Orvosi Hetilap, 1903. április (47. évfolyam, 14-17. szám)
1903-04-05 / 14. szám
217 ORVOSI HETILAP 1903. 14. sz. lehetne. Cerebralis tabesnél megejtett vizsgálatok a bulbus olfactorius, a nervi olfactorii sorvadását, valamint rostkiesést mutattak a boncztanilag és szövettanilag kimutatott szaglóközpontokban. Továbbá paralysis progressivánál a tractus olfactorius sorvadását és nagy rostkiesést a gyrus uncinatusban és az Ammonszarvban észleltek. Az agy és agyacs tumorainál a nervi olfactorii sorvadását találták és másodlagos elváltozásnak tekintették egyrészt a fokozott koponyaűri nyomás, másrészt a lágy agykér idült gyuladása folytán. Siebert esetében undorító szagérzetek léptek fel, később pedig a szaglás megszűnése. A bonczolatnál egy glioma találtatott, mely a gyrus uncinatust, a gyrus hypocampit és Ammon szarvát tönkretette. Siebert szerint a szaglási hallucinatiók fellépését az uncus és gyrus hypocampi izgatása, a szaglás megszűnését ezen központoknak későbbi elpusztulása magyarázza meg. De azért saját esetében nem lát felvilágosítást arra nézve, vájjon az uncus vagy a gyrus hypocampi-e a központ, és minő szerep jut az Ammon szarvának. Oppenheim 3 a fali lebeny daganatánál, mely egészen a halántéklebenyig terjedt, undorító szaglási hallucináliókat észlelt. Jackcson és Beevor3 egy esetben szintén undorító szagérzeteket észleltek, a halántéklebeny daganata a capsula interna rostjait erősen nyomta. A halántéklebeny sérülésénél, embóliánál és haemorrhagiánál szagláshiány észleltetett. Carbonieria esetében egy diónagyságú gilmes daganat a jobb halántéklebenyben és a gyrus hypocampiban undorító szagérzeteket okozott. Zwaardemarcer5 egy keresztezett anasmiát látott egy Charcot-féle haemianaesthesia esetében és ő felvette a capsula interna hátsó harmadának sérülését. Zwaardemarcer, aphasia és jobboldali hemiplegia esetében baloldali anosmiát észlelt, épen úgy I. Huglings Jacksont is egy esetében. Mindezekből látjuk, hogy ismereteink a szaglószerv idegpályáira és központjaira vonatkozólag kórboncztani és klinikai alapon nagyon csekély kielégítést nyertek. Ama néhány felemlített tény az összehasonlító boncztani eredményekkel összhangzásba hozható és valószínűséggel megengedi azt a következtetést, hogy embernél a szaglószerv központja a gyrus hypocampi és a gyrus uncinatusban keresendő. A klinikai tapasztalatok mutatják, hogy az említett rostlefutások területében a sérülések a szaglás zavarait és elveszését előidézhetik, hogy továbbá egy részleges keresztezése a szaglórostoknak a nagy agyban fennáll. Mindenesetre meg fog lepni idevonatkozó ismereteink elégtelensége. A biztos alap, melyen a szaglószerv ideges zavarainak kórtana felépülhet és a szaglószerv kéregközpontjának felderítése, biztos megállapítása remélhető, kétségkívül elsősorban az összehasonlító bonctani és szövettani viszonyok részletes ismerete. A szaglószerv a táplálkozás és a nemi ösztön szempontjából kiváló fontossággal bír az állatok életében és ennek megfelelően az agyrészletek hatalmas kifejlődést mutatnak, mindezek kivétel nélkül embernél visszafejlődést mutatnak, de azért szaglószervünk, ha alárendeltebb szerepe is jut, élesség és finomság tekintetében jól kifejlett érzékünk. Nem tekintve az összehasonlító boncztani, tehát morphologikus különbségeket, a rostlefutás, a központok lényegben megegyeznek az állatoknál és embernél, de finomabb élettani kísérletekre nem alkalmas a szaglószerv, az állat intellektuális inferioritása csak a legdurvább észleleteket teszi lehetővé. Hogy embernél még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy szaglószervünk kéregközpontját biztosan megállapítani tudnánk, annak boncztani és szövettani ismereteink mellett legfőbb oka, hogy szaglószervünk physiologiája, de különösen kortana, gyermekéveit éli. Hogy szaglószervünk physiologiája az utóbbi években haladást jegyezhet fel, azt Zwaardemaker úttörő munkálatainak köszönhetjük. Ugyanő és tanítványai Beutter és Muskens hívták fel dolgozataikkal a figyelmet a szaglószerv parlagon heverő kórtanára. A klinikai észleleteknek és kórboncztani vizsgálatoknak együttvéve van fentartva a kórtan felépítése és a kéregközpontok megállapítása. A rhinológiai vizsgálat mellett nagy fontosság jut az olfactometriának, melyet tudományosan Zwaardemaker alapított meg. Ezen exakt tudományos szagmérésekre nélkülözhetetlen eszköz mellett éri egy klinikai czélokra könnyebben kezelhető olfactometert construáltam, melyet alkalmilag a t. egyesületnek bemutatni szerencsém lesz és a melyet Zwaardemaker is elfogadott, az általam javaslatba hozott szagos testekkel együtt. Amíg a rhinoskopia kizárja vagy megállapítja a szaglóterivet és az orrrrreg látható elváltozásait, addig az olfactometria megállapítja a szaglószervnek egyik vagy mindkétoldali épségét vagy zavarait. E mellett azonban van még egy pont, mely eddig a szaglószerv kórtanában mint feltevés szerepel, mert kórboncztani alapja még nincsen. És ez a neuritis olfactoria kérdése. Fel lesz véve a neuritis olfactoria különböző okokból, de a szaglás hiányán vagy zavarán kívül a feltevésnek más döntő bizonyítéka nincsen. Újabban Muskenst különböző helyen ülő agydaganatoknál vizsgálta a szaglószervet és annak zavarait visszavezette a fokozott nyomásra, mely amint a neuritis opticát megmagyarázza, ép úgy per analogiam felveszi a neuritis olfactoria magyarázatának alapjául. Csakhogy a neuritis optica szemtükörrel constatálható az élőben, a sectional pedig az összes tényezők egybevethetők. Addig a neuritis olfactoriánál csakis az olfactometer adja a szagláshiány vagy zavar tünetét, de a neuritis megállapítása az élőben csak feltevés marad. A kórbonctani vizsgálatokra fontos feladat vár, mert egyedül hivatott az olfactometerrel megállapított szaglási eltéréseket megmagyarázni és a központok felderítéséhez vezetni. Tagadhatatlanul úgy a koponyaűri nyomás emelkedésének, mint ama szoros összefüggésnek, mely a szaglóidegek neurilemmáját körülvevő nyirküregek és a subduralis és subtrachnoidealis üregek között fennáll, szerepe van a körzeti szaglószerv működésének zavaraiban. Ezeket előrebocsátottam, hogy megjelöljem a kutatás irányát, mely vizsgálataimnak is alapját képezi. A magam részéről a szaglószerv kórtanának számos kérdésével foglalkozom már hosszabb ideje, és ezek közé tartozik a szaglás kéregközpontjának megállapítása is. Természetesen a szerencsés véletlenre van bízva olyan eset előjövetele, mely a kiegészítő rhinoskopiai és olfactometriai leletek mellett alapos kórboncztani és kórszövettani vizsgálatok tárgyát képezné. A magam részéről a lehetőség szerint fogom figyelemmel kísérni mindazon eseteket, melyek csak távolról is kilátásba helyezik az egyes nyílt kérdések megoldását. Azon esetekben, melyek sectiora fognak kerülni, a körzeti szaglóterület a lila olfactoriákkal, továbbá a szaglóközpontok részei, a bulbus, tractus olfactorius, ez utóbbi gyökerei, a trigonum olfactorium, a gyrus fornicatus, uncus, gyrus hypocampi, Ammon-szarv és a kóros elváltozások tüzetes vizsgálat tárgyát kell hogy képezzék, mert csak így lehet a szaglószerv kórtanának legfontosabb részét, a központi okok és elváltozások fejezetét felépíteni és végezetül a kéregközpontok klinikai megállapításához jutni. (Folytatása következik.) 1 Monatsschrift f. Psychiatrie und Neurologie. 1899. 2 Charité Annál. 1885. 3 British med. Journ. 1888. 4 Int. Centralbl. f. Laryngol. 1887—1888. 5 Nederl. Tijdschrift voor Geneeskunde. 1891. 0 Ugyanott. 1 Int. Centralbl. f. Laryngol. 1887—1888. Közlemény a kolozsvári m. kir. Ferencz József tud. - egyetem élettani intézetéből. (Igazgató: Udránszky László dr. ny. r. tanár.) A szaglószerv ingerléséről, szagos folyadékok közvetlen behatása révén.12 Veress Elemér dr. intézeti tanársegédtől. A szagérzések keletkezési módjának megvilágítása czéljából nagy fontossággal bír tájékozódnunk azon kérdést illetőleg, hogy vájjon a szagos anyagi részecskék csak gázalakban fejtik-e ki fajlagos hatásukat, vagy pedig vízben oldva, a szaglószervvel közvetlen érintkezés útján is gerjesztenek-e szagérzést ? 1 Nederl. Tijdschrift voor Geneeskunde, 1901. 2 Autoreferatum az Erdélyi Muzeum-Egylet orvos-természettudományi szakosztálya értesítőjében egész terjedelmében megjelenendő értekezésről.