Orvosi Hetilap, 1898. június (42. évfolyam, 23-26. szám)
1898-06-05 / 23. szám
Negyvenkettedik évfolyam. 23. szám. Budapest, 1898. junius 5. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Aldor Lajos: A gyomorbetegségek túlságos sósavképződéssel járó alakjainak diaeto- és balneotherapiája. 272. 1. Tauszk Ferencz : Közlemény Korányi Frigyes ny. r. egyetemi tanár L. belkórodájáról. A hypertrophiás és atrophiás májláb viszonya egymáshoz. 273. 1. Jutassy József: Hypertrichosis gyógyítása Röntgen-fénynyel. 275. 1. Lengyel Soma: Pellagra-esetek a Máramaros vármegyei közkórház belgyógyászati osztályáról. (Igazgató : Szilágyi István dr.) 277. 1. Tárcza, R.: Az orvostanhallgatók számának csökkenése és annak okai. 277. 1. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Dr. E. Gurlt: Geschichte der Chirurgie und ihrer Ausübung. 278. 1. — Lapszemle. Wassermann : A gonococcus mérgéről és a gonococcus-tenyésztésről. 279. 1. Hetiszemle és vegyesek. A pellagra Magyarországon. — A főváros egészsége. — Egyetemes orvosdoktorokká avattattak — A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlése. — A Stefánia pesti szegény-gyermekkórházegyletnek ülése. — A gömörmegyei orvos-gyógyszerészegylet ülése. — Hibaigazítás. — Lakásváltozás. — Fürdőorvos.— Halálozás. —Szt. Lukács-fürdő. — Herczel dr. — Haumgarten Samu dr. 279. 1. — Pályázatok. — Hirdetések. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A gyomorbetegségek túlságos sósavképződéssel járó alakjainak diaeto- és balneotherapiája.1 Aldor Lajos dr. fürdőorvostól (Karlsbad). T. urak ! Ha a philosophusnak a jelenségek okait fürkésző szemével nézzük az irányzatokat, melyek a therápiában az idők teltével egymásnak adják át domináló helyüket, ha kutatjuk azon irányzatok vagy mondjuk divatok keletkezésének a motívumait, úgy egy feltűnő, sőt első tekintetre talán visszás körülmény fog elsősorban szemünkbe ötleni. Az iparnak az az ága, melynek a gyógyszeres készítmények előállítását köszönjük, az utolsó decennium alatt egy előbb nem remélt fokát érte el a fejlettségnek. Újabb és újabb készítményei hozatnak forgalomba különben rég ismert anyagoknak, mások tetszetősebb formában állíttatnak elő, sőt alig múlik el nap, hogy valamelyik élelmes gyáros ne látna el bennünket hangzatos nevű új gyógyszerekkel. H Ha a therapeutikus irányzatok motívumai oly közelfekvők volnának, úgy mi sem volna természetesebb, mint az, hogy a gyógyszeripar ezen hyperproduktív korszakában a therapiában főleg az orvosságok dominálnák a helyzetet. Ámde a dolog nem így áll! A természetes gyógyeszközöknek egy, számra nézve ugyancsak kis csoportja a physiologia örök törvényein felépült therapiában már ma olyan biztos és legyőzhetetlen positiót kezd elfoglalni, melyet semmiféle fejlettsége és folytonos fejlődése valamely iparágnak megdönteni nem tud! Ennek a ma uralkodó therápiának két hatalmas eszköze van : a physikális és a diaetetikus gyógyeszközök ! Talán ellentmondást fog provokálni, t. urak, azon állításom, hogy a kettő közül a physikális gyógyeszközök alkalmazása az, mely nagyobb múlttal rendelkezik, hogy maga a diaetotherapia az utóbbi évek vívmányai közé számítandó. Hogy a beteg ember táplálkozása nem lehet identikus az egészségesekével, azt már a régi orvosok is tudni vélték, de hogy a betegek kezelésében az étrend egy hatalmas, sokszor palliatív therapeutikus eszköz, az, ismételten hangsúlyozom, csak a legújabb, körültekintő és fáradságos vizsgálatok eredménye! Amióta művelői akadtak a gyógytudománynak, azóta a beteg és az egészséges ember táplálkozása mindig jelentékeny anyagát szolgáltatták a kutatásnak. De ez még korántsem jelenti azt, hogy diaetotherapiáról beszélhetnénk. Bőven találhatók diaetetikus feljegyzések a legrégibb időkből fenmaradt iratokban, a perzsák, hellének, zsidók, hinduk írásaiban; a hippokratesi iskolából fenmaradt diaetetikus tanok köteteknek megfelelő anyagot képeznek. Galen egy éles megfigyelő látásával állította fel az indicatiókat, hogy milyen állapotoknak milyen fajta tej felel meg, de mindezek részben minden exakt alapot nélkülöző theoretikus felvételeknek, részben a vizsgálati eszközökkel fel nem fegyverzett, tökéletlen klinikai észlelésnek már régtől fogva csak történeti értékkel bíró következtetései maradnak még akkor is, ha akadunk ezen írásokban véletlenül oly adatokra, melyek ma is érvénynyel bírnak. Ezekből csak az következik, hogy az észszerű táplálkozás fontosságát minden idők minden gondolkozni tudó orvosa belátta, de hogy az észszerű táplálkozásnak exact törvényei megállapíthatók legyenek, arra nézve előbb egy rationális reformnak kellett beállani, mely tudományunk egy ágát sem hagyta érintetlenül. És hogy ez az idő oly későn következett be, hogy századunkkal esik csak össze, annak oka az orvostudomány segédtudományainak, elsősorban pedig a chemiának lassú fejlődésében keresendő. Liebig, Tiedemann és Gmelin, Bidder és Schmidt és még egy sereg búvár laboratóriumi munkálatai azok, melyek megvetették a diaetotherápia alapjait, majd Kjeidből ajándékozta meg a tudományos világot egy módszerrel, mely lehetővé teszi a szervezet anyagforgalmát pontosan ellenőrizni, az emberi szervezetet egy üzlet gyanánt felfogni, melyben pontosan megállapítható, hogy a befektetett tőke miként lesz kihasználva? Ezek és az ilyen irányú vizsgálatok képezhették azután további alapját a klinikai értékesíthetőségnek! A kísérleti alapra fektetett diaetetikus szabályok vetették meg az alapját a diaetotherapiának. Ezen az alapon fejlődhetett ez ma már annyira, hogy a legnagyobb német klinikusok a közelmúltban indították útnak a vállvetett munkájukkal összeállított kézikönyvét az étrendes gyógykezelésnek, mely munkának öntudatos mottója: „Qui bene nutrit, bene curat“ kell, hogy minden orvosnak meggyőződésévé váljék! De meggyőződésünk ez csak akkor lesz, ha tisztában vagyunk azzal, hogy egyike az orvosi ténykedés legnehezebb feladatainak az okszerű, minden körülményre figyelemmel levő jó táplálás! Ha az egyes diaetetikus tételek múltjára figyelemmel vagyunk, úgy könnyen találunk olyanokat és pedig a pathologia minden fejezetében, melyek törvényerőre emelkedtek, annak idején megmásíthatlanoknak látszottak és ma már csak a tudományunk történelme iránt érdeklődők előtt van meg az értékük ! Előadatott az 1898. évi Budapesten tartott balneologiai congressuson.