Orvosi Hetilap, 1903. április (47. évfolyam, 14-17. szám)

1903-04-05 / 14. szám

217 ORVOSI HETILAP 1903. 14. sz. lehetne. Cerebralis tabesnél megejtett vizsgálatok a bulbus olfac­torius, a nervi olfactorii sorvadását, valamint rostkiesést mutattak a boncztanilag és szövettanilag kimutatott szaglóközpontokban. Továbbá paralysis progressivánál a tractus olfactorius sor­vadását és nagy rostkiesést a gyrus uncinatusban és az Ammon­­szarvban észleltek. Az agy és agyacs tumorainál a nervi olfac­torii sorvadását találták és másodlagos elváltozásnak tekintették egyrészt a fokozott koponyaűri nyomás, másrészt a lágy agykér idült gyuladása folytán. Siebert­ esetében undorító szagérzetek léptek fel, később pedig a szaglás megszűnése. A bonczolatnál egy glioma találtatott, mely a gyrus unci­­natust, a gyrus hypocampit és Ammon szarvát tönkretette. Siebert szerint a szaglási hallucinatiók fellépését az uncus és gyrus hypo­­campi izgatása, a szaglás megszűnését ezen központoknak későbbi elpusztulása magyarázza meg. De azért saját esetében nem lát felvilágosítást arra nézve, vájjon az uncus vagy a gyrus h­ypo­­campi-e a központ, és minő szerep jut az Ammon szarvának. Oppenheim 3 a fali lebeny daganatánál, mely egészen a halántéklebenyig terjedt, undorító szaglási hallucináliókat észlelt. Jackcson és Beevor3 egy esetben szintén undorító szagérzeteket észleltek, a halántéklebeny daganata a capsula interna rostjait erősen nyomta. A halántéklebeny sérülésénél, embóliánál és haemorrhagiánál szagláshiány észleltetett. Carbonieria esetében egy diónagyságú gilmes daganat a jobb halántéklebenyben és a gyrus hypocampiban undorító szagérzeteket okozott. Zwaardemarcer5 egy keresztezett anasmiát látott egy Charcot-féle haemianaesthesia esetében és ő felvette a capsula interna hátsó harmadának sérü­lését. Zwaardemarcer, aphasia és jobboldali hemiplegia esetében baloldali anosmiát észlelt, épen úgy I. Huglings Jacksont is egy esetében. Mindezekből látjuk, hogy ismereteink a szaglószerv ideg­pályáira és központjaira vonatkozólag kórboncztani és klinikai alapon nagyon csekély kielégítést nyertek. Ama néhány felemlített tény az összehasonlító boncztani eredményekkel összhangzásba hozható és valószínűséggel megengedi azt a következtetést, hogy embernél a szaglószerv központja a gyrus hypocampi és a gyrus uncinatusban keresendő. A klinikai tapasztalatok mutatják, hogy az említett rostlefutások területében a sérülések a szaglás zavarait és elveszését előidézhetik, hogy továbbá egy részleges kereszte­zése a szaglórostoknak a nagy agyban fennáll. Mindenesetre meg fog lepni idevonatkozó ismereteink elég­telensége. A biztos alap, melyen a szaglószerv ideges zavarainak kórtana felépülhet és a szaglószerv kéregközpontjának felderítése, biztos megállapítása remélhető, kétségkívül első­sorban az össze­hasonlító bonc­tani és szövettani viszonyok részletes ismerete. A szaglószerv a táplálkozás és a nemi ösztön szempontjá­ból kiváló fontossággal bír az állatok életében és ennek megfele­lően az agyrészletek hatalmas kifejlődést mutatnak, mindezek kivétel nélkül embernél visszafejlődést mutatnak, de azért szagló­­szervünk, ha alárendeltebb szerepe is jut, élesség és finomság tekintetében jól kifejlett érzékünk. Nem tekintve az összehason­lító boncztani, tehát m­orphologikus különbségeket, a rostlefutás, a központok lényegben megegyeznek az állatoknál és embernél, de finomabb élettani kísérletekre nem alkalmas a szaglószerv, az állat intellektuális inferioritása csak a legdurvább észleleteket teszi lehetővé. Hogy embernél még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy szaglószervünk kéregközpontját biztosan megállapítani tudnánk, annak boncztani és szövettani ismereteink mellett legfőbb oka, hogy szaglószervünk physiologiája, de különösen kortana, gyer­mekéveit éli. Hogy szaglószervünk physiologiája az utóbbi években haladást jegyezhet fel, azt Zwaardemaker úttörő munkálatainak köszönhetjük. Ugyanő és tanítványai Beutter és Muskens hívták fel dol­gozataikkal a figyelmet a szaglószerv parlagon heverő kórtanára. A klinikai észleleteknek és kórboncztani vizsgálatoknak együtt­véve van fentartva a kórtan felépítése és a kéregközpontok meg­állapítása. A rhinológiai vizsgálat mellett nagy fontosság jut az olfactometriának, melyet tudományosan Zwaardemaker alapított meg. Ezen exakt tudományos szagmérésekre nélkülözhetetlen eszköz mellett éri egy klinikai czélokra könnyebben kezelhető olfacto­­metert construáltam, melyet alkalmilag a t. egyesületnek bemu­tatni szerencsém lesz és a melyet Zwaardemaker is elfogadott, az általam javaslatba hozott szagos testekkel együtt. A­míg a rhinoskopia kizárja vagy megállapítja a szaglóterivet és az orr­­rrreg látható elváltozásait, addig az olfactometria megállapítja a szaglószervnek egyik vagy mindkétoldali épségét vagy zavarait. E mellett azonban van még egy pont, mely eddig a szaglószerv kórtanában mint feltevés szerepel, mert kórboncztani alapja még nincsen. És ez a neuritis olfactoria kérdése. Fel lesz véve a neuritis olfactoria különböző okokból, de a szaglás hiányán vagy zavarán kívül a feltevésnek más döntő bizonyítéka nincsen. Újab­ban Muskenst különböző helyen ü­lő agydaganatoknál vizsgálta a szaglószervet és annak zavarait visszavezette a fokozott nyomásra, mely a­mint a neuritis opticát megmagyarázza, ép úgy per ana­logiam felveszi a neuritis olfactoria magyarázatának alapjául. Csakhogy a neuritis optica szemtükörrel constatálható az élőben, a sectional pedig az összes tényezők egybevethetők. Addig a neuritis olfactoriánál csakis az olfactometer adja a szagláshiány vagy zavar tünetét, de a neuritis megállapítása az élőben csak feltevés marad. A kórbonc­tani vizsgálatokra fontos feladat vár, mert egyedül hivatott az olfactometerrel megállapított szaglási eltéréseket megmagyarázni és a központok felderítéséhez vezetni. Tagadhatatlanul úgy a koponyaűri nyomás emelkedésének, mint ama szoros összefüggésnek, mely a szaglóidegek neurilemmáját körülvevő nyirküregek és a subduralis és subtrachnoidealis üre­gek között fennáll, szerepe van a körzeti szaglószerv működésé­nek zavaraiban. Ezeket előrebocsátottam, hogy megjelöljem a kutatás irá­nyát, mely vizsgálataimnak is alapját képezi. A magam részéről a szaglószerv kórtanának számos kérdésével foglalkozom már hosszabb ideje, és ezek közé tartozik a szaglás kéregközpontjá­nak megállapítása is. Természetesen a szerencsés véletlenre van bízva olyan eset elő­­jövetele, mely a kiegészítő rhinoskopiai és olfactometriai leletek mellett alapos kórboncztani és kórszövettani vizsgálatok tárgyát képezné. A magam részéről a lehetőség szerint fogom figyelemmel kísérni mindazon eseteket, melyek csak távolról is kilátásba he­lyezik az egyes nyílt kérdések megoldását. Azon esetekben, melyek sectiora fognak kerülni, a körzeti szaglóterület a lila olfactoriák­­kal, továbbá a szaglóközpontok részei, a bulbus, tractus olfacto­rius, ez utóbbi gyökerei, a trigonum olfactorium, a gyrus forni­catus, uncus, gyrus hypocampi, Ammon-szarv és a kóros elvál­tozások tüzetes vizsgálat tárgyát kell hogy képezzék, mert csak így lehet a szaglószerv kórtanának legfontosabb részét, a központi okok és elváltozások fejezetét felépíteni és végezetül a kéregköz­pontok klinikai megállapításához jutni. (Folytatása következik.) 1 Monatsschrift f. Psychiatrie und Neurologie. 1899. 2 Charité Annál. 1885. 3 British med. Journ. 1888. 4 Int. Centralbl. f. Laryngol. 1887—1888. 5 Nederl. Tijdschrift voor Geneeskunde. 1891. 0 Ugyanott. 1 Int. Centralbl. f. Laryngol. 1887—1888. Közlemény a kolozsvári m. kir. Ferencz József tud. - egyetem élettani intézetéből. (Igazgató: Udránszky László dr. ny. r. tanár.) A szaglószerv ingerléséről, szagos folyadékok közvetlen behatása révén.1­2 Veress Elemér dr. intézeti tanársegédtől. A szagérzések keletkezési módjának megvilágítása czéljából nagy fontossággal bír tájékozódnunk azon kérdést illetőleg, hogy vájjon a szagos anyagi részecskék csak gázalakban fejtik-e ki fajlagos hatásukat, vagy pedig vízben oldva, a szaglószervvel közvetlen érintkezés útján is gerjesztenek-e szagérzést ? 1 Nederl. Tijdschrift voor Geneeskunde, 1901. 2 Autoreferatum az Erdélyi Muzeum-Egylet orvos-természettudo­mányi szakosztálya értesítőjében egész terjedelmében megjelenendő értekezésről.

Next