Orvosi Hetilap, 1900. február (44. évfolyam, 5-8. szám)

1900-02-04 / 5. szám

.?TI­TISZ ORVOSI HETILAP 1900. 5. sz. midőn Gráczban h­árom hétig feküdt , onnan még mankón jött haza, kimondása szerint fejnagyságú alvadt vérdarabok estek ki belőle, ettől az időtől minden 14 napban 5—6 napig tartó igen erős vérzései voltak, mindenfelől keresett segítséget; orvosa türelmét vesztette és exstirpatiot ajánlott, külföldi előkelő szakember szava szerint: „diese Frau hat ein Myom, das ist nicht anders als herauswerfen“, a nagy operatioba nem egyezett bele, azért orvosa egyelőre kaparta. 1897. október havában történt a kaparás, utána pár injectiót kapott és ismét vérzett. 1898 aug. havában láttam én, egy végtelenül gyenge, kivérzett uszonyt találtam felkorbácsolt ideg­­rendszerrel, lesoványodva, halaványan, a szobában tányéron nyers kávészemek, másikon napthalinjegeczek, a melyeket ropogtatva fogyasztott; vérzései kétségbeestek, mennyiségre csaknem hihe­tetlenek, egy-egy postpartum atonikus vérzéshez hasonlók. Vizsgá­­láskor méhe újszülöttfejnagyságú,mozgatható, nem érzékeny, kemény tapintású, üres parametriummal, sima portrával, tehát tipikusan egy fibroma képét adja. A nagyon kivérzett és a nagy műtéttől húzódozó asszonyt kikapartam s a kaparástól számítva a 7-dik napon az első injectiot adtam, néhányat ezután 5 napra s tovább 7-ed naponkint úgy, hogy az utolsó injectiot kapta 1899. február hatodikán, egészben és összesen kapott körülbelül 24 injectiot. Az asszonytól 1899. szeptember nyolczadikán kaptam értesítést Abbáziából, a­hol a nyarat is töltötte, a következőképen ir: „A jodinjectiok alatt augusztus havától február 6-dikig csak kétszer mutatkozott gyenge halavány piros vérzés, de oly csekély mértékben, hogy nem tarthattam periódusnak. Február 6-dikán kaptam az utolsó injectiot és csak márczius 28-dikán jelent meg a rendes havivérzés és azóta a dátumra rendesen jön. A jód­injectiok alatt viruló lettem s híztam, mindenféle kávé-, naphtalin- és benzin-evéstől aversiót kaptam“. Kívánságomra a nő feljött bemutatni magát, a­midőn annyira megerősödve és egészséges arczúnak, gömbölyűnek találtam, hogy nem ismertem reá, vizsgá­latkor az előző évi augusztus hóban újszülöttfejnagyságú méh jóval kisebb, egy rendes nagyságú többször szült méhhez hason­lítva körülbelül másfélszer akkora. (Folytatása következik.) „ .......JL, 68­ ­ I A légzőszervek gyógyításáról Marillán. Hoffenreich Armand dr.-tól.­ Feladatomut tűztem ki, hogy e tudós társaságban a légző­szervek betegségeinek Marillán gyakorolt orvoslásáról beszéljek. És midőn ezt teszem, ez azért történik, hogy egy a légzőszervek betegségeinek majdnem elhanyagolt gyógymódjáról emlékezzem meg, t. i. a pneumatikus kamráról, és hogy röviden ama tapasz­talatokról beszámoljak, melyeket 15 év óta a tüdőbetegek, külö­nösen a tuberculosusok diaetetikai és hygieniai orvoslása terén a marillái sanatoriumban szereztünk. Kezdem a tüdőtuberculosissal, de mielőtt ennek mai gyógy­módjáról és eredményeiről szólnék, néhány rövid kórboncztani észrevételt óhajtanék tenni. A tüdő­tuberculosus gyuladása a gümőbacillus okozta fertő­zés folytán sejtes beszürődéssel kezdődik a hörgők és alveolusok falaiban, a­hol előbb vagy utóbb miliaris gümök és ebből az ú. n. beszűrődés képződik, mely specifikus jellegénél fogva sajtosan szétesik, innen a cavernák, és egyúttal az interstitiális kötőszövet túltengését is maga után vonja, innen a tüdőtömörülés. E rövid kórboncztani vázlat alapján a gyógymódra nézve, mely előadásom tulajdonképeni magvát képezi, a következőt kérdezhetjük : A rendelkezésünkre álló gyógykincs közt van-e olyan szer, mely a gümőbacillust megölni vagy annak toxinjait paralyzálni vagy az ezek által létrehozott sejtes beszűrődést és ebből származó gümöt felszívódásra bírni képes ? Be kell vallanunk, hogy a therapia morbi sem a tuber­culosis aetiologiájának, sem kortanának urává nem tud lenni. E ténynek az a magyarázata, hogy a gümös kóros elváltozásoknak tényezői igen számosak és nemcsak a gümőbacilussal kell meg­küzdeni, hanem a szervezet gyengeségével, a szövetek gyarló ! Előadatott a magyar orvosok és természetvizsgálók vándor­­gyűlésén Szabadkán­ ellenállásával, az azokban, különösen pedig a tüdőkben levő súlyos elváltozásokkal, más bevándorolt bacillusokkal, végre a kedvezőtlen hygienikus viszonyokkal is, melyek közt a beteg él. Ilyen körülmények között a tuberculosis természetes meggyógyu­lásának megfigyelése után nem maradt más hátra, mint hogy a­helyett, hogy a tuberculosist directe támadnánk meg, indirecte küzdünk ellene diaetás-hygienés úton, a­mennyiben a betegnek a szervezetét és nem a betegségét kezeljük. E gyógymód emeli a test ellenálló képességét a romboló kórnemzők ellenében és megvédi a beteget, különösen pedig annak tüdejét egyéb káros befolyásoktól is. Ezen ú. n. diaetás-hygienés gyógymódot a kellemetlen és veszedelmes tünetek leküzdése mellett a marillái sanatoriumban 15 év óta gyakoroljuk és abban áll, hogy a beteget hizlaljuk, szabad levegőben és vízgyógymód­ban részesítjük. A hizlalás alatt a táplálásnak azt a módját értjük, mikor a beteg táplálékának mennyisége egy hasonkorú, hasonló súlyú egészséges és testi munkát végező egészséges ember táplálé­kának mennyiségét jóval meghaladja és melynek nemcsak az a c­élja, hogy a beteget kövérré, tehát nehezebbé tegye, hanem az, hogy annak ellenállási képességét, illetőleg erejét lényegesen növelje, tehát a sejtanyagot, azaz protoplasmát tetemesen szaporítsa, erősítse, mert mint ismeretes, a súlyszaporodás egymagában nem menti még meg a beteget, hisz a kövér nedvdúsabb —­ és így súlyo­sabb is — lehet, de azért mindamellett meglehetős gyenge maradhat. Ilyen körülmények között tehát csak annyi zsírfelhalmozásra kell törekednünk, a­mennyi a jobb hőszabályozásra szükséges, hogy mintegy tartalékalapot gyűjtsünk a hiányos táplálkozás idejére. Kérdés, melyek az utak és módok arra, hogy a fent ki­tűzött c­élt, azaz a megfelelő zsír- és protoplasmamennyiség fel­halmozását elérhessük ? A protoplasma-állag emelésére a túltáp­­lálás vagy hizlalás nem felel meg, mert a sejt tápingere nem a tápszerbevitelen, hanem a sejt fokozott életműködésén múlik, tehát mozgáson. A­mi a zsír-felhalmozódást illeti, ezt tisztán a túltáplá­­lás befolyásolja, ha t. i. ezt individualizáljuk, minden egyes eset számára pontosan megválasztjuk, a helyes tápszereket kiválogatjuk, végül, ha a hizlalást a test mozgásaival helyes arányba hozzuk. A hizlalás eddigi módszerei Brehmer, Weir-Mitchel szerint empi­rikus alapon nyugodtak és nem feleltek meg a fenti alapelveknek, ezért az évek folyamán kifogásolták és különösen azt hangsúlyoz­ták, hogy pontosan individualizáló gyógymódnak nem felelnek meg. Ez nem is volt lehetséges, mert az egyes tényezők hatásá­val nem voltak tisztában. A hizlaló kúra ellen emelt eme kifogásoknak néhány évvel ezelőtt Ruhner és mások véget vetettek és pedig az általuk vég­zett anyagcserevizsgálatokkal, a­melyekkel — ellentétben az eddigi nézetekkel — megállapították, hogy valamely tápszer értéke csupán caloria értékétől függ. Egy egészséges, dolgozó embernek 45 caloria tápértékre van szüksége kilogrammonként 24 óra alatt. Kérdés, hogyan érvényesítjük ezen elveket a praxisban ? Ama tényre támaszkodva, hogy azon tápszerek, melyek tér­fogatukhoz és súlyukhoz képest nagy caloriaértékűek és a gyomor által nagy mennyiségben tünetnek el a­nélkül, hogy gyorsan jól­lakottságérzetet keltenének, tápláléknak tekintendők; továbbá, hogy csak vegyes koszt nagy változatossággal alkalmas leginkább a hizlalásra : első­sorban is az szükséges, hogy a beteget és az általa elfogyasztott tápszert megmérjük, hogy így mindenekelőtt a beteg kosztmértékét megállapítsuk, azaz a betegnek súlyának minden kilójára 45 caloriát juttassunk 24 órára, pl., ha a beteg 60 kilo­grammos, 2700 caloriát kapjon tápszerekben. A 24 óra alatt nyújtott tápszer l/1 részében a fehérjét fedezze, a többi 3/4 részé­ben pedig a szénhydrátokat és zsírt. Ez utóbbinak nagy előnye, hogy kis térfogatban is nagy caloriaértéket képvisel és ha az élelemben jól van elosztva, könnyen tüzetik és a tápcsatornában igen jól kihasznál­tatik. Azt mondtam, hogy a hús a beteg kosztmennyiségének csak lev­ét tegye ki, ennek oka az, hogy főként sovány hústáplálék­a mellett gyorsan beáll a jólakottság érzete és ezért a soványító, de nem hizlaló kúránál van helyén. Hogy a beteg kosztmennyi­

Next