Orvosi Hetilap, 1900. május (44. évfolyam, 18-21. szám)

1900-05-06 / 18. szám

272 ORVOSI HETILAP 1900. 18. sz. módosított szerszámmal operáltak tovább. Először 1898 végén,­ majd bővebben a múlt év elején­ közölte Thumim 26 exstirpatio első sorozatát, melyben mind az új eljárás, mind az új szerszám nagyon jól bevált. Ez a publicatio azután sok hívet szerzett az új eljárásnak, mint az utána egymást követő közlésekből látjuk. Thumim maga pedig május végén, a német gynaekológusok berlini gyűlésén már 96, valamivel utóbbi 99 esetről referál. Az exstirpatio technikáját illetőleg­­kiemeli, hogy először ki kell szaba­dítani és kigördíteni a méhet s csak azután szorítani le a széles szalagokat (consecutiv vérzéscsillapítás); praeventiv vérzéscsilla­pítás csak kivételesen, kényszerűségből van helyén olyankor, mikor a méh mozgathatósága nem elegendő s kigördítése nem, vagy nem jól sikerül. A 99 exstirpált esetből 5 halt meg; utó­vérzés vagy szomszéd szervek sértése azonban egyszer sem fordult elő. Kipróbálták az új eljárást más operatióknál is, számos ovariotomiánál, 7 abdominalis exstirpationál (myoma miatt). Szerinte a vérzéscsillapításnak ez a módja még biztosabb, mint a ligatúra, melyből a csonk részletei olykor kicsúsznak. Másfelől a compres­sio nyomán maradt papírvékony száraz lemez a gyógyulásra sok­kal kedvezőbb, mint a fonállal lekötött vastag, húsos csonk. Arra azonban ügyelni kell, hogy a leszorított csonkot ne rángassuk a szerszámmal, sőt engedjünk a megnyúlt széles szalag spontán visszahúzódásának. Landaul 5 *­7 maga ugyanott pótló közleményben írja meg, hogy 103 exstirpatios eset között 4 találkozott olyan, melyekben az angiothrypsiát meg se kísérelték; a többi 99 között 5 volt olyan, melyekben operativ közben hagytak fel vele s a régi módira tértek át. E kivételes eseteket magyarázza. Néha a parametran kötőszövetet gyuladásos vagy carcinomas beszűrödés szakadékony­­nyá teszi s a szerszám átvágja. Sclerotikus, vagy különálló, quasi kipraeparált erek a Thumim-féle szerszámmal leszorításra szintén nem alkalmasak, hanem csupán olyan kocsány, melynek némi resistentiája van. Itt pedig vigyázni kell, hogy a szerszám zárá­sakor ki ne toluljon abból a kocsány széle, valamint exstirpatio­nál arra is, hogy a méh kigördítése közben be ne szakadjon a széles szalag, mert az ilyen szakadás vérzik leszorítás után is. Landaunál a leszorítás 3 perczig tart. A sebcsatorna exstirpatio után nyitva marad, kitömve lazán jodoformgaze-zel. A követők között első Orlowf a­ki 4 esetről referál; kettő­ben a Thumim-féle szerszám jól működött; a másik kettőben fecskendő vérzés támadt utána az uterinából. Meddig tartott a le­szorítás, nem közli. De ajánlja a módszert, melyet egy laparo­­tomiánál is jó sikerrel kísértettek meg. Nálunk Bársonyi hívta fel a figyelmet az új eljárásra, melyet igen jónak talált; kipróbálását nagyon ajánlja. Döderleim­t 12 vaginalis totalexstirpatiot s 14 különféle laparotomiát végzett a Thumim-féle szerszámmal s elragad­tatással szól az angiothrypsiáról, mely az exstirpatiot rend­kívül megkönnyíti, utána a hasüreg zárását lehetségessé teszi és a betegnek operatio után sokkal kevesebb fájdalmat okoz. Az utólagos vérzést (t. i. órák múlva az operatio után) kizártnak tartja. De óvatosságra int, mert „nem kevés esetben“ néhány perc­c­el a levétel után a komprimált lemez megereszkedett s csekély, de egyre erősbödő vérzés indult meg, mely egy-két körül­­öltést tett szükségessé. Hány perczig tart a leszorítás, nem közli. Még lelkesebb híve az angiothrypsiának Amann jr.,­ a­ki 30 vaginalis és 9 abdominalis exstirpationál, valamint 7 ovariotomiánál próbálta ki. Ritkán sikerült az egész széles szalagot egyszerre leszorítani; többnyire 2—3 részletben kellett. Összesen 6—7 ízben kapott utána vérzést, melyet külön lekötésekkel csillapított. Utóbb minden alkalommal körülkötötte ő is a csonkot a leszorítás barázdájában catgut-fonállal. Szintén jobbnak tartja a széles sza­lagot egészben és pedig felülről leszorítani, hogy igy a vasko­sabb parametrium a szerszám csúcsa felé essék; csak kényszerü­ségből alkalmazza azt alulról. 3—5 perczig szorítja le s azután Paquelinnel metszi át a csonkot. Utólagos vérzése nem volt; betege nem halt meg. Feltűnő előny, hogy a betegnek nincs fáj­dalma operativ után. Ha a szerszám jól volt applikálva, a vérzés­csillapítás így még tökéletesebb, mint bármely más módszerrel. A szerszámok azonban még nem tökéletesek. Végül a Centralblatt für Gynäkologie egyik 1899. szeptem­beri számában (37.) hárman írnak az angiothrypsiáról. Zweifel 3 percznyi leszorítás után szintén látott még vérzést; a Thumin­­féle szerszámot használja, de megesett vele, hogy a szerszám rúgása zárás vagy nyitás közben beszakította a lefogott részletet. Maga a módszer azonban elvben jó, már csak az asepsis szem­pontjából is, a­mennyiben nélkülözhetővé teszi az oly nehezen sterilizálható lekötő fonalakat. A betegnek feltűnő kevés fájdalma van angiothrypsiás operatio után; az idegek ugyanis teljesen elhalnak, nem oly lassú elhalásnak vannak alávetve, mint ligatú­­rában. A Thumim-féle emeltyűs szerszám helyett szerkesztett más­félét, olyat, mely a kéz nyomó erejét három ízülettel, kétszeres áttétellel sokszorozza, melynek zárásához azonban szintén két ember kell. Ő is ajánlja a leszorított csonk megpörkölését Paquelinnel. Kossmanni csavarral szerkesztett angiothryptorját ismerteti s az emeltyűs szerkezetet nem is tartja jónak, mert szorítása mindig ugyanazon fokig van sokszorozva, tekintet nélkül a befogott szövettömegre, melynek pedig a vastagsága nem mindig egyenlő. Csavaros szerkezettel a szorítás tetszés szerint fokozható s némi gyakorlat után ki lehet tanulni a mindenkor szükséges kézerő mértékét. Van Rossemi­2 (Leydenből a Veit klinikájáról) kétségbe vonja a módszer kikiáltott érdemeit, melyek egyelőre csak theóriában igazak. Igaz, hogy nem kell idegen anyagot hagyni a sebben, de azután a vérzéscsillapítás nem is olyan biztos. Thumim maga beismeri, hogy az esetek 5°/6-ában elégtelen volt a szerszámja, s jó, ha ez még kiderül mindjárt, de baj, ha azután laparotomiát tesz szükségessé. S ha nem hagyunk is a sebben idegen anyagot, a leszorítás folytán elhalt csonk, hiányos asepsis esetén, ép oly kedvező talaja a baktériumoknak. Hogy az operatio megrövidül, ez egyelőre nem áll. A leszorításra kell legalább 5 perez, egy exstirpatio folyamán tehát 10—25 perez. Ennél pedig nem kell több idő ligaturákra sem. Ha meg épen Paquelinnel, meg ligaturával kell biztosítani az eredményt, a módszernek főelőnye elesik. A nyulak aortáján és femorálisán tett kísérleteket saját tolózáras szerkezetű eszközével 2—5 perczig tartó leszorítással. A vérzéscsillapítás nem mindig sikerült, bár 3 perc­ elég volt az aortának is. Az érfal rétegeinek szakadását nem észlelte, csak össze voltak sajtolva a rétegek s összetapadva a lumen. Minél tovább tart a leszorítás, annál biztosabb a vérzéscsillapító hatása. Az általános vélemény, mint ezekből látható, az angiothryp­siáról kedvező, a­mi annál figyelemre méltóbb, mert e mellett nem hallgatják el a közlők kedvezőtlen tapasztalataikat sem. Ezek után áttérek saját tapasztalataink ismertetésére, me­lyek csak megerősítik a fentebbi jó véleményt. Első nehézségeink helyesebb megértéséhez azonban előre kell bocsátanom, hogy eddigelé mi a méh teljes kiirtását első eredeti formájában gyakoroltuk, mint typikus operatiot. Egyes elszórt kivételeket leszámítva, nem vettük át annak újabb modification, melyeket pedig az angiothrypsia csaknem megkövetel, mint a méh darabolását vagy ketté­szelését, a szorító csípők alkalmazását, a consecutiv vérzéscsillapítást stb. Nem pedig azért, mert a carci­­nomás méh kiirtásánál nem látjuk azokat czélszerűeknek, egyéb bajoknál pedig, mint fibromáknál, vagy gyuladásos bántalmaknál, magát az operatiot nem tartjuk vagy igen ritkán tartjuk indi­káltnak. A carcinomás méh kiirtásánál legtisztább volt az eredeti módszer: a széles szalagok successiv lekötésével és átmetszésével, a méhnek in toto kigördítésével s a helyén maradt sebcsatorna szűkítésével vagy teljes elzárásával. Lekötésre régebben hosszú sorozatban catgutot, utóbbi időben selymet használtunk s az eset nehézségeihez képest 3—5, néha 6—7 lekötést tettünk egy-egy oldalon. S épen ezt éreztük e módszer hátrányául, hogy a lekötő­ ­ Thumim. Berliner kiin. Wochenschrift. 1898. 51. 2 Thumim. Centralblatt für Gynaekologie. 1899. 5. 8 Thumim. Centralblatt für Gynäkologie 1899. 26. 4 Landau. Centralblatt für Gynäkologie 1899. 26. 5 Orlow. Centralblatt für Gynäkologie 1899. 0 Bársony. Orv. Hetilap 1899. 18. 7 Döderlein. Beiträge zur Geburtsh. und Gynäkol. 1899. 2. k. 8 Amann jr. Monatschr. f. Geburtsh. u. Gynäk. 1899. julius. 1 Kossmann. Centralbl. f. Gynäk. 1899. 37. 2 Van Rossem. Ugyanott.

Next