Orvosi Hetilap, 1898. augusztus (42. évfolyam, 32-35. szám)

1898-08-07 / 32. szám

Negyvenkettedik évfolyam. 32. szám. Budapest, 1898. augusztus 7. ORVOSI HETILAP. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Schaffer Károly: Közlemény a fővárosi „Erzsébet“-szegényház ideg-elmebeteg osztályáról. A tabeses elfajulás localisatiójáról és lényegéről. 383. 1. Spitzer Gusztáv : Közlemény a szt. Rókus-kórház Donáth m.-tanár vezetése allatt álló idegambulatoriumáról. 384. 1. Justus Jakab : A syphilis malignáról. 386. 1. V. Hajnal Géza : Mania transitoriában szenvedő pellagrabeteg esete Besztercze- Naszód vármegye közkórházában. 387. 1. Tárcza. Walla Béla : Gynaecologia Amerikában. 388.1. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Schenk Lip­ót: A nemi viszonyra gyakorolt befolyás. 389. 1. — Lapszemle. Kutner : A beékelt húgycsőkő eltávolítása. 391.1. — Gaglio : Bőr alá fecskendezésre használható chinin-készitmény. 391. 1. Hetiszemle és vegyesek. Az új szt. János-kórház hivatalos megnyitása. — A főváros egészsége. — Elhunyt. — Szt. Lukács-fürdő. — Herczel dr. — Baumgarten Samu dr. — Kuthy Dezső dr. — Dr. Sedlitzky-féle fürdő-tablettek. 391. 1. — Pályázatok. — Hirdetések. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a fővárosi „Erzsébet“-szegényház ideg­elmebeteg osztályáról. A tabeses elfajulás localisatiójáról és lényegéről.­ Irta : Schaffer Károly dr. egyete­m.-tanár, szegényházi rendelő orvos. Tisztelt Orvosegyesü­let! A tabes klinikai képe azt bizonyítja, hogy az az egész idegrendszer megbetegedése, mert jól ismeretes, hogy a tabes­­nek gerinczvelői tünetein kívü­l elég számban vannak oly jelenségei is, melyek a nyúltvelő és a középagy bántalmára vallanak. A tabes kórszövettani képe pedig épenséggel iga­zolja az említett tételt: a gerinctvelőn kívü­l a nyúltvelőben úgy egyes idegmagvak, valamint bizonyos idegnyalábok, a középagyban a szemmozgató idegek magvai, a trigeminus magva lehet bántalmazva, sőt Jendrassik vizsgálataiból azt is tudjuk, hogy a nagy agy kérge is elfajulhat. Ha ehhez hozzá­­veszszü­k, hogy a környi idegek is gyakran bántalmazvák, úgy tisztán áll előttünk az a tény, hogy a tabes alatt az egész idegrendszer szenved. Ez alapon tehát helytelen ama régibbi felfogás, mely szerint a klinikai tabesnek mintegy kórboncztani synonimája gyanánt a hátsó kötelek szürke el­fajulását tekintették. Mindazonáltal kétségtelen, hogy a tabes­nek állandó kórszövettani elváltozásai a gerinczvelő hátsó köteteiben fejlődnek ki és találhatók fel; persze egészen más kérdés, hogy mennyiben felelnek meg ezek a tabes bizonyos tüneteinek. Daczára annak, hogy a tabes gerinczvelői, jelesen hátsó kötegbeli elváltozásai régen ismertek, hiszen ezek ismerete megelőzte a tabes klinikai képének felismerését és felállítását, mindazonáltal épen a gerinc­velőnek tabeses elváltozásai ké­pezik e pillanatban a tabesnek actuális fejezetét, világos jeléül annak, hogy számos vitás kérdés tisztázandó még e helyen. A legutóbbi 5—6 év alatt élénk munkálkodás mutatkozik e téren, melynek eredményeképen a tabes gerinc­velői elválto­zásainak ismeretében nevezetes fordulat állott be ; erről óhajtok mai előadásomban megemlékezni, miközben rövid áttekintést nyújtanék ama nézetekről, melyeken a tabes kórszövettana kezdettől fogva a mai napig átment. A hátsó kötelek elfajulása a tabesnél állandóságánál és typusosságánál fogva a búvárok figyelmét olyannyira lekötötte, hogy hosszú időn át, még a nyolczvanas években is a­­ Előadatott a budapesti kir. orvosegyesületnek 1898. évi február 19 diki rendes ülésén. hátsó köteleket tekintették a kórfolyamat székhelyének, bár Hutin már 1828-ban kijelentette, hogy a tabeses folyamat anatómiai substratumát a hátsó kötelek elfajulása, a hátsó gyökerek és az opticus atrophiája képezik. Lényegileg kétféle nézet keletkezett ez időben ; az egyik azt vitatta, hogy a tabeses elfajulás az idegrostok közti szövetnek, tehát a támasztó szövetnek kóros, lobos túltengéséből keletkezik (Friedreich, Frontman), míg a másik felfogás, melynek megalapítója Leyden, az idegrostok elsődleges megbetegedéséből származ­tatta. Volt tehát egy interstitiumos és egy parenchymos theoria. Az előbbi nem tett sok hívőre szert, valamint a hozzá közel álló Rumpf-Adamkiewicz-féle nézet sem, melynek értelmében a hátsó kötelek elfajulása vérerekből indulna ki. Annál el­terjedtebb­­en, később pedig általános elfogadásban részesült a parenchymás theoria, a­melyet Charcot, főleg Pierret vizs­gálatai alapján magáévá tőn és nagy tekintélyével diadalra segített, de a­melyet legszabatosabban Strümpell formulázott és az általa eszközölt szövegezésben lelkes és általános fogad­tatásra talált. Strümpell 1882-ben tíz tabeses gerinczvelőnek beható szövettani elemzése alapján ama felismerésre jutott, hogy a hátsó kötelek elfajulása bizonyos typust követ, mely az ágyéki, a háti és a nyaki velőben más-más, de egyenként jellegzetes képet nyújt. E typusok az által jönnek létre, hogy a hátsó kötelekben csakis bizonyos, meghatározott területek fajulnak el s így élénken elütnek a szomszédos egészséges területek­től. Az ágyéki velőben az elfajulás a legkifejezettebb és a hátsó kötélnek főleg középső és hátsó részleteit éri, míg az elülső, a központi gerinc­velői csatornával határos részlet bon­­tatlan marad. A háti velőben a hátsó kötelek jóformán tel­jesen elfajulvak, csupán hátsó-külső és elülső részükben mutat­koznak apró ép mezők. A nyaki velőben főleg a Goll-féle köteg és az ú. n. „oldalsó gyökmezők“, melyek a hátsó gyökereknek közvetlen folytatását képezik, betegszenek meg. De épek maradnak a nyaki velőben a hátsó kötelek hátsó­­külső és elül két oldalsó mező. A­mi a leírt elváltozásoknak kezdeti szakát illeti, úgy Strümpell kiemeli, hogy az ágyéki velőben tisztán a hátsó kötelek középső mezeje, a háti velőben pedig két vékony terület szenved; utóbbiak részben egy median­­csíkot képeznek az egész hátsó kötél hosszában, részben pedig a hátsó szarv fejének nekifekvő területet, mely hátfelé el­­vékonyul. Korán szenved Strümpell szerint a Lissauer-féle öv is, melynél fogva a hátsó szarv hegyében levő igen finom rostok eltűnnek. Tetemes sorvadást mutatnak a hátsó szarvak és gyökerek is a tabesnél. A hátsó kötélbeli elfajulás kiterjedésében mutatkozó szabályosság, sőt részarányosság alapján Strümpelt arra a fel­

Next