Orvosi Hetilap, 1902. június (46. évfolyam, 22-26. szám)

1902-06-01 / 22. szám

364 ORVOSI HETILAP 1902. 22. sz. Üledékben húgysavas és pár hyalin-henger. A beoltott levesekben coccusok és élénken mozgó bacillusok, melyek további vizsgálatnál typhus-bacillusoknak bizonyultak. November 15 dikétől deczember 2-dikáig megejtett 6 oltásból typhus-bacillusok nem tenyésztek. A vizelet állandóan tartalmazott albumont, néha 1—2 henger is találtatott az üledékben. Beteg állapota ez idő alatt fokozatosan javul, hőmérséke­letebb száll, s deczember 2-dika után már csak este van néha pár tizedfoknyi leemelkedése. Deczember 4-dikén a reconvalescentia küszöbén álló beteg vizelete hirtelen zavaros lesz, kevés vért is tartalmaz. Üledékben pár hyalin-henger, kevés fehér és vörös vérsejt. Ezen vizeletből a typhus­ bacillusok kitenyésztek. Hasonlóképen kitenyészett a typh­us­­bacillus a dec­ember 7. és 13-diki vizeletből, míg a közbeeső deczember 10-diki vizeletből nem. Beteg hőmérséke ezután még párszor emelkedett kevéssel 37° fölé, mi részben a complicatiokép fellépett otit. med. purulentára, részben a nephritis haemorrha­­gicára — mely még január 3-dikán saját kívánságára történt elbocsátáskor is fennállott kis mértékben — volt visszavezethető. A 3 naponként megejtett bakteriologikus vizeletvizsgálat az utolsó 6 oltásnál typhus­ bacillusokat többé nem mutatott ki. N­. R. T., 19 éves, napszámos. Felvétetett 1900. november 1-én. Elmondja, hogy D/a hét óta gyenge, étvágytalan és forrósága van. Jelen állapot: Erősen elesett. Hőmérsék 40'4. Hason néhány roseola. Nyelv erősen bevont. Nagyobb fokú meteorismus. Lép jól kitapintható. Vizeletben albumén nincs. Vidal- és diazo-reactiok positív eredményt adnak. A betegség ez esetben is meglehetős súlyos volt, s különösen az adynamia volt igen kifejezett. A betegség 13-dik napján bélvérzés lépett fel; a 4-dik hét után pedig, mikor beteg már csaknem teljesen láztalan volt, kis recru­descentia késleltette a reconvalescentia bekövetkeztét, K­oseolák ez esetben is csak­ közepes számban léptek fel. Bejövetelének 4-dik napjától kezdve egészen a teljes deservescentiáig állandóan tartal­mazott a vizelet kis mennyiségű albument, mely azonban Esbach­hal mérhető nem volt; a lehevülési szak végén pedig egy pár hyalin és szemcsés henger is volt hosszas kereséssel található. Ezen betegnél november 7-dikén betegségének 17-dik napján vizsgál­tatott először a vizelet typhus­ bacillusokra. A vizsgálat eredménye positív volt. 2—3 naponként végzett oltással kísértem figyelemmel a baktériuma tartamát, s azt találtam, hogy az deczember 1-jéig, tehát 25 napig tartott az első vizsgálattól számítva. A november 7-dikétől deczember 1-jéig megejtett 11 oltás közül egy ízben — november 28-dikán — azonban nem tenyészett ki a typhus­­bacillus. Ezen egy napon fehérjét sem találtam a vizeletben. Deczember 1-jén még egyszer fellépett albuminuria és baktériuma, ezután dec­ember 21-dikéig, mikor is beteg a kórodát gyógyultan elhagyta, sem fehérjét, sem bacillust nem találtam többé a vizeletben. Érdekesnek tartom ez esetről megemlíteni, hogy már a friss vizelet oly nagy számban tartalmazott bacillusokat, a mint egy körülbelül 8—10 órás bouillon-cultura, s hogy typhusos vérsavat adva a friss vizelethez, abban agglutinatiós csoportok képződtek. III. Sz. M., 17 éves, cseléd. Felvétetett 1900. november 5-dikén. Az igen elesett betegtől pontosabb anamnestikus adatok nem nyerhetők. Szerinte egy, hozzátartozói szerint körülbelül két hó óta beteg. Felvétel napján hó 37’1°, mely azonban másnapra már 39'7°-ra emelkedik hidegrázás nélkül. Ettől kezdve beteg hőmérséke még pár nap emelkedik egészen 40‘6°-ig, azután pedig stadium amphibolicum jellegével száll alá, deczember 2-dikán érve el a normálist. Betegnél roseolák nagy számban jelentkeztek, melyekből typhus­ bacillusok kitenyésztése sikerült. A status typhosus erősen kifejezett volt. Lépe ki volt tapintható. Vére a Vidal-reactiot igen kifejezetten adta. A diazo-reactio azonban állandóan negatív volt. Beteg az említett tünetek alapján azt a benyomást tette, hogy vagy typhusának végén, vagy esetleg recidiva alatt került a kórodéra. 8 napig tartó láztalan időszak után betegnél recidiva fejlődött, mely alatt a hőmérsék 40‘5°-ot ért el. Roseolák ezalatt nem jelentkeztek. Vizelete a diazo-reactiot a recidiva alatt sem adta. A Vidal-reactio, mint említem, a felvételkor positív volt, tartott az első lázas szak végéig, akkor megszűnt, majd a recidiva alatt ismét fellépett. Beteg 1901. február 1-jén gyógyultan hagyta el a kórodát. Fehérje ezen betegnél csak az első deservescentia után volt 8 napig kimutatható. Hengereket a vizeletben egy ízben sem találtam. 11 alkalommal oltottam vizeletéből, de typhus­ bacillu­sokat csak kétszer találtam, s pedig épen azon 8 napon belül, mely alatt albument tartalmazott a vizelet. Sem a recidiva alatt, sem azután nem voltak többé feltalálhatók a bacillusok. IV. 1. I., 22 éves, joghallgató. Felvétetett 1901. április 22-dikén. 10 nap óta beteg, 4 nap óta ágyban fekvő. Az igen jól fejlett férfibeteg hasán, mellén, alsó és felső végtagjain számos rosed­aszerít kiütés. Somnolens. Nyelv duzzadt, repedezett, ki­nyújtáskor remeg. Mérsékelt meteorismus. Lép jól kitapintható. Vizeletben kis mennyiségű albumon. Vidal-reactio igen kifejezett. A betegség ez esetben igen súlyos volt, a lefolyás pedig igen hossza­dalmas. Betegségének 17-dik napján a felső végtagokon lencsényi vérömlenyek léptek fel. Úgy a vérömlenyek, mint a roseolák pár napon át még szaporodtak, testszerte felléptek. Betegségének 30-dik napján bélvérzés lépett fel, a deservescentia alatt pedig erysipelas facies zavarta a hőmenetet és javulást. Majd hosszas subfebrilis temperatura után, melynek oka a mindjárt felemlítendő nephritis haemorrhagica, részben pedig a pár napig tartott synovitis volt, betegségének 65-dik napjától kezdve állandóan láztalan lett a beteg. A reconvalescentia alatt még súlyos orrvérzés is jelentkezett, mely belfoguirozást tett szükségessé. A Vidal-reactiót ezen beteg­­vére állandóan igen kifejezetten adta. A vizelet egész bentléte alatt tartalmazott fehérjét, a deservescentia végén pár hengert, s nemsokára ezután vért is mutatott. Az albumon tartalom némely napokon 7°/oo-t is elért. Beteg augusztus 14-dikén, csaknem 4 hónappal felvétele után, saját kívánságára elhagyta a kórodát. Vizelete még ekkor is tartalmazott kevés vért. Ezen betegnél április 29-dikén végeztem az első oltást, s pedig positív eredménynyel. A bacillusok egy hónapig voltak kimutathatók. A haematuria felléptének napján még kitenyészett a typhus bacillusa, de azután még többször megejtett vizsgálatnál már nem találtam specifikus bacillust a vizeletben. V. P. Gy., 14 éves, szolga. Felvétetett 1901. márczius 2-dikán. Anamnesis: Egy hét óta mindene, különösen feje fáj. Forrósága van. Széke 3 nap óta nem volt. Jelen állapot: A somnolens beteg bőrén exanthema nem látható. He 39’7°—40‘8°. Ajkak szárazak. Nyelv erősen bevont. Mérsékelt meteorismus. Lép jól kitapintható. Vizeletben kevés albumen. Vesealakelemek nem találtattak. Diazo­­reactio positiv. Vidal-reactio gyenge, pár nap múlva azonban igen jól kifejezett. Roseolák a betegség 11-dik napján lépnek fel. A meglehetős súlyos typhus lezajlása után recidiva lépett fel, melynek kiállása után a betegség 42-dik napjától kezdve láztalan. Fehérje bejövetele napjától kezdve a reconvalescentiáig állandóan volt a vizeletben. Beteg vizeletéből 9 ízben oltottam, typhus­­bacillusokat azonban csak egy alkalommal, a febris continua idejében, a betegség 17-dik napján találtam. Az említett általam vizsgált 27 eseten kívül még 8 esetről számolhatok be. A vizsgálatokat ezen betegeknél Jancsó Miklós dr. magántanár úr végezte, ki szíves volt azokat nekem közlésre átengedni. A typhus-diagnosis az esetek mindegyikében beigazo­lódott. A specifikus bacillus a 8 beteg közül 2-nek vizeletéből tenyészett ki, s pedig egyik esetben a csak két ízben megejtett vizsgálat közül egyszer, a másik esetben 8 oltás közül 7-szer. Ezen betegek kórrajza röviden következő. VI. M. L., 17 éves, napszámos. Felvétetett 1900. január 5 dikén. Betegsége négy nap előtt kezdődött, mind erősbödő fejfájás­sal. Hőmérséke a felvételkor 40'6°. Nagyobb fokban elesett. Hason és mellen pár rosed­aszerír folt látható. Lép nem kitapintható. Vidal-reactio positiv. Bentléte első hetében sokszor delirál. A hőmérsék pár nappal bejövetele után fokozatosan kisebbedni kezd s a 21-dik betegségi nap után 37°'-on felül már csak párszor emelkedik. A betegség 8-dik napján végzett léppunctio által nyert vérből typhus-bacillusok tenyésztek. Vizeletében a deservescentia végéig állandóan volt kevés albumon. Hengerek, vér nem találtattak benne. Ezen betegnél január 9-dikén, a betegség 8-dik napján végeztetett először bakteriologikus vizeletvizsgálat, mikor is a typhus-bacillus kitenyészett; 4 nap múlva megejtett 2-dik oltásnál azonban nem találtatott. VII. T. M., 21 éves, napszámos. Felvétetett 1899. deczember 25-dikén. Elmondja, hogy egy hét óta mindinkább gyengül; feje fáj; időnként borzongásai vannak. Széke azóta csak 2-szer volt. Jelen állapot: Az erősen apathikus beteg hasán és mellén pár

Next