Orvosi Hetilap, 1894. augusztus (38. évfolyam, 31-34. szám)
1894-08-05 / 31. szám
369 ORVOSI HETILAP 1894. 31. sz. gésbe. Igen érdekesen bizonyította be Traube Mengarini Margherita is a bőrnek a jódgőzök számára való permeabilitását. A haldoklók bőrét jodkalium-oldattal ecsetelte be és az így kezelt bőrrészletekből a halál után mikrotom metszeteket készített. A metszetek vér- és nyirkedényei keményítő oldattal a jellemző jodreactiót adták. Az inunctiók alakjában alkalmazott higany is illékonyságának köszöni felszívathatóságát. A fentebbi kísérletek alapján ugyanis nincs okunk kétségbe vonni, hogy a higanygőzök az épköztakarón áthatolnak, annál inkább, ha a bedörzsölések alatt az epidermis folytonosságában megszakítást szenvedett. A búvárok egy része azon nézetben van, hogy a bőrre bedörzsölt higany sublimáttá alakul át, mely mint maró anyag a köztakarót megváltoztatván, ily módon jut felszívódásra. Újabban a guajacolum purumot az olaszok példájára a bőrre ecsetelve, annak felszívódását mi is tapasztaltuk. (Orvosi Hetilap 1894. 20. és 21. sz.) Nézetünk szerint a guajacol a bőrön áthatolását szintén túlnyomóan illékonyságának köszöni, ámbár nem tagadható, hogy a guajacolnak mint carbolszerű testnek az epidermist olyképen sikerül megváltoztatni, hogy az a felszívódásnak kevésbé áll útjában. Legújabban Du Mesnil az eddig leírtakkal ellentétben határozottan tagadja, hogy gázok az épköztakarón keresztül hatolnának. Említett szerző cápaiva, jód- és chloroform-gázokkal kísérletezett. Ámbár kísérleteinél a köztakaró említett gázok hatásának hosszasabban volt kitéve, azoknak bejutását az anyagcserébe nem tapasztalta. Du Mesnil azért ezen negatív eredményei alapján a jódnak bejuthatását az organismusba jodkalium-kenőcs alkalmazása után, csak a bekenések, illetőleg bedörzsölések okozta bőrsebzések útján tartja lehetségesnek. Véleményünk szerint különbség teendő, hogy a gázok a bőr felszínére közvetlenül hatnak-e, ami csak akkor történhetik, ha az illékony anyagok a köztakarót nem gázalakban veszik körül, hanem arra valamely vehiculumban alkalmaztatnak (pl. higanykenőcs). Csak ekkor juthatnak t. i. az illékony anyagok a köztakaróval tényleg érintkezésbe, amikor felszívódásuk megtörténhetik, míg különben a köztakarón levő zsiradékok és a bőrt állandóan körülvevő perspirationális gőzkör, mely a bőr pórusait is megtölti, a gázoknak a köztakaróval való közvetlen érintkezését megakadályozza és így azoknak a pórusokon keresztül való felszívódását lehetetlenné teszi. Oldott állapotban levő anyagoknak felszívódása a bőrről. E kérdéssel az orvosok sokat foglalkoztak. Régente, mint már említettük, a bőr átjárhatóságában feltétlenül bíztak, ma a búvárok nagy része egyáltalában tagadásba vonja, hogy folyékony vagy folyadékokban oldott anyagok köztakaróról felszívódnának ; azon orvosok kisebb számban vannak, kik kísérleteik alapján azt állítják, hogy az ép bőr oldatban levő anyagok számára, ha kisebb mértékben is, átjárható. Ezen utóbb említett szerzők egy része maró, vagy a szárat oldó ú. n. keratolytikus anyagokkal kísérletezett, melyek a bőrt megváltoztatják, miért is azok a köztakaróról felszívódva, az ép bőr átjárhatóságát nem bizonyítják. Mások pozitív eredményre jutottak, ha a bőrre gyorsan párolgó folyadékokat applikáltak, midőn az epidermisen nem a folyadék, hanem a gáz hatolt keresztül és így e kísérletek által sincs a bőrnek átjárhatósága folyadékok számára kimutatva. Egyes búvárok ismét a bőrnek átjárhatóságát oldott állapotban levő anyagok számára úgy mutatták ki, hogy azokat pl. fürdők alakjában vagy az egész köztakaróra, vagy annak egyes részleteire alkalmazták. Ezen kísérletek által elért positív eredmények azért kifogásolhatók, mert nem zárható ki, váljon a felszívódás nem a rectalis vagy vaginalis nyákhártya felől, vagy a köztakaró kisebb sérülésein keresztül, melyek a figyelmet elkerülték, történt-e. E czikk keretét túllépném, ha ezen pozitív eredményre jutott észlelők (Parisot, Bohrig, Wintemitz, Judl, Troitzky, Master, stb.) kísérleti eredményeit részletesen tárgyalnám. Az ezen kérdéssel foglalkozó búvárok nagyobb része azonban kísérleteik alapján azt állítja, hogy az ép köztakaró folyadékokban oldott anyagok számára teljességgel átjárhatai van. Ezek között Anna, Schum és Da Mesnil kísérletei a figyelemre legméltóbbak. Mi is kísérleteztünk indifferens anyagok oldataival, ú. m. antipyrint, antifebrint és phenacetint részint alkohol, részint aetherben oldva lázasok ép bőrére ecseteltünk fel. A hőmérsék az aether, illetőleg alkohol elpárolgása következtében néhány tizedfokkal rendesen alább szállott A kérdéses anyagokat a vizeletben kimutatni azonban még nyomokban sem sikerült. Ezért kísérleteink alapján mi is azt állíthatjuk, hogy az ép bőrön át indifferens anyagok még ennyire illékony vehien billiókban oldva sem jutnak az anyagcserébe. Az ép köztakaró átjárhatósága kenőcsökben foglalt anyagok számára is sokszoros kísérlet tárgyát képezte. A vizsgálók jó része, így Bohrig, Fleischer, Winternitz, Bitter, Gurnard stb. tagadja, hogy gyógyszerek a köztakarót épségében nem sértő, bármily összetételű kenőcsből felszívódásra jutnának. Különösen figyelemre méltók Du Mesnil ide vágó rendkívül pontosan eszközölt kísérletei; szerinte a bőrre felkent indifferens kenőcsök nem resorbeáltatnak, ha azok azonban bedörzsöltetnek, akkor kis mennyiségben az organismusba bejuthatnak, feltéve hogy a bedörzsölés alatt a köztakaró sérüléseket szenvedett. Mi antipyrint, antifebrint és phenacetint különféle összetételű (axing, poréi, vaselin, lanolin) kenőcsökben kentünk fel, azonban szintén teljesen negatív eredményre jutottunk. A búvárok kisebb része azonban említettekkel ellentétben azt állítja, hogy a bőrre indifferens gyógyanyagok is képesek kenőcsökből, igaz hogy csak csekély mennyiségben, az organismusba bejutni, így Paschkis és Obermayer azt állítják, hogy chlorlithium lanolin kenőcsben a köztakaróra alkalmazva, arról feszívődnék. Ez esetekben a kérdéses anyagok mindenek szerint szintén a kísérletezők figyelmét elkerülő apró felhámhiányokon keresztül jutottak be az organismusba, amit a felszívódásra jutott gyógyanyagok csekély volta is bizonyítani látszik. Az eddigieket összefoglalva, azt mondhatjuk, hogy a köztakarón, azt épségében nem sérelmezve, csupán illő anyagok képesek bizonyos körülmények között keresztül hatolni. A bőrre alkalmazott anyagok felszívódásának, mint már említettük, csupán az epidermis áll útjában, így láttuk, hogy ha a felhám hiányzik, a bőr átjárhatóvá vált. Bizonyítják e tényt a sebkezelésben előforduló jodoform, cárból stb. intoxicatiók, valamint azon érdekes észleletek is, midőn belladonnatapaszt sértett félhámú bőrre alkalmazva, súlyos mérgezési tünetek léptek fel. Viszont ha az epidermis megvastagodott, amint az egyes bőrbajoknál, mint pl. psoriasisnál, lichen rubernál stb. történik, akkor a bőr természetesen még fokozottabb mértékben átjárhatatlan és Anna szerint épen ez az oka, hogy említett bőrbántalmak helybelileg oly kevés eredménynyel gyógyíthatók. Ezek után világos, hogy gyógyanyagok csak akkor fognak a bőrről az organismusba bejutni, ha valami módon a felhámot átjárhatóvá sikerül tennünk. Vannak egyes anyagok, melyek a bőrön azáltal, hogy a felhám szaruját feloldják, áthatolni képesek. Ezek az ú. n. keratolytikus anyagok; ilyen a salicylsav, carbolsav, kalilúg, salol stb. Unna szerint ezen anyagok alkalmazásánál a szaruréteg fellágyul és későbben a cutisról egy összefüggő fehér hártya alakjában kisebb-nagyobb darabokban leválik. Különösen fontos, hogy a cutis a keratolytikus anyagok által nem bántalmaztatik, amint az a maró szereknél történik. (Folytatása következik.) Közlemény a budapesti kir. m. tud. egyetem II. számú belgyógyászati korodájáról (Kétli túr ). A fürdő okozta hőesésekről hasi hagymáznál. Irta : Kuthy Dezső dr., klinikai gyakornok. (Folytatás.) 3. A hóesések délelőtt és délután. Az összes fürdők 23‘4°/0-ját délelőtt (éjjel 12 órától déli 12 óráig), 76‘('/0-ját délután alkalmaztuk (déli 12 órától a rákövetkező éjfélig).