Orvosi Hetilap, 1900. december (44. évfolyam, 48-52. szám)

1900-12-23 / 51. szám

1900. 6. sz. ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 77 a szemgolyó több helyen erősen behorpadt, összegyűrt, szabálytalan alakú. A cornea sebszélei 2 mm.-nyire tátonganak, köztük egy hólyagalakban előesett sugártest-részlet fekszik. A sugártest az iridektomia helyén eredeti helyzetében maradt, másutt teljesen levált a scleráról; az irisgyöke, a­hol megmaradt, egészen a Descemet hártyáig odanőtt a sclerocornealis réczéhez. Lencse és üvegtest a szemben nincs, a szem belsejét vér, levált chorioidea és retinadarabok töltik ki. A retina nagy része úgy látszik előesett volt és így eltávolíttatott; a szemben maradt darab szabály­talan gomolylyá gyúródott. A chorioidea a látóidegfő mellett kis darabon rajta fekszik a sclerán, másutt mindenütt levált róla; előtte és mögötte vér van. Mikroscopi elváltozások: a cornea sebpartjai részben a Descemet hártyával, részben a subconjunctivalis kötőszövetből kiburjánzó szövettel vannak fedve. Az iris s a vele összenőtt sclerocornealis recze erősen infiltrált; a sugárizom rostjai, különösen a körkörösek erősen sorvadtak, a sclerocornealis re­­czében vér található: a háromszögalakban odanőtt kris hátsó felszínéhez a sugártest nyúlványai oda vannak nyomva. (Pólya.) A chorioidea pigmentepithelje néhol hiányzik, másutt szakadozott, sejtjei egyes szigetekben szétbomlásnak indultak. Az üveghártya épnek látszó, kivéve azon helyeket, a­hol vér­zések szakították át. A hajszáledények rétege az érhártya elülső részein egyáltalában nem ismerhető fel; helyét egy egy­nemű, a metszeteken szalagalakúnak látszó, minden szöveti szerkezet híján levő, eosinnal festődő anyag foglalja el, a­melyben csak helyenként látszik egy-két törmelékes beágya­zott sejt; ezen hyalinszerű massa a choriocapillaris rendes vastagságánál 2—3-szorta vastagabb. A chorioidea hátsó részein a hajszáledények erősen tágultak, különben épek. Az érhártya kötőszövetében, különösen a nagy edények között és mögött számos szabadon fekvő, egyesen elszórt és csoportosan össze­halmozott vörös vérsejt látszik, azonkívül egyes foltokban igen sűrű gömbsejtes beszűrődés, a­mely helyenként oly nagy fokú, hogy az érhártyát jelentékenyen megvastagítja; ezen beszűrő­dés különösen a nagy vénák körül található s mint egyes metszetsorokból kitűnik, néhol egészen hüvely módjára veszi őket körül. A vérzésektől mentes helyeken a chorioidea stro­­mája épnek látszik. Az ütőereken itt is, mint az első esetben kétféle elváltozás van: 1. a fajzat hyalin elfajulása (a cho­rioidea elülső részeiben), a­mely azonban nem nagymértékű s a lumen elzáródására sehol sem vezetett. 2. Az intima sejtjeinek erős burjánzása, a­mely nagymértékű edényszűküléseket, sőt teljes elzáródásokat hozott létre; ezen utóbbi elváltozások az egész chorioideán elszórtan fellelhetők. Az obliteratiós folyamat meglehetősen régi keletű lehet, mert néhol alig lehet az ütér maradványait a környező szövettől megkülönböztetni. Az elülső részeken több erősen tágult, elfajult falú megrepedt ütér van; a nyílás mindig a sclera felé szolgál, úgy hogy az edényből kiömlő vér a suprachorioideába került. (2. ábra­­1).) A visszerek igen erősen tágultak, öblösek , faluk meg­vastagodott, körülöttük a fent említett sűrű gömbsejtes be­­szűrődés; egyes közepes és kis vénákban feltűnő a vérsejtek sajátos elrendezése: a fehér vérsejtek nagy csoportokban a vörösektől különválva fekszenek az edényfal mellett s két helyen az edénynek egész árterét kis darabon csupa fehér vérsejt tölti ki. (2. ábra c).) Azon helyeken, a hol a chorioidea mögötti vérömlenyek a legtömegesebbek, a vénák rendkívül tágak, egy részük úgyszólván egészen nyílt s a bennök levő vér összefügg a kiömlöttel. A chorioidea és sclera között levő vérzések egy része egészen friss, a vérsejtek alakja teljesen megtartott; más vérzések régebbiek, különböző átalakulási és szervülési folya­matokat mutatnak; egy ilyen fibrinosus átalakulásban levő vér­ömleny képe a 2. ábrán (b) látszik. Ez a chorioidea hátsó fel­színére rakódott és rajta tapadó, hagymaszerűen réteges göm­böt képez, a­mely szálas durva fibrinreczéből és szétesett vörös vérsejtekből áll. Több helyen teljesen betokolódott és kötőszövetes átalakulásban levő vérrögök vannak; ezeknek át­­metszete mindenütt csaknem szabályos kör, alakjuk, mint az a metszetsorokból kitűnik, gömb. Egy ily betokolt vérömleny hátul a látóideg mellett van, a többi az érhártya aequatorialis része mögött; a vérrögök sűrűen összezsúfolt vörös vérsejtek­ből állanak, a­melyeknek körvonalai már alig láthatók; a tok hosszú magvas kötőszöveti sejtekből áll, a­melyek concentrikus rétegekben fekszenek egymáson; a tokból hosszú, fibroblast sejtekből álló lemezek nyúlnak be a vértömeg közepe felé. (2. ábra a).) Fibrinkiválást ezen vérömlenyekben nem látni. A még meglevő retinadarabon az literek igen nagy mér­tékű hyalin elfajulása és endoarteritise látszik, számos helyen elzáródással. A retina különböző rétegeiben frissebb és régibb vérzések vannak. A látóideg fő üstszerűen kiváj­ult, a látóideg rostjai sor­vadtak. Ezen két kórleírásból látjuk, hogy mindkét esetben nem egyszerű, hanem következményes, illetve complicált glaucomával volt dolgunk. Az első esetben súlyosabb, a másodikban kisebb fokú iridocyclitis előzte meg a glaucomát; a második esetben azonfelül még endoarteritisből származó retinavérzések is voltak a másik szemen s mint a szöveti vizsgálat kimutatta, az enucleált szemén is. Vérzések találtattak az üvegtestben, a retinában, a retina mögött, az érhártyában és az érhártya mögött; ezen utóbbiak voltak a legtömegesebbek s ezek okozták a szövetek előesését. A leletből kétségtelen, hogy ezen retrocho­­rioidealis vérzés mindkét esetben a chorioideából indult ki. Kitűnik, hogy mindkét szemben már a műtét előtt is voltak vérzések a különböző szövetekben, sőt a második esetben ezek néme­lyike a chorioidea mögött feküdt. A vérzéseket kellőképen megmagyarázzák a súlyos edénymegbetegedések: endoarteritis chronica a kisebb és középnagy üterekben, az islérfalak hyalin elfajulása különösen az érhártya elülső részeiben (és az első esetnél az iris és sugártestben); a nagy vénák erős, olykor varixszerű kitágulása; fel kell említenünk azonfelül még azon periphlebitist is, a­melyet a második esetben találtunk. Igen fontos továbbá a choriocapillaris nagyobb részleteinek teljes elzáródása is, a­mennyiben ez által jelentékeny szövetrészletek zárattak ki a vérkeringésből. A vérkeringés nagymértékű meg­zavarására, illetve meglassít­ására következtethetünk a második esetnél észlelt kezdődő thrombosisokból (fehér vérsejtek külön­válása a vénákban). Ezen különböző, az edényfalak ellentálló képességét kétségkívül erősen megcsökkentő elváltozások miatt bizonyára rögtön a műtétek után támadtak vérzések a külön­böző szövetekben ; ezek azonban kicsinyek lehettek. A nagyobb 2. ábra.

Next