Orvosi Hetilap, 1895. december (39. évfolyam, 48-52. szám)
1895-12-01 / 48. szám
4 ORVOSI HETILAP 1895. 48 Egy igen érdekes s fontos kérdés az osteomalacia tanában az ovariumok s egyáltalában a méh s függelékeinek anatómiai magatartása úgy macroskopikus, mint microskopikus szempontból. E kérdésben is Fehling volt az első, aki bizonyos elváltozásokat észlelt az adnexákban, melyeket ő az osteomalaciára nézve jellemzőknek nyilvánított, s melyek lényege az, hogy az adnexák a normálisnál nagyobb edényzettséget mutatnak. Nem kevésbbé érdekesek az ováriumok bizonyos microskopikus elváltozásai, melyekre beható tanulmányok után Velis18 figyelmeztetett először, s melyeket azóta több oldalról megerősítettek. Szerző összes, jelentékeny számú (9) castrált esetében állandó pathologikus változásként az artériák hyalin elfajulását azok teljes obliteratiójáig észlelte; a megbetegedés többnyire kisebb szigetszerű csoportokban elszórva volt jelen, sőt két esetben az ovariumok összes ütereire diffuse terjedt ki. A legtöbb esetben ezen elváltozás a véredények szaporodásával egyenes arányban volt kimutatható; két esetben, hol legnagyobb fokú volt a hyalin elfajulás, egyszersmind a szövetek nagy törékenysége — maciese — tűnt fel, mely nemcsak az adnexákat, hanem magát az uterust is illette. Az elfajulásra nézve szerző azon lehetőségnek ad kifejezést, hogy ép úgy, mint a különböző szövetek amyloid elfajulásának aetiológiájában chronikus, gengedő folyamatok — főleg a csontoké — játszszák a főszerepet, és úgy osteomalaciánál is a leírt elváltozás a chronikus csontbántalom folytán másodlagos táplálkozási zavarokból ered. Ez anatómiai észleletek közzététele óta számos szerző fordította figyelmét a kérdésre s részben igazolja, részben tagadja az elváltozások létezését. A discussio egyszersmind a pathologiai változások jelentőségére nézve is megindult s ez irányban is csak részben adnak igazat a szerzők Fehlingnek. Truzzi13 egy OP.-nál a Fehling által leírt elváltozásokat nem észlelte, ellenben az egyik ovariumban egy kis hússzerű góczot talált orsóalakú sejtekkel. Thorns egyik esetében a genitalis lelet teljesen megfelelt annak, mint azt Fehling leírja: a széles szalagok, tubák s ovariumok erősen edényzettek, az egyes edények tágultak, az ovariumok hypotrophikusak. A szövetek Thorn esetében oly nagy fokú törékenységet — macies — mutattak, hogy a ligaturák, ép úgy mint Velis két esetében, átvágtak. Vájjon az erős edényzettség egy perimetritisnek volt-e következménye vagy Fehling felfogása értelmében az osteomalacia kísérő tünetének tekintendő-e, az ép oly kétséges, mint a szövetek ama törékenységének oka. A hyalin elfajulást szerző csak symptomatikus értékűnek tartja, mely nem más, mint következménye a táplálkozási zavarnak, s mint aetiologikus momentum egyáltalán nem fogadható el. Valószínű, hogy ugyanezen elfajulás más atrophikus folyamatok nyomán is képződik, csakhogy eddig még csak igen kevésnél van bizonyítva. Hofmeier19 egy 30 éves OP.-nál atrophikus ováriumokat s teljesen normálisan edényzett függelékeket talált, ellenben Runge20 az egyik ovariumban s függelékekben erősen tágult s kanyargós visszeres pamatokat ír le, míg a másik ovarium függelékei atrophikusak s véredényekben szegények voltak. Solowy21 graviditás daczára az ovariumokat feltűnően atrophikusoknak találta s alig tudta fellelni. Stern22 egyik esetében az ovariumok megnagyobbodottak, a másikban rendes nagyságúak voltak; az adnexákban egyszer sem voltak tágulva vagy felszaporodva a véredények s a microskopikus vizsgálat sem derített ki lényeges elváltozásokat. Harajewitz23 esetében az ovariumok egészen szabadok, színben s edényzettségben normálisak voltak ; az egyik teljesen ép, a másik kissé meg volt nagyobbodva s felületén félgömbszerű, borsónyi kiemelkedéseket mutatott. Seeligmann17 egy puerperalis esetben Porro-műtét alkalmával az ovariumokat, tubákat s az uterust normálisaknak találta. Winckel23 szerint azon elváltozások, melyek az ovariumok s adnexákban találtattak, többnyire az ezen esetekben jelenlévő retroflexiók vagy lábos megbetegedések által okoztatnak. Velus18 eltekintve a fent részletezett microskopikus leletektől a petefészkek chylusedényeinek szaporodását 4 esetben találta 9 közül: microskopice hatnál tűnt fel az ovariumok központi részének helyenként angiomaszerű véredényszaporulata. Az ovariumok stromája csak egyszer volt, feltűnően sorvadt, egyébként rendes volt. Ketroflexiót négy esetben talált; az uterus s környezetének hashártyaburkolatán sohasem volt lobos elváltozás constatálható. Rasch2'’ a környező vénákat igen telteknek találta ; azonban ezen lelet sem positiv sem negatív irányban nem értékesíthető, miután ez esetben a castratio még a gyermekágyban — 11 nappal a mesterséges vetélés lefolyása után — végeztetett. Klein Wächter10 a kérdésben Winckelhez csatlakozik; ő sem lát ez elváltozásokban jellegzőt az osteomalaciára nézve, mert azok csak következményei azon fiteres vérbőségnek s visszeres pangásnak párosulva lobos változásokkal, melyeket elég gyakran más bántalmaknál is találunk; a fájdalmak s a közérzet javulása castratio után nagyrészt az által is van feltételezve, hogy bizonyos bántalmak a műtét kapcsán megszüntettetnek: dislocatiók corrigáltatnak, a széles szalagok strangulatiói meggyógyíttatnak. Fehling a Velits-féle hyalin-elfajzolást az ovariumok organikus megbetegedésének tartja. Köblei 118 eset közül hatnál közöl anatómiai leletet az variumokról: egy esetben mindkét ovarium atrophikus volt, kettőben rendesek voltak, egy további esetben az egyik ovarium cystikus elfajulás miatt meg volt nagyobbodva, a másik sorvadt volt s végül az utolsó esetben a tubák és ovariumok megvastagodottak, vérdúsabbak voltak. Négy esetben a méh deviatióit constatálta; ez esetek közül háromszor mindkét liglatum véredényeinek nagyobb teltsége volt jelen. Két esetben a méh fajzatának törékenységét, mállékonyságát találta. Az anatómiai leletek ily nagy eltérése mellett szerző az ovariumokat nem tartja székhelyéül s kiindulási pontjául a betegségnek, ami ellen különben már azon körülmény is szól, hogy nem tehető fel, miszerint az ovariumok épen akkor — a terhesség alatt — váltanak ki legsúlyosabb symptomákat, amikor működésük, az ovulatio épen szünetel. Orthmann1l végül egy esetben az ovariumok s ligamentumok rendkívüli vérbőségét említi meg, sok erősen kanyargó s tágult artéria és véna tűnt fel; a szalagok metszfelületén számos tátongó edénylumen volt constatálható, valamint a hitusban rendkívüli szaporodása az edényeknek. Az ovariumok literei nagyfokú hyalin-elfajulást mutattak, melynek végső stádiumaképen az egész edényfalak homogén kötegekké alakultak át, melyek összefolyásából nagy kyalin-tömegek keletkeznek. Ez elfajulás jelentőségére nézve szerző, —tekintettel arra, hogy Velis ez elfajulást összes eseteiben kimutathatta, s hogy egyébként csakis senilis és idült lobos ovariumokon fordul elő — úgy nyilatkozik, hogy az minden valószínűség szerint az osteomalaciára jellemző. Ez összeállítás annyira különböző, sőt ellentmondó adatokat nyújt főleg a makroskopikus leletekre vonatkozólag, hogy a kérdést ezek alapján nem mondhatjuk megoldottnak, miután az elváltozások az egyik szélsőségtől, a legnagyobb fokú vascularisatiótól a másikig, az ovariumok nagymérvű atrophiájáig ingadoznak. Saját eseteink közül a kérdésre vonatkozólag természetesen csak azok bírnak érdekkel, ahol a terhességen kívül végeztünk castratiót osteomalacia miatt; ily esetünk 4 volt; az ovariumokra vonatkozó leletek ezeknél is különbözők voltak ; az I. esetben az ovariumok sorvadtaknak, alig mogyorónyiaknak, vérszegényeknek vannak jelezve; a II. esetnél, valamint a III.-nál a petefészkek semmi feltűnőt sem mutattak; a IV. esetnél végül az ovariumokat kicsinyeknek találtuk s makroscopice semmi rendellenességet sem mutattak. Az adnexákban semmi feltűnőt sem észleltünk. Fel kell még említenem, hogy az uterus elhelyezkedése a medenczében, kivéve a IV. esetet, ahol a kórtörténet szerint kisfokú retroversio volt jelen, minden esetben normális volt; s hogy az adnexák abnormis vascularisatióját egy esetben sem találtuk, az bizonyára ezen viszonyoknak tulajdonítható. Eseteink száma ahhoz, hogy Fehling és Winckel ellem