Orvosi Hetilap, 1897. április (41. évfolyam, 14-17. szám)
1897-04-04 / 14. szám
163 1897. 14. sz. ORVOSI HETILAP A műtét ily módoni bevégzése után az egész üreg jodoformgaze-zel lett kitömve, sterilgaze-zel befedve és pólyakötés alkalmazva. A beteg a műtét bevégzésével a narcosisból felébredve egészen jól, megkönnyebbülve érezte magát, a nap folyamán sem fül-, sem fejfájdalmai nem voltak és az éjjelt nyugalmas álomban töltötte. Harmadnapra a műtét után a kötés megújítása alkalmával ben semmi geny, hanem szép piros sarjadzás mutatkozik. A műtét utáni 12-dik napon, midőn a betegbemutatás történt, a fülből a genyedés igen csekély, úgy hogy néhány napig az egészen száraz marad, a sarjadzás az üregben szépen előre halad és midőn most a külhangvezetéket megvizsgáljuk, látható, hogy annak felső hátsó fala retrakálódik és jobb betekintést enged olyképen, hogy constatálható, miszerint a dobhártya egészen elpusztult és hogy a külső hangvezeték bőrfelülete mintegy folytatásképen a dobüregbe húzódik. A beteg hallóképessége ezen fülön javult, úgy hogy az acumetert 5 centiméter távolságban hallja. A cholesteatomot, miután már napokon át spiritusban feküdt, megmérettem és a fent jelzett súlyt mutatta. Ezen esetben feltűnő, hogy ily nagyfokú elváltozás mellett a tünemények oly csekélyek valának, mit csak oly módon lehet magyarázni, hogy a cholesteatoma körül a csontház ugyan usurálva lett, elhatároló láb által azonban falai elefántcsont kemények lettek. Ha tekintetbe veszszük, hogy a fossa sigmoidea fala mily vékony és a legtöbb esetben már heveny antrum empyemánál elpusztulva találtatik, ha tekintetbe veszszük, hogy sem a tegmen tympani, sem a canalis fallopiae sem az ivek, de még a tömkeleg is érintetlen maradt, esetünket unicumnak kell tartani. A cholesteatoma tudvalevőleg mindezen területeket növekedésével elroncsolja, sőt áttör a koponyaüregben és ott halált hozó elváltozásokat idéz elő. A cholesteatoma létrejötte és növekedésének viszonya az imént említett roncsolásokra nagyon is alkalmas; már Tröltsch vizsgálataiból azon eredményre jutott, hogy a hallószervben keletkező cholesteatoma desquammativ lob terménye, újabb időben Bezold azoknak keletkezését úgy magyarázza, hogy az elroncsolt dobhártyán át a kültakaró átterjed a dobüregre és hogy ezen felhámmal ellátott felületen a felhámsejtek folytonos leválásával van a cholesteatoma létrejöttének feltétele megadva ; az ily természetű kórfolyamat a dobüregből az actitus ad antrum útján a csecsnyujtvány üregébe, sőt minden kótszövettel kibélelt sejtecskébe is terjeszkedvén, mindenütt cholesteatomot termelhet, úgy hogy az egész sziklacsont ily módon elpusztulhat. Esetünkben valószínű, hogy a cholesteatoma ily módon jött létre és pedig 1891-ben, midőn az első operativ után állítólag a genyedés a fülben megszűnt, a beteg felvételénél a kórházba ugyanis a dobhártyának nyomát sem lehetett találni és a műtét után egészen határozottan lehetett constatálni, hogy a külső hangvezeték bőrfelülete folytatólagosan a dobüregre átterjedt. Ami a cholesteatoma gyakoriságát illeti, tapasztalatom szerint az ily tömegben, mint a mostani esetben, ritkán fordul elő ; a múlt évben, midőn az osztályon 36 csecsnyujtvány fel lett vésve, segédem Schwartz dr. szabadságom idejében szintén egy meglehetős tömegű cholesteatomát távolított el; az eset csak annyiban különbözött, hogy a csecsnyújtvány felületén sipoly nyílás volt, melyen át a megnyitás történt és az üregben a jókora nagyságú felhámlemezes képletet találta. Kisebb, kis borsó- vagy kendermagnagyságú göbök, melyek azonban nem annyira felhámsejtekből, mint inkább fehéres sárga törmelékből állanak, nem ritkán találhatók csecsnyújtvány felvésések alkalmával, midőn a fülbántalom már hosszabb idő óta fennáll. A gyógyeredményt illetőleg arra kell törekedni, hogy a cholesteatoma helyét jó sarjadzás foglalja el, mely képes az üreget kitölteni és annak tökéletes benövését létrehozni; hol ezt elérni nem lehet, czélszerű az üreget nyitva tartani, hogy ily módon képesek legyünk a cholesteatoma újraképződését megakadályozni.(Folytatása következik.) A nyak gümős nyirokmirigyeinek subcutan kiirtása. Bollinger Gyula egyet. ny. rk. tanártól. (Folytatás.) Az alsó mély nyald nyirokmirigyek a kulcscsont feletti árokban és a közös torkolat és kulcscsont alatti visszér közötti szögletben fekszenek, fedve a nyakpólya felületes lemezétől és részben a fej négyes ikerizmának eredésétől. E mirigyek rendesen együtt betegszenek meg a felsőkkel és rendesen velük együtt távolítandók el mindazon nyirokmirigyek, amelyek a st. cl. mast, hátulsó és a csuklyás izom mellső széle között feküsznek. Ilyen esetben az elevatoriummal először a bőrsebből a legfelső mirigyig készítek utat, azután ezt fogóval megragadom, általa a vele összefüggő többi mirigyeket a seb közelébe húzom és elevátorral vagy egy csukott hosszú Cooper-olló száraival kifejtem. Ha a pamut leszakad, akkor horgas fogóval nyúlok a kulcscsont feletti árokban levő mirigyekért. Ezek laza zsiradékban fekszenek és ha egyszer jól megragadtam, könnyen emelhetem fel legalább a nyak középmagasságáig, ahol már a mutató ujjammal, vagy esetleg a kanállal elérhetem. Ha a bőrsebtől távol fekvő mirigyek a fogó elől kitérnek, akkor a másik kézzel a mirigyeket a bőrön át megfogjuk s a fogó elé vezetjük. Ezért, amint már említem, az ilyen esetben az egész nyakat, a vállat és a mellkas felső részét is definficiáltatom. A mirigycsoportokat boncztani beosztásuk szerint csupán azért tárgyaltam, hogy az egyes tájak szerint felmerülő műtéti nehézségeket és szükséges fogásokat csoportosíthassam. A gyakorlatban a gümős beszűrődés csak ritkán szorítkozik egy csoport mirigyeire, hanem rendesen az egyik csoport mirigyei között van egynéhány beszűrődve s egy másik, többnyire vele határos csoportból szintén egynéhány. Tíz esetben az egyik nyakoldal összes mirigyei be voltak szűrődve, 4 esetben pedig mindkét oldal összes mirigyei. Egyébként a műtött 33 beteg közül jobboldalt 12-nél, baloldalt 14-nél, mindkét oldalt 7-nél történt műtét. Az ilyen műtét menetének illustrálására szolgáljon a következő kórtörténet: 2......... 18 éves, színésznő, nyaka jobboldalának úgyszólván összes nyirokmirigyei meg voltak nagyobbodva. Műtét 1896. augusztus 21-dikén. Először a m. st. cl. mast., a m. cucullaris és a kulcscsont által határolt háromszög összes megdugadt mirigyeit távolítom el, amelyek erősen össze vannak nőve a környezettel. A m. sz. cl. mast. felső vége alatt levő mirigyek szintén erősen össze vannak nőve. Egynéhány nagyobb mirigy az állkapocs alól választatik ki. A vena jugularis communist minden oldalról le a kulcscsontig megnagyobbodott mirigyek veszik körül, amelyek azonban meglehetősen könnyen vonhatók le a vivőérről. A műtét végével a vena jugularis communis egész hosszában szabadon fekszik a tasakban. A műtét alatt a sajtos mirigyek többször megszakadtak és tartalmuk a sebbe ürült, ahonnan ez steril vattatamponokkal ki lett terülve. A kiirtott mirigyek súlya 82 gm. A műtét öt negyedóráig tartott. A seb alsó sarkába vékony draincsövet varrtam. Augusztus 26. Kötés levétel, semmi reactio, a draincsőben alvadt vér, amely ittott kezd szétmálni. A varrat és a draincső eltávolítása. Szeptember 3. gyógyult. Láza egyszer sem volt. Szeptember 15. Bemutatja magát, a nyak műtött oldalán semmi eltérés. 3. A....... A. 27 éves, szobaleány. Egy év óta vannak dagadt mirigyei a nyak jobb oldalán. Subcutan műtét 1896. szeptember 16. Egynéhány mirigy a m. st. cl. inast. mögül, 2—3 diómekkoraságú a nyak középmagasságából, a m.st.. cl. m. előtti tájékról, 2 mogyorónyi a parozis alsó csücskének tájékáról és 2 majdnem diómekkoraságú az áll alatti tájékról az átcsúcs közeléből irtatik ki. A mirigyek nem sajtosak. Teljes bevarrás drainezés nélkül. A műtétnél jelen volt Kümmel dr. Hamburgból. Szeptember 23. A kötés levétele. A nyak kissé duzzadt. Fonálkiszedés. Vájt kutatóval a sebbe hatolok, amelyből néhány gm. tiszta savó folyik. Október 2. A duzzanat elmúlt. Teljes gyógyulás. A mirigyelő szöveti állapota lényeges befolyással van a műtétre. A legelső műtött esetekben a nyak mindkét oldalának mirigyei évek óta meg voltak dagadva és minden locális és általános gyógykezeléssel daczoltak. A műtét alatt kitűnt, hogy a mirigyek sajtosak voltak, de a tokjuk a mellett oly vastag és szívós volt, hogy ki tudtam őket irtani anélkül, hogy sajtos tartalmukból nagyobb mennyiség a szövetek közé