Orvosi Hetilap, 1899. november (43. évfolyam, 45-48. szám)
1899-11-05 / 45. szám
Negyvenharmadik évfolyam. Budapest, 1899. november 5-45. szám. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. TARTALOM: — Minden jogi fentartatik. — EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Konrád Jenő: A rendellenes koponyaalkat mint „signum dispositionis“. 548. 1. Abonyi József: A kaucsuk alkalmazása az orvosi gyakorlatban, különös tekintettel a fogászatra. 550. 1. Jutassy József: Lupus vulgaris, lupus erythematodes, ektema chronicum, hypertrichosis és naevus vasculosus Röntgen-fénynyel kezelt esetei, betegbemutatásokkal. 551. 1. Déri J. Henrik : Szamárhuruthoz csatlakozott agyvérzésről. 553. 1. Beke Gyula: Észrevétel Gedeon János dr. „Közlemények az orvosi gyakorlatból“ czímű czikkére. 555. 1 Tárcza. Vali Dezső: Előítéletek, népszokások és babonák a szülészet körében Szabadkán. 555. 1. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Hajós Lajos: Az idegesség férfiaknál és nőknél. 556. 1. — Összefoglaló szemle. Aujeszky Aladár : A moszkito-malária-kérdés jelen állásáról. 556. 1. — Lapszemle, tz. Egger : A fájdalomnak a szívre való befolyása. — Horváth Jenő: Herzfeld: A gümős hashártyagyuladás sebészi kezelése. — —J. Gagliardi: Lycetol csúz ellen. — Manninger Vilmos: A. Tietze: A heveny peritonitis sebészi kezelése. 557. 1. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — Esztergom szab. kir. város közkórházának 1888. évi betegforgalma. — Az, orvostanhallgatók successiv fogyása. — Civil orvosok a transvaali háborúban. — Megjelent. — Sterczel dr. — Orvosi évkönyv. — Szt. Lukács-fürdő. — Kuthy Dezső dr. — Falta dr. — Pályázatok. — Hirdetések. 558. 1. Tudományos társulatok és egyesületek. Mellékletek: Herczel Manó: A féregnyúlványláb (epityphlitis) és annak sebészi kezelése. — Bókay János : Emlékbeszéd O’Dwyer József dr. felett. EREDETI KÖZLEMÉNYEK A rendellenes koponyaalkat mint „signum dispositionis“, Konrád Jenő dr., a nagyszebeni állami elmegyógyintézet igazgató főorvosától. A rendellenes koponyaalkatnak régóta fontosságot tulajdonítottak az elmeorvosok, s vezettetve a physiognomikus benyomás és azon tapasztalat által, hogy elmebetegeknél gyakran találkozunk abnormis fejformákkal, ezek a kórrajzokban feljegyeztettek, sőt felmérések is történtek, meglehetősen rendszertelenül és homályos czélzattal. Mintegy megszokottá és természetessé vált a felvétel, hogy a koponyarendellenességnek az elmebetegségek oktanában causalis szerepe van. Ezen oktani viszony megállapítására azonban vajmi kevés történt. Az ez irányban folyt munkásságot befolyásolták a divatos theoriák, az atavismus, a phrenologia, újabb időben a Lombrosoféle iskola. Cameron a cretineket a pápuákkal és majmokkal helyezi egy sorba, szerinte az elmebetegségek rőformái is hasonló viszonyba hozhatók más embertypusokkal. A phrenologia által befolyásolva voltak Spureheim, Broussais, Georget. Carus szerint a kis occiput erélytelenséget és hüdösekre való hajlamot jelent, minélfogva a paralytikusok fejének hátsó része kicsiny, ellenben az önfejű vesanusok nagy occiputtal bírnak. Griesinger már kifejezi a gondolatot, hogy: „a koponyarendellenességek disponáló momentumai az elmezavarban nyilvánuló agybántalmaknak és a difformitások kiválóan az öröklékenység közvetítői lehetnének“. Dagonet a koponyaformatio jelentőségét csak az idiotismusra nézve ismeri el. Stahl azt tartja, hogy a deformatiok, amennyiben a koponyakapacitás fogyatkozását jelentik, elmekóros dispositiora engednek következtetni. Meynert tanulmányai folytán azon következtetésre jut, hogy a kóros formatiók az emberi organisationak rendellenes chemismusával függnek össze, itt tehát a psychopathikus dispositio szempontjából széles klinikai stúdiumra való exact tanulmányi anyag fekszik előttünk. Rieger az agynövekvés okozta asymmetriákkal nem tud mit kezdeni és a scoliosisokra fektet súlyt, megjegyezvén, hogy nem tagadható meg tőlük a semiotikus jelentőség; egyébként összehasonlító statistikai tanulmányokat tart szükségesnek különösen azon 1 kivonatos közlemény szerzőnek a „Magyarországi népfajok koponyaalkati viszonyai, tekintettel az elmekórtani jelentőségre“ czímű, a magyar orvosok és természetvizsgálók áll. közp. választmánya megbízása folytán irt munkájából, hydrocephal alakulásokra nézve, melyek kifejezett defectussal nem járnak. Krause (anatómus) is a deformatiókat a praedispositio jeleinek tekinti, de a felméréseket értékteleneknek nyilvánítja, mi ellen L. Meyer szólal fel, aki különben behatóan foglalkozik a scoliptikus koponyával és egy elmebetegeknél gyakori difformitást „crania progenaea“ czímen ír le. Határozott jelentőséget tulajdonít a deformatióknak és bizonyos atypikus méreteknek Benedikt, mivel ilyenekkel elmebetegeknél, epilepsiásoknál és gonosztevőknél gyakran találkozik. Azon tétele, hogy az elmebetegek, epilepsiások és degenerált gonosztevők stb. egyelőre még egyetlen kraniometrikus családot képeznek, jellemzi azt a hiaotikus anyagot, melyből a született gonosztevő kikelt. A visszahatás, melyet Lombroso és követőinek iskolája különösen Németországban előidézett, a dispositio kérdésére azon haszonnal járt, hogy az ú. n. degeneratios jelek — melyek között a rendellenes koponyaalkat első helyen áll — az elmeorvosok részéről behatóbb vizsgálódás tárgyaivá váltak és azokról statistikák készültek, így mindjárt Koche szemére veti Lombrosonak, hogy gonosztevő koponyáinak atavistikus és primatoid anatómiai charactereiről statistikát készített, anélkül, hogy előbb tudomást szerzett volna arról, hogy ezen characterek a rendes lakosságnál mily arányokban fordulnak elő. Saját statistikája alapján kijelenti, hogy az, amit Lombroso a gonosztevők koponyáira jellegzőnek állít, nem jellegző. Különben azon nézetben van, hogy a degeneratiós jelek (prognathia, eurygnathia, dűlt homlok, fülformák, polydactylia stb.) ott, ahol egyénenként több ily jel fordul elő, az idegrendszer habituális bántalmát jelentik. Együttes előfordulásuk mindig kifejezi a pathologikust, de ép egyéneken is lehetnek dispositionak a jelei. Nacke3 legfontosabb stigmának a koponyát tartja; ezen végzett méréseket 43 elmebetegnél, 60 (elmebeteggé lett) criminalis és 100 ép egyénnél. Leletei a következők: A legnagyobb fejkerület leggyakrabban fordul elő épeknél, de a karántív átlag legkisebb az épeknél. Ez utóbbiaknál átlag legnagyobb a 3 főátmérő, a hosszúság, szélesség és magasság (100 ép szemben 42 elmebeteggel). A fej mellső és hátsó részének méretkülönbözeteire nézve (100 ép, 42 elmebeteg) azt találta, hogy a normálisak nagyobb mellső részszel bírnak, mert 80’9°/o . Újabban a kapacitásra vonatkozó excessiv határok kutatását az agysúly és testsúly bevonásával tartja a legfontosabb psychiatrikus feladatnak a koponyatanulmányok terén. (Levélbeli közlés.) 2 Die Frage nach dem geborenen Verbrecher. Ravensburg 1894. 3 Verbrechen und Wahnsinn beim Weibe, mit Ausblicken auf die Criminal-Anthropologie. Wien u. Leipzig, 1894.