Orvosi Hetilap, 1894. szeptember (38. évfolyam, 35-39. szám)
1894-09-02 / 35. szám
420 ORVOSI HETILAP 1894. 85. sz. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Féloldali arczizzadás központi facialis bénulás mellett. (Közlemény az egyetemi II. belklinikáról.) Pándi Kálmán dr., gyakornoktól. (Vége.) Hogy az izzadásnál peripheriásabb részek is szerepelnek, azt már régebben is tudták. Volt idő, midőn azt hitték, hogy az izzadtság egyszerű transsudatum az edényekből, később megtudtuk, hogy e czélra egészen sajátos mirigyek vannak, majd megismertük ezeknek az idegfunctióktól függését s végre hosszas tapogatódzás után azt is, hogy a mirigyekig vezetett inger, mint minden más aktiv életjelenség, az agykéregből ered. Az 1875—82-es évek összefoglaló munkái hasábokon át foglalkoznak az izzadás peripherikus pályáival. Goltz, Luchsinger, Vulpian, Kendall, Adamkiewicz, Nawrockit s mások kimutatták a gerinczagy, mellső gyökerek s Sympathikus rostok ilyen szerepét. Szerintük a gerinczagyban izzadást keltő centrumok vannak, melyek ingerületét a peripherals idegek s a Sympathikus vezetik, s egyszersmind kimutatták, hogy ez inger a vérkeringés megszűnése után is hat a mirigyekre. Az ide tartozó kóros viszonyok legnagyobbrészt a sympathikusnak lettek tulajdonítva. Physiologiai kísérletek szerint a nyaki Sympathikus izgatása edényszűkülést hőmérsékcsökkenéssel s hyperhydrosist okoz, egyszersmind tágul a szemrés, előbbre áll a szemgolyó s mydriasis támad. Sympathikus bénulásnál e tünetek ellenkezője— tehát anidrosis — kellene hogy legyen (feltéve, hogy a physiologiai bénulás a kórossal egyenlő értékű) a klinikai képben is. Kórtani ismereteink azonban e téren ép oly befejezetlenek, mint a fejlődéstaniak vagy az anatómiai viszonyok. Csak kevés eset felel meg tisztán bénulásnak vagy izgatásnak, legtöbbször a szerzők kénytelenek felvenni, hogy bénulás s izgalom együtt vannak jelen s nem tudom, nem-e ez rendesen a kóros állapot. Vannak egyes esetek leírva, melyek majdnem teljesen megfelelnek az élettani kísérletnek. Ilyen a Kália által közölt rheumatikus eredésű Sympathikus bénulás, az anidrosis pilopilocarpin- injectiókkal is igazolva lett. Lewinski,3 Samelsohni esetében a bénulás mellett szintén anidrosis volt jelen. Más esetekben a bénulás mellett izgalmi tünetek vannak, edénytágulás, hyperhydrosis s mydriasis, Riehl, Friedländer.ismereteink azonban a bénult részek érfunctióit illetőleg még nagyon hiányosak s nem jobbak az irismozgásokra nézve sem. Tudjuk, hogy a test bármely idegének centrális végét ingerelve, pupillatágulást lehet létrehozni. Fleischmann arra figyelmeztet, hogy gyermekek csúcspneumoniájánál a megfelelő oldali pupilla tágabb (symp. izgalom). Magam egy phthisikus nőnél csak a cavernának megfelelő oldalon láttam huzamos időn keresztül az arca kipirulását fellépni. A Sympathikus változó tüneteinek magyarázatánál első gondolatra úgy tetszik, hogy a hyperhydrosis izgalmi tünet s mégis több esetben a bénulás határozott jelei mellett találták, így Mandt említi Gairdner és Vernemi eseteit s ide tartozik az ő leírása szerint a Ghwosteké is. Magam szintén észleltem a múlt év folyamán Laufenauer tanár klinikáján egy esetet, melyet az ő beleegyezésével szintén ide csatolok. F. M., 60 éves, r. k., házmester. Régebb idő óta jobboldali (?) fejfájásai vannak, 10 év óta arcza jobb oldalán különösen járás vagy étkezés után erősen izzad. Az arcz jobb fele, különösen a temporalis homlokrész, a fejtető, az orr oldala, áll és nyak lefelé szabályos határ nélkül 1 L. Virchow-Hirsch Jahresbericht, 1874—1894. 2 Kétli. Adatok az együttérző ideg élet- és kórtanához. Orvosi Hetilap. 1885. 3 Lewinski. Béri. ki. Wochenschr. 1885. Fleischmann. 4 Samelsohn. Deutsche med. Wochenschrift. 1888. 5 Riehl. Wiener med. Presse. 1884. 0 Friedländer. Cbl. f. Nervenheilkunde. Í886. 7 Fleischmann. Wiener mod. Presse. 1876. 8 1. c. elmosódva sűrű, gombostűnyi izzadságcseppekkel borított. A jobb szemrés kevéssel szűkebb, felső szemhéj valamivel lejebb áll, mint a bal oldalon, a jobb pupilla kissé szűkebb, reactiója a baléval egyenlő. Mindkét arczfél erősen kipirult, tág vivőerekkel; jobb felől kissé pirosabb. A jobb a. temporalis vastagabb s kanyargósabb mint a bal. Tapintásnál a jobb arczfél hűvösebb. Beteg állítása szerint a jobb szem erősebben is kényezik (a bővebb nedv-elválasztás mustárolaj-próbánál is látható). Az arczizomzat mozgásában s a villamos viszonyokban kóros elváltozás nincs. Jobb n. supraorbitalis nyomásra fájdalmas. Guttmanni mydriasist s hyperhydrosist látott egy beteg arczán vérbőség és fokozott hő mellett, ezen eset inkább Sympathikus izgatásnak felel meg. Wood* egy betege, kinél hasi tumorok a plexus solarist nyomták, a szerint amint hátára vagy oldalára feküdt, egész testén vagy annak féloldalán volt képes izzadást létrehozni. Izgalom vagy bénulás volt-e ott jelen, nem lehet eldönteni. Mindenesetre igen nehéz megmagyarázni, hogyan hozhat bénulás izgalmi tünetet létre. Möbius maga mondja: „Bei der jetzigen Lage der Dinge ist es am schwersten verständlich, wieso Sympathikus-Lähmung Hyperhydrosis bewirken soll.“ Látni fogjuk, hogy a facialis izzadság elválasztó szerepét épen ily nehéz megvilágítani s valószínűleg ismeretlen, távolabbi viszonyok okozták az élettani vizsgálatok szembeszökő ellenmondásait is. Említettem, hogy a peripheriás idegek izgatása izzadáselválasztást okoz; az arczbőrnek egyetlen centrifugális működésű idege a facialis, tehát már a priori is ettől kellene az izzadásnak függeni. Adambievicz állította először, hogy a facialis törzs izgatása izzadáselválasztást indít meg. Strauss és Bloch szerint súlyos peripheriás facialis bénulásoknál anydrosis lép fel, ezt ők pilocarpin-injectiókkal is igazolták, így positív és negatív úton a facialis izzasztó működése be van bizonyítva. Érthetetlenné teszik azonban a kérdést Windscheid esetei, ki peripheriás arczidegbénulás mellett látott hyperhydrosist. Egyik középsúlyos esetében a hyperhydrosis együtt lép fel s együtt múlik el a bénulással, másik esetében 2 hónapos súlyos bénuláshoz társult s a harmadikban már csak nyomai voltak a régi peripheriás bénulásnak. Utolsó esetében melegebb és pirosabbis volt az arca. Ezen esetében musculomotorikus izgalmi tünetek voltak jelen, a másik kettőnél tiszta bénulás. Windscheid szerint a Sympathikus rostoknak esetleges collateralis kiegyenlítő működése nem fogadható el magyarázatul, mert nem volt pupilla-differentia. Ez azonban nem volna ok, mert Raymond (1. c.) leírja, hogy a pupillatágító rostok külön futnak, sőt Samelsohn csupán azok bénulását említi fel. (1. c.) E jelenségek tisztázását megnehezíti az is, hogy a sympathicus bántalmainak typikus jegyeit nem ismerjük. Vasomotorikus s hőmérséki zavarokat láttak az arczideg bénulásával közvetlen összefüggésben is (Franz-Hochwarta). Rosenbach'1 bőrpirosságot, hőmérsékemelkedést s hyperhydrosist ír le minden symp. vagy facialis affectio nélkül. Általában több közösség van a facialis sympathicus functióiban, így a legújabb vizsgálatok s különösen Goldzieher közlései, melyekhez Jendrássik' járult újabb adatokkal, kétségtelenné teszik, hogy a kényelválasztást a facialis eszközli. (Ugyanezt a Jendrassik által ajánlott mustár-olaj-próbával én is több ízben 1 Guttmann. Bor. kimn. Wschr. 1875. 2 Friedländer idézi, 1. c. 3 Die Secr. des Schrweisses etc. 4 Kétli három periph. facialis bénulásnál teljes elfajulási reactióval a két oldal izzadásában különbséget nem talált, magam egy hasonló ritka súlyos esetben 15 cgm. pilocarpin befecskendezése után mindig a bénult arczon láttam erősebb izzadást fellépni, a jelenség az izzadás letürülése után is mindig így ismétlődött. Itt azonban zavaró lehet az a körülmény is, hogy a pilocarpinnak peripheriás hatása is van. 0 Windscheid. Ueber den Zusammenhang der Hyperhyd. und facies mit pathologischen Zuständen des Facilis. Münch, med. Wschr, 1890. 6 Frankl-Slochwart, Neurol. Centralblatt, 1890. 7 Rosenbach. Centralblatt für Nervenheilkunde, 1886. 8 Goldzieher. Adatok a könyelválasztás élettanához. Orvosi Hetilap, 1893. Szemészet kézikönyve, 1890. 9 Jendrassik. Orvosi Hetilap, 1893. 1894.