Orvosi Hetilap, 1901. február (45. évfolyam, 5-8. szám)

1901-02-03 / 5. szám

1901. 5. sz. ORVOSI HETILAP­ ban légióra megy azon nőszemélyek száma, a kik valamely pol­gári foglalkozás ürügye alatt tulajdonképen a prostitutioból élnek. Ezek a venereás bántalmak föterjesztői már csak számuknál fogva is, ezekkel szemben pedig a rendőrség egészen tehetetlen, mert nincsen a földkerekségnek annyi rendőre, a­mennyi elég­séges lenne ezeknek az ellenőrzésére. De mindettől eltekintve, egy ilyen, mindennemű titkos prostitutio elnyomására irányuló kísérlet az egyéni szabadságot és jogokat nagyon is közelről érdeklő beavatkozás lenne, a­mely okvetlenül a társadalmi rend felforgatásához vezetne ; mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy prostituált mindig csak annyi volt, annyi van és annyi mindig lesz is, bármit csináljunk is, a­mennyire szükség van, a­mennyi elégséges a férfiak szükségletét kielégíteni; és nagyon helye­sen mondja Neisser, hogy a prostitutio tulajdonképen nem is egy nőkérdés, hanem egy férfikérd­és, mert a férfiak creálják a pro­stituáltakat és creálják az egész prostitution mert ha egyszer a kereslet a prostitutio után a férfiak részéről megszűnnék, megszűnnék az egész prostitutio is. * * ❖ De ha legalább azon kis részénél a prostitutionak, a­mely tényleg ellenőrzés alatt áll, lenne az úgy végrehajtva, hogy az az ellenőrzés nevet tényleg meg is érdemelje. Azt mondom azelőtt a 3. pontban, hogy a prostitutio ellenőrzése — és pedig itt első­sorban az administratív ellen­őrzést értem — úgy, a­mint az manapság nemcsak nálunk, hanem máshol is gyakoroltatik, határozottan elégtelen. Foglalkozni akarok ezen ponttal is röviden, mert meggyő­ződésem, hogy abból, miszerint a venereás bántalmak a reglemen­­tatio daczára is folyton terjednek, még nincsen jogunk azt követ­keztetni, mint azt az abolitionisták teszik, hogy tehát ime minden reglementatio felesleges, tehát törüljük el az egész rendszabályo­zást. Mert meggyőződésem, hogy igenis tudnánk eredményeket felmutatni a reglementatio által a venereás bántalmak megszorí­tásában, ha nem is fényes, de legalább számbavehető eredménye­ket, ha az ellenőrzést más, egészségesebb alapokra fektetnék. A múlt év telén lakóhelyem, Kolozsvár városának egyik hatósági orvosa, a­kinek vállalta többed magával a prostituál­tak orvosi ellenőrzése is nehezedik. Patak­y Jenő igen tisztelt barátom egy emlékiratban, a­melyet a városi tanácshoz intézett, felhívta figyelmünket azon visszaélésekre, a­melyeket a bordé­lyokban tapasztalt, a­melyeket mindenikünk sejtett, csakhogy nem volt alkalmunk ezt kézzel foghatólag bebizonyítani. Elmondotta, hogy megtörténik gyakran, hogy az újonnan érkezett kéjnő, a­ki notabene a legtöbbször azért érkezik, mert beteg lett és meg­szökik azon helyről, a­hol addig volt, hogy kórházba ne kerüljön, de a­ki másrészt mint friss hús, friss árú a legnagyobb attrac­­itót képezi a bordélyt látogató közönség számára és a legnagyobb hasznot nyújtja a gazdának, a bordélytulajdonos részéről napo­kig, sőt még tovább nem jelentetik be és ily módon visszatarta­­tik az orvosi vizsgálattól; megtörténik gyakran, hogy ha vala­mely már régebben a bordélyban tartózkodó leány megbetegszik, az nem bocsáttatik az orvosi vizsgálathoz, hanem, hogy a lét­szám meglegyen, egy másik, egészséges kéjnő lesz az előbbinek ruhájába bújtatva, a­ki azután kétszer kerül fel a vizsgáló asztalra stb. Íme mélyen tisztelt orvosegyesület, midőn én ezelőtt hat évvel ugyanezen helyen a prostitutio ellenőrzési rendszerét kor­­hadtnak, magának a prostitutionak állapotát siralmasnak jeleztem, milyen támadásoknak voltam némelyek részéről a mélyen tisztelt kortárs urak közül kitéve, úgy tüntették fel a dolgot, mintha én egy egész testület, saját kartársaim, a rendőrorvosi kar ellen akartam volna támadást intézni, pedig hát ez eszem ágában sem volt. Íme egy újabb bizonyítéka annak, hogy én már akkor ele­venére tapintottam a dolognak, hisz most ugyanezeket a dolgo­kat egy hatósági orvos mondja, a­kinek közvetlen alkalma van azokat észlelni, és a­kit ezen bátor fellépéséért, a­melylyel a közegészségügynek bizonynyal nagy szolgálatot tön, csak el­ismerésünk illethet meg. Nos hát a hatósági orvosok a legjobb tudásukat vethetik latba és a legnagyobb lelkiismeretességgel végezhetik fárasztó és nehéz munkájukat, de a­míg ilyen dolgok megtörténnek — és biztosíthatom Önöket mélyen tisztelt kortárs urak, mindenütt megtörténnek, nemcsak nálunk —, addig, mond­juk ki nyíltan, az egész ellenőrzés prophylaktikus értéke tel­jesen illustrius. Mert uraim, az a kéjnő, a­ki egy nyilvános, ható­sági ellenőrzés alatt álló bordélyban, a­hol a kéjnő kihasználása a legnagyobb, csak pár napig is friss syphilissel prostituál és ezen idő alatt — kedvező esetet véve fel — csak 4—5 embert ragályoz syphilissel, ha azontúl egész pályafutása alatt sohasem fog többé senkit sem megfertőzni, már akkor is eleget tett arra, hogy a venerea soha ki ne pusztuljon, hanem mindig terjedjen. És mit használ az orvosi elenőrzés akkor, ha mondjuk, egy bordély nyolc­ hölgye közül hét egészséges, csak a nyolc­adik­­nak van friss syphilise, de épen ez a nyolczadik nem jó, ha csak egyszer is, hát még ha többször orvosi vizsgálat alá. Ha a bordély­tulajdonos jóakaratától teszszü­k függővé fiatalságunk, eset­leg saját gyermekeink legfőbb kincsét, egészségét, úgy azt hiszem, nem maradok magamban, ha azt mondom, inkább törüljük el az egész reglementatiot, legalább a közönség tudni fogja magát mi­hez tartani. Mert azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a prostitutio orvosi ellenőrzése annak látogatóiban, hogy úgy mondjam, bizalmat ger­jeszt, a biztonság érzését kelti fel az iránt, hogy fertőzve nem lesznek és azt mindenki tudja, a­ki a viszonyokkal ismerős, hogy a prostitutiot látogató férfiközönség azon része, a­melyik leginkább fél a fertőzéstől, a bordélyokat és egyáltalában a kéjnőket sokkal nagyobb számban látogatja épen az orvosi vizsgálat napjain. Hogy mennyire csalatkozhatnak a legtöbben, és pedig épen nem a hatósági orvosok hibájából, az elmondottakból eléggé ki­világlik. Nem akarok itt ezen viszonyokkal hosszasabban foglalkozni, mert nagyon is elnyúlttá tenné előadásomat. Azokat, a­miket ezen állapotok tanálására nézve okvetlen szükségesnek tartok, alkalmam volt egy elaborátumban kifejteni, melyet épen Patak­y kartársam említett beadványa folyományaként az országos orvos­szövetség kolozsvári fiókjának választmánya elé voltam szerencsés terjeszthetni, és a mélyen tisztelt kortárs urak közül azoknak, a­kiket a dolog közelebbről érdekel, lesz alkalmuk abba betekintést nyerhetni. Hogy lesz-e ezen épen a kolozsvári orvosok kebeléből ki­induló mozgalomnak valamely üdvös hatása is, majd elválik. Meg­vallom, én nem nagyon hiszek benne, mert engem a tapasztalás e tekintetben már pessimistává tett, és nem hiszem, hogy a pro­stitutio állapotán valaha igazán sikerüljön segíteni. (Folytatása következik.) 69 közlemény a Bródy Adél­ gyermekkórház sebészi osztályáról. Az átjárhatlan bárzsingszűkületek retrograd sondázása gastrostomia után. Közli: Alapy Henrik dr. egyetemi magántanár. Az úgynevezett átjárhatlan bárzsingszűkületek eseteiben, midőn a beteg már nemcsak szilárd táplálékot, hanem folyadékot sem képes lenyelni és a midőn a szűkületen a legvékonyabb műszerek sem vezethetők át, gastrostomiát vagyunk kénytelenek végezni, hogy a beteget a fenyegető éhhaláltól megmentsük. Ezt a legközelebbi czélt helyes műtéti módszer megválasz­tásával aránylag könnyen érjük el. A gyomorsipolyt úgy tudjuk készíteni, hogy azon át kellőleg táplálhatjuk a beteget a nélkül, hogy tartanunk kellene attól az igen kellemetlen complicatiotól, mely a gyomorsipolyt régebben kisérte és mely abból állott, hogy a nem záró sipolyon át a gyomor tartalma folyvást kiömelve, a hasfal bőrét emésztette és azon rendkívül makacs és kínzó ecze­­mát okozott. A gyomorsipolynak zárókészülékkel való ellátását három­féle úton igyekeztek elérni. Az egyik, melyet Halm, Frank és Sabanejev követtek, a kivarrott gyomorcsücsöknek a bőr alatt tovavezetéséből és egy másik sebben való megnyitásából állott. Ez a diverticulumképzés módszere. Nem vált be, mert a gyomor rongálása folytán az eredetileg ferde csatorna kiegyenesedik és a zárás elégtelenné válik. A másik a Hacker eljárása, mely a bal egyenes hasizmon való keresztk­ihatolásból és ez izom rostjainak záróizomul való

Next