Orvosi Hetilap, 1899. június (43. évfolyam, 23-26. szám)
1899-06-04 / 23. szám
Negyvenharmadik évfolyam. 23. szám. Budapest, 1899. junius ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. TARTALOM: — Minden jogi fentartatik. — EREDETI KÖZLEMÉNYEK Reusz Frigyes : Közlemény a berlini egyetem II. belgyógyászati klinikájáról. Igazgató Gerhardt dr. egyet. tanár. Landry-féle felhágó hűdés egy esete. 274. 1. Akontz Károly : Közlemény Szabó Dénes tr. kolozsvári egyetemi szülészeti és nőgyógyászati korodájáról. A méhrákról kórodai és kórszövettani szempontból. 276. 1. Fialowski Béla : Törvényszéki orvosi esetek. 278. 1. Tárcza. Fodor József: Atzél Béla báró sporttelepe. 279.1. — Kuthy Dezső: Hazánk egyes éghajlati öveinek méltatása az orvosi meteorologia szempontjából. 280 1. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Berend Miklós és Preisich Kornél: A gyermekgyógyászat compendiuma. 281. 1. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — Egyetemi alkalmaztatások. — Orvoskari választások a budapesti egyetemen. — Az új orvosdoktori szigorlati rend. — Pestis-hirek. — Kitüntetés. — Ajánlás kitüntetésre. — Tudomásul. — Megjelent. — Herczel dr. — Kuthy Dezső dr. — Szt. Lukács-fürdő. — Falta dr. — Pályázatok. Hirdetések. 282. 1. Tudományos társulatok és egyesületek. Melléklet: Bäcker József: Kimutatás a Kézmárszky tanár igazgatása alatt álló egyet. I. sz. szülő és nőbeteg klinika 1895—1896. évi működéséről. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a berlini egyetem II. belgyógyászati klinikájáról. Igazgató Gerhardt dr. egyet. tanár. Landry-féle felhágó hűdés egy esete. Reusz Frigyes dr. volontair assistenstől. Bár 1859 óta több mint 80 úgynevezett Landry-féle hűdés esete lett megvizsgálva és közölve s a betegségnek először adott klinikai kórképe is sok módosítást szenvedett el, mégis igen sok oly kérdés van ma is, mely vita tárgyát képezi. S ezek épen azon pontok, melyek valamely betegség megértésénél s helyes felfogásánál a legfontosabb szerepet játszszák, vagyis a betegség aetiologiájának s a pontos anatómiai localisationak kérdése. Ami az aetiologiát illeti, az összes szerzők, magát Landry-t, e betegség első leíróját is beleértve, megegyeznek azon feltevésben, hogy a betegséget egy intoxicatio váltja ki, mely elsősorban az idegrendszert támadja meg, de mai napig sem sikerült biztos összefüggést kimutatni az egyes esetekben talált baktériumok s a megbetegedés között, s annál kevésbbé sikerült egy egységes kórokozót felfedezni. Arra vonatkozólag is eléggé megegyezők a vélemények, hogy mely helyen támadja meg ezen supponált méreg az idegrendszert, de eltérők a nézetek annyiban, hogy míg egyes szerzők a primaer motorikus neuron központi részébe, vagyis a mellső szervek mozgató sejtjeibe helyezik az elsődleges megbetegedés helyét, addig mások ennek környi részeiben, vagyis a mozgató idegekben keresik a betegség kiinduló pontját. Bizonyos akadályokat gördít ezen kérdések eldöntése elé azon körülmény, hogy igen sok elég jól átvizsgált esetben a górcsövi vizsgálat semmiféle elváltozást sem tudott kimutatni. Úgy gondolom, a dolgok ilyen állása mellett nem végeztem felesleges munkát, midőn egy ilyen esetet, melyet Gerhardt tanár úr klinikáján volt alkalmam észlelhetni, pontos anatómiai vizsgálatnak vetettem alá, melynek eredményeit néhány megjegyzéssel az alábbiakban közlöm. Kortörténet. D. H. 25 éves, 1896-ban ulcus molle (?) Mirigydaganatok, melyek kezelésre ismét elmúltak. Nyolcz héttel később egy daganat keletkezett orra jobb oldalán, melyet narcosisban kiirtottak. Felvétetett 1898. május 5-dikén, miután már nyolcz nap óta gyengeség és fáradtság érzete némi fejfájás kíséretében állottak fenn. A megbetegedést követő napon hangyamászás és zsibbadtság érzete lépett fel először a bal lábában, később a többi végtagokban is. Május 2-dikán már nem volt képes a lépcsőn lemenni, két nap óta a beszéd nehezére esik, hangja dunnyogó. Hányingere, hasmenése nem volt, széke rendes, vizelésürítés szintén. Jelen állapot. Május 5-dikén. Jól táplált, erőteljes férfi. Egy kemény heg a sub. coron. penis-ben. Némileg megnagyobbodott mirigyek, a sípcsont éle sima. Pupillák egyenlőek, kerekek, a nyelv a középvonalban jön ki, erősen reszket. A fej mozgásai szabadok, a végtagok képesek minden mozdulatot végezni, de igen lassan, tökéletlenül s csekély energiával. Járni csak erős támogatás mellett képes, járásának különös jellege nincsen. Finom érintéseket lábujjain nem érez, a fájdalomérzés lábain és kezein kis mértékben csökkent. Hő-, izom- és helyzetérzés rendes. Pupillák fényre és alkalmazkodásra jól reagálnak. Hasreflex megtartott, más bőr- s az inreflexek nem válthatók ki. Gégetükrészeti lelet: a hangszalagok mély belégzésnél sem mennek hullaálláson túl, a bal hangszalag ezen helyzetet is csak alig éri el; az epiglottis emelkedése gyenge, erélytelen. Hangadáskor keskeny rés marad a hangszalagok között. Emésztési szervek részéről semmi eltérés. Lép nincs megnagyobbodva. A pulmonalis II-dik hangja ékelt. A tüdő határai rendesek, a bal csúcson néhány szörészörej. Május 6-dikán. Hőmérsék 363, légzés 20, érlökés 90. Hidegség és hangyamászás érzete a végtagokban. Beteg nem képes ágyában magától felemelkedni. Léptompulat a 8-dik bordától a 11-dikig terjed, 8 cm. széles, a lép maga nem tapintható. Therapia: Secale cornutum. Május 7-dikén. Hőmérsék 36-7, légzés 20, érlökés 100. Beteg reggel erősen izzad, lábait alig képes mozgatni; már 6-dikán észrevette, hogy nehezen nyel . 7-dikén úgy érzi, mintha torka össze volna szorítva. Folyadékot jobban tud nyelni, mint szilárd ételeket. Orrhangon beszél, beszéd közben gyakran megpihen. Május 8-dikán. Hőmérsék 378, légzés 28, érlökés 100. A végtagok hüdése fokozódott. Lábait nem képes emelni, jobb karját valamivel jobban, a bal karját alig. Az érzési zavarok kevésbbé kifejezettek. A légzés némileg emlékeztet a Cheyne-Stokes-féle típusra: a nyelés még nehezebben megy, mint eddig. A bal ingvitorla hangadáskor visszamarad, a hangszalagok belégzéskor alig érik el a hullaállást; a bal proc. vocalis mozgékonysága csökkent. A vérvizsgálat semmi kóros elváltozást sem mutat ki. 4,750,000 vörös, 12,500 fehér vértest. Délután a légzés típusa charakteristikusabb lesz. Beteg arcra erősen kipirul, hangos, erőltetett légzés és trachealis hörgés kíséretében. Május 9-dikén. Hőmérsék 38’0, légzés 32, érlökés 150. Beteg jobban érzi magát, a légzés nyugodt, bár a posticusok paresise fokozódott; a léptompulat 9 cm. széles, túlhaladja a costoclavicular-vonalat, nem tapintható. A n. cruralis nyomásra érzékeny. Beteg délben gyomorsondán át Valiter tejet kap, melyet azonban kihány; egy alkalmazott tápklystirt sem képes megtartani. Hátul alul a a tüdő felett tompult kopogtatási hang egész a lapocska alsó csúcsáig; ezen területen belül gyengült légzés és tompa szörészörejek. Május 10-dikén: Hőmérsék 376, légzés 32, érlökés 120. Az alsó végtagok hüdése majdnem teljes, némi mozgékonyság csak a lábfej - ízületben s ujjakban észlelhető. A karok paresise is fokozódott. A foghúson csekély haemorrhagiák láthatók. A vizelet (1200 cm 3) fajsúlya 1036, meglehetős mennyiségű fehérjét tartalmaz. Este 8 órakor. Érlökés 132, rendes, légzés 24. A gégetükör teljes recurrens hüdést mutat. Este 9 órakor minden előremenő tünet nélkül hirtelen halál. Bonczlelet május 11-dikén délelőtt órakor.