Orvosi Hetilap, 1895. július (39. évfolyam, 27-30. szám)

1895-07-07 / 27. szám

318 ORVOSI HETILAP 1895. 27. sz. izomzat átmetszése után a peritoneum kékesen domborodik elő; átmetszése után híg sötét-vörös vér ömlik ki nagy mennyiségben, a hasür tele vérrel. Sürgős lévén a vérzés színhelyének feltárása, a beleket gyorsan kiemeljük és meleg szivacsokba takarjuk. Szóval exenteráljuk a hasűrt. A méh mellett jobb oldalon a hasűrben szabadon fekve találjuk a IV. hónapos petét, ép burkokkal, de még összefüggve a hosszában végig repedt tubával, melyből most is bőségesen ömlik a vér; gyors alákötések és körülöllések után a vérzés azonnal megáll. A szaggatott, vizenyős nagy kürtöt kiveszszü­k. A másik oldali adnexák épek. Műtét tartama 25 p. Beteg simán gyógyult. Érdekesnek találom megjegyezni, hogy e betegnél 1894. év november 19-dikén secundaer laparotomiát végeztünk emberfejnyi baloldali parovarialis cysta miatt, melynek 1892. évi január hóban az 1. laparotomiánál semmi nyomát nem talál­tuk volt. Ez eset egy példája annak, hogy nagyfokú belső vérzés tünetei közepette (130—140 érlökés), nagyobb fokú vérvesztés után is sikerre vezethet a kellő korán végzett hasmetszés. Csaknem kétségtelen, hogy a műtéttel való késedelmezés a betegnek életébe került volna. 7. sz. Tabaris graviditas, ruptura, belső vérzés, nagy anaemia közepette laparotomia. Mars az anaemia folytán 8 órá­val a műtét után. W. M.-né (1893.), 25 éves, 1. P. 15 hó előtt abortus. 2 hó előtt utolsó menstruatio, azóta többször kisebb rendetlen vérzés. 1893. szeptember 22-dikén éjjel nagy görcsök léptek fel hasában, hányással; orvosa kenőcsöket rendelt. Majd a beteg folyton súlyos­bodó állapota miatt szeptember 23-dikán d. u. 1 -14-kor a szülészeti poliklinikum segélyét kérték. Beteg legnagyobb mérvben anaemi­­kus, hűvös végtagokkal, pulsus alig érezhető. Felpuhult portro, csukott méhszáj, semmi külső vérzés. Douglas-ik­ ledomborított, a bal medenczefél daganat által kitöltött. Rövid megfigyelés alatt exeitantiák, melegítések daczára az érlökés nem javul. Diagnosis: belső vérzés, valószínűleg méhen kívüli terhességből származva. A klinikára beszállíttatván életmentési kísérletül, a csaknem pulsus nélküli betegen hasmetszést végezünk. Hasür vérrel telt, pete szabadon a hasürben, a baloldali tuba végig repedve, vérzik; gyors alákötés; vérzés megáll. Hasűl zárása alatt moschus­­injectiók ; O'06'Vé­konyhasó-oldatnak subeután infusiója, exeitantiák. Az előbb pulsus nélküli beteg műtét után magához tér, pulsusa megszámolható, már-már reménylünk, majd ismét hanyatlik ereje s a műtét után 8 óra múlva meghalt. Az előbbi két eset (4. és 5. sz.) hasonló abban, hogy mindkettőt belső vérzés tünetei között látjuk, de a vérzés egyiknél sem oly profis, hogy momentán életveszéllyel járna, attaqueok alakjában jelentkezik s a szervezetet rendkívül gyengíti, de okunk volt feltenni, hogy ismétlődések esetén vészthozóvá válik. Szükségesnek tartjuk a beavatkozást a fel­ismert méhen kívüli terhesség miatt, sürgősnek tartjuk a műtétet a ruptura mellett meg-megújuló belső vérzés miatt. A­mint a műtéti leírásból látható, a 4. sz. eset intra­­ligamentaris kifejlődést­ volt, műtéte rendkívüli nehézségekkel járt, míg az 5. sz. tubaris graviditás műtété egyszerű, mint egy kocsányos cystáé. Mindkét esetet a belső vérzés idején operáljuk, de nem egy vehemens vérzés közepette, mint a következő két eset­ben. (ii. és 7. sz.) Ezeknél egészen más viszonyokat találtunk. Mindkettőnél korai tubaris graviditás van; a terhes tubának hosszanti fel­­repedése s ennek következménye : profus, az életet közvetet­­lenü­l fenyegető belső vérzés. Mindkét esetben hasmetszés, mint végső életmentési kísérlet az acut vérzés közepette; az első beteg (11. sz.) megmenekül; a másikhoz (7. sz.) későn jön a segély. A 6. sz. eset ecclatáns bizonyítéka annak, hogy belső vérzés esetén még nagy erőhanyatlás mellett is indokolt a has­­metszés, az egyedüli mentő eszköz. A 7. sz. eset pedig azt bizonyítja, hogy a halasztásnak már ilyenkor nincs helye, mert ha igen későn operálunk, bár sikerül is a vérzést megállítani, a szervezet, a szív nem bír többé ellenállással, ha az edények már collabáltak. Kétség­telen, hogy a 7. számú beteg korábban operálva ép úgy meg­ Dolgozat Laufenauer Károly ny. r. tanár idegkórtani klinikájáról. Adatok a hypnotikus suggestiv therapia kérdéséhez. Irta: Stanschburg Pál dr., ideg- és elmekórtani h. tanársegéd. (Folytatás.) Hogyan hipnotizálunk? Klinikánkon a Braid-féle fixatiós vagy a nancy-i suggestiós módszert, leginkább pedig e kettőnek combinatióját alkalmazzuk. A fixálást úgy szoktuk végezni, hogy az ülő vagy fekvő beteg feje mögé állva, a kopogtató kalapácsot feje felett tart­juk, úgy hogy gombos vége elől a glabella előtt és felett áll körülbelül 10 cnt.-nyire, mikor is a fixáló szemek felfelé s kissé befelé convergálnak. Ha eredmény pár perc­ múlva be nem áll, a kísérletet tovább nem ford­rozzuk. A másik módszer a Bernheim-féle suggestiv hypnotizálás, melynél a hypnosist a betegre mintegy „rábeszéljük“. Különösen ezen eljárásnak sikere főleg attól függ, milyen hű az a kép, melyet magamnak megelőzőleg a beteg gondol­­kozási módjáról alkottam, mennyire voltam képes mérlegelni, hogy adandó suggestióim az illető esetben fogékony talajra akadnak-e, s hogy mennyire bízok ezen suggestióimban a beteg egyéniségéhez alkalmazkodni. Suggestioni váza általánosságban a következő: Mielőtt az altatáshoz tényleg hozzá fognék, elmondom a betegnek, hogy tehát el fogom őt most altatni. Ez az álom nem lesz teljesen ugyanaz, mint a rendes alvás, hanem pusztán egy ahhoz hasonló állapot, mely alkalmas arra, hogy túlizgatott idegeinek megadja a szükséges nyugalmat. Az álom úgy fog bekövetkezni, hogy beteg, miközben nyugodtan homlokomra vagy szemembe néz, érezni fogja, a­mint alsó, majd felső vég­tagjaiban sajátságos fáradtság, bágyadtság érzete lép fel, mi­közben úgy veszi észre, hogy szeme kifárad, szemhéjai nehezek lesznek, pislogni kezd, szemeit nehezen tudja csak nyitva tar­tani, az általános álmosság, bágyadtság érzete fokozódik, míg végre szemei teljesen lezáródnak s beteg egy könnyű, kellemes álomba esik, melyből felébredni csak felszólításomra tud. Azután következik a voltaképen­ hypnotizálás, midőn is említett tüneteket a betegnek fokozatonként bemondom, egy­­egy tünetet szükség szerint (a­mint tényleges beállta hosszabb­­rövidebb ideig tart) többszörösen ismételve. A betegek subjectív előadása után indulva, nagyon czélszerű­­nek tapasztaltuk a kifáradás érzetének suggestióját a zsibbadás érzetének suggestiójával bevezetni, a­mi suggestibilis egyének­nél tényleg rendkívül könnyen eszközölhető. Tehát pl. lábaiban könnyű zsibbadást fog érezni — lábaiban zsibbadást kezd érezni — már könnyű zsibbadást érez — a zsibbadás fokozó­dik — fokozódik — mind erősebb lesz — lábai mindjárt teljesen elzsibbadnak — teljesen elzsibbadnak — már karjai is zsibbadnak — mindkét karja elzsibbadt — lábai, kezei elzsibbad­tak, nehezek, nagyon nehezek — egész testében bágyadt — már homloka is zsibbad — mintha fátyol borulna az arczára — egész testében fáradt, nagyon bágyadt — elálmosodik — már álmos — nagyon álmos — alig bírja szemét nyitva tartani — már pislog — szeme nehéz — szemhéja lezáródik — alig bírja már kinyitni — mindjárt aludni fog — szeme lezáródik — menekülhetett volna, mint az előbbenn, kinél a viszonyok egészen analógok voltak. Tanulság ezekből részünkre az, hogy constatált méhen kívüli terhesség mellett, ha már előbb nem operáltunk, belső vérzés fel­léptével haematokele képződése nélkül avagy azzal is, ha a vér­zési rohamok ismétlődnek, a laparotomiával késlelkednünk nem szabad, mert Isten különös kegyelmén kívül ez az egyetlen mentő eszköz. Természetesen nehéz az elhatározás azon eset­ben, mikor haematokele képződött ; tapasztalat igazolja, hogy számos esetben a haematokele képződését kísérő nagy anaemia után is összeszedi magát a beteg helyes diaetetikus eljárás mellett. Erről majd alább. (Folytatása következik.)

Next