Orvosi Hetilap, 1897. június (41. évfolyam, 23-26. szám)
1897-06-06 / 23. szám
Negyvenegyedik évfolyam. 23. szám. Budapest, 1897. június 6. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a budapesti kir. m. tud. egyetem gyógyszertani intézetéből. Az opium alkaloidák hatása a bélmozgásokra. Irta: Vámossy Zoltán dr., tanársegéd. A gyógyszeres chemia mindig tisztább, biztosabban adagolható, mellékhatások nélkül való gyógyszerek előállítására törekszik, amelyek az anyadrogot jól helyettesítik, s azt az alkalmazásból kiszorítani vannak hivatva. Ez utóbbi lehetőségének criterionát egyfelől a kísérleti gyógyszertan, másfelől a betegágynál tett tapasztalatok adják meg annak bebizonyításával, hogy a chemia által elénk állított ú. n. hatóanyag tényleg az é,s az anyadroggal elérhető eredmények általa mind szintén elérhetők-e ? A sok kiküszöbölt, elfelejtett és ma már hatóanyagaik által pótolt nyers gyógyanyaggal szemben azonban még ma is sok olyant találunk, amelyeknek titkait a chemikusok és pharmacológusok mind ez ideig nem tudták teljesen kifürkészni, s amelyek még ma is igen tekintélyes helyet foglalnak el gyógyszerkincsünkben. Az ilyenek egyike az opium is, amit a morphin még nem tudott kiszorítani és talán soha sem is fog. Talán egy gyógyanyag sincsen olyan tüzetesen meganalizálva mint az ópium, hiszen már körülbelül 26-féle különböző anyagot állítottak elő belőle; a pharmacologusoknak — amióta csak ismeretes — folyton vizsgálódásuk tárgyát képezi és mégis talán egy téren sem találkozunk az irodalomban olyan eltérő nézetekkel, mint épen az ópium alkaloidák hatását illetőleg, v. Schroeder1 igyekezett világosságot vetni erre a tárgyra, s az eltérő vélemények okát a különböző, tisztátalan készítményekben találta fel, amelyek még olyan neves búvárt is, mint C. Bernard'12 tévedésbe tudtak ejteni, s így pl. ő a most már kétségtelenül hatástalannak bizonyult narceint a morphinnál is jobb narcoticumnak jelentette ki; később maga is beismerte, hogy többé soha sem tudott olyan jó hatású narceinhez jutni (persze, mert az első morphines volt). Czélom azonban nem az opium alkaloidák általános hatásképének tárgyalása, hanem tulajdonképen azon kérdés felderítése, hogy minek tulajdonítható és miben áll az ópium készítményeimek erősebb bélmozgást gátló hatása a morphinnal szemben, s hogy dolgozatomnak nem ezt a tekintélyesebb és érdekesebb czímet adtam, annak oka az, hogy ez tanulmányaimnak csak egy részéről szóló beszámolás s épen ezért illendőbbnek találtam a szerényebb czímmel megelégedni. Az ópium és a morphin hatáskülönbségeit nagyon is kiterjesztette, sőt pontokba is foglalta Schroff. Az ő nézetei azonban ma már többnyire túlhaladott álláspontot képeznek és pontjait az újabb pharmacológusok megcáfolták, s azokat a tapasztalat sem igazolta egy kivételével és ez a belekre való megnyugtató hatás. Az ópiumnak erősebb bélmozgást gátló hatását a gyógyszertani munkákban főleg kétféleképen találjuk megmagyarázva, de mindkettő inkább csak hypothetikus és nem bebizonyított. Tappeiner szerint az ópiumban levő colloid és gyantás anyagok akadályoznák a morphin felszívódását, s így az lassabban, de tartósabban hatna. Csatlakoznak e nézethez Cloetta és Fileline, gyógyszertani tankönyvükben. Hasonló nézeten van Nothnagel is, ki még azt is hozzáteszi, hogy ezen lassú felszívódás következtében a hatóanyag, a morphin a belek hosszabb részletében eloszolva inkább kifejtheti helybeli hatását, ami Nothnagelnek a morphinnál nyert kísérleti eredményeivel és az azokból levont következtetésével, mely szerint a bélmozgást gátló hatás nagyobb részben a felszívódott morphin splanchnikus izgató hatásának tulajdonítandó, ellentétben áll. Bint az ópiumban foglalt számos hasonló és más hatású alkaloidákban tételez fel olyanokat, melyek a morphinhoz hasonlólag gátló hatást fejtenének ki a belekre. Ugyanezt a nézetet Nothnagel és Bossbach könyvében is megtaláljuk. Ezen feltételes nézetek közül legközelebb fekvő gondolatnak az utóbbit találtam s miután igen tisztelt főnököm, Bókay Árpád tanár úr különben is felhívta volt figyelmemet a papaverinre, mint olyanra, amely talán a morphinhoz hasonlólag szintén gátolja a bélmozgásokat, elsősorban az ópium alkaloidák bélmozgásokra való hatását tettem vizsgálat tárgyává, kiterjeszkedvén minden ismertebb és az ópiumban számbavehető percentuatióban előforduló alkaloidára. Midőn már kísérleteim jó részét elvégeztem, került kezembe Leubuscher „Untersuchungen Über den Einfluss der Opiumalcaloide auf die Darmbewegungen“ czímű munkája, amit szerzője ugyancsak az opium és morphin közti bélhatás különbségének felderítése czéljából készített és azt a német orvos- és természettudományi társulat orvosi szakosztályában tartott ülésén előadta Jenában 1892-ben. Adatai nekem hasznos útmutatásul szolgáltak és az illető helyeken reflectálni fogok reá. Hogy vizsgálataimat kellő összehasonlító kritikával végezhessem, elsősorban a morphinnál tettem kísérleteket, természetesen a kivihető legmodernebb kísérleti berendezéssel. Morphin. Nasser régi munkájában azt állítja, hogy a morphin vénába fecskendezve növeli a bélmozgásokat. Kísérletei azonban a szabad levegőn levő belekről szólnak, s így azok eredményei méltán kétségesek. Nothnagel a konyhasós fürdőben nyulakon végzett kísérletei alapján arra az eredményre jutott, hogy a bőr alá adagolt morphin a bélmozgást gátló splanchnikus tónust emeli, nagyobb adagban pedig (2—3 cgm.-on felül) bénítja; az előbbinek a belek nyugalma, helybelileg alkalmazott ingerekre (konyhasójegecczel érintés) csupán helybeli reactiója, az utóbbi hatásnak a nagy adagokra általa észlelt erős peristaltica felel meg. Az ő nézetéhez csatlakoztak kisér- 1 Beitrüge zur Physiologie der Darmbewegung. Leipzig I860. 2 Virchow Archívuma LXXXVIII. 1884. Beitrüge zur Physiol, u. Pathol, des Darmes. 1 Arch, für exp. Pathol, u. Pharm. XVII. 2 Compt. Rend. LIX. :i Nothnagel-Rossbach : Arzneimittellehre 1894.