Orvosi Hetilap, 1897. június (41. évfolyam, 23-26. szám)

1897-06-06 / 23. szám

278 ORVOSI HETILAP 1897. 23. sz. nek látszott kitéve lenni, mihelyt minden carnes eltávolíttatnék, javulva látszott palliativ tömést alkalmazni. Ez 1894. junius 21-dikén történt. Az ideiglenes tömés helyett végleges alkalmaztatott 1896. május 30-dikán. A szabályszerű excavatiónál ebur secundarius találtatott. Semmi zavar sem mutatkozott. 2. Sch. M.-né, 26 éves. Diagn.: caries profunda mol. II inf. dextii. Status praesens. approx. subsbcrv. A mes. lab. pulpacsücsök teljesen fellágyult cariosus dentinnel fedett. A mes. lingu. csücsök felett jelentéktelenül ellenálló caries-réteg. Palliativ műtét 1895. már­­czius 14-dikén. Legcsekélyebb zavar sincs. 1896. november 11-dikén beteg végleges tömésre jelentkezett. Az alapos excavatio különös fáj­dalmasság nélkül ment végbe (beteg pedig nagyon érzékeny termé­szetű). Ebur secundarius a mes. láb. csücskén. Irodalom : Margitot E. Trau­m. de la Carie Dentaire 1872. — Diction encycl. des Scienses med. Dechambre V. XII. 1874. — Taft. Operative Dentistry, lap. Sensitive dentine 1877. ■—Jack Louis. Americ. Syst. Vol. II. 1887. — Sachs V. Schelfs Handbuch 13. Lief. 1891. — Holländer L. Das Fallen der Zähne 1896. — Baume R. Lehrbuch d. Z. 1890. — Miller. Lehr­buch d. conservirenden Zhkde. 1896. Közlemény a lipcsei királyi szász egyetem bel­kórodájából. Az arteria sclerosis és szívhypertrophia közötti viszony­ról, különös tekintettel a zsigeri edények megbetegedésére. Irta: Hasenfeld Arthur dr. (Folytatás.) Az eddig mondottakat röviden összefoglalva, nem tartom bebizonyítottnak, hogy arterio­sclerosisnál a balszív túltengésének oka azon megnagyobbodott munkában keresendő, melyet a szív­nek az edények megbetegedése következtében végezni kellene, még­pedig a következő okokból: először, mert az arterio­sclerosisnál a nagyobb edény feszültség, helyesebben a magas vérnyomás jelenléte nincsen bebizonyítva; másodszor, mivel az arteriosclerosis bizonyos eseteiben a balszív túltengése hiányzik; harmadszor, mert a szív nagysági viszonyait a szokott módon megvizsgálva, ezen esetek ritkasága nincs bebizonyítva; negyedszer, mert a szívhypertrophia hiánya, a két megbetegedés között oki össze­függést feltételezve, kellőképen meg nem magyarázható és végül ötödször — a­mi a legfontosabb — mert Ludwig és Thirry kísérletei kétségbevonhatlanul bizonyítják, hogy igen nagy keringési akadályok is kiegyenlíthetők, a­nélkül, hogy a szív munkáját megnehezítették volna. Feladatul tűztem tehát magam elé arterio-sclerosisnál a szív nagysági viszonyait újabb vizsgálat alá venni. E kérdés megoldásánál kívánatosnak látszott különösen a zsigeri edények állapotára figyelemmel lenni és azokat pontosan megvizsgálni. Tagadhatatlan ugyanis, hogy ha az edénymegbetegedések általában a szív munkáját tényleg megnehezítenék, akkor a zsigeri edények megbetegedésénél a szív munkája a legnagyobb mértékben meg lenne nehezítve, így tehát a balszív túltengése az említett edények megbetegedésénél volna a legnagyobb biztonsággal várható. A zsigeri edények elágazódásaik számát tekintetbe véve ugyanis az összes egyéb edényterületeket felülmúlják, ha azonkívül Ludwig és Thirry már többszörösen említett kísér­leteire gondolunk, melyek eléggé bizonyítják, hogy a kérdéses edények állapota a szív munkájára mily lényeges befolyással vannak, akkor a fentebb mondottakat igazolva látjuk. A zsigeri edények viselkedése megvizsgált eseteinkben már az előző fejezetben részletes megbeszélés tárgyát képezte, így tehát még csak a szív magatartását kell minden egyes esetben ismernünk, hogy a felvett kérdésre megfelelhessünk. A szív és egyes részeinek nagysági viszonyait az ide mellékelt táblázat tünteti fel. Magyarázatul ezen táblázathoz a következőket óhajtom megemlíteni: Az esetek a viszonylagos szívsúly nagysága szerint vannak csopor­tosítva : ezen számok a szív megnagyobbodásait a legbiztosabban tüntetik fel, hisz jól tudjuk, mennyire függő a szív súlya a test tömegé­től. Absolut szívsúlynak a pericardialis zsírjától megfosztott szív súlya vétetett. A táblázatban az egyes szívszakaszok (pitvarok, gyomrácsok és a szív válaszfal) súlya is fel van tüntetve. Az R +­• rovatban a jobb gyomrocs (R) és a neki megfelelő septumrész (r) súlya együttesen van megadva; ugyanezt jelenti az L-\-s rovat a bal szívre vonatkozólag. Müller ugyanis bebizonyította, hogy a septum (S) az egyes gyomrocsok túltengésében bizonyos szabály szerint vesz részt és a septumok minden esetben a jobb és bal gyomrocsra eső két részre osztja fel, a következő R­S formulák szerint: 1. ^ ■ = r; 2. S — r = 1. Végül a legnagyobb ií -i- i-i figyelmet az rovat érdemli, a­melyben a két szívgyomrocsnak egy­±J máshoz való viszonya van feltüntetve. A jobb- és balgyomrocs közötti viszonyszám rendes körülmények között 0 507 körül ingadozik. Ha a relatív szívsúlyt a rendesnél magasabbnak találjuk, akkor e viszony­szám megnagyobbodásából a jobbgyomrocs túlnyomó túltengésére következtethetünk, míg e viszonyszám megkisebbedése a balgyomrács túltengését bizonyítja; ha pedig a viszonyszám a normális határok között (0450—0­550) ingadozik, akkor a két szívfél a túltengésben egyformán vett részt. (A zárjel között látható számok a Müller-féle táblázatokból vannak véve és a normális viszonyoknak felelnek meg, miáltal az ettől való eltérések feltűnővé vannak téve.) E táblázat megtekintésénél azt látjuk, hogy a serv túl­­tengést (absolut és relatív szívsúly tekintetbe vételekor) csupán az 1—5. sz. esetben szenvedett. A 6—13. sz. esetben úgy az absolut, mint a relatív szívsúly normálisnak tekinthető. Végül a 14. se. esetben a szív súlya a rendesnél jóval alacsonyabb. Igen érdekes eseteinkben a két gyomrácsnak egymáshoz való viszonya. Az ~ rovat megtekintésénél azt látjuk, hogy az 1—3. se. esetben a szívtúltengés daczára a két gyomrocsnak egymáshoz való viszonya lényegesebb változást nem szenvedett. Tehát mondhatjuk, hogy ezen esetekben a jobb- és balgyomrocs a túltengésben egyforma mértékben vett részt. A 14. se. eset­ben a viszonyszám ugyancsak változatlan maradt itt, tehát a relatív szívsúlyt tekintetbe véve azt mondhatjuk, hogy a két szívfél az atrophiában vett egyformán részt. A 4. és 7. se. esetben a két gyomrács közötti viszonyszámot a rendesnél valamivel csekélyebbnek találjuk, a­miből a 4. se. esetben, a­hol a szív relatív súlya nagyobb fokú szívtúltengésre vallott, a balgyomrocs nagyobbfokú túltengésére kellene­ következtetnünk, míg a 7. se. esetben, a­hol a szív relatív súlya igen keveset változott, csupán a balgyomrocs kisfokú­ túltengése vehető fel. Az 5., 8., 9., 10. és 13. se. esetben a jobb- és bal­gyomrocs közötti viszonyszámot a rendesnél nagyobbnak találtuk. Az 5. se. esettől eltekintve azonban nincs jogunk ezen megnagyobbodott viszonyszámból a jobb gyomrács túltengésére következtetni, mert ezen esetekben a szív relatív súlya a rendesnél nem volt nagyobb, sőt ellenkezőleg a rendes határok alatt mozgott, ezért valószínűséggel csak annyit mondhatunk, hogy a jobbgyomrocs súlyából ezen esetekben a balgyomrocs­­nál kevesebbet veszített. Hogy már mostan az arterio­sclerosis, illetve szorosabban véve a zsigeri edények megbetegedésének befolyását a szív nagy­sági viszonyainak alakulására láthassuk, az egyes esetekben csupán az I. és III. se. táblázatban összeállított és részletesen megbeszélt vizsgálati eredmények összehasonlítása szükséges. Ezen összehasonlításoknál azt találjuk, hogy eseteinket közvetkező három csoportra oszthatjuk: 1. csoport: Arterio-sclerosis szívtúltengés nélkül. 2. csoport: Szívtúltengés arterio-sclerosis nélkül. 3. csoport: Arterio-sclerosis és szívtúltengés esetei. Eseteinknél mindeddig az egyes szervek kóros elválto­zásait ügyeimen kívü­l hagytam; most azonban már ezek is megbeszélés tárgyát kell hogy képezzék; csak ha ezeket ismerjük, mondhatjuk biztonsággal, hogy az arterio-sclerosis mellett található szívtúltengés az edényelváltozásoknak, avagy egyszerűen egyéb szervi megbetegedések következményének tekintendő-e.­­ Ez esetben az egyes szívszakaszok súlya kérdéses, mert való­színűleg az egyes szívszakaszok tévesen lettek megmérve; a bonczolás­­nál a két szívfél egyformán látszott túltengve lenni.

Next