Orvosi Hetilap, 1895. május (39. évfolyam, 18-21. szám)

1895-05-05 / 18. szám

Harm­inczkilenczedik évfolyam. 18. szám. Budapest, 1895. május 5. ORVOSI HETILAP. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÖRBAVARLAT KÖZLÖNYE. EREDETI KÖZLEMÉNYEK A kengyel fejlődési rendellenességei. Irta Tónika Samu d­r., fülorvos Budapesten. 1. ábra. Vonatkozással az utóbbi időben általam közzétett, az emberi dobüregben talált számfeletti hallócsontocska esetére, a kengyel fejlődési rendellenességének két esetét óhajtom le­írni, melyeket boncztani munkálataim közben találtam, egy­szersmind röviden felemlíteni a kengyelnek vizsgálataim alap­­ján talált egyéb fejlődési rendellenességeit. Az egyik eset K. A., 5­1 éves, nagyot halló nőtől származik. Ezen egyén hallószervének boncztani vizsgálata a következő: A dobhártya diffus homályos; a kalapács és üllő normá­lis és gyenge kötőszöveti tömegbe van burkolva. A kengyelnek csak egyetlen szára van, mely csaknem az abnorm kicsi kengyeltalp közepéről ered, gyengén hajlott és igen finom kötőszöveti szalagokkal van az ovális ablak üregének mellső és hátsó falával összefüggésben. A kengyel teljesen mozgatható, minden része sima felü­letű és mindenütt nyakhártyával van borítva. (1. ábra.) A kerek ablak és hártyája normális. Az eminentia pyramidalis hiányzik, szintúgy a kengyelizom és ina. A második eset, N. Fr. asszonytól ered, ki az utóbbi években süket volt és 82 éves korában marasmus senilisben halt meg. Weber-féle kísérlet határozat­lan, Rinne negatív. Hallásképesség 1­0. A hallószerv bonczlelete a következő: A dobhártya meglehetős nagy mértékben behúzódott és különösen peripher részeiben diffus homályos. A kalapács-üllőízület rendesen mozgatható. Az antrum mastoideumban sűrű kötőszöveti gerendázat van, mely az üllő hátsó nyújtványához tapad. A belső dobüregfalon az ovalis ablak ürege szűkült. A kengyel alapja keskeny. A kengyel háromszögletű csontlemezt képez, melynek két széle a kengyel szárainak megfelelőleg kissé megvastagodott; szintúgy erősebben van kifejlődve az egész kengyel­hez viszonyítva a kengyel fejecse. A kengyel teljesen mozgatható és az előfokkal, a Fallop-csatornával és az ovális ablak üregének mellső falával egy-egy gyenge kötőszöveti híd által van összefüggésben. (2. ábra.) A kengyelizom nem mutat a normálistól semmi­féle eltérést. A kerek ablak igen szűkült, a hártyája jelenté­kenyen megvastagodott. A dobüreg nyakhártyája nem mutat változást. Azon körülmény, hogy egyik esetben sem állott fenn felfolyás, hogy a dobüreg nyákhártyája nem mutat változást, hogy a kengyel szabadon mozgatható, minden része sima felü­letű és mindenütt nyákhártyával van borítva, kizárja annak feltevését is, hogy a leírt rendellenességek pathologikus folyamatok követ­kezményei lehetnének. 2. ábra: Hogy a dobüregben és az antrumban kötőszövet t­álképle­tek vannak jelen, nem sokat jelent, mert ilyeneket csaknem minden 3—4-dik hallószerv bonczolásánál találunk. Az ide vágó irodalom áttekintésénél a kengyel fejlődési rendellenességeinek több esetét találtam, melyek közül az érdekesebbeket a következőkben sorolom fel: Comparetti1 egyszárú kengyelt említ fel; Cotugno3 egy szokatlanul nagy kengyelt látott; Deleau3 egy süketnémánál a kengyel hiányát constatálta; Krombholz,4 Bailly, rendkívül kis kengyelt találtak ; Hijrtla egy esetében mindkét szál­­hiányzott, melyek a kengyel alapjának dobüreg felőli oldalán csak kis dudorok által voltak jelezve; Lösecker észlelt egy esetet, melynél az egyik kengyelszár nem érte el a kengyel alapját; 1'lyrd­9' egy esetében a két szár helyett a kengyel alapjának közepéből egy csontnyújtvány nyúlott ki; Jäger 9 egyszárú kengyelt említ fel; Tiedemann10 szár­ és résnélküli kengyelt látott; Sömmering11 rendkívül kis kengyelt látott, melynek szárai csaknem össze voltak nőve; Claudius12 észlelt egy esetet, hol a kengyel fejecse oly hosszú volt, mint a szára; Hyrtl13 egyszárú kengyelt látott; Rudolphi,11 Ilyrtl1 észlel­tek esetet, melynél az egyik kengyelszár ép az alapig ért, a másik azonban szabadon tompa szög alatt elállott; Zucker­­h­andl18 egy esetében a kengyel teljesen hiányzott. Ezen eseteken kívül észlelték még a kengyel két szárá­nak, fejecsének és alapjának túlságos fejlődését. Cassebohm 17 Comparetti,1S Lösecke,19 Hyrtl20 a két szár közti teret csont­lemez által látták elzárva. A kengyel fejlődéstanának rövid felemlítése az említett anomáliák felől felvilágosítást nyújthat. A kengyel fejlődését illetőleg a búvárok nézetei eltérők. A régibb nézet szerint (Parker) a kengyel az ébrényi porczos tömkeleg tokjából válik ki. Reichert a kengyelt a második zsigerív képletének tartotta. Gradenigo ellenben csak a kengyel lemezét engedi a tömkeleg tokjából keletkezni, a kengyel többi részeit azonban, a kengyellemez külső lamelláját és a szárakat a második zsigerívből tartja kiindulónak. Kölliker egy nyolc­hetes ébrény vizsgálata alapján oda­ ­ Observat, anat. de aure interna eomp. 2 De aquaeduct. auris hum. intern. 1774. 3 Introduction ä des recherches pratiques sur les maladies de l’oreille, qui occasionent la surdité etc. 1834. í. k. 39. old 4 Mücke’s Rede bei der Stiftungsfeier des Prager Taubstummen­instituts 1826. s Boneti Sepulchretum 1679, 1. k. 344. old. 0 Mediz. Jahrbücher 1836. XX. k. 440. old. 7 Observ. anat. chir. 8 Mediz. Jahrbücher XI. k. 421. old. 9 Ammons Zeitschrift V. k. 1. f. 7. old. 10 Meckels deutsches Archiv V. k. 349. old. 11 Dissert, path, de morbis aurium auditusque 1824. 12 Z. f. r. Medizin 1864. 21. 18 Medizin. Jahrb. XX. k. 452. old. 14 Grundriss der Physiologie. II. k 128. old. 16 Mediz. Jahrbücher XX. i» M. f. 0. 12. 7. 17 Tract. 5. 43. 18 Observ. anat. do aure interna comparata. 10 Observat, anat. 15. old. 20 Mediz. Jahrbücher XX. k. 452, old.

Next