Orvosi Hetilap, 1897. június (41. évfolyam, 23-26. szám)

1897-06-06 / 23. szám

Negyvenegyedik évfolyam. 23. szám. Budapest, 1897. június 6. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a budapesti kir. m. tud. egyetem gyógyszer­tani intézetéből. Az opium alkaloidák hatása a bélmozgásokra. Irta: Vám­ossy Zoltán dr., tanársegéd. A gyógyszeres chemia mindig tisztább, biztosabban adagolható, mellékhatások nélkül való gyógyszerek előállí­tására törekszik, a­melyek az anyadrogot jól helyettesítik, s azt az alkalmazásból kiszorítani vannak hivatva. Ez utóbbi lehetőségének criterionát egyfelől a kísérleti gyógyszertan, másfelől a betegágynál tett tapasztalatok adják meg annak bebizonyításával, hogy a chemia által elénk állított ú. n. hatóanyag tényleg az é,­s az anyadroggal elérhető ered­mények általa mind szintén elérhetők-e ? A sok kiküszöbölt, elfelejtett és ma már hatóanyagaik által pótolt nyers gyógy­­anyaggal szemben azonban még ma is sok olyant találunk, a­melyeknek titkait a chemikusok és pharmacológusok mind ez ideig nem tudták teljesen kifürkészni, s a­melyek még ma is igen tekintélyes helyet foglalnak el gyógyszerkin­­csünkben. Az ilyenek egyike az opium is, a­mit a morphin még nem tudott kiszorítani és talán soha sem is fog. Talán egy gyógyanyag sincsen olyan tüzetesen meganalizálva mint az ópium, hiszen már körülbelül 26-féle különböző anyagot állítottak elő belőle; a pharmacologusoknak — a­mióta csak ismeretes — folyton vizsgálódásuk tárgyát képezi és mégis talán egy téren sem találkozunk az irodalomban olyan eltérő nézetekkel, mint épen az ópium alkaloidák hatá­sát illetőleg, v. Schroeder1 igyekezett világosságot vetni erre a tárgyra, s az eltérő vélemények okát a különböző, tisztátalan készítményekben találta fel, a­melyek még olyan neves búvárt is, mint C. Bernard'1­2 tévedésbe tudtak ejteni, s így pl. ő a most már kétségtelenül hatástalannak bizonyult narceint a morphinnál is jobb narcoticumnak jelentette ki; később maga is beismerte, hogy többé soha sem tudott olyan jó hatású narceinhez jutni (persze, mert az első morphi­nes volt). Czélom azonban nem az opium alkaloidák általános hatásképének tárgyalása, hanem tulajdonképen azon kérdés felderítése, hogy minek tulajdonítható és miben áll az ópium készítmény­eimek erősebb bélmozgást gátló hatása a morphinnal szemben, s hogy dolgozatomnak nem ezt a tekintélyesebb és érdekesebb czímet adtam, annak oka az, hogy ez tanul­mányaimnak csak egy részéről szóló beszámolás s épen ezért illendőbbnek találtam a szerényebb czímmel megelégedni. Az ópium és a morphin hatáskülönbségeit nagyon is ki­terjesztette, sőt pontokba is foglalta Schroff. Az ő nézetei azonban ma már többnyire túlhaladott álláspontot képeznek és pontjait az újabb pharmacológusok megc­áfolták,­ s azokat a tapasztalat sem igazolta egy kivételével és ez­ a belekre való megnyugtató hatás. Az ópiumnak erősebb bélmozgást gátló hatását a gyógyszertani munkákban főleg kétféleképen találjuk megmagyarázva, de mindkettő inkább csak hypo­­thetikus és nem bebizonyított. Tappeiner szerint az ópiumban levő colloid és gyantás anyagok akadályoznák a morphin fel­szívódását, s így az lassabban, de tartósabban hatna. Csatla­koznak e nézethez Cloetta és Fileline, gyógyszertani tankönyvük­ben. Hasonló nézeten van Nothnagel is, ki még azt is hozzá­teszi, hogy ezen lassú felszívódás következtében a hatóanyag, a morphin a belek hosszabb részletében eloszolva inkább ki­fejtheti helybeli hatását, a­mi Nothnagelnek a morphinnál nyert kísérleti eredményeivel és az azokból levont következte­tésével, mely szerint a bélmozgást gátló hatás nagyobb rész­ben a felszívódott morphin splanchnikus izgató hatásának tulajdonítandó, ellentétben áll. Bint az ópiumban foglalt számos hasonló és más hatású alkaloidákban tételez fel olyanokat, melyek a morphinhoz hasonlólag gátló hatást fejtenének ki a belekre. Ugyanezt a nézetet Nothnagel és Bossbach könyvében is megtaláljuk. Ezen feltételes nézetek közül legközelebb fekvő gondo­latnak az utóbbit találtam s miután igen tisztelt főnököm, Bókay Árpád tanár úr különben is felhívta volt figyelmemet a papaverinre, mint olyanra, a­mely talán a morphinhoz hasonlólag szintén gátolja a bélmozgásokat, első­sorban az ópium alkaloidák bélmozgásokra való hatását tettem vizsgálat tárgyává, kiterjeszkedvén minden ismertebb és az ópiumban számbavehető percentuatióban előforduló alkaloidára. Midőn már kísérleteim jó részét elvégeztem, került kezembe Leu­­buscher „Untersuchungen Über den Einfluss der Opiumalcaloide auf die Darmbewegungen“ czímű munkája, a­mit szerzője ugyancsak az opium és morphin közti bélhatás különbségének felderítése czéljából készített és azt a német orvos- és termé­szettudományi társulat orvosi szakosztályában tartott ülésén előadta Jenában 1892-ben. Adatai nekem hasznos útmutatásul szolgáltak és az illető helyeken reflectálni fogok reá. Hogy vizsgálataimat kellő összehasonlító kritikával végezhessem, első­sorban a morphinnál tettem kísérleteket, természetesen a kivihető legmodernebb kísérleti berende­zéssel. Morphin. Nasser régi munkájában azt állítja, hogy a morphin vénába fecskendezve növeli a bélmozgásokat. Kísérletei azon­ban a szabad levegőn levő belekről szólnak, s így azok ered­ményei méltán kétségesek. Nothnagel a konyhasós fürdőben nyulakon végzett kísérletei alapján arra az eredményre jutott, hogy a bőr alá adagolt morphin a bélmozgást gátló splanchni­kus tónust emeli, nagyobb adagban pedig (2—3 cgm.-on felül) bénítja; az előbbinek a belek nyugalma, helybelileg alkalma­zott ingerekre (konyhasójegec­czel érintés) csupán helybeli reactiója, az utóbbi hatásnak a nagy adagokra általa észlelt erős peristaltica felel meg. Az ő nézetéhez csatlakoztak kisér- 1 Beitrüge zur Physiologie der Darmbewegung. Leipzig I860. 2 Virchow Archívuma LXXXVIII. 1884. Beitrüge zur Physiol, u. Pathol, des Darmes. 1 Arch, für exp. Pathol, u. Pharm. XVII. 2 Compt. Rend. LIX. :i Nothnagel-Rossbach : Arzneimittellehre 1894.

Next