Orvosi Hetilap, 1899. december (43. évfolyam, 49-53. szám)

1899-12-03 / 49. szám

Negyvenharmadik évfolyam. 49. szám. Budapest, 1899. deczember 3. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. KIADÓ TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ: HŐG­YES ENDRE EGYETEMI TANÁR. TARTALOM: — Minden jog fentartatik. — EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Vajda Adolf: Közlemény Herczel dr. egyetemi m.-tanár szt. István­ kórházi sebé­szeti osztályáról. Polyposis intestinalis 11 éves gyermeknél. 608. 1. Honig Izsó : Közlemény a Kétly Károly tanár vezetése alatt álló II. sz. bel­­gyógyászati klinikáról. A diazoreactio klinikai jelentősége. 610. 1. Kiss Gyula : A férfigonorrhoea kezelése. 612. 1. Tárcza. Szalárdi Mór: A lelenczügy jelenlegi állása Magyarországon. 614. 1. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Preisz Hugó: Bakteriológia. 615. 1. — Össze­foglaló szemle. Klug Nándor: A fülgyógyászat újabb haladása. 616. 1. — Lap­szemle. Trendelenburg: Lépkiirtás tompa erőszak okozta összezúzatás után és hasmetszés súlyos hasi zúzódások után. (Szigeti.) — Seldom­itsch J. B.: A gerinczvelő cocainozása Bier szerint. (D a p­s­z.) 616. 1.— Colle : Triónál álmat­lanság és neurasthenia ellen. — Katzenstein M. : Bélegyesítési kisérleti vizsgála­tok 617. 1. — Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — Felhívás a tisztelt collega urakhoz. — Új folyóirat. — Virchow rendes tanárságának 50 éves jubileuma. — Törvényszéki orvosok. — Ember és állatpusztulás vadállatok és mérges kígyók által Indiában. — Pestis-hirek. — Bakteriológiai kurzus. — Megjelent. — Inselbach. — Herczel dr. — Orvosi évkönyv. — Szt. Lukács-fürdő. — Kuthy Dezső dr. 617. 1. — Pályázatok. — Hirdetések. Tudományos társulatok és egyesületek. Melléklet: Tihanyi Mór: Klaudios Galenos, az ókori görög orvosi tudomány legkiválóbb képviselője. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény Herczel dr. egyetemi m.-tanár szt. István­­kórházi sebészeti osztályáról. Polyposis intestinalis 11 éves gyermeknél. Közli: Vajda Adolf dr. A belgyógyászat és sebészet határkérdéseiben a békés ki­egyezést szorgos együttműködés követte. Ma már nem arról van szó, hogy ez vagy az a betegség a belgyógyász vagy a sebész ressortjába tartozik-e, hanem arról, hogy a belgyógyász miként könnyítheti és teheti eredményesebbé a sebész munkáját, ideje­korán utasítva hozzá az arravaló beteget. Jelen közleményem tárgyát is ezen orvosi határkérdések egyike képezi, bár ezen thémáról az utóbbi évek nagy vitáiban nem sok szó esett, sőt még a legújabb és legelterjedtebb tankönyvek is csak odavetőleg foglalkoznak vele, így pl. Zieglert mindössze ennyit mond könyvében: „Die Drasenpolypen gelangen in den dicken Gedärmen, die durch vorausgegangene dysenterische Prozesse verändert sind, zur Beobachtung, kommen indessen auch im Dünndarm vor und sitzen zuweilen in einer Schleimhaut, an der Zeichen vorausgegan­gener Entzündungen fehlen. Tény, hogy a bélcsatornában képződő polypok leggyakrab­ban lobos megbetegedések, főkép dysenteria kapcsán annak utó­­kövezményeként támadnak. Már Rokitanski egészen pontos le­írását adja az ily alapon fejlődött polyposisnak, kiemelvén, hogy a nyákhártyapolypok tövén mindenkor megtalálható a h­eg, mely a lefolyt dysenteriás processusnak maradványa. A nyákhártya­­túltengés ezen alakja önálló betegségnek nem tekinthető, az ezen közleményben megbeszélendő körfolyamattal semmi viszonyban nincs. De van a polyposis intestinalisnak egy másik alak­ja is, melynél előrement lábfolyamat ki nem mutatható, mely az előbbi­nél sokkal ritkábban fordul elő, de kétségkívül gyakoribb, mint azt a közlemények gyér számából következtetni lehetne. Alig néhány jól észlelt esetről van tudomásunk és épen azért azt hiszem, hogy kötelességet teljesítek, midőn egy ily klinikailag észlelt és autopsia által igazolt esetet a nyilvánosságra hozok. Csak röviden kívánom megemlíteni, hogy ezen megkülönböz­tetés újabb keletű, régebben ezen különbségre súlyt nem fektet­ 1 Ziegler: Lehrbuch d. spec. path. Anat. P. 555. tek és innen van az, hogy Luschkai egész pontosan leírja a bántalmat, azonban lobos eredetűnek tartja, megjegyezvén mégis, hogy az ő esetében „a dysenteriának úgy látszik enyhe foka volt jelen, minthogy mélyebbre ható nyákhártyapusztulásnak sehol sem lehetett nyomát találni. Nem is emelkedtek ki a polypok heges alapról, hanem egyesével ültek oly területen, hol a nyákhártya szövetében kimutatható elváltozás nem volt“. Nyilvánvaló, hogy itt a lobos eredet felvételére semmi támpont nincs s azért én a Luschka esetét is analógnak tekintem. Port,a Helferich klinikájáról, a­ki ezen betegséget igen tanulságos dolgozatban ismertette, a Luschka-féle esetet statistikájából kihagyta. Röviddel Port munkájának megjelenése előtt közlemény jelent meg Hausertől,­ a­ki nemcsak a lobos eredetet tagadja, de a nem lobos eredetű polyposistól is el akarja különíteni a saját esetét, támaszkodva a klinikai és boncztani, különösen pedig a szövettani tulajdonságok lényegesen eltérő voltára. Mindezekre a későbbiekben térek vissza, előrebocsátva a saját esetünk rövid kórrajzát. F. Ignácz, 9 éves, tanító fia, 1895. november 7-dikén jelentkezett a kórházban. Szülei egészségesek. Három év előtt szamárhurutot állott ki, azóta folyton erőltetéssel járó, híg, legtöbbször véres széke volt. Eleinte ritkábban, később minden székeléskor kifordult a végbele, a vérzés profásabb lett, ereje gyengült. Nyolcz hónappal a felvétel előtt vették észre, hogy a kifordult bélnyákhártya tele van bogyószerű képletekkel. Két hét óta lábai duzzadnak, étvágya rosszabbodik , majd a duzzanat a törzsre és arczra is átterjedt. Hasonló betegség a családban nem fordult elő. A satnyán fejlett, felette gyenge fiú bőre igen halavány, száraz vizenyős. A sávos üregekben mérsékelt mennyiségű folyadék mutatható ki. Szívműködés gyors, olykor arythmikus. Pulsus perczenkint 148. Szívhangok tiszták. Étvágy csökkent. Has puffadt. Naponkint 3—4-szer van nyákos-véres székletéte, mely alkalommal egy körülbelül alma­nagyságú daganat bukik elő a végbélnyílásból; a daganat alsó pólusán a bélcsatornába vezető nyílás van (1.1 ábra). Ezen képlet felületén sűrűn el­szórva lencsényi-babnyi, bársonyos tapintatú, nyélen lógó, vérzékeny ex­­crescen­tiák vannak. A végbélbe vezetett ujj körülbelül 12 cm. magasságig tapintja a végbél falán köröskörül sűrűn elhelyezett daganatocskákat; azokon túl az ép nyákhártya még elérhető. Vizeletben fehérje nincs. A megejtett vérvizsgálat mutatta, hogy az ujj hegyéből vett vér világos csöppet képez, a vérsejtek kicsinyek, halványak, pénztekercsszerűleg elrendezettek. Haemoglobintartalom 48. Vörös vérsejtek száma 3.230.000. 1 Luschka : lieber polypöse Vegetationen d. gesammt. Dickdarm­­schleimhant. Virchow’s Arch. XX. 1861. 2 Port: Multiple Polypenbildung im Tractus intestinalis. Deutsche Zeitschr. für Chir. Band 42. Heft 1, 2. 1895. 3 Hauser: Ueber Polyposis intestinalis adenomatosa und deren Beziehungen zur Krebsentwickelung. Deutsch. Arch. f. klin. Mediz. Band 55. 1895.

Next