Orvosi Hetilap, 1902. március (46. évfolyam, 9-13. szám)
1902-03-02 / 9. szám
Negyvenhatodig évfolyam. 9. szám. Budapest, 1902. márczius 2. ORVOSI HETILAP. A HAZAI ÉS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. Alapította Markusovszky Lajos dr. 1857-ben. Kiadja és a magyar egyetemek tanárainak, a fő- és székvárosi közkórházak és egyéb gyógyintézetek fő- és rendelő orvosainak, továbbá köz- és magángyakorlat terén működő kartársaknak közreműködésével írt szerkeszti: HŐGYES ENDRE egyet, tanár. Társak a rovatok szerkesztésében: Bókay Árpád, Dollinger Gyula, Grósz Emil, Genersich Antal, Jendrassik Ernő, Kézmárszky Tivadar, Klug Nándor, Korányi Sándor, Lenhossék Mihály, Portik Ottó, Plósz Pál, Réczey Imre, Tauffer Vilmos, Thanhoffer Lajos egyetemi tanárok. SEGÉDSZERKESZTŐ : SZÉKELY ÁGOSTON EGYETEM. TANÁR. TARTALOM: — Minden jog fentartatik. — EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Vámossy Zoltán: Közlemény a budapesti kir. magy. tud.-egyetem gyógyszertani intézetéből. (Igazgató: Bókay Árpád tanár.) Egy új hashajtószerről (a purgáról). 147. lap. Csillag Jakab : Közlemény a székesfővárosi szt. István-kórház bőrbeteg és bujakóros osztályáról. (Főorvos: Róna Sámuel tanár.) Az eczema - kérdéshez. 148. lap. Pólya Jenő Sándor: Közlemény a budapesti kir. magy. tudomány-egyetem 1. sebészeti klinikájáról. (Igazgató Dollinger Gyula ,Iv. egyet. ny. r. tanár.) Casuistikus adatok a pofarák operálásához. 151. lap. Tárcza. Juba Adolf: A nagyszombati orvosi egyetem keletkezése. 153. lap. Közegészségügy. Az új dán gyári törvény egészségügyi intézkedései. 154. lap. Irodalom-szemle. Összefoglaló szemle. Chudovszky Móricz: A csonttörések és ficamodások kór- és gyógytanának haladása. 155. lap. — Könyvismertetés. Karl von Hofmann: Die moderne Therapie der Cystitis. (Ráskai.) 156. lap. — Gilles de la Tourette: Le traitement pratique de l’épilepsie. (Hudo ver nig.) 156. lap. — Rum: Handbuch der Massage und Heilgymnastik. 156 lap. — Lapszemle: Élet- és kórvegytan. Bleile: Epilepsiában szenvedők vizeletének vizsgálata. (Doctor Károly.) — Bychowski: Fehérje kimutatása vizeletben. (Doctor Károly) — Belgyógyászat. Janowsky és Wyssokowitz: Dermatomyositis. (Int.) — Turnowsky: Epilepsia három teljesen gyógyult esete. (Elfer.) — Moynihan: A duodenalis fekély sebészeti szövődményei és ezek kezelése. (Benedict.) — Carwardine: A bél spontán rupturájának igen ritka esete. (Benedict.)— Ebstein V.: Az emodin és purgatin mint hashajtószer. (Int.) — Brat H.: Az enyv mint tápszer és a glutén mint mesterséges tápkészítmény. (Kövesi.) — Sebészet. Ansperger : A pneumothorax Röntgen-képe. (M i 16 ó.) — Mihidicz és Reinbach. Thyreoidismus egyszerű golyvánál (M i 16 ó.) — Glaser: A gerinczvelő idült ankylosisos lábja. (Milkó.) — C. Beck: A hypospadia műtevése. (Illyés Géza.) — Finney, Stengel, Mayo és Kate: A szívbetegek narcotizálásának kérdése. (Milkó Vilmos.) — Bőrkórtan. Bedard : Az angliomáknak electrolysissel való kezelési módja. (Poór.) — Guyon: Szondák sikamlóssá tétele. (Poór.) —• Kisebbközlemények az orvosgyakorlatra. — Folyóiratok átnézete. 156—157. lap. Hetiszemle és vegyesek. A főváros egészsége. — Az országos balneologiai egyesület. — Krompecher Ödön. — Kimutatás a Semmelweis-emlékalap állásáról 1901. évben. — Az idei törvényszéki orvosi vizsgák idejének elhalasztása. — Hegyes tanár Pasteur-intézete. — Megjelent. — Herczel dr. — Röntgenlaboratorium. — Bauer Samu dr. — Szt.-Lukácsfürdő. — Krondorf. 158. lap. — Pályázatok. — Hirdetések. Tudományos társulatok és egyesületek. Budapesti kir. orvosegyesület. 159. lap. — A budapesti kir. orvosegyesület etologiai szakosztálya. 162. lap. — Közkórházi orvostársulat, 162. lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti Mr. magy. tud.-egyetem gyógyszertani intézetéből. (Igazgató: Bókay Árpád tanár.) Egy új hashajtószerről (a purgáról). Irta: Vámossy Zoltán dr., egy. m.tanár, adjunctus. Körülbelül másfél éve volt szerencsém az „Orvosi Hetilap“ 1900. évi 10. számában közölni állatkísérletek alapján, hogy a phenolphtalein mint teljesen ártalmatlan anyag bátran használható a mesterséges törkölyborok denaturálására. Említettem volt, hogy állatoknál még igen nagy dosisokkal semsikerült acutmérgezést létesítenem (nyúlnál 1—2 gramm, kutyánál 5—10 gramm), valamint hónapokon át folytatott adagolás mellett nem volt lehető bármiféle abnormális tüneteket észlelnem, sőt kísérleti állataim a szer adagolása mellett súlyban igen arányosan gyarapodtak. Közleményem végén röviden felemlítettem, hogy az eredménytelen állatkísérletek után magamon akarván az első kísérletet megtenni, 15 gramm tiszta phenolphtaleint vettem be, amelynek nem várt és meglepő eredménye volt. A bevétel után három órával élénk bélkorgás, majd egy igen bő, vizes ürülés állott be minden kólika vagy tenesmus nélkül s a vizes ürülések, bár csekélyebb quantumban, déltől este 10 óráig még ötször ismétlődtek s még két napon át naponta kétszer pépes székletet mutatkozott. Ezen észlelet alapján tanulmányozni kezdtem a szer hashajtó hatását és e tekintetben nyert tapasztalataimról óhajtok most röviden számot adni. A phenolphtalein vízben teljesen oldhatlan, ennélfogva ízetlen, sárgás por, amely eddig csak mint indicator a vegytani laboratóriumban volt használatban. Állatkísérleteimet most már ezen irányban ismételve meg, újból meggyőződést merítettem magamnak, hogy az állatoknál (nyúlnál, kutyánál, macskánál) a phenolphtalein hatástalan marad. Nyulaknál, macskáknál 1—2 grammra, kutyáknál 5—6 grammra sem mutatkozott semminemű hatás. Ugyanilyen eredménytelennek bizonyult az anyag vízben oldható nátriumsója is, amelyet a pontosan kiszámított mennyiségek elegyítése és a nyert sötét bíborszínű folyadék óvatos bepárlása útján nyertem. Ezzel szemben magamon és számos ismerősömön, sőt már körülbelül két éve betegeken is végzett próbáim azt mutatták, hogy egy felnőtt ember számára 0'15—0'20 gramm elegendő egyikét vizes széksérülés létrehozására, sőt sokaknál — különösen este lefekvéskor bevéve — már 0’05—0'10 gramm is elegendő, hogy másnap délelőtt könnyű székelet mutatkozzék. Bár nem sok reménynyel, de mégis tettem vizsgálatokat élő nyulak normális belein a Sanders-Esti-féle 0,6%-os konyhasós fürdőben. Az eredmény az volt, hogy sem emulsióban, sem nátrium sója alakjában 1—2°/o-os oldatok a belek üregébe fecskendezve nem hoztak létre élénkebb peristaltikus mozgásokat. Egy ízben terhes nyúlon kísérletezve a terhes méhet is belevontam, kísérleteim körébe, de élénkebb vagy tartósabb méhcontractiokat nem kaptam. Ennek alapján tehát nem merném azt állítani, hogy a bél sima izomelemeire, a peristaltikára volna valami hatása. Ez vezetett aztán arra a gondolatra, hogy talán a phenolphtalein is — mint általában a középsok — lassú diffusio és emelkedett osmosis útján hat hashajtólag. A dolgot úgy képzeltem magamnak, hogy a belek alkalikus közegében meg van adva az alkalom arra, hogy phenolphtaleinnatrium képződjék, amely aztán a jelzett osmotikus változást a bélben előidézi. Elsősorban tehát ily natriumsó előállítását kellett megkísértenem.