Orvosi Hetilap, 1902. június (46. évfolyam, 22-26. szám)
1902-06-01 / 22. szám
364 ORVOSI HETILAP 1902. 22. sz. Üledékben húgysavas és pár hyalin-henger. A beoltott levesekben coccusok és élénken mozgó bacillusok, melyek további vizsgálatnál typhus-bacillusoknak bizonyultak. November 15 dikétől deczember 2-dikáig megejtett 6 oltásból typhus-bacillusok nem tenyésztek. A vizelet állandóan tartalmazott albumont, néha 1—2 henger is találtatott az üledékben. Beteg állapota ez idő alatt fokozatosan javul, hőmérsékeletebb száll, s deczember 2-dika után már csak este van néha pár tizedfoknyi leemelkedése. Deczember 4-dikén a reconvalescentia küszöbén álló beteg vizelete hirtelen zavaros lesz, kevés vért is tartalmaz. Üledékben pár hyalin-henger, kevés fehér és vörös vérsejt. Ezen vizeletből a typhus bacillusok kitenyésztek. Hasonlóképen kitenyészett a typhusbacillus a december 7. és 13-diki vizeletből, míg a közbeeső deczember 10-diki vizeletből nem. Beteg hőmérséke ezután még párszor emelkedett kevéssel 37° fölé, mi részben a complicatiokép fellépett otit. med. purulentára, részben a nephritis haemorrhagicára — mely még január 3-dikán saját kívánságára történt elbocsátáskor is fennállott kis mértékben — volt visszavezethető. A 3 naponként megejtett bakteriologikus vizeletvizsgálat az utolsó 6 oltásnál typhus bacillusokat többé nem mutatott ki. N. R. T., 19 éves, napszámos. Felvétetett 1900. november 1-én. Elmondja, hogy D/a hét óta gyenge, étvágytalan és forrósága van. Jelen állapot: Erősen elesett. Hőmérsék 40'4. Hason néhány roseola. Nyelv erősen bevont. Nagyobb fokú meteorismus. Lép jól kitapintható. Vizeletben albumén nincs. Vidal- és diazo-reactiok positív eredményt adnak. A betegség ez esetben is meglehetős súlyos volt, s különösen az adynamia volt igen kifejezett. A betegség 13-dik napján bélvérzés lépett fel; a 4-dik hét után pedig, mikor beteg már csaknem teljesen láztalan volt, kis recrudescentia késleltette a reconvalescentia bekövetkeztét, Koseolák ez esetben is csak közepes számban léptek fel. Bejövetelének 4-dik napjától kezdve egészen a teljes deservescentiáig állandóan tartalmazott a vizelet kis mennyiségű albument, mely azonban Esbachhal mérhető nem volt; a lehevülési szak végén pedig egy pár hyalin és szemcsés henger is volt hosszas kereséssel található. Ezen betegnél november 7-dikén betegségének 17-dik napján vizsgáltatott először a vizelet typhus bacillusokra. A vizsgálat eredménye positív volt. 2—3 naponként végzett oltással kísértem figyelemmel a baktériuma tartamát, s azt találtam, hogy az deczember 1-jéig, tehát 25 napig tartott az első vizsgálattól számítva. A november 7-dikétől deczember 1-jéig megejtett 11 oltás közül egy ízben — november 28-dikán — azonban nem tenyészett ki a typhusbacillus. Ezen egy napon fehérjét sem találtam a vizeletben. Deczember 1-jén még egyszer fellépett albuminuria és baktériuma, ezután december 21-dikéig, mikor is beteg a kórodát gyógyultan elhagyta, sem fehérjét, sem bacillust nem találtam többé a vizeletben. Érdekesnek tartom ez esetről megemlíteni, hogy már a friss vizelet oly nagy számban tartalmazott bacillusokat, a mint egy körülbelül 8—10 órás bouillon-cultura, s hogy typhusos vérsavat adva a friss vizelethez, abban agglutinatiós csoportok képződtek. III. Sz. M., 17 éves, cseléd. Felvétetett 1900. november 5-dikén. Az igen elesett betegtől pontosabb anamnestikus adatok nem nyerhetők. Szerinte egy, hozzátartozói szerint körülbelül két hó óta beteg. Felvétel napján hó 37’1°, mely azonban másnapra már 39'7°-ra emelkedik hidegrázás nélkül. Ettől kezdve beteg hőmérséke még pár nap emelkedik egészen 40‘6°-ig, azután pedig stadium amphibolicum jellegével száll alá, deczember 2-dikán érve el a normálist. Betegnél roseolák nagy számban jelentkeztek, melyekből typhus bacillusok kitenyésztése sikerült. A status typhosus erősen kifejezett volt. Lépe ki volt tapintható. Vére a Vidal-reactiot igen kifejezetten adta. A diazo-reactio azonban állandóan negatív volt. Beteg az említett tünetek alapján azt a benyomást tette, hogy vagy typhusának végén, vagy esetleg recidiva alatt került a kórodéra. 8 napig tartó láztalan időszak után betegnél recidiva fejlődött, mely alatt a hőmérsék 40‘5°-ot ért el. Roseolák ezalatt nem jelentkeztek. Vizelete a diazo-reactiot a recidiva alatt sem adta. A Vidal-reactio, mint említem, a felvételkor positív volt, tartott az első lázas szak végéig, akkor megszűnt, majd a recidiva alatt ismét fellépett. Beteg 1901. február 1-jén gyógyultan hagyta el a kórodát. Fehérje ezen betegnél csak az első deservescentia után volt 8 napig kimutatható. Hengereket a vizeletben egy ízben sem találtam. 11 alkalommal oltottam vizeletéből, de typhus bacillusokat csak kétszer találtam, s pedig épen azon 8 napon belül, mely alatt albument tartalmazott a vizelet. Sem a recidiva alatt, sem azután nem voltak többé feltalálhatók a bacillusok. IV. 1. I., 22 éves, joghallgató. Felvétetett 1901. április 22-dikén. 10 nap óta beteg, 4 nap óta ágyban fekvő. Az igen jól fejlett férfibeteg hasán, mellén, alsó és felső végtagjain számos rosedaszerít kiütés. Somnolens. Nyelv duzzadt, repedezett, kinyújtáskor remeg. Mérsékelt meteorismus. Lép jól kitapintható. Vizeletben kis mennyiségű albumon. Vidal-reactio igen kifejezett. A betegség ez esetben igen súlyos volt, a lefolyás pedig igen hosszadalmas. Betegségének 17-dik napján a felső végtagokon lencsényi vérömlenyek léptek fel. Úgy a vérömlenyek, mint a roseolák pár napon át még szaporodtak, testszerte felléptek. Betegségének 30-dik napján bélvérzés lépett fel, a deservescentia alatt pedig erysipelas facies zavarta a hőmenetet és javulást. Majd hosszas subfebrilis temperatura után, melynek oka a mindjárt felemlítendő nephritis haemorrhagica, részben pedig a pár napig tartott synovitis volt, betegségének 65-dik napjától kezdve állandóan láztalan lett a beteg. A reconvalescentia alatt még súlyos orrvérzés is jelentkezett, mely belfoguirozást tett szükségessé. A Vidal-reactiót ezen betegvére állandóan igen kifejezetten adta. A vizelet egész bentléte alatt tartalmazott fehérjét, a deservescentia végén pár hengert, s nemsokára ezután vért is mutatott. Az albumon tartalom némely napokon 7°/oo-t is elért. Beteg augusztus 14-dikén, csaknem 4 hónappal felvétele után, saját kívánságára elhagyta a kórodát. Vizelete még ekkor is tartalmazott kevés vért. Ezen betegnél április 29-dikén végeztem az első oltást, s pedig positív eredménynyel. A bacillusok egy hónapig voltak kimutathatók. A haematuria felléptének napján még kitenyészett a typhus bacillusa, de azután még többször megejtett vizsgálatnál már nem találtam specifikus bacillust a vizeletben. V. P. Gy., 14 éves, szolga. Felvétetett 1901. márczius 2-dikán. Anamnesis: Egy hét óta mindene, különösen feje fáj. Forrósága van. Széke 3 nap óta nem volt. Jelen állapot: A somnolens beteg bőrén exanthema nem látható. He 39’7°—40‘8°. Ajkak szárazak. Nyelv erősen bevont. Mérsékelt meteorismus. Lép jól kitapintható. Vizeletben kevés albumen. Vesealakelemek nem találtattak. Diazoreactio positiv. Vidal-reactio gyenge, pár nap múlva azonban igen jól kifejezett. Roseolák a betegség 11-dik napján lépnek fel. A meglehetős súlyos typhus lezajlása után recidiva lépett fel, melynek kiállása után a betegség 42-dik napjától kezdve láztalan. Fehérje bejövetele napjától kezdve a reconvalescentiáig állandóan volt a vizeletben. Beteg vizeletéből 9 ízben oltottam, typhusbacillusokat azonban csak egy alkalommal, a febris continua idejében, a betegség 17-dik napján találtam. Az említett általam vizsgált 27 eseten kívül még 8 esetről számolhatok be. A vizsgálatokat ezen betegeknél Jancsó Miklós dr. magántanár úr végezte, ki szíves volt azokat nekem közlésre átengedni. A typhus-diagnosis az esetek mindegyikében beigazolódott. A specifikus bacillus a 8 beteg közül 2-nek vizeletéből tenyészett ki, s pedig egyik esetben a csak két ízben megejtett vizsgálat közül egyszer, a másik esetben 8 oltás közül 7-szer. Ezen betegek kórrajza röviden következő. VI. M. L., 17 éves, napszámos. Felvétetett 1900. január 5 dikén. Betegsége négy nap előtt kezdődött, mind erősbödő fejfájással. Hőmérséke a felvételkor 40'6°. Nagyobb fokban elesett. Hason és mellen pár rosedaszerír folt látható. Lép nem kitapintható. Vidal-reactio positiv. Bentléte első hetében sokszor delirál. A hőmérsék pár nappal bejövetele után fokozatosan kisebbedni kezd s a 21-dik betegségi nap után 37°'-on felül már csak párszor emelkedik. A betegség 8-dik napján végzett léppunctio által nyert vérből typhus-bacillusok tenyésztek. Vizeletében a deservescentia végéig állandóan volt kevés albumon. Hengerek, vér nem találtattak benne. Ezen betegnél január 9-dikén, a betegség 8-dik napján végeztetett először bakteriologikus vizeletvizsgálat, mikor is a typhus-bacillus kitenyészett; 4 nap múlva megejtett 2-dik oltásnál azonban nem találtatott. VII. T. M., 21 éves, napszámos. Felvétetett 1899. deczember 25-dikén. Elmondja, hogy egy hét óta mindinkább gyengül; feje fáj; időnként borzongásai vannak. Széke azóta csak 2-szer volt. Jelen állapot: Az erősen apathikus beteg hasán és mellén pár