Orvosi Hetilap, 1901. december (45. évfolyam, 48-52. szám)
1901-12-01 / 48. szám
Negyvenötödik évfolyam. 48. szám. Budapest, 1901. deczember 1. ORVOSI HETILAP. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. Kiadja és a magyar egyetemek tanárainak, a fő- és székvárosi közkórházak és egyéb gyógyintézetek fő- és rendelő orvosainak, továbbá köz- és magán gyakorlat terén működő kartársaknak közreműködésével ir szerkeszti: HŐGYES ENDRE egyet, tanár. Társak a rovatok szerkesztésében : Bókay Árpád, Dollinger Gyula, Grósz Emil, Genersich Antal, Jendrassik Ernő, Kézmárszky Tivadar, Klug Nándor, Korányi Sándor, Lenhossék Mihály, Portik Ottó, Plósz Pál, Réczey Imre, Tauffer Vilmos, Thanhoffer Lajos egyetemi tanárok. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBAVARLAT KÖZLÖNYE. SEGÉDSZERKESZTŐ : SZÉKELY ÁGOSTON EGYETEM. TANÁR. TARTALOM: — Minden jog EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Jendrassik Ernő : A neurastheniai idegzsábákról. 770. 1. Kétly László : Közlemény a m. kir. tud.-egyetem II. sz. belkórodájáról. (Igazgató : Kétly Károly tanár.) Az eupyrin, hasiér és rhizomascopoliae carniolicaeról szerzett klinikai tapasztalatok. 772. 1. Várady László: Közlemény a szt. Rókus-kórházi ideg-ambulatoriumból. (Rendelő orvos Donath Gyula dr. egyetem. tanár.) Vizsgálatok az oculopupillaris (sensibilis) reflexre vonatkozólag. 773. 1. Kopits Jenő : Közlemény a budapesti kir. magy. tudomány-egyetem I. sebészeti klinikájáról. (Igazgató Dollinger Gyula dr. egyetemi ny. r. tanár.) A coxa varának nevezett kórkép ismertetése. 775. 1. Tárcza. Győry Tibor: Liebermeister Károly . 776. 1. — Némai József: Az énekhang és énekművészet physiologiája. 776. 1. Irodalom-szemle. Összefoglaló szemle. Novotny Lajos: A hólyagbetegségekről. 778. lap. — Könyvismertetés. Budapest székesfőváros közkórházainak évkönyve. 778. lap. — Nékám Lajos és Kétly László: Magyar Orvosi Vademecum. (Gy.) 779. lap. — Lapszemle. Sebészet. Filéz : A sebészi beavatkozások értéke essentialis epilepsiánál. (Pólya J.) — Szülészet és nőgyógyászat. Opitz : Az arcztartásnak fejtetőfekvéssé való átváltoztatásáról, különösen a Thorn-féle műfogással. (Kern G.) — Gebhard : A méh ventrofixatioja hüvelyi úton. (Kern G.) — Kisebb közlemények az orvosgyakorlatra. Pfeiffenberger : Epicarin. — Tedeschi Csecsemők gyógyítása fersannal. — Folyóiratok átnézete. 779 — 780. 1. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — A vallás- és közoktatásügyi ministerium költségvetése az 1902. évre. — Orvosi kinevezések. — Berthelot jubileuma — Az országos közegészségügyi egyesület. — Alföldi tüdővészesek sanatoriuma. — Jelölés az elmekórtani tanszékre. — Léghajózás orvosi czélból. — A gyöngyösi alapítványi nyilvános közkórház kimutatása. — Esztergom szab. kir. város kórházának kimutatása. — A nyitrai vármegyei közkórház kimutatása. — Megjelent. — Herczel dr. — Sarbó Arthur dr. — Szt.-Lukácsfürdő. — Krondorf. 765. 1. — Pályázatok. — Hirdetések. Tudományos társulatok és egyesületek. Budapesti kir. orvosegyesület. Közkórházi orvostársulat, fentartatik. — EREDETI KÖZLEMÉNYEK A neurastheniai idegzsábákról. Irta : Jendrassik Ernő dr., egyetemi tanár. Az utóbbi idők zsába-irodalmában a gyógyító eljárások sokféle alakja és nagy számban közölt esete csaknem teljesen háttérbe szorította a zsábák kórjelzésének és kórtanának kérdését. De épen az a körülmény, hogy a sebészeti eljárások tökéletesedésével a leggyötrőbb és gyakran máskép meg nem gyógyítható idült arezzsába jelenleg a Gasser-dúcz kiirtásával végleg megszüntethető , nagyon is fontossá teszi, hogy a zsábák diagnosisát helyesen állapítsuk meg, hiszen a szóban forgó operálás a legkomolyabbak közül való, amelyre az orvos és betege csak kényszerítő helyzetekben szánhatja rá magát. Sőt a kimondhatatlan fájdalom gyötrelmei más idegterületeken egyes nagymerészségü és ügyességű sebészeket a gerinczcsatornán belül néhány hátulsó gyök átvágására is buzdítottak s ma már ezen nagyon kényes műtétnek is ismerjük sikerült eseteit. A neuralgia gyógyítása azonban a belorvosi téren szintén jelentékenyen haladt az utóbbi időben, de a baj makacs volta ezen a téren is a legerősebb segédeszközök felhasználására kényszerít. Ilyen viszonyok mellett ki tagadhatná a helyes diagnosis megállapításának nagy fontosságát a gyógyítási terv kiszabása előtt ? E tekintetben azonban, személyes tapasztalataim alapján mondhatom, még sok hiba történik. Egyik oka ezen hibáknak az, hogy a betegek fájdalmukkal hol a belorvoshoz, hol a sebészhez, az arczzsábában legtöbbször — és itt azt kell mondanom, sajnos! — a fogorvos kartársakhoz fordulnak, úgyhogy az arczzsábának, a valódi és álzsábáknak közös és állandó tünete: a hiába, fölöslegesen kihúzott fogak egész sorozata. A conserváló technika mai fejlettségén valóban csodálatos, hogy még legjobb nevű fogorvosok is sorban húzzák ki a trigeminus-zsábában szenvedő betegek fogait. Az ilyen foghúzásoknak, mint minden erőszakos beavatkozásnak, néha van is az első alkalommal valami múló sikere, de ez soha sem állandó és ezen foghúzások — vajha meghallanák a fogászok is szavamat — határozott műhibák. Ha végignézzük nagy kézi- és tankönyveinkben a neuralgia fejezetét , úgy ezen bántalomnak sokféle okát találjuk feljegyezve. Összehordottak itt a szakférfiak lassanként minden elképzelhetőt s ma ezen fejezetek olykér tűnnek fel, mintha a zsábák — legalább túlnyomó számban — másodlagos megbetegedések lennének, mintha egyes zsábaalakokat, pl. az arczideg zsábáját sokféle alkati megbetegedés, mérgezés, fertőző bántalom stb. okozhatná. Ezen felfogás ily általánosságban nem állja meg a helyét; nem szabad elfelejteni, hogy a neuralgia szó egymagában csak idegfájdalmat, de nem határozott betegséget jelent ugyan, de kétségtelen, hogy a neuralgiák terén határozott kórformákkal találkozunk. így látjuk, hogy a valódi trigeminus-zsábának két alakja van, amelyeket egymástól élesen el kell különíteni: a hevenyés és az idült alak. Az előbbi általában a fiatalabb egyéneken tör ki, mint valamely előzetes betegség következménye s rendszerint könnyen és véglegesen gyógyítható; az utóbbi ellenben az öregebb korban levőket támadja meg s önmagában sohasem gyógyul, és (eltekintve a Gasser-dúcz kiirtástól) ha valamely erős beavatkozással sikerül is szünetet létesíteni a fájdalmakban , azok bizonyos idő múlva ismét előtörnek. Ezen beosztást már Romberg felállította, de az újabb művek nagy része nem eléggé hangsúlyozza ezen baj lényegére épített beosztást, pedig csak ezen az alapon lehet a gyógyító eljárások értékét megbírálni. A hevenyés neuralgiák egyik alaptermészete, hogy a fájdalom határozott periódusokban ismétlődik ; többnyire naponta ugyanazon órában áll be a fájdalom, amely eltart azután több óra hosszat. Ismeretes, hogy ezen klinikai kép nagyon sokakban azt a gondolatot támasztja, hogy ezen neuralgia maláriás természetű. Bizonyítani látszott ezen összefüggést az, hogy gyakran