Orvosi Hetilap, 1896. szeptember (40. évfolyam, 36-39. szám)
1896-09-06 / 36. szám
430 : viszonyítva számítottam ki, hogy hány szülést várhattunk volna az 1890. évre. Az átlagos szám 757,716 szülés, 1890 ben pedig született 715,850 gyermek, tehát 41,866 gyermekkel kevesebb mint amennyi különben várható lett volna. Az említett 6 év szeptember és október hónapjaiban átlagos számban 128,960 gyermek született, míg 1890. évben 110,859 és így a számítás szerint 18,101 gyermekkel kevesebb. A születési arányszámi hazánkban (6 évi átlag) 44‘84°/00 1890-ben csak 42‘56°/00, tehát 2,28°/00 egész évre a csökkenés. Ha csak a megelőző 1889. évvel teszszük az összehasonlítást, mint Bloch és részben Sperling tette, akkor még nagyobb különbséget találunk, t. i. 1890-ben 52,034 gyermekkel kevesebb született; szeptember és október hónapokra 19,768 szüléssel kevesebb esik. A szülések apadásának oka több tényező közreműködésében keresendő. A járványtól mindkét nem egyaránt szenvedett és mint más fertőző bántalmak után a szervezet elgyengülése ismeretes, úgy az influenza befolyása által a férfi nemnél a nemző tehetség, a női nemnél a fogamzási képesség hanyatlott. E két tényező már magában véve elegendő magyarázatot nyújt, bár épen az influenzánál nem hagyható számításon kívül azon sok korai elvetélés, mely többnyire bőségesebb havi vérzés alakjában az észleléseket elkerüli. Ezek alapján mondhatjuk, hogy az influenza egy komoly jelentőségű fertőző betegség, mely nemzetgazdászati tekintetből is úgy a közegészségügynek, mint az orvosi szaktudományoknak szép és hálás feladatot nyújt az ellene való küzdelemben. Közlemény Schwimmer Ernő tanár bőrkórtani klinikájáról (fő- és székvárosi szt. István-kórház bőrbeteg-osztálya). A bubók aetiologiájáról és therapiájáról. Deutsch Artur dr., klinikai gyakornoktól. (Folytatás) Négy esetben akaratunk ellenére gyógyulatlanul távoztak a betegek az első—második kötésváltás után az osztályról s így további sorsukról feljegyzéseim nincsenek. Ha végig tekintünk ezen a sorozaton s összehasonlítjuk a sankerbubók gyógytartamával, akkor az óriási különbség azonnal szembeötlik. Az utóbb felsorolt esetek túlnyomó számában — 16 esetben 6—10 m2) alatt következett be a gyógyulás, 11 esetben 15—21 nap alatt és 2 esetben 30 napon felül és pedig, részben a bántalom nagy kiterjedettsége, részben pedig az egyén scrophylotikus volta miatt — a gyógyulás aránytalanul gyorsabban következett be mint a sankerbubónál. Ezen gyors gyógyulás kritériuma annak, hogy a bubo Sympathikus természetű, míg positív oltási eredménynyel járó bubo gyógytartama sokkal több időt vesz igénybe. Nemcsak az adenitikus vagy periadenitikus genynyeli oltás eredménye adja meg a bubo természetének magyarázatát, hanem a gyógytartam. Inoculatióimnál, mint már jeleztem, sohasem voltam tekintettel a bubogeny mineműségére s daczára annak oly percentuatióban kaptam a positiv inoculatiókat, mint más újabb szerző pl. Bille, ki tudvalevőleg csak egy esetben talált különbséget a kétféle geny oltása által nyert eredményekben. Hogy mennyire igazolt az álláspontom, annak bizonyítéka azon körülmény, hogy azon esetekben, ahol az inoculatio negatív volt, a bubo is gyorsan gyógyult. Állításom igazolására felhozhatom Ricordi munkájából összeállított következő kimutatást. Ricord által megejtett körülbelül 75 inoculatio eredményét és a bubo gyógytartamát összehasonlítva azt találtam, hogy 41 negatív inoculatióval járó bubo aránytalanul gyorsabban gyógyult mint azok, melyek positív eredményű inoculatiót adtak. Nem akarom ezeket mind felsorolni, de érdekes egy eset, ahol bubo bilateralis van jelen: a jobboldali bubo negatív eredményű inoculatiót ad és 17 nap alatt gyógyul; a baloldali p positív eredményt ad, tehát sankerbubo és 38 nap alatt gyógyul. Azt hiszem ezek a számok elég ékesen beszélnek. Ezen vizsgálatokból az derül ki, hogy aetrologikus alapon, úgy amint azt Ricord óta tudjuk, meg lehet a Sympathikus bubát a sanker bubától különböztetni. Az első negatív eredményt szolgáltat az inoculatio alkalmával, gyorsan gyógyul, az utóbbi positív inoculatióval jár, nehezebben gyógyul. Ricord nézetét az adenitikus és periadenitikus geny virulentiája vagy avirulentiájára nézve nem fogadhatjuk el, mert oltásainknál erre tekintettel nem voltunk s mégis kaptunk positiv eredményű inoculatiókat; eredményeink nem térnek el azokétól, kik ezen tényre figyeltek (Bille). Strauss, Spietschka, Ducrey stb. vizsgálatainak eredménye véletlen műve: csupa Sympathikus bubát vizsgáltak s így positiv inoculatiót nem kaphattak; a secundaer infectio lehetőségét nem tagadjuk s valószínűnek tartjuk, hogy Straussnak igaza van abban, hogy Ricord nagy számú positiv inoculatiói (500: 280) túlnyomóan secundaer kívülről jövő infectio eredményei, ami az akkori kevésbbé szorgos sebkezelés mellett lehetséges volt. Szorgos sebkezelés és occlusio mellett is lehet viszont positiv inoculatio, mint Crivellinél látjuk, ami természetes is, miután a sankerbubo primaer úton a fekélytől vezető nyirkutakon át veszi fel említett jellegét és pedig úgy látszik a bubo suppurans 1000-ánál. Ducrey ama nézete, hogy a bubo szöveti reactio eredménye, melylyel ez a sankerbacillusok ellen védekezik, elfogadható, de, és ezt talán mi tehetjük hozzá, ha a mirigykészülék nem tud védekezni eléggé, akkor a sankerbubo jön létre. Ama nézete, hogy a bubo genynyeli oltás után létrejövő pustula nem sankeres természetű, mert nem lett más egyénre tovább oltva, el nem fogadható, mert mi a pustula képződéssel meg nem elégedve, körülbelül 3 hétig hagytuk tovább fejlődni s ekkor typikus ulceratióval állottunk szemben, melynél a tovaterjedésre való hajlam és a Ducrey-féle bacillusok kimutathatósága felvételünk helyessége mellett szólt. A primaer sankerbubo lehetősége mellett szól azon eset, hol az ulcus begyógyulta után történt az inoculatio, úgymint Ricord, Hallopeau, Yelander és Billénél positív eredménynyel. Aubert ama nézete, hogy a megnyitáskor megejtett inoculatiók azért negatívek, mert a bubóban levő magasabb hőfok a sankerbacillusok virulentiáját csökkenti s a megnyitás utáni hőmérsékemelkedés ismét helyreállítja a vírus hatóképességét, talán el nem fogadható, mert a megnyitáskor eszközölt inoculatio positiv eredményű lesz akkor, ha a bubo virulens (a bubók 10°/0-a). Hogy a meleg nincs hatással, kivéve, ha nagyobb mint a test hőmérséklete, azt az óraüveg és meleg kötés alatt fejlődő fekélyekből látjuk. Továbbá pedig azon mérések, melyek bubogénynyel történtek, nem igen bizonyítanak Aubert állítása mellett. 40—41° meleg talán tönkre teszi a sanker vírusát, de ily hőfokot a hűhóban nem észleltek ,(37-5—38-0). Áttérhetünk most az ulcus induratumok után fellépő bubogenyével történt inoculatiók eredményének vázolására; természetesen végleges eredményről nem szólhatunk, miután vizsgálataink ebben az irányban sincsenek még befejezve. Összesen 29 ube. dur. complicatiójaként fellépett b. suppurgenyével inoculáltunk. Ezek között positiv volt az eredmény 3 esetben: Az első eset a következő: V. L., 30 éves, urasági vadász, 1 hó óta áb. indur. bubos. Bal lágyékmirigy tetemesen megnagyobbodva, nyomásra fájdalom növekedő Abortiv kezelés: hydrurg. sozojodol. inj. a bubába Baloldali lágyékmirigy 2—3 nap alatt visszafejlődik. Felette a bőr szétesik, reap, necrotizál, a necrotikus pörk leválasztása után a pörk alatt mutatkozó genynyel inoculatio történik; oltási helyen feljegyzésem szerint borsónyi genyedő fekély képződött,, mely felett a pustula beszáradt teteje pörk alakjában volt s leválasztatott. Az inoculatio helyén typikus fekély szalonnás sárga alappal, fekély szélei felhánytak. Alap nem kemény. Gyógyulás hosszú időt vett igénybe. Itt kétségtelen kevert infectio következtében léptek fel az említett elváltozások. 1 Ricord. „Practische Abliandl. über die vener. Krankheiten“. 1838. ORVOSI HETILAP 1890. 36. sz