Orvosi Hetilap, 1901. június (45. évfolyam, 22-26. szám)

1901-06-23 / 25. szám

1901. 25. sz. ORVOSI HETILAP Magyar Tudományos Akadémia. (III. osztály ülése 1901. junius 17-dikén.) Elnök : Than Károly. Titkár : König Gyula. Orvosi érdekű tárgyak voltak : 1. Aujeszky Aladár dr. és Wenhardt Jenő dr. részéről Kétli Károly 1. t. bemutatta a következő értekezést: ..Adatok a pestis­­bacillus agglutinatiojához.“ Egész terjedelmében közöljük. 2. Pándy Kálmán dr. részéről szintén Kétli Károly 1. t. mutatta be a következő értekezés rövid tartalmát: „A gerinczvelősorvadás keletkezése.“ Szerző kilencz év óta foglalkozik a tabes dorsalis keletkezésének vizsgálatával. 1892-ben az egyetemi elme- és idegkórtani kinikán, mint Prof. Laufenauer tanítványa, kísérletes idegkórtannal foglalkozott s két, hosszabb időn nicotinnal mérgezett nyúlnál a hátulsó kötelek sajátos degeneratioját találta.­ Ugyanily természetű elfajulást írt le ugyanezen évben Minnn'ch emberi gerinczvelő hydropikus degeneratioja néven. A nicotinos nyulaknál talált elváltozás — különös tekintettel arra, hogy Strümpell nicotin-tabes névvel a gerinczvelő hátulsó kötelei­nek lueses sorvadására emlékeztető kórképet észlelt — a további tanul­mányozásra is érdemesnek látszott. Ezért szerző az 1893/94. évben Kétli tanár jóindulatú támogatásával a II. belklinikán tovább folytatta kísérleteit s pedig a szélesebb látókörben való tájékozódás végett nem­csak nicotinnal mérgezett nyulakat, hanem pálinkával, cocainnal s ergo­­tinnal is, sőt az emberi pathologiából ismert cumulativ aetiologia mintá­jára vegyes mérgezéseket is csinált nicotin -1- pálinka, nicotin + cocain, nicotin -f-­ergotin stb. együttes adásával. Huszonhárom kísérleti állat idegrendszerét dolgozta fel az összes alkalmazható módszerekkel s bár tanulmányát eddig be nem fejezhette, annyit a kísérletekből látott, hogy hátulsó kötél degeneratio ezen esetekben létre nem jött. Miért jött létre az első két esetben s miért nem most, ezt nem tudta eldönteni, minden esetre azonban számolni kell azzal, hogy a hátulsó kötelek elfajulása mindennemű mérgezésnél ritka, 1000 meg 1000 idült pálinkamérgezésre elvétve esik egy hátulsó kötélelfajulás, 1000 liteses közt csak egynéhány kap­­abest s Strümpell maga csak két dohánygyári munkásnál látta a nicotin-tabest. Szerző ezen sikertelen kísérletek után más módon iparkodott a tabes megértéséhez hozzáférni. Olyan esetekben kereste a hátulsó kötelek megbetegedését, hol az emberi gerinc­velő táplálkozását általá­nos okok zavarják meg, így első­sorban a vérerek elváltozása arterio­sclerosis universalisnál, más vérkeringési bajok, továbbá diabetes, pneu­monia, tüdősorvadás. Ezen 15 eset gerinczvelejét az összes módszerekkel feldolgozván, összehasonlítás végett tanulmányozta egy szintén a II. belklinikán elhalt peripheriás neurotabes, 1 2 egy meningomyelitis syphili­tica s egy carcinomás metastasissal complicált tabes esetét. Ezen vizsgálatok azon eddig le nem irt tényt konstatálták, hogy arterio­sclerosisnál a seniumtól függetlenül a hátulsó köteleknek a tabes­­sel teljesen azonos localisatiójú elfajulása fejlődik. Szerző kimutatta, hogy ezen degeneratio nem az endoarteritis direct következménye, hanem a megzavart nedváramlás s általában a gerinctvelő kóros táplál­kozása folytán létesül. Ugyanis az elfajulás ugyanazon helyen, ugyan­azon mikroskopos képpel kéthegyű billentyű-elégtelenségnél arterio­sclerosis híján s más anyagcserezavaroknál is előfordul (leukaemia, nephritis, diabetes, tuberculosis). Az arterio-sclerosis vizsgálatából az is kitűnik, hogy — mivel maximális arterio-sclerosis mellett is csak hydropicus degeneratio fejlődik s másrészt maximális tabeses degeneratio mellett is csak minimális az érelfajulás — a tabeses hátulsó kötélsorvadás érelfajulás következ­ménye nem lehet. Szintúgy nem állhat meg a Redlich- Obersteiner-féle theoria sem, mert arterio-sclerosisnál nemcsak az érfalak, hanem­ a kötő­szövet is proliferál s még sincs tabes. Szerző kimutatja, hogy a hydropikus degeneratio nemcsak ugyan­azon helyre van localizálva mint a tabeses, hanem hogy e két degene­ratio között átmenetek vannak. Ezt egy 64 éves, phthisis pulmonumban elhalt egyén gerinczvelője mutatja legvilágosabban. Kétségtelenül igazolják ezen tanulmányok — melyeket a külföldi irodalom adatai is támogatnak —, hogy a gerinczvelőnek hátulsó kötelei minden anyagcsereváltozás iránt — legyen az pellagra, ergotin, ólom, pá­linka,lues, diabetes, vitium cordis vagy bármely más­ok által is előidézve — a bandelettes externes vagy zóna intermedialis táján legérzékenyebbek, az egyszer megindult elváltozás mindig innét terjed tovább. Szerző ezen tanulmányait kiegészítik azok, melyeket peripheriás pseudotabes,­meningomyelitis syphilitica­s carcinomával complicált tabes egy-egy esetében végzett. Különösen fontosak a két előbbi esetben nyert eredmények. Kitűnt ugyanis, hogy a peripheriás idegek s hátulsó gyö­kerek súlyos degeneratiója mellett a hátulsó kötelekben minden meg­felelő degeneratio hiányozhatik. Hasonló eseteket Pál, Preusz, Fürstner is közöltek s így szerző kimutatja, hogy nemcsak azon incongruentia áll, melyet eddig ismertünk, hogy ugyanis a hátulsó kötelek degenerálnak a hátulsó gyökerek ép volta mellett, hanem az is, midőn a hátulsó gyö­kerek elfajulása mellett a hátulsó kötelek maradnak épek. S ezzel a tabes pathologiájának egy fontos kulcsát szereztük meg, mert kényte­lenek vagyunk beismerni, hogy a hátulsó kötelek a hátulsó gyökerek­től függetlenül is megbetegedhetnek. A különösen Marie által hang­súlyozott tabeses incongruentiát másként mint így nem is lehet megér­teni. A gerinc­velő hátulsó köteleire vonatkozó összes ismereteink postulálják, hogy nem a hátulsó gyökerek megbetegedése okozza a tabest, hanem megfordítva, a hátulsó kötelek sorvadása terjed a gyökerekre át. (A mint erre mint lehetőségre Raymond is utal.) Ugyanezen tételt bizonyítja szerző második esete is, hol az egész gerinczvelőben meningitis luetica diffusa volt jelen. A sacralis és lum­balis velőben a hátulsó gyökerek s hátulsó kötelek teljesen épek, a felső lumbalis velőben a bandelettes externes táján a tabessel teljesen azonos localisatiójú degeneratio fejlődik, mely felfelé folyton súlyos­bodva az összes hátulsó köteleket elpusztítja. A degeneratio nem tesz különbséget exogen, endogen rostok között s csakis a tabes rendkívül lassú lefolyása (szemközt ezen két év alatt végződött tabes acutissima esettel) vezethet azon felvételre, hogy a degeneratio kiválogatja az exogen, endogen avagy csupán hypothetikus systemákhoz tartozó rostokat. Sem a Flechsig, sem a Trepinsky, sem az Edinger-Ше theoriák a tabest meg nem fejthetik, mert az eseteknek csak egy elenyésző kicsiny részére állanak. Ezzel szemben szerző vizsgálatai bizonyítják, hogy a tabes a hátulsó köteleknek Charcot-Pierret-féle területén (zone inter­­médiaire, bandelettes externes) kezdődő endogen, pseudosystemás meg­betegedés, melyet minden valószínűség szerint a lues vírusa okoz. A jelzett terület kivétel nélkül minden anyagcsereváltozásnál a hátulsó kötelek legérzékenyebb része s ezért a hydropikus, pellagrás stb. degeneratiok is mind itten kezdődnek s innét haladnak át épen tabes­­nél a hátulsó kötél többi részeire s a hátulsó gyökerekre is. A Charcot- Pierret-féle mező megbetegedése tehát a tabes conditio sine qua поп-ja és nemcsak az összes anatómiai elváltozásokat, hanem a klinikai képet is teljesen érthetővé teszi. 1 L. M. 0. A. 1893. 2 0. H. 1900. TUDOMÁNYOS TÁRSULATOK ÉS EGYESÜLETEK. Tartalom : Magyar Tudományos Akadémia. (III. osztály ülése 1901. julius 17-dikén.) 419. lap. — Budapesti kir. Orvosegyesület. (XVII. rendes ülés 1901. május 25-dikén.) 419. lap. Budapesti kir. Orvosegyesület. (XVII. rendes ülés 1901. május 25-dikén.) Elnök : Bókay János. Jegyző : Ritoók Zsigmond. Elnök az ülést megnyitja. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesíti. A mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri Fischer Aladár, Justus Jakab, Lettner Vilmos tagtársakat. Jelenti, hogy K­rehm János a XI. római nemzetköz­i congressus munkálatait hat kötetben az egye­sület könyvtárának adományozta. „Fájdalmas kötelességet teljesítek“ folytatja elnök, „mikor be­jelentem, hogy Tatay Adolf tagtársunk, ki 1868 óta tartozott egyesületünk kötelékébe, május 22-dikén jobblétre szenderült. Haláláról a jegyző­könyvben megemlékezünk és fájdalmunknak jegyzőkönyvileg adunk ki­fejezést.“ A lép­hilus lőtt sebe, laparotomia, gyógyulás. Fischer Aladár : K. E. 21 éves hajadon 1. évi április hó 26-dikán 7 mm.-es revolverrel öngyilkossági szándékból meglőtte magát. A men­tők által a szt. Rókus-kórház Navratil tanár vezetése alatt álló II. se­bészeti osztályára szállíttatván, bemutató nála a következőket találta : A bal bimbóvonalban a VII. borda felső szélének megfelelően 7 mm. átmérőjű, kerek, mintegy IVa mm. széles feketés pörkkel környezeti folytonosság-megszakítás, mely körül mintegy öt koronányi, szabályta­lan, vörös udvar látható. Beteg a legnagyobb mértékben anaemikus, arcz és látható nyálkahártyák krétafehérek. Érlökés 110 és 120 közt ingadozik, kicsi. Légzés megfelelően szapora. Mellkas vizsgálatánál normális uszonyok. A has puffadt, hasizmok a bal oldalon erősebb contractioban és a bal inguinalis tájéknak megfelelőleg tompulat mu­tatható ki. Tekintettel a lövés helyére, miután tudjuk, hogy a rekesz­kupola állása baloldalt a bimbóvonalban a VI. bordának felel meg, továbbá figyelembe véve a lövés irányát, miután a golyó hátul a bőr alatt a hátsó hónaljvonal és a lapoczkacsúcsvonal között körülbelül a X. borda magasságában volt tapintható, nemkülönben a fent leírt hasi tünetekből bemutató betegnél egy oly lövési sérülésre tette a kórismét, melyben a golyó a baloldali sinus phrenico-costalis és a rekes­­szár átfúrása után a hasüregbe jutott, nevezetesen azon térbe, melyben a lép, a gyomorfundás, a máj bal széle és a flexura coli sinistra foglal helyet és ezen tér és a megfelelő retroperitonealis terület passírozása után az izmokon át a bőr alá jutott. Bizonyos volt tehát, hogy beteg­nél hasűri perforáló lövés van jelen, mely tekintettel a betegnél lévő súlyos tünetekre, a fent említett hasűri szervek valamelyikét is érte. 419

Next