Orvosi Hetilap, 1896. december (40. évfolyam, 49-52. szám)

1896-12-06 / 49. szám

600 j­apn ORVOSI HETILAP 1896. 49. sz. távolításakor a méhszáj 2 ujjnyi, lábrafordítás Braxton-Hiks szerint, a fordítás közben 4 ujjnyira kitágult méhszájon át extractio. Halott fiú, 44 cm. 2020 gm. Lepény kinyomása után arom­ás vérzés, mely forró vízzel való méhüregöblítés s 2 ergotin-injectióra szű­nik. Láztalan gyer­mekágy. 24. F. sz. 612. Sz. I. né, I P. I kf., méhszáj IV2 ujjnyi, plac. praev. marginalis. Beavatkozás nélkül szült. Halott leány, 50 cm. 3070 gm. Lepény expressiója. Gyermekágyban lázas, a 2-dik napon egy vissza­maradt lepényi részlet eltávolíttatik. 25. F. sz. 901. M. J., Ill­­. Abortus mens. V—VI., plac. praev. marginalis. Két ujjnyi méhszájnál csekély vérzés, mely a tökéletes láb­fekvésben levő magzat egyik (bal) lábának lehúzására szűnik. Spontán szülés. Maceráti éretlen leánya. Gyermekágy első 6 napján lázas (max. 39­2), méh érzékeny. 7-dik naptól fogva láztalan. 26. 1895. f. sz. 122. Sch. N. II P. 1 kf. Piac. praevia lateralis. Be­avatkozás nélkül szült. Élő leány, 43 cm. 2100 gm. Lepény spontán ürült ki. Láztalan gyermekágy. 27. F. sz. 549. K. G.-né IIP. 1 kf., méhszáj 2 ujjnyi, piac. praev. marginalis. Erős vérzés. Burokrepesztés golyófogóval, a fej a bemenetbe beilleszkedik, de kis idő múlva újra kitér, mire újra erős vérzés támad. A levált lepényrész leválasztása után a fej beékelődik, a vérzés meg­szűnik. Spontán szülés. Halott fiú, 45 cm, 2050 gm. Lepény kinyomása. Láztalan gyermekágy. 28. F. sz. 565. F. M.-né, VHP. Magzat harántfekvésben, fej jobbra, hát hátrafelé, méhszáj 3 ujjnyi, piac. praev. marginalis. Erős vérzés. Félkézzel a hüvelybe s 2 ujjal a méhüregbe hatolva sikerül a jobb lábat megragadni s lehúzni. Vérzés szűnik. Spontán szülés. Lepény a magzattal egyidejűleg születik meg. Halott fiú, 47 cm, 1750 gm. Arom­ás vérzés, mely egy ergotin-injectióra szűnik. Láztalan gyermekágy. 29. F. sz 704. I. M , I P., II kf. Méhszáj tűnő félben, plac. praev. lateralis. Csekély vérzés, mely burokrepesztésre szűnik. Spontán szülés. Élő fiú, 54 cm, 3250 gm. Lepény kinyomása. Láztalan gyermekágy. 30. 1896. f. sz. 135. H. E., 1. tökéletesen kettőzött farfekvés. Plac. praev. lateralis. Méhszáj tű­nőfélben. Csekély vérzés. Burokrepesz­tés. Spontán szült. Macerást éretlen fiú. Láztalan gyermekágy. 31. F. sz. 153. P. Zs., I P. Sz. pr. II kf. Méhszáj 2 ujjnyi; piac. praev. centrális. Erős vérzés miatt tamponálás, mire a fájások oly erő­sek lesznek, hogy a tampont 15 percz múlva kinyomják. Méhszáj bőven 3 ujjnyi. A lepény átfúrása után lábrafordítás egész kézzel. Spontán szülés. Halott fiú, 52 cm, 3350 cm. Lepényi időszakban csekély vérzés, de tekintettel a nagyfokú anaemiára, mivel a lepényt kinyomni nem sikerül, mesterségesen leválasztatik. Gyermekágyban egy ízben lázas (38­4). A láz oka egy lepedékes seb a bal kis ajkon. Végül kedves kötelességemnek tartom, hogy e helyütt is legmélyebb köszönetemet fejezzem ki Kézmárszky tanár úrnak, hogy klinikája anyagát rendelkezésemre bocsátani kegyes volt. Közlemény Korányi Frigyes tanár I. belgyógyászati klinikájáról. Adatok az arteria sclerosis aetiologiai viszonyaihoz. Irta Hstvök­ Zsigmond dr., klinikai gyakornok. (Vége.) A központi idegrendszer selerotizáló folyamatai közül csak a tabest tanulmányoztuk, a többi alakokból nem rendelkezünk akkora anyaggal, hogy az abban talált adatok bizonyító erejére joggal hivatkozhatnánk. Állítólag valamennyinél ki lehet mutatni (Duplaix) az edényfalak vastagodását s fibrosus átalakulását úgy a szürke mint a fehér állományban; még pedig eudarteriitis obliterans nélkül periarteriitis szokott fenn­­állani. S eddig az idézett szerző megegyezik Edingerrel a talált kép milyenségére nézve, azonban a továbbiak magyaráza­tában egymással teljes ellentétben állanak. Az említett edényfal­­sclerosis t. i. Duplaix szerint mintegy kiinduló pontját képezi a neuroglia jelentékeny tömörülése által létrehozott, diffus sclerosisnak, mely egyik kötegben sem praedominál, s mely egy, az idegrostokat 2—3-asával összeszorító gerendezetet alkot. Ezek szerint a kötőszövet túlsarjadzása volna az elsőd­leges folyamat, Edinger azonban azt hiszi, hogy mindig az idegelemek elfajulása az első, s az így tönkrement szövet­elemek helyettesítésére szolgál a kötőszövet másodlagos hyper­­trophiája. S midőn ezt a tabesre nézve kifejti, egyúttal álta­lánosítja az összes hasonló túlsarjadzásokkal járó bántalmakra, mindenütt az elsődlegesen tönkrement parenchyma helyettesítője gyanánt fogván fel a kötőszövetbeli folyamatot. (Ersatztheorie.) A fent ismertetett pontos szövettani lelet daczára statisti­­kánk 123 tabes esete közt csak 31-szer (25'2°/o) sikerült kimutatni az arterio-sclerosist ■ igen kevés, ha figyelembe veszszük, hogy mind a két bántalom ugyanazon kornak meg­betegedése, s az arterio-sclerosissal combinált esetek 54,9%-a a 40—50. év közé esik. Azonban ezzel még nem vethetjük el az eszmét, mert a­mint az összes 31 esetben oly kis fokú volt az edényfalak elváltozása, hogy a betegnek semmi kellemetlenséget sem okozott, úgy könnyen lehetséges, hogy egy klinikailag ki sem mutatható fokban fennálló edénymeg­betegedés a hátsó kötegeken már mélyreható zavarokat eredményezhet, annyival inkább, mert ezek véredényekkel kevésbbé vannak ellátva, s így táplálkozásuk legelőbb szenvedhet. Megerősíti ezt azon tény, hogy a lues — a tabes aetiológiájá­­ban oly fontos megbetegedés (53 , 123 esetre — 43­­1 °/C)­ — általában nem diffus arteriitist hoz létre, s lehet, hogy ez esetekben a gerinczagy képezi localisatióját. S ha már ennyire belementünk a hypothesisekbe, talán arra is gondolhatunk, — a­mit mások is kiemeltek — hogy a luesnek még eddig ismeretlen speciális hatása a központi idegrendszerre is közbe­játszik, mely gondolatra az utal, hogy a klinikailag kimutat­ható 381 arterio­sclerosis közt csak 31 (8’2°/C) tabes van, s a többi diffus és jóval nagyobb fokú edényelváltozáshoz nem csatlakozott. A luest illetőleg még megjegyezzük, hogy a 31 eset közt 38'6°/0'ban volt kimutatható, tehát 12-szer, a­mi az összes lues-szel terhelt arterio-sclerosisoknak 27,9 százaléka. A többi aetrologikus tényező közt ismét az acut infectio (19'3°/0) és a malaria (29'0° 0) adja a legmagasabb arányokat, melyek azonban más complicatiókkal szemben, melyek hasonló előzményekkel vannak terhelve, nem ily magasak, a heveny fertőzéssel terhelt összes eseteknek a tabes csak 4'5, a malária 9­2%-át tevén. Belevettük — illetőleg külön csoportba helyeztük — a statistikába még az apoplexiákkal combinált eseteket, bár itt helyesebb volna azt mondanunk, hogy az apoplexiában végződő eseteket. Azt akartuk tanulmányozni t. i., mennyiben felel meg a klinikai tapasztalat a betegségről újabb időkben keletkezett felfogásoknak, s különösen a diathetikus elméleteknek, s a dystrophia fogalmának. Ez pedig — bár az edénymegbetegedés következménye — természetesen az általa létrehozott elváltozás nem is táplálkozási zavar. Mindamellett az aetiológia szem­pontjából érdekesnek látszott, hogy nincs-e valami olyan tényező, melynek közrehatása az apoplexiák létrejöttének kedvezne. S e tekintetben a kor nagy fontossága bebizonyul, a mennyiben a 24 eset közt, mely az összes eseteknek 6­3%-a, 62‘2°0 esik az 50—70. év közé, s ezen korú arterio-scleroti­­kusoknak 20'2°/0-a kapott apoplexiát. Feltűnő továbbá az acut inj­ectióval és a luessel terheltek száma, mindkettő 25—25°/0-ot tevén ki, s igen kevés a malária: 8‘2°/0. A luesre nézve megemlítendő, hogy csak a tabetikusak s aneurysmások szerepelnek nagyobb arányszámmal e bántalommal terhelt összes arterio-sclerotikusok között, 13'9°/0 jutván az apoplexiára, 25-5 az aneurysmára, s 27’9°/0 a luesre. Táblázatunkba felvettünk adatokat a saturnismust, chroni­­kus táplálkozási zavarokat és a tuberculosist illetőleg. A teljesség kedvéért tettük, a­nélkül, hogy ezek csekély számából következtetéseket akarnánk vonni. Valamennyi itt tárgyalt telerotizáló folyamatnál lényegesen nagyobb arányban vannak a férfiak mint a nők, mint a táblázaton látjuk, legnagyobb az aránytalanság e tekintetben a hepatitis interstitialis és tabesnél, legkisebb a complicatiók nélküli vagy az agyvérömlényekben végződött alakoknál. Az arterio-sclerotikus kor a 40—60. terjedő két évtized, s valamennyi bántalomnak legnagyobb százaléka ez idő­szakra esik. Az öröklés, melyet — mint említettük — az arterio-sclerosisra nézve kutattunk, az aneurysmáknál s tiszta aorta-szájadék ! Itt jegyezzük meg, mert itt legactuálisabb, hogy Neumann ajánlata szerint csak azon esetekre fogadtuk el a lues aetiologiát, melyekben az a vizsgálat alkalmával valamely objectív tünetben, mint nyirkmirigynagyobbodásokban, hegekben, csontpusztulásban stb. bizo­nyítva volt. Ide számítottak azonban azon néhány esetet is, melyekben, ily tünetek hiánya daczára, a betegek antiluetikus curán mentek keresztül.

Next