Orvosi Hetilap, 1901. június (45. évfolyam, 22-26. szám)
1901-06-02 / 22. szám
Negyvenötödik évfolyam, 22. szám. Budapest, 1901. junius 2. ORVOSI HETILAP. Kiadja és a magyar egyetemek tanárainak, a fő- és székvárosi közkórházak és egyéb gyógyintézetek fő- és rendelő orvosainak, továbbá köz- és magán gyakorlat terén működő kartársaknak közreműködésével is szerkeszti: HŐGYES ENDRE egyet, tanár. Társak a rovatok szerkesztésében : Bókay Árpád, Bollinger Gyula, Grósz Emil, Genersich Antal, Jendrassik Ernő, Kézmárszky Tivadar, Klug Nándor, Korányi Sándor, Lenhossék Mihály, Portik Ottó, Plósz Pál, Réczey Imre, Tauffer Vilmos, Thanhoffer Lajos egyetemi tanárok. SEGÉDSZERKESZTŐ : SZÉKELY ÁGOSTON EGYETEM. TANÁR. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBAVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. TART. — Minden jog EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Fornet Elemér: Az elköveredés pathologiájáról és therapiájáról. 362. 1. Weisz Ede: Közlemény a kórboncztani s kórszövettani intézetből. (Igazgató : Portik Ottó dr. egyetemi tanár.) A köszvényről. 364. 1. Sugár K. Márton: A rendszeres hallási gyakorlatokról és ezek therapeutikus értékéről süketnémáknál és süketeknél. 366. 1. Tárcza. Babarczi-Schwartzer Ottó : A magánorvoslás díjazásának kérdése a bíróság előtt. 368. 1. Irodalom-szemle. Összefoglaló szemle. Friedrich Vilmos: Orvosi haladás az 1900. évben az ipari megbetegedés terén. 370. 1. — Könyvismertetés. Schaper : Vorträge über Syphilis, Gonorrhoe und deren Folgekrankheiten. — Weisz Ferencz : A húgy- és ivarszervi megbetegedések rövid kézikönyve. 371. 1. — Lapszemle: Szülészet és nőgyógyászat. Lindfors: A gümős peritonitisek ellen végzett laparotomia hatása. (Adler 0.) — Stroganoff: A szülőnőknek kádban való fürösztése. (Adler 0.) — Schwarzwaeller: Magzatelhajtás mérgek által. (Kern G.) — Stoeckel: Terhesség alatt fellépő hasfali vérömleny. (Adler 0.) — Blumberg: A gyermekágyi láz serotherapiája (Kern G.) — Bőrkórtan. Finsen : Concentrált fénysugarakkal gyógykezelt lupus vulgaris esete. (Poór F.) — Frattali: Lupus erythematosus kezelése elektrolysissel. (Poor F.) — Bernand és Gaucher: Idült veselobhoz csatlakozó vitiligo és prurigo esete. (Poor F.) — Anna: Ulcus ALOM: fentartatik. — cruris kezelése. (Poor F.) — Stenauld: Tüdőembolia calomel-injectio után. (Poor F.)—J. Sobel: Himlő elleni védőoltás után fellépett bőraffectiók. (Poór F.) — Orr-, torok- és gégebajok. Freudenthal: A gégegümőkór kezelése. (Tóvölgyi Elemér.) — Devauchelle : Az intubatio. (Tóvölgyi Elemér.) — Barth : Gégerák esete. (—d i.)— Grabower : A gégeizmok beidegzése. (—d i.) — Venereás bántalmak. Juliusberg: Vizsgálatok a higany felszívódásáról a bedörzsölési kúránál. (S e 11 c i.) — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Weissenberg: Tüdővészesek gyógyítása. — Pool: Thymokarbonat. — Folyóiratok átnézete. 171—173. 1. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — Budapest kórházai. — Magyar tisztviselők betegsegítő egylete.—Tanulmányi kirándulás. — Tisztviselők választása a budapesti egyetemen. — A budapesti orvos-klub. — A Bókai-szoboralap. Mihalkovics Géza. — Képesített törvényszéki orvosok. — Az orvostanhallgatók segélyző és önképző egyesülete. — A budapesti orvosok szövetsége. — Kerületi orvosok társasága. — Fürdőorvos. — Schordann tetemeinek új sírba tétele. — Fürdőink látogatottsága. — Herczel dr. — Szt.-Lukácsfürdő. — Krondorf. 373—374. 1. — Pályázatok. — Hirdetések. Tudományos társulatok és egyesületek. Budapesti kir. orvosegyesület — Közkórházi orvostársulat. — Szemelvények külföldi tudományos társulatok üléseiből. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Az elköveredés pathologiájáról és therápiájáról. Fornet Elemér dr. marienbach fürdőorvos, volt egyetemi belklinikái I. tanársegédtől. Ama serény és kiterjedt munkálkodás, mely kivált az utolsó évtized alatt az anyagcsere ép és kóros viszonyainak tanulmányozására irányult, nem maradt — a mint hogy nem is maradhatott — nagy befolyás nélkül az úgynevezett anyagforgalmi betegségek pathologiáját és therápiáját illető ismereteinkre és nézeteinkre. Tudásunk eme búvárlatok révén új adatok szolgáltatása által sok irányban gyarapodott, másrészt viszont biztosan megállapítottnak látszott nézetek megmásítása vált általuk elkerülhetlenné, s nem egy tévesnek bizonyult feltevést kellett orvosi gondolkodásunk lánczolatából kikapcsolnunk. De ha a haladást szívesen elismerjük és örömmel konstatáljuk is, úgy mégis sajnosan be kell vallanunk, miszerint számra és jelentőségre nézve főfontosságú kérdések e téren is részben még teljesen megoldatlanok, részben pedig a változó nézetek hullámzásának vannak alávetve. S épen emez utóbb említettem szempontok mérlegelése vezérelt, midőn elhatároztam, hogy az. egyesület türelmét és idejét egy хатinoglív anyagforgalmi betegségnek, az elköveredésnek kór- és gyógytanára vonatkozó egynémely kérdés megbeszélésére kikérjem. Tettem ezt annyival is inkább, mert eme tárgy Hochhalt magántanárnak a nagy Belgyógyászatban néhány év előtt megjelent, minden tekintetben kitűnő czikkén kívül csupán Hirschler és Terray nagyszabású diaetetikai művében jön az újabb magyar irodalomban tüzetesen járt Előadatott a budapesti kir. orvosegyesület 1901. márczius 30-diki ülésén, gyalva, utóbbi helyen a dolog természete szerint főleg csak diaetotherápiai szempontból. Az elköveredés kórlényege a szervezetnek zsírképzése és zsírelhasználása közt utóbbinak hátrányára huzamosan fennálló aránytalanság. Ezen aránytalanság okán sarkallik az obesitas aetiólogiája. A régebbi és az úlabbi szerzők idevágó dolgozatainak nagyobb részében hol burkoltan, hol pedig világosabban találjuk kifejezve ama véleményt, mely szerint az elházasodás előidézésében szerepelhet egyfelől a szervezet szükségletét meghaladó tápfelvétel egyébként normális anyagcsereviszonyok mellett, másfelől pedig normális vagy csökkent tápfelvétel mellett az anyagcsere lassúdott volta. Az elsőbben említett esetekben tehát a polysarkia, hogy úgy mondjam, mesterséges hizlalás eredménye. Létrejötte könnyen érthető. A szervezet az életnyilvánulásokhoz szükséges hőt elsősorban a táplálék elégetése által szerzi be. Ha a táplálék elégtelen, úgy saját szöveteit, főleg pedig a zsírt égeti el, tehát szövetbeli veszteséget szenved. Ha viszont a táplálék hőértéke a szervezet hőszükségletét meghaladja, úgy a táplálék feleslege elsősorban e zsírállomány növelésére fordíttatik. Tegyük fel, hogy egy bizonyos vegyes táplálék mellett a szervezet az adott esetben nitrogén- és caloria-egyensúlyban van, értvén ez alatt azt, hogy annyi-t és annyi hőegységet kebelez be, mint amennyit kiad. Ha már most egy ilyen vegyes táplálékhoz zsírt vagy szénhydrátokat tartósan adunk, úgy ezek elsősorban zsírképzésre fognak fordíttatni a bekebelezett táplálékfelesleg caloriaértékének arányában. E mellett egyúttal kevesebb N-tartalmú anyag is fog kiürülni, az azonban, speciális viszonyoktól eltekintve, csak átmeneti dolog lesz, mert a szervezeti fehérje gyarapítása mesterségesen nem könnyen történik. Ha ugyanily táplálék mellett a bevitel fokozását csupán fehérjetartalmú anyaggal eszközöljük, ez esetben is növelni fogjuk a zsírképzést — valamivel kisebb mérvben —,úgyhogy mondhatjuk, miszerint a gyakorlatban, kis különbségektől eltekintve, mellékes