Orvosi Hetilap, 1894. június (38. évfolyam, 22-25. szám)

1894-06-03 / 22. szám

Harmincznyolczadik évfolyam. 22. szám. Budapest, 1894­ jun­ius 8. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK A húgycső nem fajlagos lobos bántalmainak néhány alakjáról. Feleki Hugó dr.e­mlítőorvostól, Budapesten. A húgycső leggyakoribb megbetegedése annak gono­­rrhoeás lobja. E körülménynek tulajdonítandó, hogy a gyakor­latban mihelyt e szervnek váladékot termelő kóros állapotával állunk szemben, első­sorban gonorrhoeára gondolunk, de akárhányszor azt is tapasztaljuk, hogy a jelzett tünet fenn­állása esetén, elég hibásan, egyéb kóros folyamat felvétele nem is jó szóba. Mondanunk sem kell, hogy a kórjelzés ez utóbbi módja sok tévedésre szolgáltathat alkalmat. Mert ha kétségtelen is, hogy akárhányszor már első tekintetre képesek vagyunk a gonorrhoea kórisméjét megállapítani, úgy másrészről eléggé ismert tény, hogy mindama tünetek, melyeket e bántalom szabad szemmel való megtekintésnél nyújt, létrejöhetnek a húgycsőnek nem specifikus vírus okozta lobjánál is, és különö­sen hasonlíthatnak a kalikónak mérsékelt lábtünetekkel járó esetei az urethra egyéb kóros folyamataihoz. Nem c­élom e helyütt mindama bántalmakra kiterjesz­kedni, melyek felületes megtekintésnél kalikóval való össze­­tévesztésre szolgáltathatnak alkalmat, de melyek mibenléte felett körültekintő gondos vizsgálatnál csakhamar tisztában lehetünk. A húgycső nyálkahártyájának kevésbé tanulmányo­zott, és aránylagos ritkaságuknál fogva szakkörökben is kevésbé ismert néhány megbetegedéseit óhajtanám közlemé­nyemben megbeszélés tárgyává tenni, és azt hiszem, hogy — mikép ez gyakorlatunkban akárhányszor tapasztalható — ha sikerül a figyelmet e bántalmakra terelni, úgy kórisméré­­sü­k gyakoribb, kankóval való összetévesztésü­k pedig ennek megfelelőleg ritkább lesz. Urethritis ex irritatione. Urethritis irritativa. Minden orvos előtt ismeretes, hogy vegyi és mechanikus ingerek húgycsőlek létrejöttére vezethetnek. Erősen maró befecskendé­­sek ép úgy mint sérülések genyes váladékot produkáló lábot okozhatnak, mely a kalikóhoz első tekintetre mindenben hasonlít. Kisebb mechanikus ingerek is, ha huzamosan vagy gyakran hatnak, ugyancsak a kankóhoz hasonló folyamat létrejöttére szolgáltathatnak okot, mint azt oly egyéneknél, kik a kathéter tartós vagy igen gyakori alkalmazására szo­rulnak, nem ritkán van alkalmunk észlelni. Az a kóros folyamat, melyet Oberlaender a fent jelzett megnevezés alatt ír le, és melyet előtte és utána is többen észleltek (Kromeyer, Kollmann, Brewer, Bangs, Swinburne, Goldenberg), első­sorban oly irritátió eredményeket tüntettetik fel, melyet a sokáig folytatott, zabolátlan masturbatio, nemi excessusok idéznének elő, egyes esetekben pedig oly huzamosabb inger következményének tulajdoníttatik, melyet kőmorzsákat vagy homokot hordó vizelet kiürítése a nyakhártyán okoz. Azt hiszem, hogy ezen két netiológiai momentum oly távol áll egymástól, hogy azoknak ily módon való csoportosítása, eltekintve hasonló endoskopiai képeiből, mivel sem indokol­ható. Mert eltekintve a különböző pathogenesistől, a kóros, szilárd alkatrészeket tartalmazó vizeletnek a húgycsőre a szó­ban levő irányban való káros hatásához — ámbár ezt nem minden ily esetben tapasztaljuk — szó nem fér, és legfeljebb a tekintetben lehetnek nézeteltérések, miért nyilvánul az az egyik, és miért nem találkozunk e hátrányos hatásával számos más esetben. Egészen más elbírálás alá kell azonban esnie a másik netiológiai momentumnak. Okozhatnak-e nemi kicsapon­gások az irritátió által lobos folyamatot? Brewer egy esetet közöl, melyben a férj nejével való közösülés után genyes húgycsőlobot kapott. A geny nem tar­talmazott gonococcusokat. A férj több évi házas együttlét után coitált nejével először, mivel a nő idegbajánál fogva a cohabitatiótól tartózkodtak és minthogy coitus előtt a férj, és coitus után is a nő még egészséges volt, a bántalom létrejöt­tét a nagyfokú erotikus izgalmaknak tulajdonítja. Úgy ezen kóreset, mint a húgycsőlok ama eseteinek aetiologiája, melyek masturbatióra vezettetnek vissza, szigorú vizsgálatnál alig fog kifogástalannak bizonyulni. Ha meggon­doljuk ama excessusokat, melyeket fiatal házasok elkövetnek, és ha a masturbansok nagy számát látjuk magunk előtt, és ezzel szemben csak elvétve hallunk egy-egy ily módon létre­jött húgycsőlokról, úgy ennek ily származását illetőleg méltán lehetnek aggályaink. Ha oly neves búvárok vizsgálataiban, mint Oberlaender és Kollmann, nem is kétkedünk, és ha szívesen elismerjük, hogy maga a hosszabb időn át folytatott masturbatio képes az urethrában a tükörrel pontosan megállapítható kóros folyamato­kat létrehozni, úgy másrészről azon eseteket, melyekben egyes szerzők a heveny vagy­­ subacut kankóhoz hasonló folyamatok létrejöttét vezetik vissza a jelzett okokra, csak vagy friss infectiónak, vagy idült klenorrhoea kiújulásának, esetleg pedig a húgycső valamely egyéb, a kankóhoz némikép hasonló bántalmának kell tekintenünk, ép úgy mint ama eseteket, melyeket Tarnowsky (1872), Neumann (1888) és más elismert szakférfiak idéznek, hol a nagy fokban felcsigázott, de ki­elégítésére módot nem talált nemi izgalom következtében állí­tólag kankó jött volna létre. Hogy a váladéknak gonococcustól való mentessége még nem szól a bántalomnak infectio útján való létrejötte ellen, azt Aubert (1884), Bockhardt (1886), Legrain (1888), valamint az általam észlelt, bár ritka esetek (1892) igazolják, melyek­ben nem a Neisser-féle diplococcus szolgált a ragályozás vírusául. Nézetem szerint a nemi excessusoknak, de különösen a masturbatiónak tulajdonított hatásból csak annyi felel meg a valóságnak, hogy a húgycső nyálkahártyáját irritálni, ez által huzamos hyperaemiát létrehozni, a mirigyekben és pedig a Littre­, a Cowper és monytövi mirigyekben hypersecretiót elő­idézni, valamint spermatorrhoeát okozni képes. Ezen kóros jelenségek okozta elváltozások egyes esetekben a nyálkahártya színe, fényének valamint csíkoltságának a rendestől elütő nyilvánulása által tükörrel felismerhetők. Lob csak akkor fog előállani, ha egyéb tényezők is hozzájárulnak, hogy a talajt a húgycsőben levő vagy a hólyagból jövő pyogen gombák letelepedésének és felszaporodásának kedvezővé tegyék, vagy ha az irritátió által kevéssé ellenálló nyákhártyára pyogen mikrobionok nagyobb, számban juttatnak, és ott genyedés létre­

Next