Orvosi Hetilap, 1901. október (45. évfolyam, 40-43. szám)

1901-10-06 / 40. szám

644 1901. 40. sz. ORVOSI HETILAP nél külföldi karfásaimnak is demonstrálhattam e mirigyduzzanatokat, már eddig hét ismert eset. Tehát nem szokatlan a táji mirigyduzzanat előrehaladottabb rhinosclerománál, csak meg kell azt keresni és hogy az tényleg a folyamathoz tartozik, azt ismét a következő esetemmel bizonyítom : Gy. sz. 8. Juli 25 éves földmívesné (születetett Felső-Nánán, 1 Heves megyében, lakik ugyanott) 1901. április 22-dikén vétetett fel osztályomra. Anamnesis: Öt év előttig teljesen egészséges volt. Havi baját 17 éves korában kapta meg és azóta az mindig rendes. Jelen baja állítólag öt év előtt torokfájással kezdődött. A fájdalom híg anyagok nyelésénél nyilvánult és nem a szilárdak élvezeténél. Orra akkor még állítólag teljesen egészséges volt. A torokfájás egy évig állott fenn, hol javult, hol rosszabbodott. Orra négy év óta beteg; a bántalom az orr tövének megduzzadásával vette kezdetét. Csak mintegy három év előtt duzzadt meg csúcsa felé is; azóta áll orvosi kezelés alatt, de csak kenőcsökkel orvosoltatott. Jelen kiterjedését a baj körülbelül egy év előtt érte el. A nő öt év óta férjezett. Három gyermeke él, férje, atyja és nagyatyja egészséges, anyja szívbajos, nagyanyja magas korban halt el. A beteg falujából csak a szomszédos községbe mozdult ki és sem otthon, sem e helyeken hasonló bajú emberekkel nem találkozott. Jelen állapot. Orr: Az egész orr tövétől kezdve egyenletesen duzzadt, de az azt borító bőr normálisnak látszik és csak az orrczimpákon és a bőrös sövényen kékes-vörös és néhány tágult capillaristól áthúzott. Az orr vége felé a czimpáknak megfelelőleg nagy diónyi, porczkemény, sima felületű daganat tapintható, mely mindkét orrnyilást teljesen elzárja és főleg a jobb czimpaszélnek megfelelőleg kidomborodik. Csak nehezen lehet egy kötöttnyi szondát a fennmaradó nyílásokon át az orrba bevezetni és a beteg absolute nem tudja orrát kifújni. Ezenkívül az orrnyilások hátsó széléről, továbbá a bőrös septumról a felső ajkra lekanyarodó félkör alakú, hurkaszerűen kitüremkedő, vörhenyes, puha túlburjánzás, mely főleg a bal orrnyilás alatt felületesen exulcerált és sárgás varral fedett. Az orrnyilasoknak préselt szivacscsal való tágítása után az orrüregből igen bő, nagyon bűzös zöldessárga geny ömlik ki. Az alsó állkapocs alatt a jobb harántág közepe táján két mogyorónyi, a bal harántág alatti megfelelő helyen egy mogyorónyi és egy babnyi, kemény, szabadon mozgatható nyirokmirigy tapintható. Ezen mirigyek nem domborítják ki e tájakat és hogy megtaláljuk őket, direkt keresnünk kell őket. A nyakmirigyek borsónyiak, puha tapintatúak. Szájür, garat, gége (Parnz dr. gégeorvos lelete szerint): A nyelvcsap hiányzik, a jobboldali garatívek elmosódottak, a baloldaliak élesen elkülöníthetők. Az egész lágy szájpad a normálistól eltérőleg egy lefelé nyílt patkóalakú rést határol, amely rés szélei fehéresek, hegszerűek, merevek, több borsónyi helyen felületesen kifoszlottak. A szájpad mozgásai mechanikusan korlátoltak (nem büdös által). A jobboldali tonsilla összefolyik a garatívekkel, a baloldali a két garatív között élesen elkülöníttetik. A bal choana teljesen szabad, kagylók normálisak A jobb choanát és a septumnak jobb szélét halvány rózsaszínű, ép sima nyálkahártyával fedett, finoman dudoros tömegek foglalják el, úgy hogy a jobb dioanába betekinteni egyáltalán nem lehet. A bal ostium tubae teljesen szabad, jól látható. A jobboldali az említett tumoroktól takart. Hasonló tumorok a garatboltozaton és a garattonsilláknak megfelelőleg, amelyekből néhány dudoros köteg a bal tuba felé is halad. A gégében feltűnőbb változás nincsen. Fül (Krepuska dr. fülorvos lelete szerint): Dobhártyák kissé besüppedtek, a jobboldalin kevés injectio. A hallás körülbelül a felének megfelelő. A beszéd dünnyögő. Közérzet jó, láztalan állapot. A beteget a következő vizsgálatoknak vetettük alá. 1. Az orr jobb czimpájáról kiálló, ép hámmal borított dudorba, előzetes desinfectio után, körülbelül három milliméter mély bemetszést csináltam és a seb fenekéről kellő cautela mellett négy glycerinagar-tubusra oltottam. Eredmény: 24 óra múlva megannyin egynemű, tokos diplomacillus tenyészett ki tiszta kultúrában. 2. Április 26-dikán kiirtottuk az alsó álkapocs jobb harántága alatti egyik mogyorónyi mirigyet és rögtön a kiirtás után kiizzított késsel ketté szeltük azt és a metszési felületről (mely sima, fakó volt, egyes vörhenyes pontokkal) kellő cautelák mellett négy glycerinagartubusra oltottunk. Eredmény: 24 óra múlva ugyanazon morphologiai és festési tulajdonságokkal biró tokos bacillusok tenyésztek ki tisztán, mint az orr daganatából. 3. Ugyancsak ezen mirigyből rögtön a kiirtás után egy kis, néhány milliméternyi darabkát Huber dr. glycerinagarra ágyazott. Eredmény: ezen darabkát 24 óra múlva buja tenyészet nőtte körül, melynek górcsövi vizsgálata a fentiekkel teljesen azonos bacillusokat derített ki tiszta kultúrában. Ugyancsak ezen bacillusokat találta Huber a mirigy vizsgált szövetében is (1. Huber czikkét a Magyar Orvosi Archivum és az Archiv f. Dermatol, 1. Syphil. czímű folyóiratokban). 4. Május 14-dikén a bal oldalról irtottunk ki egy mogyorónyi és egy babnyi mirigyet. Eljárás és oltás mint előbb. Eredmény is ugyanaz, azaz tokos bacillusok tiszta tenyészetben. 5. Két különböző időben egy-egy Pravaznyi vért vettünk mindkét vena cephalicából és 5—5 tubus glycerinagarra oltottuk. Eredmény : a tubusok napok múlva is teljesen sterilek maradtak. Hogy meggyőződjünk arról, hogy másfajta mirigyduzzanatok — főleg, ha azok idült orrhurutban is szenvedő egyénektől származnak — miképen viselkednek, a következő control vizsgálatokat végeztük : 1. Május 14-dikén egy scrophulosus egyén diónyi, már közepén elpuhult mirigyét exstirpáltuk az áll alól; rögtön a kiirtás után oltás a fent leírt módon négy tubus glycerinagarra. Eredmény : a talajok teljesen sterilek maradtak. 2. Május 15-dikén egy kifekélyesedett orrlupusban szenvedő beteg mogyorónyi állalatti kemény, mozgatható mirigyét irtottuk ki. Oltás négy tubusba mint 1. alatt. Eredmény: két tubus absolut steril maradt, két tubusban staphylococcusok tenyésztek ki tiszta kultúrában. Azt hiszem, hogy ezen második esetem is támogatja azon tételt, melyet 1899-ben felállítottam, hogy a rhinoscleroma lefolyásában jelentkező táji mirigyduzzanatok a rhinoscleromás folyamathoz hozzátartoznak, azaz, hogy rhinoscleromás metastasisok gyanánt fogandók fel. És most néhány szót a rhinoscleromás szövet kifekélyesedéséről. Én magam már több esetben láttam fölületes kifekélyesedést úgy a bőrön, mint a nyálkahártyán. De észlelték ezt, sőt kiterjedtebb szétesést és mély fekélyedéseket más autorok is. E tekintetben csak Wolkowitsch dolgozatában (Langenbeck Archívuma, 1899.) a keresetekre és az ábrákra, különösen a XIII. és XVI.-ra hivatkozom. Kifekélyesedés nélkül nem is lehetne azon nagy destructiókat magyarázni, melyeket egyes esetekben, főleg a nyálkahártyán, a rhinoscleroma lefolyásában látunk, mint uvula- és lágy szájpadhiányok és garatordefectusok. Tehát a fekélyesedés sem idegen a rhinosclerománál és így Jarischnak mindkét ellenvetése elesik. Végül ezen tényekhez fűzöm még a következőt: A rhinoscleromás tömegeknek nem minden részlete porczkemény vagy merev ; észlelünk, mint azt második esetem bizonyítja, egészen puha daganatrészeket is. :: % Milyen theoretikus és gyakorlati jelentősége van ezen újabb mozzanatoknak ? Theoretikus jelentősége abban áll, hogy amíg eddig a rhinoscleromát tisztán a bőrre és nyálkahártyára localizált granulomának tartottuk, ma annak a nyirokutakon tovaterjedését legalább is az első regionális mirigyekig el kell ismernünk, azaz Volko iwitsch - nak és az összes autoroknak azon kijelentését, hogy a rhinoscleroma nem okoz metastasist, teljességében fenn nem tarthatjuk.