Orvosi Hetilap, 1898. augusztus (42. évfolyam, 32-35. szám)
1898-08-07 / 32. szám
Negyvenkettedik évfolyam. 32. szám. Budapest, 1898. augusztus 7. ORVOSI HETILAP. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ : HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Schaffer Károly: Közlemény a fővárosi „Erzsébet“-szegényház ideg-elmebeteg osztályáról. A tabeses elfajulás localisatiójáról és lényegéről. 383. 1. Spitzer Gusztáv : Közlemény a szt. Rókus-kórház Donáth m.-tanár vezetése allatt álló idegambulatoriumáról. 384. 1. Justus Jakab : A syphilis malignáról. 386. 1. V. Hajnal Géza : Mania transitoriában szenvedő pellagrabeteg esete Besztercze- Naszód vármegye közkórházában. 387. 1. Tárcza. Walla Béla : Gynaecologia Amerikában. 388.1. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Schenk Lipót: A nemi viszonyra gyakorolt befolyás. 389. 1. — Lapszemle. Kutner : A beékelt húgycsőkő eltávolítása. 391.1. — Gaglio : Bőr alá fecskendezésre használható chinin-készitmény. 391. 1. Hetiszemle és vegyesek. Az új szt. János-kórház hivatalos megnyitása. — A főváros egészsége. — Elhunyt. — Szt. Lukács-fürdő. — Herczel dr. — Baumgarten Samu dr. — Kuthy Dezső dr. — Dr. Sedlitzky-féle fürdő-tablettek. 391. 1. — Pályázatok. — Hirdetések. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a fővárosi „Erzsébet“-szegényház idegelmebeteg osztályáról. A tabeses elfajulás localisatiójáról és lényegéről. Irta : Schaffer Károly dr. egyetem.-tanár, szegényházi rendelő orvos. Tisztelt Orvosegyesület! A tabes klinikai képe azt bizonyítja, hogy az az egész idegrendszer megbetegedése, mert jól ismeretes, hogy a tabesnek gerinczvelői tünetein kívül elég számban vannak oly jelenségei is, melyek a nyúltvelő és a középagy bántalmára vallanak. A tabes kórszövettani képe pedig épenséggel igazolja az említett tételt: a gerinctvelőn kívül a nyúltvelőben úgy egyes idegmagvak, valamint bizonyos idegnyalábok, a középagyban a szemmozgató idegek magvai, a trigeminus magva lehet bántalmazva, sőt Jendrassik vizsgálataiból azt is tudjuk, hogy a nagy agy kérge is elfajulhat. Ha ehhez hozzáveszszük, hogy a környi idegek is gyakran bántalmazvák, úgy tisztán áll előttünk az a tény, hogy a tabes alatt az egész idegrendszer szenved. Ez alapon tehát helytelen ama régibbi felfogás, mely szerint a klinikai tabesnek mintegy kórboncztani synonimája gyanánt a hátsó kötelek szürke elfajulását tekintették. Mindazonáltal kétségtelen, hogy a tabesnek állandó kórszövettani elváltozásai a gerinczvelő hátsó köteteiben fejlődnek ki és találhatók fel; persze egészen más kérdés, hogy mennyiben felelnek meg ezek a tabes bizonyos tüneteinek. Daczára annak, hogy a tabes gerinczvelői, jelesen hátsó kötegbeli elváltozásai régen ismertek, hiszen ezek ismerete megelőzte a tabes klinikai képének felismerését és felállítását, mindazonáltal épen a gerincvelőnek tabeses elváltozásai képezik e pillanatban a tabesnek actuális fejezetét, világos jeléül annak, hogy számos vitás kérdés tisztázandó még e helyen. A legutóbbi 5—6 év alatt élénk munkálkodás mutatkozik e téren, melynek eredményeképen a tabes gerincvelői elváltozásainak ismeretében nevezetes fordulat állott be ; erről óhajtok mai előadásomban megemlékezni, miközben rövid áttekintést nyújtanék ama nézetekről, melyeken a tabes kórszövettana kezdettől fogva a mai napig átment. A hátsó kötelek elfajulása a tabesnél állandóságánál és typusosságánál fogva a búvárok figyelmét olyannyira lekötötte, hogy hosszú időn át, még a nyolczvanas években is a Előadatott a budapesti kir. orvosegyesületnek 1898. évi február 19 diki rendes ülésén. hátsó köteleket tekintették a kórfolyamat székhelyének, bár Hutin már 1828-ban kijelentette, hogy a tabeses folyamat anatómiai substratumát a hátsó kötelek elfajulása, a hátsó gyökerek és az opticus atrophiája képezik. Lényegileg kétféle nézet keletkezett ez időben ; az egyik azt vitatta, hogy a tabeses elfajulás az idegrostok közti szövetnek, tehát a támasztó szövetnek kóros, lobos túltengéséből keletkezik (Friedreich, Frontman), míg a másik felfogás, melynek megalapítója Leyden, az idegrostok elsődleges megbetegedéséből származtatta. Volt tehát egy interstitiumos és egy parenchymos theoria. Az előbbi nem tett sok hívőre szert, valamint a hozzá közel álló Rumpf-Adamkiewicz-féle nézet sem, melynek értelmében a hátsó kötelek elfajulása vérerekből indulna ki. Annál elterjedtebben, később pedig általános elfogadásban részesült a parenchymás theoria, amelyet Charcot, főleg Pierret vizsgálatai alapján magáévá tőn és nagy tekintélyével diadalra segített, de amelyet legszabatosabban Strümpell formulázott és az általa eszközölt szövegezésben lelkes és általános fogadtatásra talált. Strümpell 1882-ben tíz tabeses gerinczvelőnek beható szövettani elemzése alapján ama felismerésre jutott, hogy a hátsó kötelek elfajulása bizonyos typust követ, mely az ágyéki, a háti és a nyaki velőben más-más, de egyenként jellegzetes képet nyújt. E typusok az által jönnek létre, hogy a hátsó kötelekben csakis bizonyos, meghatározott területek fajulnak el s így élénken elütnek a szomszédos egészséges területektől. Az ágyéki velőben az elfajulás a legkifejezettebb és a hátsó kötélnek főleg középső és hátsó részleteit éri, míg az elülső, a központi gerincvelői csatornával határos részlet bontatlan marad. A háti velőben a hátsó kötelek jóformán teljesen elfajulvak, csupán hátsó-külső és elülső részükben mutatkoznak apró ép mezők. A nyaki velőben főleg a Goll-féle köteg és az ú. n. „oldalsó gyökmezők“, melyek a hátsó gyökereknek közvetlen folytatását képezik, betegszenek meg. De épek maradnak a nyaki velőben a hátsó kötelek hátsókülső és elül két oldalsó mező. Ami a leírt elváltozásoknak kezdeti szakát illeti, úgy Strümpell kiemeli, hogy az ágyéki velőben tisztán a hátsó kötelek középső mezeje, a háti velőben pedig két vékony terület szenved; utóbbiak részben egy mediancsíkot képeznek az egész hátsó kötél hosszában, részben pedig a hátsó szarv fejének nekifekvő területet, mely hátfelé elvékonyul. Korán szenved Strümpell szerint a Lissauer-féle öv is, melynél fogva a hátsó szarv hegyében levő igen finom rostok eltűnnek. Tetemes sorvadást mutatnak a hátsó szarvak és gyökerek is a tabesnél. A hátsó kötélbeli elfajulás kiterjedésében mutatkozó szabályosság, sőt részarányosság alapján Strümpelt arra a fel