Orvosi Hetilap, 1902. július (46. évfolyam, 27-30. szám)

1902-07-06 / 27. szám

440 ORVOSI HETI­LAP 1902. 27. sz. juthat, s halálos peritonitist okozhat; továbbá tetanusszerü görcsök, thrombosis az uterus vénáiban s embóliák is keletkezhetnek halálos kimenetellel. E helyen nem terjeszkedünk e kérdés részletes tárgya­lására. Csupán annyit jegyzünk meg, hogy mindezek az elrettentő eshetőségek akkor történhetnek meg, ha nagyobb mennyiségű folyadék jut nagy nyomás alatt a méhűrbe, s a folyadék vissza­­folyása nincsen biztosítva. A Braun-fecskendő újabb alakjánál, melylyel úgyszólván nem annyira befecskendést mint becseppentést végzünk, s ezután a visszahozott canule nyomán a geny és a be­cseppentett, folyadék kifolyhat, nehezen képzelhető el annak lehető­sége, hogy a tubákon át a hasűrbe folyadék jusson. Ha minden alkalommal pontosan el tudnók különíteni azokat az eseteket, melyekben a gonorrhoea csupán a nyakcsatornára szorítkozik, úgy ilyenkor nem kellene intrauterin kezelést végezni, hanem megelégedhetnénk a nyakcsatorna kezelésével. E feltevés elméletileg plausibilisnek látszik, azonban a gyakorlatban nem sok hasznunkra van. A cervix és uterus nyálkahártyájának ana­tómiai elválasztása könnyű; a határt a belső méhszáj adja. Ez azonban a gonorrhoeás folyamat terjedését egyáltalán nem aka­dályozza meg.20 A gonococcusok, bár önálló mozgóképességük nincsen, a­mint a nyálkahártya többi pontjain gyorsan elterjednek s a méhbe is hatolnak, és úgy áthatolnak azon a keskeny redön, a­mely az os internumot alkotja. Másfelől nem tudjuk mindig eldönteni azt sem, hogy a gonorrhoea csupán a cer’vixre szorít­kozik-e, vagy már átterjedt a méh belhártyájának egy részére is. E kérdés eldöntésénél nem támaszkodhatunk a klinikai tüne­tekre. Igaz ugyan, hogy heveny gonorrhoea gyors ascendálásánál a kifejezettebb subjectív tünetek, a hőemelkedés, hidegrázások fel­jogosítanak arra, hogy méhgonorrh­oeát állapítsunk meg, azonban mi ritkán találkozunk a méhgonorrhoea ilyen heveny alakjával. Leggyakrabban subacut, vagy chronikus méhgonorrhoeával kerül a beteg nő kezelésünk alá minden általános tünet nélkül. Tehát ezekben az esetekben a klinikai tünetek útbaigazítására nem számíthatunk. Schulte 16 szerint a cervicalis gonorrhoea közel 38°­0-ában már méhgonorrhoea is megállapítható. Adatait aspiratio útján nyert váladék és curette-tel lekapart nyálkahártyarészek görcsövi vizsgálatával nyerte. Wertheim“-® a váladékvizsgálatot nem tartja e czélra kifogástalannak. Szerinte a legnagyobb óva­tosság daczára is összekeveredhetik a cervix és az uterus váladéka. Csakis a histológiai vizsgálat lehet döntő e kérdésben. Erre a czélra curette-tel kell a méh belhártyájából vizsgálati anyagot venni s ha a szövetben magában van gonococcus, mondhatjuk, hogy az uterus is részt vesz a gonorrhoeás folyamatban. E mód­szert természetesen csupán akkor lehet igénybevenni, ha a méh nem érzékeny. Megbízhatósága azonban nem kétségbevonhatatlan, mert olyan esetekben sem lehet ilyen módon mindig gonorrhoccust kimutatni, a­hol méhgonorrhoeára alapos gyanú volt. Mindezek alapján nem esünk túlzásba, ha mindazon eseteket, melyeknél a cervicalis váladékban gonococcus van, méhgonorrhoeá­nak nevezzük, s a felhozott nehézségek miatt, legalább a gyógy­kezelés szempontjából nem különböztetjük meg a cervix és az uterus gonorrhoeáját. Tehát mi minden olyan esetben, midőn a cervicalis váladékban gonococcust találunk, intrauterin kezelést végzünk. (Folytatása következik.) A tavaszi hurutról.­ Irta: Falta Marczel dr. szem- és fülorvos Szegeden. A trachomától elárasztott vidéken, mint a­milyenen magam is szemészeti gyakorlatomat űzöm, a tavaszi hurutra irányítani a figyelmet, nem felesleges már csak azon szempontból sem, mivel a trachoma és tavaszi hurut bizonyos alakja könnyebben össze­téveszthető, és így, ha egy tavaszi hurutos iskolás fiú vagy katona a többi trachomásokkal elkülöníttetik, ha a trachomát nem is kapja meg, de kénytelen­­ is átélni a trachomásokkal szemben jogosan, de több tekintetben túlhajtottan foganatosított vexálásokat. Azután a trachoma gyógyításában újabb idő óta sok esetben jő alkalmazásba a műtevés, és így megeshetik, hogy egy tavaszi hurutban szenvedő beteg kötőhártyájának áthajló redői (fornix conjunctivae) téves kormeghatározás folytán kimetszés alá k­erü­l­nek. Midőn a szegedi orvosegyesületben ezen tárgyról értekeztem, még csak mint feltevést említettem ezen eshetőséget, és ime egy utóbb kezeim közé jutott referátumban már concret esettel állunk szemben, a­mennyiben Langi említi azt, hogy ő látott egy tavaszi hurutban szenvedőt, a­kit trachoma miatt kezeltek, és plastikus műtétet is hajtottak nála végre. Hogy ez nem közömbös a szemre nézve, az világos, sőt a műtevésnek szomorú következményei is lehetnek, és még­hozzá oly szemre nézve, a­mely betegségéből idővel teljesen meggyógyult volna. Nagyon is indokolt tehát, és főleg nagyon is időszerűnek tartom a tavaszi kuruttal foglalkozni, s ha semmi más czélt nem érek is el vele, mint hogy a figyelmet ráterelem, már ezzel sem végeztem felesleges munkát. A tavaszi hurut a trachomával csak épen annyiban egye­zik, hogy nincsen egységes klinikai képe, abban pedig, hogy hányféle névre keresztelték, még a trachomát is jóval felülmúlja. Az irodalomból nem kevesebb mint tizennégy nevet sikerült kifür­késznem : Phlyd­aena pallida, conjunctivitis vernicosa, verrucositas conjunctivae, verrucae conjunctivae, conjunctivitis superficialis hypertrophica, conjunctivitis vernalis, conjunctivitis aestivalis, conjunctivitis autumnalis, conjunctivitis printanea, conjunctivitis hypertrophica, recurrens, keratitis marginalis hypertrophica, hyper­trophia epithelialis aestiva, hypertrophie perikeratique, cata­­rrhus printaneus. És ha még ez nem elég, úgy magam is ajánlanék egy nevet, a­mely legalább a tavaszi hurut min­den fellépése alakjára jellegzetes, és talán a sok zűrzavart az elnevezésben megszüntetni képes volna. Szerintem az ophthal­mia hypertrophica volna a legmegfelelőbb név, mivel a tavaszi hurut minden alakjában közös vonás a túltengés, és az egész látószervet befolyásoló alanyi tünetek kísérik. A tavaszi jelző­nek tulajdonképen nem sok értelme van, mivel a baj télen át is fennáll, és bátran a trachoma elé is tehető, mivel e meleg év­szakban ez is rosszabbra fordul. Különösen a tavaszi hurut különféle megjelenő alakjai leírá­sára fektettek súlyt, mivel azokat összefoglalva az irodalomban feltalálnom nem sikerült, sőt az egyik alakjáról sehol sem találtam említést. Első alak: A szemen semmi elváltozás nem látszik. A bul­­baris és szemhéjak kötőhártyája ép. Beteg (a világosságban) erősen fénykerülő, és a­mint kissé erősebb a világosság, nagyon gyenge ciliaris injectio is mutatkozik. Ez azonban nem önálló alak, előbb-utóbb átmegy az alább említendők egyikébe. Ez csak a bekezdő fokozata a tavaszi hurutnak, melylyel valószínűleg min­den alakja kezdődik, azonban leggyakrabban oly rövid ideig tart, hogy csak már a kifejlettebb alak jut szemeink elé. Néha azon­ban hónapokon át eltart, és ekkor igen nehéz lehet a kormeg­határozás, különösen akkor, midőn a beteg koránál fogva nem képes subjectív érzéseiről számot adni. Ezen alak a legkönnyeb­ben öszetéveszthető a lymphatikus szembántalommal. Volt egy kis 3 éves fiúbetegem, kit szülei azzal a panaszszal hozták hozzám, 1899. május hónapban, hogy a kis fiú folyton pislog és a fényt kerüli. Az objectiv vizsgálat a szemet kissé zavarosnak tüntette fel és nagyon csekély ciliaris injectio is látható volt. A kis fiú sápadtas arézszíne, egyes kitapintható mirigyek és a fenti tünetek lymphatikus szembántalomra engedtek következtetni, mely diagnosist az is megerősíteni látszik, hogy a beteg lakásának falai nedvesek voltak, miután a ház szegedi árvíz alatt vízben állott. Calomel, roboráló diaetetikus kezelés mellett, az állapot nem rosszabbodott ugyan, de nem is javult. Magam is a légváltozástól reméltem eredményt és a szülök kérdésére, várjon a Balaton vidéke meg fog-e felelni, igenlő választ adtam, már azért is, mivel két hónapi kezelés hasztalan volt. A Balatonon a kis­fiú szeme sokkal rosszabbul lett, és midőn két hónapi ott tartózkodása után újból láttam, a szemei erősek voltak, erősen fénykerü­lök, ciliar injectio kifejezettebb és a felső szemhéjak tarsalis conjunctivája a tavaszi hurut legjelleg­zetesebb képét mutatja mozaikszerű külsőjével. A Balaton vidéké­nek forrósága és a nagy vízfelületről visszavert fény kifejlődésre juttatta a tavaszi hurutot, melyben a kis­fiú mai napig is szenved. Második alak. A tavaszi hurut typikus és leggyakrabban­ ­ Előadta a szegedi orvosegyesületben.­ ­ Sitzungsbericht der Engl. Ophth. Gesellschaft. A, f. Augenheilk. B, XLIV, Heft 4.

Next