Orvosi Hetilap, 1899. november (43. évfolyam, 45-48. szám)

1899-11-05 / 45. szám

Negyven­harmadik évfolyam. Budapest, 1899. november 5-45. szám. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐGYES ENDRE EGYETEMI TANÁR. TARTALOM: — Minden jogi fentartatik. — EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Konrád Jenő: A rendellenes koponyaalkat mint „signum dispositionis“. 548. 1. Abonyi József: A kaucsuk alkalmazása az orvosi gyakorlatban, különös tekintet­tel a fogászatra. 550. 1. Jutassy József: Lupus vulgaris, lupus erythematodes, ektema chronicum, hyper­trichosis és naevus vasculosus Röntgen-fénynyel kezelt esetei, betegbemutatások­kal. 551. 1. Déri J. Henrik : Szamárhuruthoz csatlakozott agyvérzésről. 553. 1. Beke Gyula: Észrevétel Gedeon János dr. „Közlemények az orvosi gyakorlatból“ czímű czikkére. 555. 1 Tárcza. Vali Dezső­: Előítéletek, népszokások és babonák a szülészet körében Szabadkán. 555. 1. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Hajós Lajos: Az idegesség férfiaknál és nők­­nél. 556. 1. — Összefoglaló szemle. Aujeszky Aladár : A moszkito-malária-kérdés jelen állásáról. 556. 1. — Lapszemle, tz. Egger : A fájdalomnak a szívre való befolyása. — Horváth Jenő: Herzfeld: A gümős hashártyagyuladás sebészi kezelése. — —J. Gagliardi: Lycetol csúz ellen. — Manninger Vilmos: A. Tietze: A heveny peritonitis sebészi kezelése. 557. 1. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — Esztergom szab. kir. város közkórházának 1888. évi betegforgalma. — Az, orvostanhallgatók successiv fogyása. — Civil orvosok a transvaali háborúban. — Megjelent. — Sterczel dr. — Orvosi évkönyv. — Szt. Lukács-fürdő. — Kuthy Dezső dr. — Falta dr. — Pályázatok. — Hirdetések. 558. 1. Tudományos társulatok és egyesületek. Mellékletek: Herczel Manó: A féregnyúlványláb (epityphlitis) és annak sebészi kezelése. — Bók­ay János : Emlékbeszéd O’Dwyer József dr. felett. EREDETI KÖZLEMÉNYEK A rendellenes koponyaalkat mint „signum dis­positionis“,­ Konrád Jenő dr., a nagyszebeni állami elmegyógyintézet igazgató főorvosától. A rendellenes koponyaalkatnak régóta fontosságot tulajdo­nítottak az elmeorvosok, s vezettetve a physiognomikus benyomás és azon tapasztalat által, hogy elmebetegeknél gyakran talál­kozunk abnormis fejformákkal, ezek a kórrajzokban feljegyeztet­tek, sőt felmérések is történtek, meglehetősen rendszertelenül és homályos czélzattal. Mintegy megszokottá és természetessé vált a felvétel, hogy a koponyarendellenességnek az elmebetegségek ok­tanában causalis szerepe van. Ezen oktani viszony megállapítására azonban vajmi kevés történt. Az ez irányban folyt munkásságot befolyásolták a divatos theoriák, az atavismus, a phrenologia, újabb időben a Lombroso­­féle iskola. Cameron a cretineket a pápuákkal és majmokkal helyezi egy sorba, szerinte az elmebetegségek rőformái is hasonló viszonyba hozhatók más embertypusokkal. A phrenologia által befolyásolva voltak Spureheim, Broussais, Georget. Carus szerint a kis occiput erélytelenséget és hüdösekre való hajlamot jelent, minélfogva a paralytikusok fejének hátsó része kicsiny, ellenben az önfejű vesanusok nagy occiputtal bírnak. Griesinger már kifejezi a gondolatot, hogy: „a koponya­rendellenességek disponáló momentumai az elmezavarban nyilvá­nuló agybántalmaknak és a difformitások kiválóan az öröklékeny­­ség közvetítői lehetnének“. Dagonet a koponyaformatio jelentőségét csak az idiotismusra nézve ismeri el. Stahl azt tartja, hogy a deformatiok, a­mennyiben a koponyakapacitás fogyatkozását jelen­tik, elmekóros dispositiora engednek következtetni. Meynert tanul­mányai folytán azon következtetésre jut, hogy a kóros formatiók az emberi organisationak rendellenes chemismusával függnek össze, itt tehát a psychopathikus dispositio szempontjából széles klinikai stúdiumra való exact tanulmányi anyag fekszik előttünk. Rieger az agynövekvés okozta asymmetriákkal nem tud mit kez­deni és a scoliosisokra fektet súlyt, megjegyezvén, hogy nem tagad­ható meg tőlük a semiotikus jelentőség; egyébként összehason­lító statistikai tanulmányokat tart szükségesnek különösen azon 1 kivonatos közlemény szerzőnek a „Magyarországi népfajok koponyaalkati viszonyai, tekintettel az elmekórtani jelentőségre“ czímű, a magyar orvosok és természetvizsgálók áll. közp. választmánya meg­bízása folytán irt munkájából, hydrocephal alakulásokra nézve, melyek kifejezett defectussal nem járnak.­ Krause (anatómus) is a deformatiókat a praedis­­positio jeleinek tekinti, de a felméréseket értékteleneknek nyilvá­nítja, mi ellen L. Meyer szólal fel, a­ki különben behatóan fog­lalkozik a scoliptikus koponyával és egy elmebetegeknél gyakori difformitást „crania progenaea“ czímen ír le. Határozott jelen­tőséget tulajdonít a deformatióknak és bizonyos atypikus mére­teknek Benedikt, mivel ilyenekkel elmebetegeknél, epilepsiásoknál és gonosztevőknél gyakran találkozik. Azon tétele, hogy az elme­betegek, epilepsiások és degenerált gonosztevők stb. egyelőre még egyetlen kraniometrikus családot képeznek, jellemzi azt a hiao­­tikus anyagot, melyből a született gonosztevő kikelt. A visszahatás, melyet Lombroso és követőinek iskolája különösen Németországban előidézett, a dispositio kérdésére azon haszonnal járt, hogy az ú. n. degeneratios jelek — melyek között a rendellenes koponyaalkat első helyen áll — az elmeorvosok részéről behatóbb vizsgálódás tárgyaivá váltak és azokról statis­­tikák készültek, így mindjárt Koche szemére veti Lombrosonak, hogy gonosztevő koponyáinak atavistikus és primatoid anatómiai charactereiről statistikát készített, a­nélkül, hogy előbb tudomást szerzett volna arról, hogy ezen characterek a rendes lakosságnál mily arányokban fordulnak elő. Saját statistikája alapján ki­jelenti, hogy az, a­mit Lombroso a gonosztevők koponyáira jelleg­­zőnek állít, nem jellegző. Különben azon nézetben van, hogy a degeneratiós jelek (prognathia, eurygnathia, dűlt homlok, fü­l­­formák, polydactylia stb.) ott, a­hol egyénenként több ily jel fordul elő, az idegrendszer habituális bántalmát jelentik. Együttes előfordulásuk mindig kifejezi a pathologikust, de ép egyéneken is lehetnek dispositionak a jelei. Nacke3 legfontosabb stigmának a koponyát tartja; ezen vég­zett méréseket 43 elmebetegnél, 60 (elmebeteggé lett) criminalis és 100 ép egyénnél. Leletei a következők: A legnagyobb fejkerület leggyakrabban fordul elő épeknél, de a karántív átlag legkisebb az épeknél. Ez utóbbiaknál átlag legnagyobb a 3 főátmérő, a hosszúság, szélesség és magasság (100 ép szemben 42 elmebeteggel). A fej mellső és hátsó részé­nek méret­különbözeteire nézve (100 ép, 42 elmebeteg) azt találta, hogy a normálisak nagyobb mellső részszel bírnak, mert 80’9°/o . Újabban a kapacitásra vonatkozó excessiv határok kutatását az agysúly és testsúly bevonásával tartja a legfontosabb psychiatrikus feladatnak a koponyatanulmányok terén. (Levélbeli közlés.) 2 Die Frage nach dem geborenen Verbrecher. Ravensburg 1894. 3 Verbrechen und Wahnsinn beim Weibe, mit Ausblicken auf die Criminal-Anthropologie. Wien u. Leipzig, 1894.

Next