűntek benne. Arczának vizsgálata a követ­kezőket derítette ki. A görcsrohamok között bal arezfele hatá­rozott bénulást árul el, ezen oldalon homlokredői elsimultak, szemrése tágabb, szájzúga kissé lejebb áll. Mozgási kísérletek­nél a különbség még szembeötlőbb, a homlokon alig képződ­nek ránézek, a szemrés félig nyitva marad, s a szemhéj lassab­ban sülyed, mint az ép oldalon, a száj nevetésnél jobbra húzódik, egyszóval a facialis nagyobb fokú paresisének teljes képe áll előttünk. A nyelv a középvonalban marad, a garatban azonban az uvula balra húzódott, ezen oldalon a garatív tete­mesen szűkebb s hangadásnál visszamarad. A hallásban fel­tűnő különbség nincs, sem az érzésben, a nyálelválasztásról nem tud határozott felvilágosítást adni. Ezen állapotot minden 2—5—10 perczben egy roham váltja fel, a­mely több másod­­perczig egészen egy perczig tartó, s a bal arczfél összes izmaira kiterjedő, elég lassan beálló izomgörcs alakjában jelentkezik. Ezen görcsroham alatt szájában bal oldalt összefoly a nyál, hangja megváltozik, a mennyiben az a bénulás alatt némileg orr­hangú jelleget mutat s ez ilyenkor megszűnik, subjectiv ízérzése azonban ilyenkor sincs, valamint a nyelv mozgása e roham alatt is teljesen szabad. Az arcz bőrének érzékenysége állandóan teljesen normális marad, a rohamok is egészen fájdalom­mentesek. A­mi már most a kényelválasztást illeti, úgy az a jelen esetben a következő érdekes magatartást mutatta: a görcsroham szakában a beteg bal szeme megtelt könyekkel, s midőn különösen heves rohamai voltak, e szeméből a könyek kiömlöttek. A bénulási szak alatt ellenben a mustárolaj próba — a melyet múlt közlésemben ajánlottam e vizsgálatra­ — a legélesebben feltüntette e szemen a reactio hiányát, míg a jobb szem e szer behatása alatt kivörösödött s azonnal megtelt könyekkel. Alig képzelhető eset, mely alaposabban bizonyítaná a könyelválasztás összefüggését az arczideggel. Ezen esetnek érdekessége azonban abban is fekszik, hogy a­míg az eddigiek­nél a bántalom székhelye mindig a Fallopius csatornáján belül volt, addig a jelen esetben a kórfolyamat lokalisatióját a koponyaűrben kell felvennünk. Azon körülmény ugyanis, hogy (a felső és alsó végtagban) jobboldali hemiparesis mellett a bal oldalon volt az ugyanazon időben hirtelen keletkezett arczidegbénulás, hemiplegia alternans felvételére jogosít. Ezen kórtünet legtöbbször úgy származik, hogy a végtagok bénulása a pyramis pályák sérülésében találja okát, míg az arczideg mint környéki ideg, azaz a nyúltvelei magjából már kilépve, de azért még esetleg intrapontin sérül meg. Ez a mi esetünkben nem valószínű, mert ha így állana a dolog, tekintve a több mint féléven át tartott arczidegbénulást, a megfelelő izmokban s az azokhoz vezető idegekben elfajulási villamos reactiót kellett volna találnunk. A villamos reactio ezzel ellentétben mindkét 1 L. az O. H. L. múlt évi folyamát: 307 1. 1 Czélszerűnek látszik a mustárolajhoz néhány csepp abs. alkoholt adni, így jobban hat s könnyebben kezelhető.

Next