Orvosi Hetilap, 1899. május (43. évfolyam, 19-22. szám)

1899-05-07 / 19. szám

226 ORVOSI HETILAP 1899. 19. sz. hittük, hogy azok visszaestek a gyomorba. A körözött, Donátit tagtárs által felvett Röntgen-képek szerint azonban a gombok sem a gyomorban, sem a bélhuzamban nem fekszenek. I. Lúgmérgezés folytán keletkezett pylorus szűkület Schleich­­féle érzéstelenítés mellett műtett esete. I­. Zs. 21 éves,­­mella publica, ki már több ízben részesült antiluetikus kezelésben. 1898. október hó 1-jén véletlenségből marólúgot ivott. A szt. János-kórházba vétette fel magát, ott súlyos lázas betegségbe esett. Négy hét múlva lázai megszűntek ugyan, de gyomrában állandóan fájdalmai voltak, melyek időnként kólika­­szerű jelleget öltöttek. Hatodik hét folyamán, a­mint először evett húsételt, az étkezés után négy órával kihányta. Ezen idő óta naponként hány, néha többször is napjában, hányás után a fáj­dalmak némileg enyhültek. Állapota a kezelés daczára nem javulván, a kórházat elhagyta, de otthon még sűrűbben hányt és mindinkább gyengült, miért is Hochhalt főorvos úr osztályára vétette fel ma­gát, hol diaetetikus kezelésre és gyomormosásokra állapota alig javult, beteg a híg ételeket is kihányta, úgy hogy végbélbeönté­­sekkel kellett táplálni, erejében mindinkább hanyatlott, miért is Hochhalt főorvos úr a beteget műtét czéljából szíves volt osztá­lyomra áttenni. Felvételkor a nagy fokban lesoványodott, 30 kg. testsúlyú vérszegény nőbeteg járni csak nagy megerőltetéssel ad. Mellkasi szervei épek, gyomor alsó határa felfúváskor háromujjnyira ér a köldök alá, nyomásra kissé érzékeny, tumort tapintani nem lehet. Próbareggeli után 1 órával a gyomorból sűrű, kásaszerű váladékot lehet nyerni, mely szabad sósavat bőven tartalmaz, tej­sav nem mutatható ki. Beteg naponként hány étkezés után rendetlen időközökben. Mindezek után jóindulatú, heges pylorus stenosisra tettem a dia­­gnosist és miután tápcsövékkel a beteg erőbeli állapotát némileg emeltük, már január 14-dikén akartam a gastroenterostomiát végezni, de midőn ezen napon puha csöves gyomormosást végez­tünk, azon friss véralvadékok ürültek. A gyomormosást azonnal félbeszakítottuk és a műtétet elhalasztottuk. A beteg még aznap 3/1 liternyi sűrű, vörösesfekete véres folyadékot hányt, acut­anaemia tüneteit mutatta, igen elesett­ kellő kezelésre a vérzés, mely minde­nek szerint gyomorfekélyekből eredt, megszűnt ugyan, de két nap múlva újabb complicatioként az egész szájüreget elborító spor­­türeg lépett fel, mely a beteget majdnem két héten át kínozta, táplálkozását még jobban gátolta. Miután a beteg időközben any­­nyira elgyengült, hogy járni sem tudott, a február hó 11-dikén végzett műtét alkalmával a narcosistól elálltam és a Schleich-féle local­ anaesthesisre szorítkoztam. 40 cm3 II. számú Schleich-féle oldatnak befecskendésével a bőrt a köldök és kardnyújtvány között 10 cm­-nyi hosszban sikerült annyira érzésteleníteni, hogy a hasüreg megnyitása fájdalommal nem járt. Az előtoluló bél­kacsokat lapos, összevarrt tömlőkkel tartották vissza. A gyomor és vastagbél kigördítése alig okozott némi fájdalmat, de a bél megkeresése már igen erős fájdalomnyilvánulással járt. A­mint azonban a gyomor, melynek pylorikus részén, főleg a kis curva­tura mentén tömött, a pylorusra átterjedő heget lehetett tapintani, és a bél kellőleg elő volt húzva, a műtétnek legkényesebb részét, a gyűrűk behelyezését épen úgy lehetett végezni, mint narcosisban, mert a tűszúrások, a gyomor és bél bemetszése egyáltalában semmiféle fájdalmat sem okoztak, a beteg teljesen nyugodtan feküdt, absolute nem feszített. Gastroenterostomia, retrocolia, négy sero­­serosus támogató varrat alkalmazása után a mesocolonban ejtett hasadék széleit 2—2 varrattal a gyomorhoz odatűztem. A műtét eddig 31 perczig tartott. A gyomor és bél visszahelyezésénél a a beteg kissé feszített ugyan, de a sebszélek alá tolt lapos tör­lővel sikerült a széleket és csepleszt annyira visszatartani,­hogy a bőr varrásánál, a­mi már meglehetős fájdalommal járt, elő nem tolultak. Az egész műtétnél a hasseb varrása okozta a betegnek a legnagyobb fájdalmat. A lefolyás ideális volt. Beteg már a műtét napján kapott kávéskanalanként tejet, éjjel jól aludt, szelek másnap spontán mentek. Nyolc­adik napon eltávolítjuk a per primam gyógyult hassebből a varratokat. 12. napon a beteg vagdalt csirkét kap. A gyűrűt ugyan az ápoló személyzet a bélsárban meg nem lelte, de mint a Röntgen-photographia mutatja, nincs sem a gyomorban, sem a béltractusban. Beteg 2 ha hónap Tibiti 14 kg.-ot hízott, műtét óta nem hányt. Érdekes ezen esetben azon körülmény, hogy sem a garat, sem a bárzsing a marólúg hatása alatt nem szenvedett, a­mi arra enged következtetni, hogy az oldat nem volt túlságosan concent­­rált. Vastag bárzsingsonba akadálytalanul volt vezethető a gyomorba. A beteg a lúgoldatot este fél 10 órakor itta, tehát nem sok idővel a vacsora ideje után, a­mikor emlékezete szerint folyadé­kot is vett magához. Ekként értelmezhető, hogy a már telt gyomorba jutott lúgoldat a gyomorbennek felszínén úgyszólván végig fut és így hamar eljut a vulnerabilis pylorushoz, mely felé a gyomor peristaltikus mozgása is préseli. Tény az, hogy elég gyakran látunk marólúgmérgezés követ­keztében pylorus szűkületeket a nélkül, hogy a bárzsing kimutat­­hatólag szűkülve lenne, így pl. néhány hét előtt bonczolt Gener­­sieh tanár osztályomról egy 42 éves beteget, ki már végkimerült állapotban került az exitus előtt pár nappal hozzánk, úgy hogy operálni már nem lehetett. Az öngyilkossági kísérlet 3 hónappal történt a halál előtt. A bonczolat kiderítette, hogy a pyloruson a marólúg hatásaként egy igen erős, főként heges szűkület áll fenn, míg a bárzsing lumene alig volt szűkülve, mert a legvasta­gabb sondával könnyen lehetett áthatolni. II. Jóindulatú pylorus szűkület miatt Schleich-féle érzéstelenítés­sel végzett gastro-enterostomia retrocolica gyógyult esete. D. Mártonná, 45 éves magánzónő 10 év óta szenved gyomor­táji fájdalmakban, melyek főleg nehezebben emészthető ételek után léptek fel, sűrűn böfögött, étvágyát elveszítette. Négy év óta hány, eleinte 1—2-szer hetenkint, néhány hónap óta majd­nem naponként. Fekete h­ányadékot és fekete széket több ízben észlelt. Négy hónap óta a folytonos hányás következtében any­­nyira elgyengü­lt, hogy nagyobbrészt az ágyat kell őrizni. Állapota, daczára a legkülönbözőbb gyógykezeléseknek, mindinkább súlyos­bodott, míg Hári kartársunkhoz fordult, ki szíves volt a beteget osztályomra utasítani. Felvételkor a lesoványodott, igen vérszegény, gyenge nő nagyfokú cachexia jeleit mutatja, testsúlya 35 kg., járni nem tud. Mellkasi szervei épek, hasa puffadt. Gyomor tájékán zárásra élénk locscsanás hallható. A felfújt gyomor alsó határa 2 ujj­nyira van a symphysis felett, felső határa a kardnyújtvány és köldök közötti távolság közepén vonul el. Próbareggeli vizsgálata sok szabad sósav jelenlétét és tejsav hiányát mutatta ki. Mindezek után, daczára a feltűnő cachexiának, jóindulatú pylorus stenosisra tet­tem a diagnosist. A gyomor motorikus insufficientiáját megszünte­tendő, 1898. február 11-dikén gastroenterostomia retrocolica pos­­teriort végeztem a betegen. Tekintettel a beteg nagyfokú elesettségére, mely narcosist semmi esetre sem engedett meg, ezen esetben is a Schleich-féle érzéstelenítést alkalmaztuk és gyűrűvel végeztük a gyomor és bél egyesítését. A kardnyújtvány és köldök közötti területen a linea albába 50 gm. II. számú Schleich-oldatot insiciál­­tunk, a hasüreget 9 cm.­nyilhosszban megnyitották a­nélkül, hogy a beteg fájdalmat érzett volna. A gyomor az elülső hasfalhoz több helyen régi álhártyák által oda volt nőve, ez által kigördítése nehezebben ment. A gyomor hátsó falán a pylorusra elterjedő és azt szűkítő, körülbelül 2 ezüstforintnyi kiterjedésű lapos tumor­­szerű resistentiát lehetett tapintani, melynek természete annál is inkább kétséges volt, mert az omentumban számos egészen bab­­nyira' megnagyobbodott mirigyet lehet 'tapintani, mely körülmény carcinoma mellett szólana, míg másrészt a jelenlevő régen lezajlott perigastritisből eredő összenövések inkább lobos, vagyis gyomor­fekély okozta stenosisra vallottak. A beteg a műtét alatt némi cocainrészegség tüneteit mutatta, a­mi csillapíthatatlan bőbeszédű­ségben nyilvánult. Különben a műtét lefolyása megegyezik az előbbiével. A gyűrűk beillesztését a beteg teljes nyugalomban tűrte. Három sero­ serosus támogató varratot alkalmaztunk, a meso­colon h­asadékának széleit 2—2 varrattal fixáltuk. Végül vizsgálat czéljából 2 megnagyobbodott omientális mirigyet kiirtottunk, azután a hassebet zártuk. Ezen esetben is a hasseb varrása élénk fájdalomnyilvánítással járt és a hasfalak erős feszítését váltotta ki, úgy hogy itt is a bőrseb varrásánál éreztük leginkább a narcosis hiányát. Genersich tanár úr vizsgálata szerint a kiirtott mirigyek nem voltak rákosan

Next