Orvosi Hetilap, 1898. március (42. évfolyam, 10-13. szám)

1898-03-06 / 10. szám

Negyvenkettedik évfolyam. 10. szám. Budapest, 1898. márczius 6. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : HŐG­YES ENDRE EGYETEMI TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Hőgyes Endre tnr. : Észrevételek a lyssa néhány kérdéséhez a pozsonyi eset kapcsán. 112. 1. Kovács József és Móricz Ernő dr.-ok : Közlemény a Korányi Frigyes tnr. vezetése alatt álló I. belgyógyászati kóroda laboratóriumából. A vizelet alkata infectiosus lázas bántalmaknál. 114. 1. Ifj. Siklóssy Gyula dr.: A subconjunctivalis sublimatinjectiókról és a heveny takaros kötőhártyagyuladásról. 115. 1. Tárcza.­­ Schwimmer Ernő Lajos t­r. 116. 1. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Than Károly: A kísérleti chemia elemei. 117. 1.­­ Lapszemle. A salophen alkalmazása fejfájás és influenza ellen. — Robin: Dyspepsiáb­­n szenvedők gyógyítása. 119. 1. Meghívás a magyar orvosi könyvkiadó társulat évi közgyűlésére. 119. 1. Hetiszemle és vegyesek. Tauffer Vilmos ezredik laparotomiája. — A főváros egészsége. — Az 1. sz. sebklinikai tanszék betöltése. — Csárd­y János kitünte­tése. — Dusnitz Emil, Filep Sándor, Chyzer Kornél és Tóth Lajos kineve­zése. — A budapesti általános poliklinika forgalma. — A szülészeti poliklinika forgalma. — Herczel dr. — Kuthy Dezső dr. — Szt. Lukács-fürdő 120. 1. — Pályázatok. — Hirdetések. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK Észrevételek a lyssa néhány kérdéséhez a pozsonyi eset kapcsán. Hőgyes Endre egyet, tanártól. Dobrovics Mátyás főorvos úr a Gyógyászat ez évi 8-dik számában a lyssának a pozsonyi kórházban észlelt egy esetét tette közzé, a­mely tanuságos az ezzel kapcsolatban felmerült körülményeknél fogva, melyekre észrevételeimet az egész marás­eset kiegészítése és a vele kapcsolatban szóba hozott és fel­merülő kérdések tisztázása végett, a következőkben vagyok bátor megtenni. A marás­eset tényállása, a­melyből a közölt lyssa-eset keletkezett, a következő: Nagy Sándor pozsonyi m. k. posta- és távirda­tiszt kutyája 1897. október 9-dikén őt magát balkezének kéz­­iratán, október 12-dikén pedig feleségét jobb kezének mutató­ujján és jobb fülén megharapta. Ugyane kutya hazulról el­kóborolva október 13-dikán megharapott még más két egyént: egy Schön Ignácz nevű 11 éves gyermeket és egy Peterka Ádám nevű 28 éves városi rendőrt. A tulajdonos és tulajdonosnő sebei felületes karczolások voltak, melyek pár nap alatt behegedtek s Schön Ignácz bal kezének hüvelyk- és mutatóujján öt foghelynek megfelelő szakított sebet, Peterka Ádám pedig jobb kezének gyűrűujján két egy-egy centiméter hosszú, a kötőszövetbe hatoló, szabálytalan szélű sebet kapott. A két utóbbi egyént Vámossy dr. és Fischer dr. kartársak ajánlatára, kik a kutyát veszettségre gyanúsnak tartották, a pozsonyi rendőr­ség a marás utáni napokon felküldötte a budapesti Pasteur­­intézetbe, a­hol Schön október 15-dik­étől november 3-dikáig, Peterka pedig október 16-dikától október 31-dikéig kapott veszettség-ellenes védoltásokat. A tulajdonos és tulajdonosnő nem hivén, hogy kedves kutyájuk megveszhetett, annak daczára, hogy a bekövetkező eshetőségekre figyelmeztetve lettek, otthon maradtak. A maró kutyát, mely gazdája nyilatkozata szerint harapós természetű volt, a rendőrség október 14-dikén d. u. 1 órakor vetette állatorvosi megfigyelés alá. Az­nap délután a kutya a szakértői jelentés szerint igen izgatott volt, ketrecre vasrácso­zatát folyton harapdálta, este azonban elcsendesedett és 15­ dikén egész nap csendesen viselte magát, 10 dikán reggelre pedig elhullott. Az állatorvosi szakértő a kutyát nem tartotta veszett­nek, izgatottságát arra vezette vissza, hogy a kutya farkán friss vágott genyes seb és tályog mutatkozott és a bekövet­kező halált is vérmérgezésre vezette vissza és e véleményében megmaradt az október 17-dikén megejtett hivatalos bonczolat után is, miután az a farkon mutatkozó genyedésen és az aj­kakon talált apró sebeken és a gyomorban észlelt csekély­fokú elváltozásokon kívül egyéb elváltozásokat nem tüntetett fel. Kovács rendőrorvos a negatív bonczlelet alapján az el­hullott kutyát veszettségre gyanúsnak nyilvánította, a kerületi orvos pedig azon véleményben volt, hogy a halál oka fel nem deríthető, mert a gyomorbeli csekély elváltozások az el­hullást nem okozhatták, a farkon mutatkozó elváltozások pedig teljesen a farkon focalizálva maradtak. A kérdés eldöntése végett az állat fejét levágták és további vizsgálatra a buda­pesti állatorvosi akadémiába bekü­ldötték, a mely véleményét 1897. november 22-dikéről keltezve, a következőkben nyilatkoz­tatta: „Tek. rendőrkapitányságnak Pozsony, 283. sz. A 19,481. sz. a. kelt boncztani jegyzőkönyv kíséretében október 1ó 21-d­ikén be­érkezett kutyaagyra vonatkozólag van szerencsém értesíteni, hogy az abból oltott kísérleti állat november hó 21-dikén veszett­ségre valló tünetek nélkül, más­ok következtében elhullott. Mint­hogy azonban a veszettség lappangási ideje kísérleti állatoknál minden körülmények között 10—14 nap, de kivételesen 1—2 hónapig is eltarthat, azért ezen kísérlet nem zárja ki a veszett­ségnek jelen esetben való fenforgását. Budapest, 1897. november 22-dikén. Preisz Hugó s. k.a Hogy a maró állat azonban csakugyan veszett volt, még ez állatkísérleti eredmény közlése előtt kétséget kizárólag el­döntötte az a szomorú körülmény, hogy a kutyatulajdonosnőn november hó 1-jén, tehát megmaratása után a 20-dik napon, megjelentek a veszettség prodrámái, melyek november 3-dikán már az izgatott veszettség hydrophobiás stádiumának classikus tüneményeibe mentek át, melyek 4-dikén, 5-dikén és 6-dikán szokott módon tartottak és az utóbbi nap délelőttjén 11/2 órai paralytikus stádium után halálban végződtek. A klinikai diag­­nosist Dobrovics elsődorvos úr a pozsonyi kórház fertőző osztályán, a­hova a kitört veszettségben szenvedő nő bevitetett, egész határozottsággal és szabatosan állította fel, a­melynek helyességét az elhunyt nő agyával a budapesti Pasteur-intézet­­ben végzett állatoltás minden kétséget kizárólag igazolta. Ez oltás eredményéről a következő hivatalos átiratot kapta a pozsonyi m. k. állami kórház igazgatósága: „2966/1897. szám. Vonatkozással a t. czímnek f. hó 13-dikán 314/97 ev­. sz. a. kelt átiratára, hivatalos tisztelettel van szerencsém értesíteni, hogy a Nagy Sándorné f. hó 6-dikán lyssa-tünetek közt elhalt egyén nyúltagyából f. hó 10-dikén trepanatio útján beoltott házi­nyúl alólirott napon a veszettség kifejezett tünetei között el­

Next