Orvosi Hetilap, 1900. október (44. évfolyam, 40-43. szám)

1900-10-07 / 40. szám

Negyvennegyedik évfolyam. 40. szám. Budapest, 1900. október 7. ORVOSI HETILAP. Kiadja és a magyar egyetemek tanárainak, a fő- és székvárosi közkórházak és egyéb gyógyintézetek fő- és rendelő orvosainak, továbbá köz- és magán­gyakorlat terén működő kartársaknak közreműködésével is szerkeszti: HŐGYES ENDRE egyet, tanár. Társak a rovatok szerkesztésében: Bókay Árpád, Dollinger Gyula, Fodor József, Genersich Antal, Jendrassik Ernő, Kézmárszky Tivadar, Klug Nándor, Korányi Sándor, Lenhossék Mihály, Portik Ottó, Plósz Pál, Réczey Imre, Tauffer Vilmos, Thanhoffer Lajos egyetemi tanárok. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. SEGÉDSZERKESZTŐ: SZÉKELY ÁGOSTON EGYETE­M. TANÁR. TARTALOM: — Minden jogi EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Tauszk Ferencz: Közlemény a székesfővárosi jobbparti szegényházból. A senilis szív munkája. 621. 1. Kollarits Jenő : Közlemény a kir. magy. tud. egyetem II. sz. belklinikájáról. (Igazgató : Kétly Károly dr. ny. r. t­r.) A bromalinról. 623. 1. Havas Adolf: A hypertrichosis kór- és gyógytana 625. 1. Tárcza. Hajós Lajos: Az ép elmebeli képességről és az elmegyengeségről. 628. 1. Irodalom-szemle. Összefoglaló szemle. Kubinyi Pál: A méhkiirtás kérdésének mai állása. 629. 1. — Könyvismertetés. Hirschler Ágoston és Terray Pál: A diaetetika tankönyve. 630. 1. — Lapszemle. Gyógyszertan. Overlach: Fortein. — Lasker : Salacetol. — Krause: Antitussin. — Sebészet. Lieblein: Az actinomycosis jodkalitherapiájáról. (P­ó l­y a J­e n­ő.) — Anschütz: Jodoform glycerinnek hideg tályogba történt befecskendése után fellépett halálos kimenetelű mérgezés. (Pólya fentartatik. — Jenő.) — Szülészet és nőgyógyászat. Reinick­e: Retroflexio uteri gravidi cum incarceratione. (Palotai Andor.) — Orr-, torok- és gégebajok. Jaenicke: Újabb műszerek az orrsebészetben. (Tó völgyi.) — Kraus: Egy új készülék az orrgaratüreg tükrözéséhez. (T­ó v­ö­l­g­y­i.) — Breitung : A hangkifáradás psychologiája. (Tó­völgyi.) — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Schoul: A tüdőgümőkór gyógyítása. — Kölbl: Vérszegénység gyógyítása ferratoseval. 630—633. 1. Hetiszemle és vegyesek. — A főváros egészsége. — Egyetemi alkalmaztatások. — A glasgowi pestis. — Gara Géza. — Vermes Lajos. — A budapesti általános poliklinika. — Megjelent. — Elhunyt. — Figyelmeztetés. — Krondorf. — Szt.­­Lukács-fürdő. — Herczel dr. 633. 1. — Pályázatok. — Hirdetések. Tudományos társulatok és egyesületek. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a székesfővárosi jobbparti szegényházból. A senilis szív munkája. Irta: Tauszk Ferencz dr. egyetemi m. tanár, a jobbparti szegény­ház rendelő orvosa. A senilis szív több oly rendbeli elváltozást mutat, mely a búvárok ügyeimét már régóta lekötötte. Vonatkozik ezen elvál­tozás a szív térfogatára, szöveti szerkezetére, a mellkashoz viszonyított topographiájára, activ és passiv mobilitására stb. Fentartom magamnak, hogy ezen viszonyokra más alkalommal még bővebben visszatérhessek; ma csak ezen szív által teljesí­tett munkát óhajtom egyik-másik szempontból megvilágítani. A mindennapi tapasztalat igazolja, hogy a senilis szív a normális viszonyok között reáháramló munka teljesítésére minden tekintetben képes. Izomdegenerativ jeleit mutató, túltengett bal gyomrácscsal bíró szív mellett a klinikai tágabb értelemben vett incompensatio tünetei teljesen hiányozhatnak. Az ilyen szív nor­mális viszonyok közben felmerülő akadályok legyőzésére képes­nek mutatkozik. Másképen áll tapasztalatunk, ha a senilis szív elé háruló akadályok a rendesnél nagyobbak. Hivatkozni akarok csak azon esetekre, am­i eme nagyobb akadályokat egy a tüdőben lefolyó rostonyás lábfolyamat szolgáltatja. Míg az I. sz. belklini­kán a rostonyás tüdőlobban elhaltak a megbetegedettek 10­4 százalékát teszik, vagyis 248 beteg közül meghalt 26, addig a székesfővárosi jobbparti szegényház senilis anyagánál a halálozás 524­ százalékra emelkedik, vagyis 17 beteg közül meghalt 9, daczára, hogy a gyógykezelés a két intézetben teljesen azonos elvek alapján foganatosíttatik. Ezen halálozási százalék még nagyobb, ha a 70 éven felüli megbetegedetteket külön veszszü­k ügy­elembe. A senilis szív nyilván a tüdő beszüremkedése által szolgáltatott akadályok leküzdésére képtelen. Midőn feladatomul tűztem a senilis szív munkaerejének vagy munkaképességének megállapítását, teljesen ismertem azon nehézségeket, melyek a kérdés megoldásával kapcsolatosak. Ezen nehézségek összefüggenek a szív munkaerejének meghatározására szolgáló módszerek ki nem elégítő voltával. Jaquet a szív munkaképességét testi megerőltetés útján vizsgálja. Szerinte legalkalmasabb a lépcsőn járás. A szív csök­kent ellentállási képessége a szívműködés megváltozásában nyil­vánul. Utóbbi az ütérlökések számbeli viszonyában, a szívtompu­­lat és ütérgörbe sajátságaiban jut kifejezésre. Hasonló úton jár el Schott, midőn a szív munkaképességére testi megerőltetés (birkózás) után fellépő jelekből következtet. Az ütérlökés szapora lett, dyspnce lépett fel és mindkét szívfél egy, sőt több centi­méterrel tágult. Fiataloknál ezen tágulat gyorsan visszafejlődik, de idősebbeknél megmaradhat, szívgyengeséget eredményezve. Jacob szerint munkára a szív a szívműködés fokozódásával reagál, a­mi nem függ a vasomotoroktól, sem a vérbe átment izom­anyagcsere termékektől, hanem nézete szerint a szív reflectorice lesz befolyásolva centripetal idegek útján, melyek az izomzat összehúzódásánál izgatva lesznek. Én magam Friedrich Vilmos dr. kartársammal egyetemben egy módszert hoztam javaslatba, mely az ép és egészséges szív munkabírásának felismerésére elég meg­bízható adatokat szolgáltatott. Lényege, hogy egy dynamometeren tetszés szerint szabályozható munka tartama alatt a szív állapo­tára az ütérlökésből, a sphygmomanometerrel meghatározott vér­nyomásból és szívtompulatból következtethetünk. Hasonló elven járt el Christ, a­ki néhány évvel közlésünk után ergostaton szabályozható munkát végeztetett és sphygmograph segítségével figyelte meg a pulsus változásait. Ma teljesen csatlakozom Korányi Sándornak egy ezen két dolgozathoz fűzött kritikai megjegyzéséhez (Magy. Orv. Archiv. 1896. 85. 1. jegyzet), hogy ezen eljárások igen feltűnő módon teszik láthatóvá, milyen lénye­ges különbség van az ép és a beteg szív alkalmazkodási képes­sége között akkor is, ha a szívbetegség még a compensatio szakában van és nem járna nehézséggel ezen eljárások alapján egy elég exact fokozatot megállapítani, a­melyet segítségül véve, a szív alkalmazkodási képességét mérhetnek és számokkal fejez-

Next