Orvosi Hetilap, 1894. július (38. évfolyam, 26-30. szám)

1894-07-01 / 26. szám

310 ORVOSI HETILAP és kóroktanilag össze­tallózók. Ő azt mondja: „ .... alle diese Krankheitsformen bilden unmerkliche Uebergänge in einander und man kann hier nur mit grosser Willkür scheiden und sichten“. Szerinte a purpura simplex és a purpura haemorrh, épen úgy, mint a scorbut egyes esetekben izületi bántalmak­­kal, béltünetekkel és belső vérzésekkel lehetnek­­implikálva. Az utolsó évtizedben mind inkább gyarapszik azon ész­lelők száma, a­kik a purpura haemorrhagica-t fertőző bánta­­lomnak tekintik. Petronel már 1883-ban sajátságos mikrococcusokat és bacillusokat talált két morbus maculosus­ban szenvedő beteg vérében és képes volt ezen betegektől vett vér beoltása által tengeri nyulakon a morbus maculosushoz hasonló tüneteket előidézni. Sokkal behatóbb vizsgálatokat végezett későbben Letzerich,­ , a­ki egy 25 éves, morbus maculosus-ban meg­betegedett leány vérében kicsiny, fénylő és gömb alakú képle­teket látott, a­melyek egy bacillus spóráinak bizonyultak; a bacillust magát Letzerich mint „bac. purpurae haemorrhagicae“-t irta le és az ebből származó culturák beoltásával tengeri nyulakon a purp­­haemorrhagica-ra jellegzetes tüneményeket észlelte. Több szervben vérzések és a véredényekben az általa leírt bacillus és annak spórái voltak kimutathatók. Az utóbbia­kat különösen nagy mennyiségben találta Letzerich a májban és erre vezeti vissza az embereknél észlelt oly gyakori máj­­megnagyobbodást. Kísérleteiből Letzerich azon következtetést vonja le, hogy a purpura haemorrhagica egy idült fertőző bántalom. Hasonló kísérleteket és vizsgálatokat végeztek Tizzoni és Giovanini, , és ugyanazon eredményre jutottak mint Letzerich, t. i. arra, hogy a szöveti elváltozásokat nem a bacillusok okozzák, hanem az általuk produkált méreg, a­melynek hatása hasonló a fermenthez. Ezen vizsgálatok és kísérletek vég­eredményükben megegyeznek azon érdekes és irányadó kísér­letekkel, a­melyeket Silbermann­ kiváló tanulmányában köz­lött. Silbermann ugyanis 3 esetét észlelte az ú. n. Henoch-féle purpurának (1. 309-dik oldal), a­mely észleletek kapcsán kutyá­kon tett kísérleteket és kísérletileg idézte elő a purpura haemorrhagicát. Silbermann kicsiny adagjait a pyrogallusnak fecskendezte a kísérleti állatok bőre alá és ez által a vissz­­erekben és a hajszáledényekben pangást idézett elő; azután pedig az ugyanazon állat véréből nyert ú. n. ferment-vért­ az üterekbe visszatransfundálta. A kutyáknál ezen ferment­­intoxicatio hatásaként colikák léptek fel, a kutyák véres hányadékot és székletet ürítettek, egy részüknél pedig a bőr­alatti kötőszövetben vérzések voltak észlelhetők. Ezen kutyák belső szerveiben: a tüdőkben, a májban, a vesékben és a gyomorban vérzések, úgy ezen szervekben, mint a bőrben a kisebb és a baj száledényekben thrombusok, a mellett helyen­ként az edényfal hyalin-elváltozása és a belső szervekben kis necrotikus góczok voltak találhatók. A thrombusok Silbermann szerint az elsődleges elváltozást képezik, a­melynek következ­ményeként fogandó fel az edényfalzat elváltozása. Kísérletei­nek az irodalmi adatokkal történt egybevetése alapján Silber­mann azon nézetének ad kifejezést, hogy az emberi purpura is — annak bármely alakja — egy elsődleges vérmegbetege­désnek tudandó be és csakis ezen elsődleges vérmegbetegedés alapján magyarázható meg a különböző tünetek belső össze­függése. Hogy a purpura fertőző bántalom, támogatja Kochl'' Dorpatban is, a­ki az összes vérmegbetegedéseket: a purpura simplex-et, rh­eumatica-t és haemorrhagica-t, a scorbutot, a haemophiliát, az erythema nodosumot, a köldökvérzést és az újszülöttek zsíros elfajulását pathogenetice egy és ugyanazon fertőző bántalomnak mondja. Wolfff egy eset kapcsán hasonlókép azon véleményének ad kifejezést, hogy a purpura fertőző bántalom, mert nephri­­tissel és léptumorral van egybekötve. Ugyanígy vélekedik Palmedon is, valamint Lockwood,s D. I. Milton Millers és mások. E helyütt fel akarom említeni a Henodit’ által leírt „purpura fulminans”-t is, a­melynek aetiológiája mindeddig még homályos, mindazonáltal egyes esetekben némi össze­függésben látszik lenni a fertőző bántalmakkal. A purpura fulminans abból áll, hogy hirtelen igen kiterjedt vérzések lép­nek fel a bőrben, egész végtagok kékes-feketék lesznek és oly erős a vérinfiltratio, hogy véres savóval telt hólyagok képződnek. A lefolyás rendkívül gyors és alig 24 óra alatt következik be a halál. A sectiók az eddig leírt esetekben negatív eredményűek voltak. A purpura-alakok közül a peliosis rheumatica a leg­kevesebb hívőre akad, így Bohne arról van meggyőződve, hogy a „peliosis rheumatica“ kifejezés felett már régen moso­lyogtak volna, ha felfedezőjének tiszteletre méltó nevét nem viselné. Tényleg azt látjuk, hogy sokan Schoenlein nevét a pelio­sis rheumatica kapcsán csak a híres klinikus iránti tiszteletből említik, a­nélkül, hogy e bántalom alatt egy külön meghatáro­zott és körülírt kóralakot értenének. Majdnem ugyanúgy jár Henoch is, a­ki a purpura rheumatica complikáltabb formája alatt írja le purpura-eseteit, így Immermann­ sem ismeri el a Henoch-féle purpurát mint morbus sui generist, hanem csak a purpura haemorrhagica egy válfajának tartja. E. Krauss­ 1883-ban heidelbergi dissertatiójában a Henoch-féle purpurának egy esetét közli és az irodalomban közlött összes purpura­­eseteket két csoportba osztja, a­melyek kolinikailag teljesen különböznek. Az első csoportba tartoznak a p. simplex és a p. haemorrhagica, a második csoportba azon purpura-esetek, a­melyek izületi és béltünetekkel járnak. Ezen második cso­portra jellemző az, hogy a tünemények egyes rohamokban lépnek fel. A rohammentes időben a betegek relative jól érzik magukat. A második csoportba tartozó esetek tehát teljesen megfelelnek a Henoch-féle purpurának. A pathogenesisre vonat­kozólag Krauss azt állítja, hogy az első csoporthoz tartozó alakok egy vérbetegségnek felelnek meg, a­melynél a Hayem által leírt haematoblasták keresbednek, sőt teljesen eltűnnek, míg a második csoporthoz tartozó alakok embolikus folyamat­ból erednek, a­mely nézetet különben már Polina is vallotta a peliosis rheumaticát illetőleg. Ezen nézetét Kraussnak teljesen osztják Husch és Hoche,10 a­kik egy klinikai tanulmányban a Henoch-féle purpura védel­mére síkra szállnak és az irodalom szorgalmas áttanulmányo­zása és felhasználása mellett a Henoch-féle purpura klinikai képét pontosan meghatározzák. Ők a Henoch-féle purpurát klinikailag önálló és jól körülírt megbetegedésnek tartják. A purpura irodalmán végig tekintve, azt látjuk, hogy egyes formák, mint morbi sui generis, majdnem teljesen el­veszítik jelentőségüket; vannak formák, a­melyek különböző szerzők által különféleképen magyaráztattak, ismét más formák, a­melyek csak fokozati különbséget mutatnak. Hogy ez így van, az nagyon természetes, mert hisz a purpura pathogenesise mind ez ideig meglehetősen homályos és ez által a különböző purpura-alakok közötti kapocs is nagyon laza. 1 Hämorrhagische Diathese eine Infectionskrankheit. Dissert. Würzburg, 1889. 2 Ueber Purpura etc. Dissert. Würzburg, 1889. 3 Purpura haemorrhagica. New-York Record 1891. Febr. 7. 4 A fatal case of purpura haemorrhagica. Med. News. August 8.1891. 5 Ueber Purpura fulminans. Berliner kl. Wochenschr. 1887. 0 Jahrb. f. Kinderheilk. NF. I. 1868. 7 Ziemssen’s Handbuch I. Aufl. II. Bd. 8 Ueber Purpura. Inaugural-Dissertation. Heidelberg, 1883. 9 L. c. 10 Die Henoch’sche Purpura. Paediatrische Arbeiten. 1890. 1 Kivista clinica di Bologna. 1883. 2 Ueber die Aetiologie und die Kenntnisse der Purp, baemorrhagica. Leipzig, 1889. 3 Untersuchungen über haemorrhagische Infection. Ziegler’s Beiträge. Bd. 6. 4 „Klinische u. experimentelle Beobachtungen über Purpura.“ — Paediatrische Arbeiten. Berlin, 1890. 5 A ferment-vér Köhler szerint (Ueber Thrombose u. Transfusion. Dissert. Dorpat, 1871) az önként megaivadt venaesectiós vér kisajtolásá­­ból nyeretik. 6 Deutsche Chirnrgie von Billroth u. Lücke. 1889. 1894. 26. sz.

Next