Orvosi Hetilap, 1894. május (38. évfolyam, 18-21. szám)

1894-05-06 / 18. szám

212 ORVOSI HETILAP 1894. 18. sz. ammóniámhoz való viselkedése is változatlan maradt. Czél­­szerűnek tartom tehát, hogy ha a bonczoló orvos nincsen abban a helyzetben, hogy rögtön megvizsgálja spectroskoppal a gyomortartalmat, egy részét eltegye e czélra. Némely esetben, nevezetesen ha már a halált követő napon eszközöltetik a bonczolás, és a halál beállta óta lefolyt idő nem volt elégséges arra, hogy azalatt a gyomortartalomban feloldott vérfesték cyanhaematinná alakulhatott volna át, csak utólagosan történik ezen átalakulás az üvegben, így meges­­hetik, hogy a bonczoláskor a gyomortartalomban még válto­zatlan vér volt található, és hogy csak később alakul át cyan­haematinná. Hofmann is azon nézeten van, hogy a véres gyomor­­tartalom leírt színképi viselkedésének alapját cyankaliumnak h­aematinnal alkotott vegyü­lete képezi. Ellenben Róbert még ez esetben is eyanhaemoglobin-képződésről szól. Azt állítja ugyanis, hogy „a gyomor nyákhártyájának véredényeiben, ha a gyomor étellel telt, tehát savi kémhatású, az oxyhaemoglo­­bin lassanként átalakul methaemoglobinná és végül haematinná, és hogy kalilúggal történt mérgezésnél már az élőben történik a gyomorűrbe kilépett és a gyomor falában pangó vérnek át­változása methaemoglobinná és haematinná­. Hogy utóbbi vegyfolyamat cyankalium-mérgezésnél már az élőben végbe menne, tagadja Hofmann. Methaemoglobin-képződésnek fel­vétele sincs semmivel sem igazolva, ha állítja is Köbert, hogy a gyomorfal véredényeiben methaemoglobint talált. Mivel a methaemoglobin a savanyú haematintól spectroskopb­e nem különböztethető meg, Köbert észlelése tévedésen alapulhat. Minden esetre csak savanyú gyomor véredényeiben láthatta ezen színképet. Egyébként Róbert maga is elismeri a hae­­matin-képződést. Semmi okunk sincs tehát, hogy a cyankalium hatásának megmagyarázása végett a methaemoglobinhoz folya­modjunk, mert ha haemoglobinnak haematinná való átalaku­lásánál, mint közbe eső termék képződik is methaemoglobin, ennek mennyisége elenyésző csekély a képződött kaematiné­­hoz képest. A gyomortartalom vérvörös színe cyankalium-mérgezésnél e szerint cyankaematin képződésére vezetendő vissza; postmorta­­lis jelenség és egészen független az élő szervezetben végbemenő folyamatoktól és a test többi vérének színétől, a cyan­kaliumnak a vérfestékre gyakorolt sajátságos hatásán alapul, tehát a cyankalium-mérgezésre nézve jellemző. Zárszó: Jelen dolgozatomban feladatommá tűztem ki magam elé, hogy a vérfestéknek a cyannal képezett vegyületének vegyi és színképi tulajdonságait beható vizsgálatnak vessem alá és a különböző nézeteket arra nézve, milyen vérfestékszármazék­­nak tekintendő, alaposan és tárgyilagosan bíráljam meg. Azt hiszem sikerült kimutatnom, hogy a vérfestéknek a cyannal alkotott vegyü­lete vegyi és színképi viselkedéséből ítélve közel áll a haematin-vegyületekhez, miért is cyannak h­aematinnal képezett vegyü­letnek tekintendő és cyanhaematin névvel jelölendő. Továbbá megkísértettem a különböző elméleteket a vér élénkpiros színének okáról kéksav és cyankalium-mérgezésnél egymással összhangzásba hozni, és a látszólagos ellentéteket ki­egyenlíteni és tisztázni. Végül, ha az általam a cyan kimutatására ajánlott cyanhaematin-próba törvényszéki vegyelemzéseknél érvényesülne, örömömre szolgálna, hogy a kémszergyű­jteménynek, ha nem is lényeges, gyarapításához hozzájárulhattam. % % % Befejezésül kellemes kötelességemnek tartom, hogy a berlini államorvostani intézet igazgatójának, Strassmann Frigyes tanár úrnak szíves támogatását ezen munka kidolgozásánál e helyen is megköszönjem. TUDOMÁNYOS TÁRSULATOK. M. Tud. Akadémia. (111. osztályülés 1894. április 23-dikán.) Elnök : Than Károly ; titkárhelyettes : König Gyula. (Vége.) 3. Donogány Z. dr. és Tibáld M. élettani tanársegédektől. Az alkohol befolyása a szervezet fehérjeszétesésére. Az alkohol anyagforgalmi hatásának megismerése már hosszú idő óta foglal­koztatja a vizsgálókat. A kérdés aktuális jelentősége még mai napon is teljes mértékben fennáll, mivel az eddigi vizsgálatok meglehetősen ellentmondók lévén, általánosan elfogadott nézet nem lép előtérbe. Ez volt az oka annak, hogy szerzők felhasználva az eddigi anyagforgalmi kísérletek által czélszerűnek mutatkozott eljárásokat, minden elővigyázati rendszabályt szigorúan megtartva, kísérletes alapon az alkohol anyagforgalmi hatását újból tanulmány tárgyává tették. A kísérleteket kutyán végezték. Az állat olyan kalitkába volt elzárva, a­melyből minden vizeletet pontosan össze lehetett gyűjteni. A táplálék száraz hús és kétszersültből állott, kellő gond fordíttatván arra, hogy minden nap ugyanazon táplálék nyújtassék, s hogy kellő tápanyag jusson a szervezetbe. Az állat testsúlyát naponként megmérték, szintúgy a 24 óra alatt kiválasztott vizelet mennyiségét, és ebben az összes N, P205 és kénsavat, néhány kísérletben a m­ígysavat is meg­határozták. Minden kísérlet 3 szakaszra oszlik, az előszakaszban az állat II. egyensúlyba jut, azután következik a kísérleti nap (mert a kísérlet mindig csak egy napig tartott, illetőleg az alkoholnak csak egyszeri nyújtására szorítkozott), a­melyen az állat alkoholt kapott; ezután következett az utószakasz, melyben ismét helyre­­állott a II. egyensúly. Megjegyzendő, hogy minden szakaszban az állat ugyanannyi vizet kapott naponta, s az alkoholnapon gondot fordítottak arra is, hogy több folyadékot ne vegyen magához. Az alkoholt kis és nagy adagban nyújtották. Az adag meg­határozására vonatkozólag az állat testsúlya volt irányadó; egy kilogramm testsúlyra vonatkozólag ’/2 — 1 kcm. absolut alkohol kis adag, 1 %—2 kcm. alkohol közepes, 2—3 kcm. pedig nagy adagként szerepelvén. Az adagokra vonatkozólag a fent jelzett határokon túl nem mentek, mert­­/a kcm. már hatástalannak bizonyult, 3 kcm. pedig erősebb mérgezési tüneteket hozott létre. Eredményeik a következők: 1. Az alkoholnak az anyagforgalomra jelentékeny befolyása van. Legkisebb hatóanyaga növeli a nitrogénkiválasztást, a növe­kedés esetükben 3'4°/o-ot (pro kgm. testsúly 4 egra.) tett ki; nagy adagok azonban mindig csökkentették a kiválasztást; ezen csök­­­kenés sokkal jelentékenyebb fokot ért el, mivel átlagban 12%-ot (pro kgm. testsúly 41 cgm.) tesz. 2. A húgysavnak mennyisége nemcsak absolut értékben, hanem a nitrogénhez viszonyítva is fokozódott átlag 37­ 8%-kal kis alkohol­ adagoknál, míg nagy adagokra a m­ígysav mennyisége lényeges változást nem szenvedett. 3. A P205 ingadozása együtt tart a nitrogén mennyiségé­nek változásaival. 4. Az összes kén mennyisége kicsiny és közepes adagok­nál mintegy 12%-kal növekedett, nagy adagoknál pedig 13%-kal csökkent, megfelelőleg a nitrogénmennyiség ingadozásának. 5. Kis adag alkohol fokozza, nagy adag pedig csökkenti a kiválasztott vizelet mennyiségét. 4. Klug Nándor t­r.-tól. Vizsgálatok a gyomoremésztés köréből. A gyomorban folyó fehérjeemésztés el­haladása feltételei­nek megítélésére igen különböző eljárások szolgálnak, melyek azonban vagy nem engednek kielégítő pontosságot, vagy oly hosszadalmasak, hogy e miatt kiterjedt emésztési vizsgálatokra nem használhatók. Azért általában vizsgálat alá vettem a biuret­­kémlést az iránt, vajjon mennyiben használható ez a fehérjék és emésztési terményei mennyiségének meghatározására, és miután hasznavehetőségéről meggyőződtem, spectrophotometrikus úton

Next