Orvosi Hetilap, 1901. július (45. évfolyam, 27-30. szám)
1901-07-07 / 27. szám
Negyvenötödik évfolyam. 27. szám. Budapest, 1901. julius 7. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÖRBAVARLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. Kiadja és a magyar egyetemek tanárainak, a fő- és székvárosi közkórházak és egyéb gyógyintézetek fő- és rendelő orvosainak, továbbá köz- és magán gyakorlat terén működő kartársaknak közreműködésével ir szerkeszti: HŐGYES ENDRE egyet, tanár. Társak a rovatok szerkesztésében: Bókay Árpád, Dollinger Gyula, Grósz Emil, Genersich Antal, Jendrassik Ernő, Kézmárszky Tivadar, Klug Nándor Korányi Sándor, Lenhossék Mihály, Portik Ottó, Plósz Pál, Réczey Imre, Tauffer Vilmos, Thanhoffer Lajos egyetemi tanárok. SEGÉDSZERKESZTŐ : SZÉKELY ÁGOSTON EGYETem. tanár. TARTALOM: — Minden jog fentartatik. — EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Tóvölgyi Elemér: A gégegümőkór gyógykezeléséről, tekintettel az újabb gyógyszerekre. 436. 1. Tomka Samu: A rendszeres hallási gyakorlatokról és azok therapeutikus értékéről süketnémáknál és süketeknél. 438. 1. Rigler Gusztáv : A teljes vér és a vérsavó lúgosságának ingadozása különböző ép és kóros viszonyok között. 439. 1. Tárcza. Ifj. Klug Nándor : A németországi etológusok gyűlése Boroszlóban. 441.1. — Krausz Arthur: Uti levél. 442. 1. Irodalom-szemle. Összefoglaló szemle. Steiner Pál: A carcinoma pathogenesis kérdésének jelen állása. 443. 1. — Könyvismertetés. G. Gradenigo: Die Hipertrophie der Rahcentonsill. (Ifj. Klug Nándor.) — Lapszemle. Élet- és kórvegytan. Klemperer : A vizelettel kiválasztott húgysav és húgysavsók kicsapódásáról, tekintettel azok képződésmódjára. (Doctor 1.) — J. Good: Kékszínű vizelet esete. (Doctor O.) — Belgyógyászat. Edel: Typhus bacillusok a köpetben. — Büllmeyer: Gastrospasmus chronikus létezése. (Wedt.) — Szülészet és nőgyógyászat. Chrysospathes: A tubaris sarkokban székelő kemény adenomyomák által létrehozott kétoldali haematosalpinx esete. (Ader O.) — Herschelmann : Placenta praevia. (Kern G.) — Landau: Méhelzáródás eddig ismeretlen alakja. (Kern G.) — Stolz: Újszülöttek köldökzsinórjának kezelése. (Kern G.) — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Zweifel: Protargol használata a Credoféle szembecseppentésnél. — Siebert: Kis leányok vulvovaginitisének gyógyítása. — Folyóiratok átnézete. 445—446. 1. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — A központi egészségügyi szolgálat új beosztása a belügyministeriumban. — Orvosok tanulmányútja. — Pestis. — Adakozások a Bókai-szoboralapra. — Adakozások a „Mihalkovics-szobor“ javára. — Győry Tibor. — A mikroskopi gyakorlat elemei. — Uj vízgyógyintézet. — Fürdőink személyforgalma. — Elhunyt. — Herczel dr. — Szt.-Lukácsfürdő. — Krondorf. 446—447. 1. — Pályázatok. — Hirdetések. Tudományos társulatok és egyesületek. Magyar fül- és gégeorvosok egyesülete. — Budapesti kir. orvosegyesület gynaekologikus szakosztálya. — Szemelvények külföldi tudományos társulatok üléseiből. Melléklet. A Martoni-féle lápkivonatokra vonatkozó értesítés. EREDETI KÖZLEMÉNYEK A gégegümőkór gyógykezeléséről, tekintettel az újabb gyógyszerekre. Írta: Tóvölgyi Elemér dr. „Ambulanter valamely gyógyszer hatását kitanulmányozni igen nehéz és nem is megbízható eljárás“, mondja Heindl. Áll ez leginkább a belsőleg adagolandó orvosságokra nézve, azonban nem tagadható, hogy a gégeecsetelésekre szolgáló szerek kipróbálása alkalmával is az volna az ideális eljárás, hogy a beteg a vizsgálat alatt kórházi felügyeletben részesüljön. Csakis így volna kieszközölhető, hogy úgy az objectív, mint a subjectív elváltozások legcsekélyebbje se kerülhesse ki a vizsgáló figyelmét. Azonban először is igen nagy akadályt gördítenek ez elé maguk a betegek. Többnyire szegény hivatalnokokról, mesteremberekről lévén szó, a hosszú hónapokra terjedő kórházi tartózkodás könnyen állásukba kerülhet. Másrészt, miután a betegnek épen e bajnál biztos gyógyulást nem ígérhetünk, az orvosi lelkiismerettel sem egyeztethető igen össze, hogy a beteget a huzamosabb kórodai benlétre reábeszéljük. Az ambulantel végzett vizsgálatok viszont sok hiábavaló fáradságot okoznak magának az észlelőnek is, mivel gyakran megesik, hogy a betegek egy része néhányszori kezelés után végleg elmarad, akár azon okból, mert az esetleges jelentékeny javulást máris gyógyulásnak tekinti, vagy pedig, mert a kezelés dacára állapota javulni nem akar. Ily egyéneknél természetesen tapasztalatokat szerezni nem lehet, avagy azok épen nem elégségesek arra, hogy belőlük bármiféle következtetést is lehetne vonni. Az oly ambulantián azonban, amely oly látogatottságnak örvend, mint az Irsai professor vezetése alatt álló első belkórodai gégészeti szakosztály, mindig akadnak nagy számban oly betegek is, kik teljes tudatában állapotuk komoly voltának, nemcsak az orvosi rendeleteket tartják meg szigorúan, de a kezelésre is rendszeresen eljárnak. Ennek köszönhetem, hogy másfél év alatt egy sereg új szernek a hatását alaposan kitanulmányozhattam. Mindazok, kik a gégetuberculosis irodalmát figyelemmel szokták kísérni, igazat fognak nekem adni, midőn azt mondom, hogy a gégegümőkórt illetőleg az utolsó években a gyógyszerelés terén valóságos anarchia uralkodik. Korántsem nagyítok annak a kijelentésével, miszerint pár éve majdnem minden hónapban felmerül két-három új szer a láthatáron, amelynek a feltaláló minden egyéb szernél nagyobb hatást tulajdonít. Ezeknek a legnagyobb része csakhamar, amint jött, épen oly gyorsan el is tűnik. Nem kár érték, miután úgy sem használnak. A másik kisebb csoport, amely ugyan magában véve még mindig szép számot képvisel, azon gyógyszerekből kerül ki, amelyektől némi jó hatást eltagadni nem lehet és így hosszabb ideig maradnak napirenden. A fő kérdés itt az, hogy váljon hatásuknál fogva megérdemlik-e hogy tovább is alkalmaztassanak, azaz más szóval, bírnak-e valamelyes előnynyel a régi orvosságok felett, avagy nem ? Ezen csoportból válogattam azután ki azon szereket, amelyekről már néhányan igen dicsérőleg nyilatkoztak, de hatékonyságuk foka még végleg megállapítva nincsen. Hogy a kísérleti eredmények mennyiben kielégítők, az az egyes szerek tárgyalásánál ki fog tűnni, annyit azonban már most is mondhatok, hogy egy szernek a kivételével, nem valami kitűnőek. A gégegümőkór gyógykezelése, sajnos, mind a mai napig a therapia egyik leghálátlanabb fejezetét képezi. Bár nem tagadható, hogy főleg a karett megszületése óta némi haladás e téren is történt, és határozottan túl vagyunk azon a koron, midőn az orvosok tehetetlenségük tudatában a gégegümőkór kezelését egyszerűen elejtették, e bajt mégis mai nap is mindenhol oly súlyos-