Orvosi Hetilap, 1896. július (40. évfolyam, 27-30. szám)

1896-07-05 / 27. szám

Negyvenedik évfolyam. 27. szám. Budapest, 1896. Julius 5. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti k. m. tud. egyetem I. bel­klinikájáról. A digitalinum verum (Schmiedeberg) therapeutikus értékéről. Irta Vas Frigyes dr. Azon körülmény, hogy a digitalis infusum a levelek különféle minősége folytán hatása tekintetében gyakran meg­bízhatatlan, a pharmakologusokat már régen arra ösztönözte, hogy a levelek azon hatóanyagát, mely gyógyító hatás tekin­tetében legfontosabb, különválasztva a többitől, tisztán állít­sák elő. Ha e czért elérték volna, úgy a digitális hatóanyagá­nak adagolása sokkal biztosabb alapon nyugodnék, mint eddig­­elé. Csakhogy e könnyűnek látszó feladat nagy akadályokba ütközik, mert eltekintve attól, hogy mily technikai nehézségek merülnek fel a digitális egyes glycosidjainak különválasztásá­nál, nem tudjuk, nem e különféle anyagok összessége teszi-e a digitálist előttünk oly becsessé. Midőn 1844-ben Homolle egy általa digitalinnak nevezett, állítólag tiszta anyagot elő­állított, csakhamar kitűnt, hogy ez anyag nem tiszta, hanem digitoxin keveréke, melynek hatása a betegágynál ép oly ki­­számíthatlan, mint veszélyes tüneteket idéz elő. A német pharmakológusok szintén azon fáradtak, hogy a digitalint, melyet eleve a digitalis legfontosabb hatóanyagának véltek, tisztán állítsák elő. 1875-ig ezen kísérletek hasztalanok voltak, mert a Merck-féle úgynevezett német digitalin szintén nem volt ment a digitoxin hozzákeveredésétől. Végül Schmiedeberg­­nek sikerült ezen glycosidot tényleg tisztán előállítania. Az ő előállítási módszere azonban kezdetben annyira nehézkesnek mutatkozott, hogy az általa úgynevezett digitalinum verum a gyakorlat számára hozzáférhetetlennek látszott. Csak 1892-ben sikerült Kiliani-nak egy módszert megállapítania, melynek segítségével a Schmiedeberg-féle digitalinum verum gyári elő­állítása is lehetségessé vált. A­mily örömmel fogadták a klinikusok kezdetben ezen vívmányt, oly tartózkodóan nyilatkoztak később, midőn a digitálist a kórházi gyakorlatban a digitalis infusum verseny­társaként kezdték alkalmazásba venni. Baselien Immermann klinikáján annak két tanítványa is foglalkozott a digitalinnal és ezek talán az egyedü­liek, kiknek eredményei a mellett szólottak, hogy ezen a Boehringer-féle Mannheimban levő gyár által előállított anyag tényleg az, mely a digitális leveleknek legfontosabb hatóanyaga, mely az infusumot kényelmesen helyettesíteni képes lesz. Először Pfaff, majd Stoitscheff bocsá­tottak közre egy-egy közleményt, mely a mellett bizonyít, hogy a digitalin a szívizomzat munkáját tényleg rhythmikussá, erőteljesebbé teszi és a­mi fődolog, a digitális infusumot incompenzált szívbajoknál helyettesíteni képes. A véletlen úgy hozta magával, hogy 1892/93. évben Naunyn tanár klinikáján, Strassburgban (a digitalinum verum szülőföldjén), magam is szemtanúja voltam egy hosszabb kísér­leti sorozatnak, mely azonban annyira eredménytelenül végző­dött, hogy arról az irodalomban jelentést sem találunk, talán Schmiedeberg személyére való tekintettel. Ugyancsak 1893 tavaszán Nothnagel klinikáján, a­hol a digitalinum verum megjelenését szintén nagy örömmel fogadták, kísérleteket tettek, Nothnagel tanár saját kijelentése szerint, teljesen eredménytelenül. Tudtommal a fent említetteken kívül az irodalomban senki sem közölt eddigelé a digitalinnal elért sikereket. S hogy daczára ezen előzményeknek nem átallottam egy klinikai kísérleti sorozathoz hozzáfogni, annak oka először is az, hogy az hamermann klinikáján elért eredmények annyira ellentmondók azoknak, melyeket más klinikákon el­értek, másodszor azért, mivel minden oldalról elismerték azon tényt, hogy a digitalin kellő adagban teljesen veszélytelen szer és végül, mivel szemtanúja voltam magam azon kísér­leteknek, melyeket Pfaff 1892/93. évben Schmiedeberg tanár laboratóriumában digitalinnal állatokon végzett s a melyekből az derült ki, hogy a digitalin tényleg oly készítmény, mely a szívmunka erejét emeli és normális viszonyokkal bíró állatok­nál is (kutya, macska, házinyúl) diuresist még a kísérleti asztalon is előidézni képes. Pfaff ezen kísérleteit az Archiv f. exp. Pathologie und Pharmakologie 1893. évi kötetében közzé is tette és az egy évvel megelőzőleg megjelent klinikai tanulmányának kísérleti megerősítését látja bennük. A digitalin adagolási módja, melyet én követtem, némi­leg elütő attól, melyet elődeim követtek. Míg azok pillulák vagy nagyobb mennyiségű vízzel és alkohollal készített oldatok alakjában adagolták e szert, czélszerűbbnek véltem az anyagot jó minőségű cognacban oldva 2—4 milligrammos adagokban kétszer, háromszor vagy négyszer napjában a betegekkel vétetni. Egyrészt kellemesebb ezen oldószer a legtöbb betegre nézve, másrészt sokkal kevesebb csapódik ki a közel 44­% alkoholt tartalmazó cognac-ból, mint az alig 5% spiritust tartalmazó vizes oldatból. Vízben ugyanis e szer oldhatlan. A pillulákat pedig azért nem véltem czélszerűeknek, mivel kétes, váljon belőlük a parányi 2 milligrammos anyag teljesen fel­szívódásra jut-e. Midőn a digitalin therapeutikus értékéről ítéletet mon­dani készülünk, annak hatását két irányban kellett tanul­mány tárgyává tenni: a szívre való hatását és az ennek folyományaképen beálló húgyh­ajtó hatását illetőleg. Stoitscheff a fennidézett dolgozatában, annak terjedelmes volta daczára, a digitalin húgyh­ajtó hatásáról említést nem tesz. Pedig úgy vélem, hogy az infusum digitalis áldásos hatásának nem legcsekélyebb része ugyancsak annak diureti­­kus hatásában nyilvánul. Hisz tudjuk, hogy erősebb szívre ható szert csak akkor adunk, midőn incompenzált szívbánta­­lommal van dolgunk és az incompensatio leggyakoribb tünete ugyancsak a bőr és a savós üregek vizenyője, melynek meg­szüntetése és a szívműködés emelése a digitális hatásával együtt jár. Ez okból vizsgálataimat egyrészt a szív magaviseletére, másrészt a vizelet napi mennyiségének ingadozásaira is ki­terj­esztem. A szív működésének ellenőrzésére a sphygmographot használom (Dudgeon-Jaquet-féle módosításban), melynek időt jelző készüléke az egyes contractio­ c lefolyásának idejét eléggé pontosan meghatározhatóvá teszi, mi mellett az illérlökés szaporasága is megállapítható. A vérnyomás fokát illetőleg

Next