Orvosi Hetilap, 1894. július (38. évfolyam, 26-30. szám)
1894-07-01 / 26. szám
310 ORVOSI HETILAP és kóroktanilag összetallózók. Ő azt mondja: „ .... alle diese Krankheitsformen bilden unmerkliche Uebergänge in einander und man kann hier nur mit grosser Willkür scheiden und sichten“. Szerinte a purpura simplex és a purpura haemorrh, épen úgy, mint a scorbut egyes esetekben izületi bántalmakkal, béltünetekkel és belső vérzésekkel lehetnekimplikálva. Az utolsó évtizedben mind inkább gyarapszik azon észlelők száma, akik a purpura haemorrhagica-t fertőző bántalomnak tekintik. Petronel már 1883-ban sajátságos mikrococcusokat és bacillusokat talált két morbus maculosusban szenvedő beteg vérében és képes volt ezen betegektől vett vér beoltása által tengeri nyulakon a morbus maculosushoz hasonló tüneteket előidézni. Sokkal behatóbb vizsgálatokat végezett későbben Letzerich, , aki egy 25 éves, morbus maculosus-ban megbetegedett leány vérében kicsiny, fénylő és gömb alakú képleteket látott, amelyek egy bacillus spóráinak bizonyultak; a bacillust magát Letzerich mint „bac. purpurae haemorrhagicae“-t irta le és az ebből származó culturák beoltásával tengeri nyulakon a purphaemorrhagica-ra jellegzetes tüneményeket észlelte. Több szervben vérzések és a véredényekben az általa leírt bacillus és annak spórái voltak kimutathatók. Az utóbbiakat különösen nagy mennyiségben találta Letzerich a májban és erre vezeti vissza az embereknél észlelt oly gyakori májmegnagyobbodást. Kísérleteiből Letzerich azon következtetést vonja le, hogy a purpura haemorrhagica egy idült fertőző bántalom. Hasonló kísérleteket és vizsgálatokat végeztek Tizzoni és Giovanini, , és ugyanazon eredményre jutottak mint Letzerich, t. i. arra, hogy a szöveti elváltozásokat nem a bacillusok okozzák, hanem az általuk produkált méreg, amelynek hatása hasonló a fermenthez. Ezen vizsgálatok és kísérletek végeredményükben megegyeznek azon érdekes és irányadó kísérletekkel, amelyeket Silbermann kiváló tanulmányában közlött. Silbermann ugyanis 3 esetét észlelte az ú. n. Henoch-féle purpurának (1. 309-dik oldal), amely észleletek kapcsán kutyákon tett kísérleteket és kísérletileg idézte elő a purpura haemorrhagicát. Silbermann kicsiny adagjait a pyrogallusnak fecskendezte a kísérleti állatok bőre alá és ez által a visszerekben és a hajszáledényekben pangást idézett elő; azután pedig az ugyanazon állat véréből nyert ú. n. ferment-vért az üterekbe visszatransfundálta. A kutyáknál ezen fermentintoxicatio hatásaként colikák léptek fel, a kutyák véres hányadékot és székletet ürítettek, egy részüknél pedig a bőralatti kötőszövetben vérzések voltak észlelhetők. Ezen kutyák belső szerveiben: a tüdőkben, a májban, a vesékben és a gyomorban vérzések, úgy ezen szervekben, mint a bőrben a kisebb és a baj száledényekben thrombusok, a mellett helyenként az edényfal hyalin-elváltozása és a belső szervekben kis necrotikus góczok voltak találhatók. A thrombusok Silbermann szerint az elsődleges elváltozást képezik, amelynek következményeként fogandó fel az edényfalzat elváltozása. Kísérleteinek az irodalmi adatokkal történt egybevetése alapján Silbermann azon nézetének ad kifejezést, hogy az emberi purpura is — annak bármely alakja — egy elsődleges vérmegbetegedésnek tudandó be és csakis ezen elsődleges vérmegbetegedés alapján magyarázható meg a különböző tünetek belső összefüggése. Hogy a purpura fertőző bántalom, támogatja Kochl'' Dorpatban is, aki az összes vérmegbetegedéseket: a purpura simplex-et, rheumatica-t és haemorrhagica-t, a scorbutot, a haemophiliát, az erythema nodosumot, a köldökvérzést és az újszülöttek zsíros elfajulását pathogenetice egy és ugyanazon fertőző bántalomnak mondja. Wolfff egy eset kapcsán hasonlókép azon véleményének ad kifejezést, hogy a purpura fertőző bántalom, mert nephritissel és léptumorral van egybekötve. Ugyanígy vélekedik Palmedon is, valamint Lockwood,s D. I. Milton Millers és mások. E helyütt fel akarom említeni a Henodit’ által leírt „purpura fulminans”-t is, amelynek aetiológiája mindeddig még homályos, mindazonáltal egyes esetekben némi összefüggésben látszik lenni a fertőző bántalmakkal. A purpura fulminans abból áll, hogy hirtelen igen kiterjedt vérzések lépnek fel a bőrben, egész végtagok kékes-feketék lesznek és oly erős a vérinfiltratio, hogy véres savóval telt hólyagok képződnek. A lefolyás rendkívül gyors és alig 24 óra alatt következik be a halál. A sectiók az eddig leírt esetekben negatív eredményűek voltak. A purpura-alakok közül a peliosis rheumatica a legkevesebb hívőre akad, így Bohne arról van meggyőződve, hogy a „peliosis rheumatica“ kifejezés felett már régen mosolyogtak volna, ha felfedezőjének tiszteletre méltó nevét nem viselné. Tényleg azt látjuk, hogy sokan Schoenlein nevét a peliosis rheumatica kapcsán csak a híres klinikus iránti tiszteletből említik, anélkül, hogy e bántalom alatt egy külön meghatározott és körülírt kóralakot értenének. Majdnem ugyanúgy jár Henoch is, aki a purpura rheumatica complikáltabb formája alatt írja le purpura-eseteit, így Immermann sem ismeri el a Henoch-féle purpurát mint morbus sui generist, hanem csak a purpura haemorrhagica egy válfajának tartja. E. Krauss 1883-ban heidelbergi dissertatiójában a Henoch-féle purpurának egy esetét közli és az irodalomban közlött összes purpuraeseteket két csoportba osztja, amelyek kolinikailag teljesen különböznek. Az első csoportba tartoznak a p. simplex és a p. haemorrhagica, a második csoportba azon purpura-esetek, amelyek izületi és béltünetekkel járnak. Ezen második csoportra jellemző az, hogy a tünemények egyes rohamokban lépnek fel. A rohammentes időben a betegek relative jól érzik magukat. A második csoportba tartozó esetek tehát teljesen megfelelnek a Henoch-féle purpurának. A pathogenesisre vonatkozólag Krauss azt állítja, hogy az első csoporthoz tartozó alakok egy vérbetegségnek felelnek meg, amelynél a Hayem által leírt haematoblasták keresbednek, sőt teljesen eltűnnek, míg a második csoporthoz tartozó alakok embolikus folyamatból erednek, amely nézetet különben már Polina is vallotta a peliosis rheumaticát illetőleg. Ezen nézetét Kraussnak teljesen osztják Husch és Hoche,10 akik egy klinikai tanulmányban a Henoch-féle purpura védelmére síkra szállnak és az irodalom szorgalmas áttanulmányozása és felhasználása mellett a Henoch-féle purpura klinikai képét pontosan meghatározzák. Ők a Henoch-féle purpurát klinikailag önálló és jól körülírt megbetegedésnek tartják. A purpura irodalmán végig tekintve, azt látjuk, hogy egyes formák, mint morbi sui generis, majdnem teljesen elveszítik jelentőségüket; vannak formák, amelyek különböző szerzők által különféleképen magyaráztattak, ismét más formák, amelyek csak fokozati különbséget mutatnak. Hogy ez így van, az nagyon természetes, mert hisz a purpura pathogenesise mind ez ideig meglehetősen homályos és ez által a különböző purpura-alakok közötti kapocs is nagyon laza. 1 Hämorrhagische Diathese eine Infectionskrankheit. Dissert. Würzburg, 1889. 2 Ueber Purpura etc. Dissert. Würzburg, 1889. 3 Purpura haemorrhagica. New-York Record 1891. Febr. 7. 4 A fatal case of purpura haemorrhagica. Med. News. August 8.1891. 5 Ueber Purpura fulminans. Berliner kl. Wochenschr. 1887. 0 Jahrb. f. Kinderheilk. NF. I. 1868. 7 Ziemssen’s Handbuch I. Aufl. II. Bd. 8 Ueber Purpura. Inaugural-Dissertation. Heidelberg, 1883. 9 L. c. 10 Die Henoch’sche Purpura. Paediatrische Arbeiten. 1890. 1 Kivista clinica di Bologna. 1883. 2 Ueber die Aetiologie und die Kenntnisse der Purp, baemorrhagica. Leipzig, 1889. 3 Untersuchungen über haemorrhagische Infection. Ziegler’s Beiträge. Bd. 6. 4 „Klinische u. experimentelle Beobachtungen über Purpura.“ — Paediatrische Arbeiten. Berlin, 1890. 5 A ferment-vér Köhler szerint (Ueber Thrombose u. Transfusion. Dissert. Dorpat, 1871) az önként megaivadt venaesectiós vér kisajtolásából nyeretik. 6 Deutsche Chirnrgie von Billroth u. Lücke. 1889. 1894. 26. sz.