Orvosi Hetilap, 1896. június (40. évfolyam, 23-26. szám)

1896-06-07 / 23. szám

Negyvenedik évfolyam. 23. szám. Budapest, 1896. juliius 7. ORVOSI HETILAP. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐG­YES ENDRE EG­YETEMI TANÁR. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓR­UVÁRLAT KÖZLÖNYE. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a Korányi Frigyes egyetemi ny. r. tanár vezetése alatt álló I. belgyógyászati korodáról. Az oxygen belégzések hatása cyanosisnál. Kovács József dr., kórodai gyakornoktól. Mióta Ephraimnak­ exact kísérleteivel sikerült bebizonyí­tani, hogy a szervezet oxygen felvétele bizonyos mértékben befolyásoltatik több vagy kevesebb oxygennek jelenléte által a környező légkörben, a physiológusok merev álláspontja is megtört ebben a kérdésben. A köztudatba azonban még nem ment át egy fokozott oxygen hatás lehetősége, és ezért czél­­szerű lesz előbb ezzel a kérdéssel is foglalkozni. A physio­­lógusok és klinikusok egy része abból az általános tételből indulva ki, hogy az oxygen a vér által nem absorbeálva van, hanem annak egy részével laza vegyi összeköttetésben áll, azt következtetik, hogy a szervezet oxygen felvétele független a környező légkör oxygénjének partiai nyomásától, s egyenlő mérvben vétetik fel a vér által, ha a környező légkörben kisebb, vagy nagyobb mennyiségben van jelen. Az általános törvény tényleg ez, azonban számos kísér­let által be van bizonyítva, hogy ezen törvény fel- és lefelé is bizonyos határokon túl nem állhat meg oly mereven. A vizsgálatok, melyekre ezek a nézetek támaszkodnak, részben vérrel in vitro, részben pedig megfelelő viszonyok közé hozott állatokon végeztettek. Worm-Müller1 2­3 állatoktól vett arteriosus vért különböző partiarnyomású oxygennel hozott össze és azt találta, hogy a vér az oxygen partiarnyomásától függetlenül veszi fel az előnyt, annyira, hogy 75 mm. lég­nyomás mellett is telítődik a vér oxygennel s ebből azt a következtetést vonta le, hogy az élőszervezet oxygen fel­vétele is teljesen független az oxygen parti ernyomásától a környező légkörben. Worm-Müller ezen következtetésének átvitele az élő szervezetre rendkívül elhibázott dolog. Mert eltekintve attól, a­mit Paul Bert, Fraenkel, Hüfner­ is kifogásolnak, hogy ő t. i. kísérleteit szobahőmérsékletnél végezte, már­pedig ezen búvárok bebizonyították, hogy az oxygen dissociatiója már jóval nagyobb partiérnyomás mellett kezdődik a test hőmér­­séke mellett: figyelembe veendő az is, hogy az ő kísérleteinél a vér közvetlenül s hosszú ideig érintkezik a környező oxygen­nel : két tényező, mely az oxygen felvételt jelentékenyen könnyebbíti, s a­mely az élőszervezetnél elesik. Worm-Müller kísérleti eredményeit magukévá tették Regnault és Reiset, valamint Mayer és Böhmen,a­kik az oxygennek részben nagyobb, részben jóval kisebb partiarnyomása alá helyezvén az állatokat, azt találták, hogy ezektől függetlenül viselkedik az állatok vérének oxygen tartal­ma és csak az oxygen partiarnyomásá­­nak rendkívüli leszállítása mellett constatáltak az állatokon dyspnoet. 1 Dr. Alfred Ephraim, Ueber Sauerstofftherapie. Berlin, 1890. 2 Bunge, Lehrbuch der physiolog. u. pathol. Chemie. 232 o. 3 Ibidem 233. o. 4 Nothnagel-Rossbach, Arzneimittellehre, Sauerstoff. Ezektől eltérő eredményeket kaptak Bert és Hadra.­ Mindkettőnek vizsgálatai különös figyelmünket érdemlik meg. Bert, mert számos körültekintő állatkísérletet végzett, tekintettel lévén az anyagcserére és Hadra, mert saját magán végezte vizsgálatait, ugyancsak tekintettel lévén anyag­cseréjére. Midőn Bert kísérleti állatait x/2 athmosphaerikus nyomás alá helyezte, azok erős dyspnoet kaptak és ilyenkor leölve azokat, arteriosus vérüket erősen venosusnak találta, a kiválasztott napi hugyangmennyiség pedig felére szállt le, jeléül annak, hogy az oxygen felvétel s ezzel karöltve az élenyü­­­lési folyamat hiányosan történt. Ha viszont állatait az oxygen rendes partiarnyomásának 2—3-szorosan alá helyezte, azt találta, hogy a vér oxygen­­tartalma, ha nem is arányosan a partiarnyomás emelkedésével, de jelentékenyen növekedik; sőt vizsgálatai azt is mutatják, hogy még a normális állat oxydatiója is élénkül, a­minek megfelelőleg az állat kiválasztott hugganymennyiségét is a rendeshez képest 30°/0-kal nagyobbnak találta. Hadra, a­ki természetesen nem tette ki önmagát az oxygen partiarnyomás ily nagy ingadozásainak, ennek megfelelőleg kisebb értéke­ket kapott ugyan, de adatai megfelelnek a Bert ered­ményeinek. Újabban Krausz és Chvostek2 végeztek különböző betege­ken oxygen belélegzéseket, s azt találták, hogy a tiszta oxygen belégzés mellett a vér oxygentartalma jelentékenyen emel­kedik. Végü­l még egy tényt legyen szabad felhoznom arra nézve, hogy mennyire nem közömbös az a szervezetnek, hogy milyen partiarnyomás alatt kapja az oxygent. Merk­er, ki családjával Zürichben tartózkodott (500 m. magasban), saját magánál a vörös vértekecsek számát 5,500,000-nek találta. Midőn pedig 1500 m.-rel magasabb helyet keresett fel, azt találta, hogy 4 napig bizonyos légszomj, bizonyos oppressio érzete tartotta fogva, csak 4 nap múlva, midőn vörös vér­­tekecseinek számát lx/2 millióval felszaporodva találta, állott helyre ismét normális közérzete. 1500 m­. magasság az oxygen parti ernyomásának x/5-ét teszi csak ki s íme a vér ezen csekély különbség­ mellett már nem képes szokott beállítása mellett a szükséges oxygent felvenni, csak úgy, ha az oxygent megkötő sejtek szapo­rodnak. Ezek az irodalmi adatok állottak rendelkezésemre, midőn a betegen, kit Fodor klinikai assistens deczember hóban muta­tott be az orvosegyesületben, vizsgálataimat január hó végén megkezdtem. Most pedig legyen szabad a betegnek, ki vizsgá­latom tárgyát képezte, rövid kórrajzát adni. Molnár Róza, 18 éves, régibb idő óta fekszik az I. bel­­kórodon stenosis ostii arteriosi dextri et defectus septi ventri­culorum diagnosissal. Az illető jól fejlett s táplált, bő bőralatti kötőszöveti zsírtartalommal bíró nő, a­ki időnként szívdobogásról s légzési nehézségekről panaszkodik; főpanaszát mégis a gyakori fej­fájás, a csaknem folytonos szédülés és az általános bágyadt­­ság képezik. A beteg már az első pillanatra is az arezon, orron, ajkakon, fülezimpákon, valamint a test más distalis 1 Dr. A. Eriinkéi, Virchow Archiv 67. köt. 2 Krausz u. Chvostek. Wien. mediz. Wochenschr. 1891. Nr. 33.

Next