Orvosi Hetilap, 1900. december (44. évfolyam, 48-52. szám)
1900-12-23 / 51. szám
1900. 6. sz. ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 77 a szemgolyó több helyen erősen behorpadt, összegyűrt, szabálytalan alakú. A cornea sebszélei 2 mm.-nyire tátonganak, köztük egy hólyagalakban előesett sugártest-részlet fekszik. A sugártest az iridektomia helyén eredeti helyzetében maradt, másutt teljesen levált a scleráról; az irisgyöke, ahol megmaradt, egészen a Descemet hártyáig odanőtt a sclerocornealis réczéhez. Lencse és üvegtest a szemben nincs, a szem belsejét vér, levált chorioidea és retinadarabok töltik ki. A retina nagy része úgy látszik előesett volt és így eltávolíttatott; a szemben maradt darab szabálytalan gomolylyá gyúródott. A chorioidea a látóidegfő mellett kis darabon rajta fekszik a sclerán, másutt mindenütt levált róla; előtte és mögötte vér van. Mikroscopi elváltozások: a cornea sebpartjai részben a Descemet hártyával, részben a subconjunctivalis kötőszövetből kiburjánzó szövettel vannak fedve. Az iris s a vele összenőtt sclerocornealis recze erősen infiltrált; a sugárizom rostjai, különösen a körkörösek erősen sorvadtak, a sclerocornealis reczében vér található: a háromszögalakban odanőtt kris hátsó felszínéhez a sugártest nyúlványai oda vannak nyomva. (Pólya.) A chorioidea pigmentepithelje néhol hiányzik, másutt szakadozott, sejtjei egyes szigetekben szétbomlásnak indultak. Az üveghártya épnek látszó, kivéve azon helyeket, ahol vérzések szakították át. A hajszáledények rétege az érhártya elülső részein egyáltalában nem ismerhető fel; helyét egy egynemű, a metszeteken szalagalakúnak látszó, minden szöveti szerkezet híján levő, eosinnal festődő anyag foglalja el, amelyben csak helyenként látszik egy-két törmelékes beágyazott sejt; ezen hyalinszerű massa a choriocapillaris rendes vastagságánál 2—3-szorta vastagabb. A chorioidea hátsó részein a hajszáledények erősen tágultak, különben épek. Az érhártya kötőszövetében, különösen a nagy edények között és mögött számos szabadon fekvő, egyesen elszórt és csoportosan összehalmozott vörös vérsejt látszik, azonkívül egyes foltokban igen sűrű gömbsejtes beszűrődés, amely helyenként oly nagy fokú, hogy az érhártyát jelentékenyen megvastagítja; ezen beszűrődés különösen a nagy vénák körül található s mint egyes metszetsorokból kitűnik, néhol egészen hüvely módjára veszi őket körül. A vérzésektől mentes helyeken a chorioidea stromája épnek látszik. Az ütőereken itt is, mint az első esetben kétféle elváltozás van: 1. a fajzat hyalin elfajulása (a chorioidea elülső részeiben), amely azonban nem nagymértékű s a lumen elzáródására sehol sem vezetett. 2. Az intima sejtjeinek erős burjánzása, amely nagymértékű edényszűküléseket, sőt teljes elzáródásokat hozott létre; ezen utóbbi elváltozások az egész chorioideán elszórtan fellelhetők. Az obliteratiós folyamat meglehetősen régi keletű lehet, mert néhol alig lehet az ütér maradványait a környező szövettől megkülönböztetni. Az elülső részeken több erősen tágult, elfajult falú megrepedt ütér van; a nyílás mindig a sclera felé szolgál, úgy hogy az edényből kiömlő vér a suprachorioideába került. (2. ábra1).) A visszerek igen erősen tágultak, öblösek , faluk megvastagodott, körülöttük a fent említett sűrű gömbsejtes beszűrődés; egyes közepes és kis vénákban feltűnő a vérsejtek sajátos elrendezése: a fehér vérsejtek nagy csoportokban a vörösektől különválva fekszenek az edényfal mellett s két helyen az edénynek egész árterét kis darabon csupa fehér vérsejt tölti ki. (2. ábra c).) Azon helyeken, a hol a chorioidea mögötti vérömlenyek a legtömegesebbek, a vénák rendkívül tágak, egy részük úgyszólván egészen nyílt s a bennök levő vér összefügg a kiömlöttel. A chorioidea és sclera között levő vérzések egy része egészen friss, a vérsejtek alakja teljesen megtartott; más vérzések régebbiek, különböző átalakulási és szervülési folyamatokat mutatnak; egy ilyen fibrinosus átalakulásban levő vérömleny képe a 2. ábrán (b) látszik. Ez a chorioidea hátsó felszínére rakódott és rajta tapadó, hagymaszerűen réteges gömböt képez, amely szálas durva fibrinreczéből és szétesett vörös vérsejtekből áll. Több helyen teljesen betokolódott és kötőszövetes átalakulásban levő vérrögök vannak; ezeknek átmetszete mindenütt csaknem szabályos kör, alakjuk, mint az a metszetsorokból kitűnik, gömb. Egy ily betokolt vérömleny hátul a látóideg mellett van, a többi az érhártya aequatorialis része mögött; a vérrögök sűrűen összezsúfolt vörös vérsejtekből állanak, amelyeknek körvonalai már alig láthatók; a tok hosszú magvas kötőszöveti sejtekből áll, amelyek concentrikus rétegekben fekszenek egymáson; a tokból hosszú, fibroblast sejtekből álló lemezek nyúlnak be a vértömeg közepe felé. (2. ábra a).) Fibrinkiválást ezen vérömlenyekben nem látni. A még meglevő retinadarabon az literek igen nagy mértékű hyalin elfajulása és endoarteritise látszik, számos helyen elzáródással. A retina különböző rétegeiben frissebb és régibb vérzések vannak. A látóideg fő üstszerűen kivájult, a látóideg rostjai sorvadtak. Ezen két kórleírásból látjuk, hogy mindkét esetben nem egyszerű, hanem következményes, illetve complicált glaucomával volt dolgunk. Az első esetben súlyosabb, a másodikban kisebb fokú iridocyclitis előzte meg a glaucomát; a második esetben azonfelül még endoarteritisből származó retinavérzések is voltak a másik szemen s mint a szöveti vizsgálat kimutatta, az enucleált szemén is. Vérzések találtattak az üvegtestben, a retinában, a retina mögött, az érhártyában és az érhártya mögött; ezen utóbbiak voltak a legtömegesebbek s ezek okozták a szövetek előesését. A leletből kétségtelen, hogy ezen retrochorioidealis vérzés mindkét esetben a chorioideából indult ki. Kitűnik, hogy mindkét szemben már a műtét előtt is voltak vérzések a különböző szövetekben, sőt a második esetben ezek némelyike a chorioidea mögött feküdt. A vérzéseket kellőképen megmagyarázzák a súlyos edénymegbetegedések: endoarteritis chronica a kisebb és középnagy üterekben, az islérfalak hyalin elfajulása különösen az érhártya elülső részeiben (és az első esetnél az iris és sugártestben); a nagy vénák erős, olykor varixszerű kitágulása; fel kell említenünk azonfelül még azon periphlebitist is, amelyet a második esetben találtunk. Igen fontos továbbá a choriocapillaris nagyobb részleteinek teljes elzáródása is, amennyiben ez által jelentékeny szövetrészletek zárattak ki a vérkeringésből. A vérkeringés nagymértékű megzavarására, illetve meglassítására következtethetünk a második esetnél észlelt kezdődő thrombosisokból (fehér vérsejtek különválása a vénákban). Ezen különböző, az edényfalak ellentálló képességét kétségkívül erősen megcsökkentő elváltozások miatt bizonyára rögtön a műtétek után támadtak vérzések a különböző szövetekben ; ezek azonban kicsinyek lehettek. A nagyobb 2. ábra.