Orvosi Hetilap, 1902. augusztus (46. évfolyam, 31-35. szám)

1902-08-03 / 31. szám

490 ORVOSI HETILAP 1902. 31. sz. Az Achilles-inreflexet Praesterert csak az esetek 57%-á­ban tudta kiváltani. Kedvezőbb Schoenborr­2 stati­szik­áj­a, a­ki száz egészséges idegrendszeri­ ember közül 97-ben kiváltotta e reflexet. 2 egyénen kétes volt az eredmény, egy esetben a reflex kiváltható nem volt. E reflexet különféleképen vizsgálják. Némelyek az ü­lő helyzetben levő beteg Achilles-ínát a lábfej emelésével meg­feszítik és egyik kezükben tartják; a kopogtató kalapácsosai az ínnak a sarokhoz közel eső részére mért ütéskor a vizsgáló keze megérzi a lábfej hajtását. E módszer megfelel az esetek egy részé­ben, de ha a reflex gyenge, így járva el, könnyen elkerüli figyelmünket. Mások székre térdeltetik a beteget. E helyzetnek megvan azon jó oldala, hogy a láb az alszárhoz viszonyítva ugyanolyan helyzetben van, mint az alszár a c­ombhoz áll a patella-ínreflex kiváltásakor, a láb ezen helyzetben rendesen könnyen elernyeszthető. Úgy tapasztaltam azonban, hogy ha nem biztosan álló, pl. tabesban szenvedő beteget mindkét lábbal székre térdeltetü­nk, ez e helyzetben bizonytalannak érzi magát és félve az eséstől, összehúzódásban tartja izmait, elernyesztésük nem sikerül. Jobb ennél, ha a beteg szék mellé áll féllábon és azon biztosan nyugszik, a másikkal pedig könnyen feltérdel a székre, a­nélkül, hogy a test súlyát erre átvinné. A betegnek biztosságérzése kedvéért meghagyom, hogy mindkét kézzel a szék támláját fogja meg. Ha így reflex elő nem áll, itt is Jendrássik kézfogását kell alkalmaznunk, oly módon, hogy a beteg két kezével, melylyel a szék támláját fogja, iparkodik mintegy e támlát kettészakítani, így járva el, 1000 az idegrendszer szempontjából egészségesnek tekinthető egyén között egyet sem találtam, kiben az Achilles­­inreflex kiváltható nem lett volna. A triceps brachii reflexének állandóságáról a legellentétesebb adatokat olvassuk. Ha azt egyes szerzők megelőzőleg egészséges egyéneken történt vizsgálatok nélkül állandónak tartják is, szemben áll velük egynéhány legújabban készült munka, mely e felte­vésnek ellentmond, így Haenel fent említett munkájában az ideg­­rendszer szempontjából egészséges 120 beteg közül csak 80°/o-ban tudta e reflexet kiváltani. Ugyancsak megbízhatatlannak mondja Mohri 2­3 a triceps-, valamint a felső végtagokon kimutatható többi ínreflexet is E szerző 90 egészséges katonát vizsgált, és azt találta, hogy a triceps ínreflexe az esetek 16'5°/o-ában kétoldalt, ugyanolyan gyakran féloldalt nem volt kiváltható, a supinator­­reflex 10°/o-ban kétoldalt, 3­3%-ban egyoldalt hiányzik. Erb4 régi közleményében azt mondja, hogy a felső végtagok reflexei közül a tricepsínreflex leggyakrabban és legbiztosabban váltható ki. Sepillio adatai elmebajosokra vonatkoznak, tehát a mi szem­pontunkból nem jól értékesíthetők, az ő 170 esete közül 3l°/o-ban nem sikerült tricepsreflexet kiváltani. Eisen­ szerint „az alkar ín- és csonthártyareflexei az esetek 5°/o-ában hiányzanak“. Ezen adatokkal szemben azon meggyőződésre jutottam, hogy a triceps brachii reflexe egészséges emberen mindig kiváltható, de hogy ez tényleg sikerüljön, egynéhány szabályt kell tekintetbe venni. Ha ugyanis a velünk szemben álló beteg felkarját felemeljük úgy, hogy az alkar függőlegesen lógjon le, olyan kényelmetlen helyzetet adunk a karnak, hogy igen gyakran képtelenek vagyunk az izmok oly fokú elernyedését létre­hozni, hogy a triceps reflexe kivárható legyen. Ilyenkor a Jendrassik-Ше fogással analóg fogásokat alkalmaztam, pl. meg­hagytam a betegnek, hogy a másik kezével valamely tárgyat, pl. egy szék karfáját, hirtelen erősen szorítson meg, vagy leültetve a beteget felszólítottam, hogy a két térdét szorítsa össze, és az ütést a leírt mozdulatok kezdetén alkalmaztam. Egynéhányszor az alkar kilengését csak sok egymásután végzett kísérlet után sikerült elérni, ennek oka abban rejlett, hogy a beteg most sem lazította el alkarját eléggé, ha azonban ilyenkor magát az izmot figyeltem meg, észrevettem annak összehúzódását, különösen pedig az izom hosszú fejének előugrását. Figyelembe kell venni továbbá, hogy a háromfejű izom m­a az olectanonhoz való tapadása helyén vékony ín és azért tanácsos azt egyik ujjunkkal megkeresni, hogy biztosan arra üssünk. Felkeresését könnyíti, ha a beteg ezalatt alkarját feszítő irányban mozgatja, a­mikor is az ín elő­ugrik. A vizsgált végtag helyzetét illetőleg legjobb, ha a beteg mögött állva csuklóját megfogjuk, és így tartva az alkart, emeljük fel a végtagot. Az alkar függőleges helyzetben legyen, a felkarral körülbelül 110° szöget képezve. A mondottakat összefoglalva azon eredményre jutunk, hogy 1000 az idegrendszer tekintetében egészséges emberen minden eset­ben ki volt váltható az Achilles-ín, a patella-ín, a ma­triceps brachii ín reflexe és a lapocska csonthártyareflexe. Ezen reflexek tehát egészséges egyéneken állandók, hiányuk pedig kóros jelnek tekintendő. Meg kell jegyeznem, minthogy a kornak többen fontosságot tulajdonítottak, hogy a vizsgált esetek többsége 60 éven aluli egyén volt, csak 27 volt 60 és 70 között és 18 egyén 70 és 80 között. Ezek után áttérhetünk e reflexek magatartására tabesban. Leimbachi 100 „a baj első éveiben“ levő tabes-eset közül az Achilles-és patella-ínreflex hiányát 91-szer látta , 5 esetben gyengék voltak, 2-szer az Achilles, 2-szer a patella-ínreflex hiányzott fél­oldalt. Az el­haladt szakban levő 300 esetet hozzászámítva, 400 eset közül 368-ban hiányzott mind a két reflex, 7-szer hiányzott csak a patella­, 5-ször csak az Achilles-ínreflex, 10 esetben mind a kettő gyengült. Szerinte a triceps-reflex a korai szakban többnyire megvan. Babinski­ figyelmeztetett legelőször az Achilles-ínreflex hiányá­nak fontosságára ; talált eseteket, melyekben mindkét reflex mindkét oldalon hiányzott; másokat, a­hol az egyik végtagon nem voltak kiválthatók, a másikon megvoltak, vagy a patella-ínreflex az egyik, az Achilles-íné a másik oldalon hiányzott. A kórisme szempontjából azonban azon esetek voltak a legfontosabbak, a­melyekben a patellaínreflex hibátlan volta mellett az Achilles-íné kimutatható nem volt, mert ilyenkor ezen rendes körülmények között figye­lembe nem vett reflex hiánya vezethet a helyes kórismére. 40 ily esetet látott, de csak 5 olyant, melyben e viszony fordított volt. Ugyanilyen eredményre jutottak Förster, Biró5 és Strassburger6 is. Förster azonban a m. triceps brachii ínreflexét is figyelembe vette. Frenkell a felső végtagok ínreflexének hiányát tabesban állandóbb­nak tartja, mint az alsó végtagokét. 23 betege közül, kik mind az ataxia előtti szakban állottak, ll-nek volt meg a patella­­reflexe, és csak 5 betegnek a triceps-reflexe­k kétoldalt, háromnak féloldalt. A tabes előbbre haladott szakában pedig a felső végtagok reflexei állandóan hiányoztak. Belkrenda 29 tabes esete közül 2-szer volt csak meg a triceps-reflex kétoldalt, kétszer féloldalt. Azon 100 tabes esetet, melyben az Achilles-patella-triceps­­ín- és a lapocska csonthártya reflexét vizsgálni alkalmunk volt, a következő csoportokba oszthatjuk. 31 esetben mind a négy vizsgált reflex hiányzott. 25 esetben mind a négy vizsgált reflex megvolt. 11 esetben csak az Achillesonreflex hiányzott, közülök kétszer féloldalt. 9 esetben az Achilles- és patella-ínreflex hiányzott. 2 esetben az Achilles-ínreflex kétoldalt, a patella-ínreflex csak féloldalt hiányzott. 7 esetben csak a lapocska csonthártyareflex volt kiváltható, közülük az egyikben féloldalt. 6 eset az azelőttiektől annyiban különbözik, hogy a triceps reflex féloldalt kiváltható volt. 1 esetben csak a patella-reflex volt kiváltható a négy reflex közül. 1 esetben csak a patella-ínreflex hiányzott féloldalt, a többi reflex ép volt. 2 esetben csak a triceps-reflex hiányzott féloldalt, de ezek­­ közül egyben a patella és lapoczka csonthártyareflex egyik oldalon­­ csak kézfogással volt kiváltható. 1 Deutsche Zeitschr. f. Nervenheilk. 7. k. 493. 1. 2 Gazette des hopitaux. 1898. 3 Revue Neurol. 1901. 482. 1. 4 Monatschrift f. Psych, u. Neur. VII. k. 1. és 133. 1. 5 Deutsche Zeitschr. f. Nervenheilk. 19. k. 179. 1. 0 Ugyanott. 17. к. 306. 1. 1 Ugyanott. 17. к. 277. 1. 8 Ref. Schmidt’s Jahrbücher. 273. к. 14. 1. 1 Inaug. Diss. Würzburg 1890. 2 Deutsche Zeitschrift f. Nervenheilk. XXI. k. 273. 1. 3 Deutsche Zeitschrift f. Nervenheilk. 1901. XIX k. 2—4 f. 97. 1. 4 Arch. f. Psych. 5 к. 8 Ref. Schmid Jahrb. 191. к. 287. 1. 8 Inaug. Dissert. Erlangen 1897.

Next