Orvosi Hetilap, 1901. október (45. évfolyam, 40-43. szám)

1901-10-06 / 40. szám

Negyvenötödik évfolyam. 40. szám. Budapest, 1901. október 6. ORVOSI HETILAP. szerkeszti: HŐGYES ENDRE egyet. tanár. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. Kiadja és a magyar egyetemek tanárainak, a fő- és székvárosi közkórházak és egyéb gyógyintézetek fő- és rendelő orvosainak, továbbá köz- és magán gyakorlat terén működő kartársaknak közreműködésével Társak a rovatok szerkesztésében: Bókay Árpád, Dollinger Gyula, Grósz Emil, Genersich Antal, Jendrassik Ernő, Kézmárszky Tivadar, Klug Nándor, Korányi Sándor, Lenhossék Mihály, Portik Ottó, Plósz Pál, Réczey Imre, Tauffer Vilmos, Thanhoffer Lajos egyetemi tanárok. SEGÉDSZERKESZTŐ : SZÉKELY ÁGOSTON EGYETE­M. TANÁR. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Róna Sámuel: Közlemény a székesfővárosi szt. István-közkórház bőrbeteg- és bujakóros osztályáról. A rhinoscleroma kórtanához. Rhino­scleroma második esete metastasises táji mirigy duzzanatokkal. 643. 1. Hudovernig Károly: Közlemény az elme- és idegkórtani klinikából. (Helyettes igazgató : Moravcsik E. Emil dr. egyet. ny. rk. tanár.) Adat a syringomyeliás arthropathiák keletkezéséhez. 645. 1. Szana Sándor: Közlemény a temesvári „Fehér-Kereszt”-lelenczházból. A két éven felüli gyermekek túlságos vagy hiányos táplálkozottságának okairól. 647. 1. Ofner Oszkár : Babona és alkoholismus. 649. Tárcza. Pekár Mihály és Heim Pál: Orvosi dolgok a párisi világkiállításon. 650. 1. Irodalom-szemle. Összefoglaló szemle. Gebhardt Ferencz: Az utóbbi években forgalomba hozott lázellenes orvosságokról. 651. 1. — Könyvismertetés, Fiay­­mund: Clinique des maladies du systéme nerveux. (К . 11 a r­­ t s J.) 652. 1. — Lapszemle. Belgyógyászat. T. Gillet: Vérrokonság és idegbajok. (—ts.) — Car­­ri­ere és Leclercq: A Sydenham-féle chorea kezelése antipyrinnel. (—ts.) — Szülészet és nőgyógyászat. Weindler Frigyes : A méhenkivüli terhesség korai fel­­ ­entartatik. — ismeréséről a hószámi görbék segélyével. (N­e­u­m­a­n­n S­z.) — Winkler Károly : A terhes emberi méhnek lepénytapadási helye. (Neumann Sz.) — Droese : El­­genyedt parametritises izzadmányok felkereséséről és megnyitásáról bemetszés, illetőleg hasmetszés útján. (Neumann S­z.) — Jung F. : A gyermekágyi láz diagnostikájához. (Adler D.) — Húgyszervi betegségek. Souques és Balth­azard: A vizelet fagypont meghatározása ideges polyáriánál. (R­á­s­k­a­i D.) — Kraus: Egy új intravesicalis gyógyeljárás (R­á­s­k­a­i D.) — Kisebb közlemények az orvos­gyakorlatra. Hoff: Az Egger-féle hypophosphit-syrup. — Moritz: Bélelzáró­dás gyógykezelése.— Folyóiratok átnézete. 652—654. 1. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — Irsai Arthur. — Miskolczi Imre. — Tóvölgyi Elemér. — Virchow születése napja. — A mailandi mérges diphtheria­ serum. — Forman, egy új náthaellenes szer. — A Vichy-források. — Megjelent. — Elhunyt. — Herczel dr. — Szt.-Lukácsfürdő. — Krondorf. 654. 1. — Pályázatok. — Hirdetések. Tudományos társulatok és egyesületek. Jelentés a stomatologusok országos egyesületének V. köz- és nagygyűléséről. — Az Országos Orvos-Szövetség con­­gressusa. — A német természettudósok és orvosok 73. gyűlése Hamburgban. — Biharmegyei orvos-gyógyszerész- és természettudományi egylet Nagyváradon. TARTALOM: — Minden jog. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a székesfővárosi szt. István-közkórház bőrbeteg- és bujakóros osztályáról. A rhinoscleroma kórtanához. Rhinoscleroma második esete metastasisos táji mirigyduzzanatokkal. Irta: Róna Sámuel dr. egyetemi rk. tanár. 1899-ben az Orvosi Hetilapban egy betegbemutatás kapcsán, az Archív f. Dermal, u. Syphilis czímű folyóiratban pedig külön czikkben hívtam fel a figyelmet arra: 1. hogy Magyarország rhino­scleromás terület; tudvalevő dolog, hogy egyes országokban vagy absolute nem (pl. Francziaország) vagy alig észleltek (pl. Német­ország) rhinoscleromát; 2. hogy a rhinoscleromát metastasisos táji mirigy duzzanatok kísérik. Jelen soraimban e két ponttal folytatólagosan szándékozom foglalkozni. Az első pontot illetőleg kiemeltem, hogy a közölt rh­ino­­laryngoscleroma-esetek számát illetőleg Magyarország a negyedik helyet foglalja el a rhineseseromás államok között. Ezt ma oda kell korrigálnom, hogy az azóta tudomásomra jutott esetek folytán már a harmadik helyet foglalja el, tudtommal túlhaladván már Északamerika közölt eseteit. Fenti közleményeimben idézett esetekhez ugyanis hozzá kell adnunk Marschalkó két rhinoscleroma­­esetét (histol. és bakteriolog. vizsgálat által megerősítve), Navratil egy újabb gégescleroma esetét (csak klinire diagnostizálva) és Baumgarten Egmont egy újabb rhinoscleroma­ esetét (csak klinire diagnostizálva), végül Waldmannak egy pharyngo-laryngo-scleroma csak klinice kórismézett esetét és az én alább közlendő esetemet, úgy hogy ez idő szerint 1901. május végéig 27 magyarországi eset jutott nyilvánosságra. A­mi ezen 27 esetnek megyék szerinti elosztódását illeti, csak 21-ről állanak adatok rendelkezésemre. Ezek a következő­képen oszoltak el: Trencsén-, Szepes-, Besztercze-Naszód-, Hunyad-, Krassó-Szörény-, Kolozs-, Bars-, Hont-, Bih­ar-, Békés-, Nógrád-, Somogy megyéből еду-еду, Heves-, Tolna- és Fehér megyéből két-két és Pest-Pilis-Soltból három eset került. Ebből látható, hogy a közölt esetek számával arányosan nő a megyék száma is, úgy­hogy mondhatjuk, miszerint a rhinoscleroma sporadice Magyar­­ország minden részében előfordulhat. A második pontot illetőleg, az összes autorokkal szemben kifejtettem, hogy a rhinoscleromás egyéneknél idővel az állalatti mirigyek megduzzadnak és egy eset kapcsán azt is kimutattam, hogy ezen mirigyeket rhinoscleromás metastasisok gyanánt kell felfognunk. A rhinoscleroma-bacillusokat ugyan nem tudtuk akkor a mirigyekben histologice demonstrálni (a histologiai lelet egyáltalán csak subacut gyuladást és néhány nem jellemző bacillust derített ki), de ki tudtuk belőlük tisztán tenyészteni. Annyira ellentétes volt e leletem és felfogásom az általáno­san elfogadottal, hogy részint hallgatással mellőzték azt, részint egyenesen kétségbe vonták miattuk a diagnosis helyességét. Lásd Orvosi Hetilap 1901. 19. számában a betegbemutatás kapcsán Jarisch véleményének idézetét. Nem akarom ez utóbbit újólag részletesen citálni és csak arra térek ki, hogy Jarisch a riáno­­sclerománál szokatlannak mondja úgy a táji mirigy­duzzanatokat, mint a kifekélyesedést. Ezen állításokkal szemben újabb tényekkel állok elő. A­mi a táji mirigyduzzanatokat illeti, már az 1899-beli bete­gem bemutatásával kiemeltem, hogy csak a magyar irodalom­ban találtam a magamon kívül négy esetben különböző fokú táji mirigyduzzanatokat úgy mellesleg felemlítve. Ehhez hozzáadva az alább közlendő újabb esetemet, továbbá egy esetet, melyet Bres­­lau-ban 1. évi májusban észleltem Neisser klinikáján és a­mely-

Next