Orvosi Hetilap, 1895. június (39. évfolyam, 22-26. szám)

1895-06-16 / 24. szám

290 f Takács Endre dr. Született 1848. Meghalt 1895. ORVOSI HETILAP 1895. 24. sz . XXIV. berlini sebész-congressus. (1895. április hó 17—20-ig.) (Folytatás.) Bergmann azon haladásról számol be, mely az agysebészet egyes fejezeteiben, ezelőtt 8 évvel tartott, e tárgyról szóló előadása óta tapasztalható. Az agybántalmak localisatiójának tanában történt haladás s az asepsis tökéletesedése által oda jutottunk, hogy nem vonakodik kijelenteni, miszerint az explorativ trepanatiónak majd­nem tágabb tér nyílt, mint az analóg laparotomiáknak. Mindazon­által ragaszkodik a­gysebészetünk jelszavához: „viel Kritik und noch mehr Vorsicht“. Az agytumorok operatív kezelését csak röviden érinti. Bramanni 1892-ben e helyen bemutatott betegére emlékeztet, kinél az agy­kéreg kiterjedt sarcomáját irtotta ki, s ki ma is recidivától ment. Ghipa­ult 135 és Starr 97 esetre terjedő közleményeiből kitűnik, hogy körülbelül 44%-a az agytumorok miatt műtetteknek gyógyult. Ugyancsak Starr mutatta azonban ki, hogy 100 agytumor közül csak 6 olyan van, mely diagnostizálható s egyúttal el is távolít­ható, s hogy ezen 6 közül alig 3 állja ki a műtétet s gyógyítható. Az agytumorok kezelésénél tehát csak a diagnosis lett biz­tosabb s a beavatkozás veszélytelenebb, utóbbi azért, mert a koponyamegnyitás technikája tökéletesedett s a csontdefectus fedése megbízhatóbban eszközölhető. A koponya megnyitásánál — a rázkódtatást előidéző véső helyett — az elég széles kis körfűrészt ajánlja, a fogorvosok gyakorlatából ismert hajtókészüléken, amely­­lyel a vitrea-ig hatolva, a legnagyobb gyorsasággal képes kiterjedt csontlebenyt körülfűrészelni. Ha a körfűrész electrikus motorral van összekötve, két percz alatt is. Gátló mechanismus által a kör­fűrész bármely pillanatban megállítható. Magát a vitreát enyhe ütésekkel vési át. Az epilepsiánál végzett trepanatiókkal sem akar bővebben foglalkozni, csak azt jelenti ki, hogy a Jackson-féle epilepsiánál i­­ L. OHL. 1892. TÁR­C­Z­A. Ismét egy előre törekvő tagja dőlt ki orvosi rendünknek s úgyszólva egészen váratlanul, munkaképességének tetőfokán. Még alig pár hete a leguidorabban telt munkakedvvel végezte sok­oldalú foglalatosságait, ma már ő is ott van szintén térő koruk munkásságának zenitkjén elhunyt kiváló kortársai Antal, Szegéczy, A­zary, Belky között a hideg sírban. Nevéhez a magyar orvosi tudományosság történetében annak az emléke fűződik, hogy ő is egyike volt közöttünk az elsőknek, kik az idegkórtannal, annak modern fejlődése irányával tudományosan foglalkoztak. Takács Endre Nyíregyházán Szabolcs megyében született, tanfolyamát Budapesten végezte, hol 1872-ben lett orvos, 1873-ban pedig sebész-doktor. 1873. februártól 16 hónapon át volt kór­­szövettani tanszéki segéd. 1874. júniustól novemberig belklinikai gyakornok, majd 1878-ig tanszéki segéd. 1878/79-ben Schordan­­ösztöndíjjal külföldön tartózkodott, hol különösen a strassburgi, heidelbergi, lipcsei és berlini egyetemek tudományos intézeteit látogatta. Élénk irodalmi tevékenységet fejtett ki különösen az idegkórtan terén, melynek alapján 1880-ban az idegkór­tanból egyetemi docenzurát nyert. Későbben Rókus-kórházi rendelő és Erzsébet-kórházi főorvos lett, majd a budapesti poliklinikai egyesü­let rend­­intézetének igazgató-főorvosává választották, mely intéz­mény felvirágozása az ő kitartó és szorgalmas működésének sokat köszönhet. Kedves, előzékeny, szerény modorú, minden tudományos előhaladásért buzgólkodó kortárs volt, ki a legjobb szándékkal igyekezett megállani több rendbeli hivatáskörében a maga helyét. Temetése f. hó 14-dikén d. u. ment végbe kortársainak és a tisz­telőinek nagy részvéte mellett. Nyugodjanak békében hamvai! a műtői beavatkozást még szűkebb körre szorítaná, mint azt 1889-ben tette. Arra figyelmeztet, hogy ezen bántalomnál minden sérülés, nemcsak magán a koponyán végzett műtét, a rohamokat rövidebb hosszabb időre megszüntetheti. Ha azonban trauma után intrameningealis izzadmányból képződött s a motorikus kéreg centrumot érintő cysta képezi a baj okát, akkor természetesen műtéttel jó eredményt fogunk elérhetni, különben azonban a baj — különösen fiatalabb egyéneknél — spontán is gyógyulhat vagy talán belső szerelésre. Sokkal fényesebbek az agysebészet eredményei az intra­cranialis genyedéseknél, hová az agytályog, az epiduralis genyedés s az infectiosus sinus thrombosis s a leptomeningitis tartoznak. Ezeknél oda kell törekednünk, hogy a geny kibocsáttassék s a genyedő részekben a feszülést megszüntessük. A baj székhelyének gyors felismerésére törekedjünk s azon utat válaszszuk, melyen a gócz leghelyesebben hozzáférhető, a diagnosisnál sokszor egyedül az aetiologikus adatok az irányadók. Főleg az agy, agyburkok s vérutak fülből kiinduló genye­­déseivel foglalkozik. Ezer haláleset közül hét otitikus agybántalom által okoztatik s ezer genyedő fü­lbántalomra három-négy halálos agy, agyburok vagy sinus bántalom esik. Ezek főleg chronikus fü­lbántalmaknál keletkeznek, különösen pedig a cholesteatomások­­nál. Legveszélyesebbeknek tartja a recidivákkal lefolyó s idő­közönként bűzös váladékot produkáló bántalmakat s azokat, melyek­nél a dobüregben vagy a külső hangvezető mélyebb részeiben polypusszerű granulatiók találhatók. A genyedés itt két irányban halad tova. Legtöbbször a tegmen tympani a kiindulási pont, másszor az antrum mastoi­­deumba vezető aditus. Első esetben az extraduralis tályog s az intraduralis agy­tályog fejlődnek ; ezek differentialis diagnosisa ritkán ejthető meg biztosan, azért az operativ behatolást úgy kell terveznünk, hogy az extraduralis gócz legyen feltárható s azután folytatásképen esetleg a halántéklebeny tályogja is hozzáférhető. Ezen műtét részletes leírását bőven közölte. A legnagyobb haladás a fertőző sinus thrombosis sebészi keze­lésében történt. Zaufal azon eszméje alapján, hogy a vena jugularis interna ilyenkor lekötendő s a sinus transversus megnyitása után a thrombus kitakarítandó, sok életet menthetünk a leptomeningitis purulenta s a pyaemiától. Ezen műtét technikáját szintén rész­letesen ismertette. Jansen, kinek e tárgyra vonatkozó közleményét nagy elismeréssel említette, Bergmann előadása után több sinus thrombosis s agytályog miatt a berlini fülklinikán műtétt s gyó­gyult esetet mutatott be. Végre megemlíti, hogy idült hydrokephalusnál punctióval tényleg gyógyulás érhető el, a tuberc. basilar meningitisnél a punctiót végleges gyógyulás nem követte ; a lumbal punctio bizonyos körülmények között értékes lehet. Elmebetegségeknél vajmi kis térre szorítható s engedhető meg a sebészi beavatkozás. Graser diónyi cysta miatt műtett a bal halántéklebenyben. Rövid javulás után a beteg meghalt s a sectiónál a homloklebeny­ben is találtak cystát, mely azonban tulajdonképen sarcoménak bizonyult. Ledderhose 38 éves, súlyos sérülést szenvedett egyénnél a bal meningen media vérzéséből eredő agynyomást diagnostizálva, műtett a 12-dik napon. A sectiónál kiderült, hogy a jobb oldalon körülbelül 100 kcm. vér volt s a bal koponya-üreg intact, így tehát collateralis hüdésre vonatkoztatja a jelen volt tüneteket. Nikoladoni a König-féle csontplastikának­ technikáját módo­sította az által, hogy az áthelyezendő csontlebenyt körülvési, árkot képezve s ebből a csontfelü­lettel lehetőleg párhuzamosan fűrészeli a csontlebenyt. Állítólag egyenletesebb csontlebenyt kap, mint vésés által. Eiselsberg a koponya defectusok fedésénél az autoplastikát — első­sorban a König-féle eljárást — ajánlja. Ha Fraenkel­­féle heteroplastikát végez celluloid-lemezzel pl. satnya, öreg egyéneknél, akkor ez mindig secundaer illesztendő be. A Wagner­­féle lebenyre vonatkozólag megemlíti, hogy az hetekig maradhat visszahajtva életképesen.

Next