Orvosi Hetilap, 1899. november (43. évfolyam, 45-48. szám)
1899-11-05 / 45. szám
V ....V ~ T^"------OH----—------------------------------------------------------------------------------------------------— ORVOSI HETILAP 1899. 45. sz. A kilátás, mert, mint meggyőződtünk, egy és ugyanazon földrésznek a kaucsukfáit sem lehet egyik vidékről a másikra átplántálni. A kavicsuknak a fákból való előállítása nem olyan egyszerű, mint a látszat sejteni engedné. Ez a munka nevezetesen számos emberi életet követel, amennyiben a kaucsukfák leginkább a mocsaras vidékeket szeretik, ahol pedig tudvalevőleg a sárga láz, mérges kígyók s más fenevadak nagy pusztítást visznek véghez az ott dolgozó munkásokban. Mint azt teljesen competens forrásból tudom, egy évad alatt sokszor az ott foglalkozók közül több mint a fele pusztul el. A kancsuk feldolgozásával foglalkozó gyárak csak annyiban érzik ennek a felette sajnos körülménynek a súlyát, hogy ilyenkor a gyárak számára a bevásárlók nem képesek elég anyagot kapni a különbeni bő termés daczára s igy egy időre a gyári üzem megszűnik. Vegyük most szemügyre a kavicsok-nedv keletkezését élettani szempontból. Hogy erről helyes fogalmat alkothassunk, vissza kell idézni emlékezetünkbe némely physiologiai ismereteket, melyek úgy a a növényi, mint az állati szervezetre vonatkoznak, így pl. tudjuk, hogy minden élő sejtnek közös tulajdonsága a táplálkozás és anyagcsere. Az anyagcsere alkalmával az emberi, illetőleg az állati szervezetben olyan származékvegyület is keletkezik, mint pl. a hugyang, mely a szervezet táplálására nem lévén alkalmas, onnan kiküszöböltetik. Ilyen származékvegyületet képez a fentebb említett családokba tartozó fák váladéktartókban meggyülemlő kavicsuk. Hogy miért marad benn ez a termék mégis a növényben s nem szállíttatik el, mint az állatoknál, annak oka a növényeknek az állatokétól eltérő szervezeti viszonyaiban rejlik. Az analógiában azonban tovább menve látjuk, hogy a kancsukkal rokon gyanta, sőt sokszor maga a kaucsuk is kifolyik a fából, tehát éppen úgy eltávozik a növény testéből, mint a hogy az állatokéból. A kaucsuknedvet különben rendesen a fa kérgének mélyen történő bemetszése útján engedik kifolyni. A metszésnek a kéregbe háncsba s a váladéktartókba kell behatolnia. Ez az eljárás hasonlít ahhoz, amelyet nálunk a gyanta nagybani nyerésére követnek. A kiömlő tejnedvet valami edénybe kell felfogni. Az indiánok egyszerűen vályú alakú mélyedést készítenek a fa alá, ebbe engedik folyni a kiömlő tejnedvet; hogy ez nem czélszerű eljárás, azt könnyű belátni, amennyiben a tejnedv közé sok homok vagy agyag keveredik. Ez az eljárás azonban mégis nagyon el van terjedve, mert az összegyűjtött anyag súly szerint lesz elárusítva, márpedig az eladónak nem áll érdekében a súlycsökkentés rovására minél tisztább anyagot szolgáltatni. Ezek után rátérünk a kaucsuk feldolgozására. Hogy a kaucsuk még nyers állapotban is többfélére alkalmas, azt kezdettől fogva felismerték. Mint említettük, már a régi indiánok is többféle edényt, fáklyát stb. készítettek belőle. Nyers állapotban még arra is alkalmas, hogy erős savakat és lúgokat tartsanak benne, ezt főleg azon kitűnő tulajdonságának köszöni, hogy a huzamosabb ideig reá ható tömény salétromsavat kivéve, a legerősebb savaknak is ellenáll, így pl. a folysavat csak platina-, ezüst-, kaucsuk- vagy guttaperdia palackokban lehet eltartani, minthogy azonban a platina és ezüst nagyon drága, rendesen kaucsuk-palackokban tartják. Ipari nagy jelentőségét főleg rugalmasságának köszöni, még pedig az által, hogy különben csekély hőingadozásoknak alávetett rugalmasságát képesek vagyunk kénnek a hozzáadása által oly formán kiterjeszteni, hogy ezt a nagyobb hőbehatásokkal szemben is állandóan megtartja. A kén tehát mintegy állandó elaszicitást biztosít számára. Azonkívül a kénnek a hozzáadása által az egész anyag keménységét tetszésünk szerint fokozhatjuk, sőt szabályozhatjuk. Az eljárás röviden az, hogy először is a nyers kaucsuk apró darabkákra lesz szétosztva, amely műveletet gyárakban az erre a czélra szolgáló gépek segélyével hajtanak végre. Ezután belőle vízzel való alapos kimosás által a nyersanyagban levő földes, piszkos és más idegen részeket eltávolítják. Az így megtisztított kaucsukot egyenletes állományúvá teszik, és a szerint amint majd lágyabb vagy keményebb kaucsukra van szükség, többnyire a belsejükben melegített vízzel átjárt vashengerek segítségével 4—25, vagy több százalék kénport gyúrnak belé. Ezenkívül azonban, hogy az így összeállított kavicsoknak bizonyos színe legyen, festőanyagokat adnak hozzá. Kiváló szerepet, játszanak itt a fémoxydok és ezeknek különböző arányú összes tétele, mint pl. vasoxyd, zinkoxyd, ólomoxyd. Így kapja tehát a kénnel ellátott kancsuk vörös, fehér, narancs és másféle színét. (Folytatása következik.) Lupus vulgaris, lupus erythematodes, ektema chronicum, hypertrichosis és naevus vasculosus Röntgesfénynyel kezelt esetei, betegbemutatásokkal. Jutassy József dr.-tól. (Folytatás.) A mi a véletlen complicatiokat illeti, azok ma, midőn t íz x-sugarak cumulativ sajátosságával számolni tudunk s az adagolásban oly precise tudunk eljárni, hogy a várható reactiot elöire jelezni hatalmunkban áll, úgyszólván ki vannak zárva. E kérdés különben is legfeljebb csak a szőrzet affectjóinak kezelésénél jöhet számba, komolyabb bajoknál a sikeres gyógyítás érdekében úgyis tetemes dermatitisek szándékos előidézése a feladatunk s aki ezt a körülményt mérlegelni tudja, az nem fog conservatív módon a Röntgen-eljárás veszedelmes voltáról beszélni. Tény az, hogy a Röntgen-fény hatása számtalan tényezőtől függ. Schemánk, normánk, mértékünk nincs. Arra a kérdésre, hogy valamely affectio gyógyítása czéljából mennyi ideig kell exponálni a beteget, szakember egyszerűen meg nem felelhet. A közlemények — bármilyen autentikusak — zsinórmértékül nem tekinthetők; a legtöbb szerző panaszkodik is, hogy a közzé tett keresetek megvilágítási körülményeit nem találják oly kimerítő pontossággal feljegyezve, amely után indulhatnának. Azért legújabban Gassman és Schenkell azt proponálják, hogy jövőre szerzők a következő pontokra legyenek figyelemmel: 1. A lámpa minősége és a gyár, melyből származik. 2. A megvilágítás tartama. 3. A testfelület távolsága az antikathodtól. 4. A primaer áram intensitása (Volt). 5. A primaer áram mennyisége (Ampere). 6. Az inductorium maximalis szikratávolsága. 7. A szaggatások száma percenként. 8. A vacuumcső keménységi foka. Ezekhez én csak a saját tapasztalataim alapján is számtalan kérdőpontot fűzhetnék, pl. 1. Vájjon használt, avagy egészen új lámpával kezdődött-e a megvilágítás, mert az új lámpa fénye gyorsabban váltjja ki a reactiot, mint a használt lámpa, de az utóbbinak nagyobb a penetratioja és erélyesebb a reactioja. 2. Milyen üveg a lámpa fala, mert különbség van a kis szikratávolságra készült nátronüveg-lámpák és a nagy Szikratávolságra gyártott, erős ólomoxydüveg-lámpák hatása között; az utóbbiak ugyanis a már soká használt lámpák tulajdonságaival bírnak. 3. Az exponált felületre a Röntgen-fény centralist avagy peripherikus sugarai estek-e, mert az utóbbiak aránytalanul gyengébb hatásúak, mint a centrális tele sugarak. Kérdezhetném a kezelt egyének individualitását, kérdezhetném — csak a hyperpigmentatio dolgában — azt is, vájjon szőke avagy barna volt-e az exponált köztakaró stb. Láthatják uraim, hogy ennyi tényezőt pontosan megjelölni a lehetetlenséggel határos, annyival is inkább, mert a Röntgen-fény intensitása munka közben folyton változik. Szabályokat csak megközelítőleg lehet felállítani, a röntgenező orvos igazán csak a saját szemmértékére van utalva. Óvatosságból a legtöbb szerző rövid ideig tartó exponálásokat ajánl, legalább kezdetben, míg az egyén individualitása ki 1 Fortschr. a. d. Geb. d. R.-Str. II. k. 4. 551